Szeptember 13.

Nem, nem, nem és nem! Egyszerűen NEM szabad Draco Malfoyjal szimpatizálnom!

Következmények:

a)      a bátyám/bátyáim megölnek

b)      a bátyám/bátyáim őt is megölik

c)      a bátyáim mindenkit megölnek a Roxfortban!

Na jó, ez talán túlzás… De hogy őt meg engem nem hagynának meg testi épségünkben, az egyszer biztos!

Bármennyire is szeretném leleplezni a kedveskedő személyisége mögött lappangó sötét titkot, egyenlőre nagyon úgy néz ki…. Hogy…. Hogy nincs semmiféle sötét titok.

Vagy csak nem olyan, mint amilyenre számítok…

De mi van, ha direkt alakoskodik és szántszándékkal ilyen álszent ez a halálfaló?

MERT AZ!

Szeptember 13, később

De mi van, ha MÉGSEM?

Mi van, ha egész egyszerűen mégsem rejteget semmiféle „sötét titkot”?

Mi van, ha mégsem halálfaló? Vagy ha kémkedik a rendnek?

Hát, akkor én örülni fogok. Boldog leszek. Komolyan.

Most meg mit írtam?! EZ NEM LEHET! NEM LEHET IGAZ!!

Már leírtam, hogy mire számíthatok, ha mégis…

Egyszerűen…. Egyszerűen nem következhet be!

Még ha a lelkem legmélyén tudom, érzem, hogy meg kéne próbálnom…

Szeptember 20.

Egy hét (na jó, nyolc nap) múlva kviddicsmeccs a mardekár ellen!

Nem is tudom…

Hogy izgulok-e.

Nem. Igen. Nem. Igen. Nem. Igen. Nem.

Nem.

Vagy IGEN?!

Végülis, mardekár!

Végülis, Malfoy!

Ebből elég! Komolyan mondom, nyolc éves koromban értelmesebb dolgokról írkáltam a naplómba, mint most!

Szeptember 22.

Kezdenek elfajulni az indulatok.

Nem, nem az enyémek…

Hanem inkább Malfoyéi.

Egyes vélemények szerint. De az enyém enyhén szólva nem tartozik ezek közé! Ugyanis láttam az egészet. Harry meg Malfoy összetalálkoztak a folyosón vacsora után.

-         Jó napot, Potter – kezdte Malfoy.

-         Kushadj már le, Malfoy!

-         Na mi van, csak az egyenruha tartotta vissza a nyelved?

-         AZT MONDTAM, FOGD BE! – ordított fel teljesen váratlanul Harry.

Erre persze mi mást tehetett volna Malfoy? (Én is ezt tettem volna, csak úgy mellékesen.) Naná, hogy visszaszólt!

-         Szerintem inkább neked válna hasznodra, ha néha becsuknád a szád…

És esküszöm, hogy Harry ütött először! Úgyhogy most ne fogja a halántékát ilyen szenvedő arccal, és ne fúljon minden mondata kétségbeesett sziszegésbe! Főleg ne járjon már úgy, mint egy háborús sérült!

Nem sajnálom, hiába játszik rá triplán, ha a közelembe ér. Akit egyedül sajnálok, az Malfoy.

Meg talán Ron. Belepofázik az ügybe, pedig még ott se volt.

És még mi csinálunk a férfiakból bohócot? Most őszintén, nem azok maguktól is?!