- Ginny! - Harry finoman rázogatta szerelmét, aki még az ágyban lustálkodott.
- Mi az? - pislogott álmosakat Ginny, miközben félig feltápászkodott.
- Dél van - mosolygott Harry.
- Jesszus... - Ginny kisimított pár kósza vörös tincset az arcából és feltápászkodott. Elment zuhanyozni, utána felöltözött és lement a földszintre.
- 'Reggelt! - mondta Ginny és odakucorodott Harry ölébe.
- Hahó - dörmögte Mr Weasley, aki éppen a reggeli Prófétát olvasta, és egy futó mosolyt küldött lánya felé.
- Jó reggelt, Ginny! Mit szeretnél reggelire? - anyáskodott Molly. Ginny fáradtan sóhajtott és körülnézett.
- Köszi, anya, de csak egy jó nagy bögre kávét - morogta, miközben rádõlt Harry vállára, és már majdnem ismét elszundított volna, amikor Mrs Weasley megszólalt.
- Jaj, Ginny, le kéne szoknod errõl a kávé-vedelésrõl! Egészségtelen ennyit innod - mondta, de közben lerakta lánya elé a kívánt, forró italt. A bögre nagyot koppant az asztalon, így kissé visszaterelte Ginyn gondolatait a jelenbe.
- Köszi - mondta, s egy hajtásra megitta a felét.
- Ginny, tényleg nem szabadna ezt csinálnod - ráncolta a homlokát Harry, de Ginny közel hajolt hozzá és a fülébe suttogott.
- Harry, mindketten tudjuk, hogy csak anyám miatt mondtad. Hagyj fel ezzel - és egy puszit nyomott kedvese arcára, aki erre a mondatra elvigyorodott, de nem szólt semmit. Miután befejezték a reggelit, a páros feltápászkodott.
- Mi elmegyünk sétálni! Sziasztok! - mondta Harry, és húzta maga után a meglepett Ginnyt, fel a szobába.
- Mi ez a séta-dolog? - kérdezte Ginny.
- Mutatok neked egy gyönyörû helyet. De majd ha besötétedett. Addig sétáljunk! - mosolygott Harry. Mindketten melegen felöltöztek, felhúzták bakancsukat és egy téli talárt is felvettek öltözékük felé. Lecsúsztak Ginny korlátján, és a hátsó kertbõl indultak, be az erdõbe. Sokat mentek, míg besötétedett, de Ginny számára inkább csodálatos volt az erdõ csendje, mint félelmetes. Mikor már teljesen sötét lett, elértek egy tisztáshoz. Középen kör alakban a fû le volt nyírva, és egy hatalmas szökõkút foglalt helyet ott. Széles volt, tetején egy fénylõ gömb... mint egy jósgömb, de világított. Harry és Ginny leültek a peremére. Hihetetlen béke szállta meg a lelküket, és olyan boldogok voltak, mint talán még soha. Aztán lekúsztak a fûbe, mert megjelentek a csillagok. Mindent hó borított, de ez nem zavarta õket. Mint az elõzõ este, akkor is figyelték a csillagokat.
- A szökõkútnak van még egy adottsága - mondta hirtelen Harry. - Ha iszol a vizébõl, fél óráig átalakulsz állattá.
- Ezt nem mondod komolyan! - ámult Ginny, és már lépett is oda a kúthoz. Hátrafogta haját és kortyolt egyet a jéghideg, friss vízbõl. Azon nyomban érzett valami leírhatatlan érzést... már élõlény lett. amint átváltozott, érezte magában az állati ösztönöket, de közben megõrizte emberi tudatát.
Ginny helyén egy szürke, karcsú, fiatal farkas állt. Harry helyében, mivel õ is ivott, egy hasonló farkas, csak éjfekete volt, néhol szürke foltokkal, és sokkal nagyobb, erõsebb, mint Ginny.
A két állat még sokáig játszadozott, mert Ginny és Harry sokszor ittak a vízbõl. Az Odúban néha csak rejtelmes vonyításokat lehetett hallani...
Két óra múlva Ginny és Harry végképp visszaváltoztak emberré, és csak akkor jöttek rá, hogy pokolian fáznak, mikor a lihegéstõl leheveredtek a hóba. Harry szórt néhány melegedõ-bûbájt rájuk, aztán onnan figyelték a csillagokat. Még fél óra múltán Ginny reszketve tápászkodott fel.
- Harry, menjünk haza! Fázom! - mondta, és nekidõlt a Szökõkút peremének.
- Rendben, persze hogy megyünk! - mondta a fiú és átkarolta szerelme vállát. Így ballagtak vissza az Odúba.
Jócskán elmúlt éjfél, mikor megérkeztek. A konyhában égett a villany, de senki nem volt bent. A páros szép halkan belépett a melegbe, levették kabátjukat, talárjukat és cipõjüket, majd felmentek az emeletre, Ginny szobájába.
- Köszönöm ezt az estét, Harry! - nyögte Ginny, amint éppen fáradtan rogyott le közös ágyukra.
- Csak megmutattam neked a kedvenc helyem - mosolygott Harry és megcsókolta a lányt. És akkor Ginny-vel megtörtént, mai eddig még nem. Kívánta Harryt. Nagyon. Lassan dõltek le az ágyra, egyre szenvedélyesebben csókolóztak. És még jó sokáig nem aludtak el...

Hajnali négykor fáradtan bújtak össze a meleg takaró alatt.
- Elmondhatom, hogy életem eddigi legszebb napja - sóhajtotta Ginny. Vörös haja elterült a párnán, és a Hold gyönyörû ragyogásba vonta az ablakon keresztül.
- Én is - mosolyogta Harry, de már alig bírta nyitva tartani a szemét. Nemsokára el is aludt, Ginny pedig az ablakból szemlélte a holdat. Kerek volt és fényes, mintha csak azt mondaná ismét: Ginevra Weasley, örülj!

Másnap reggel mindketten fáradtan ébredtek, de boldogan. Egyszerre mentek le reggelizni. Ginny megitta a szokásos kávéadagot, plusz egyet, ám mindketten alig bírták tartani a fejüket. Ron nem állta meg, hogy ne jegyezze meg félhangosan:
- Jesszuskám, hát ti meg mit mûveltetek az este? - közben pedig nagyokat vigyorgott. Harry épphogy elõhúzta a pálcáját, hortyogva rogyott az asztalra, Ginny pedig nemsokára követte példáját. Ron hangtalanul rötyögött mellettük.