Ginny félálomban volt. Érezte, hogy dobálja magát. Hallotta társai horkolását. Látta, hogy egy alagútban sétál. Végén világosságot látott Azt gondolta: Na biztos meghaltam! A fényre érve egy réten állt. Vele szemben Piton tanár úr csámpást simogatta a karjaiban. A vörös hirtelen felült. Ismét a valóságban volt. A nyakához kapott. Most döbbent rá, hogy az anyjától kapott nyakláncát elhagyta!

- Biztosan… Roxmortsban elhagytam… jesszusom. – suttogta Ginny. Körül nézett. Hermione a fejére húzva a takaróját álmodott szépeket. Rina magához szorította a plüssmackóját. Ginny elmosolyodott. Egy pillanatra el is felejtette mire jött rá. Mivel az ablak alatt fekszik, könnyű dolga volt. Halkan kinyitotta az ablakokat és ahogy volt (pizsama nadrág és póló) kiált a párkányra. A szívéhez kapott, látva milyen magasan van a torony az udvartól. A sötét eget fürkészve hajnali öt órára tippelt a boszorkány. Magához ragadta a pálcáját és a lábára bűbájt mormolt.

- Abilmente!

Lehunyta a szemeit és leugrott. A kezeit a szájára szorította, nehogy sikítson. Ahogy tervezte lábbal érkezett a fűbe. A talpa a varázslattól nem fájt. Körül nézett. Sehol senkit nem látott. Arra gondolt, most meg kell keresnie a nyakláncát, mert később már nem fogja tudni megtalálni. Elkezdett futni a Roxmortsba vezető ösvényen. Minden remekült ment, sikeresen kiszabadult az iskola területéről. Ő legalábbis így gondolta…

Draco Malfoy az udvaron unatkozott. Egy pad mögött csücsült. Az unalom helyét átvette a kíváncsiság. Jól látta, hogy Ginny Weasley rohant el mellette? Ráadásul Roxfortot elhagyva?

A lány mindig örömmel járta Roxmorts utcáit, most azonban nem találta sem varázslatosnak, sem vidámnak. Úgy érezte, megfagy a hűvös széltől. Reménykedett benne, hogy hamar megtalálja a nyakláncát. Ha egy boltban hagyta el, akkor valószínűleg valaki már észre vette és zsebre rakta. Összeszorult a torka a gondolatra. Átkarolva a saját didergő vállát mászkált arra, ahol tegnap Hermionéval megfordult.

- Meg volt a Zonko, a Mézesfalás és a Gyöngyöző Cián. – mondta vacogva a lány. Legjobban a pólóból kilátszó hasánál fázott. Minden szellőnél úgy érezte, mintha egy Dementor szorongatná. Erről eszébe jutott a haverja Harry. Mostanában olyan furcsán viselkedik. Miközben Harryn leragadtak a gondolatai a lábai tudták merre kell mennie. Pont ott nem nézett körül, ahol legtöbbet van Mionéval. Már kezdte látni a Három Seprű körvonalait. Elmosolyodott.

- Ide mindig szívesen jövök. – mondta a lány. A száraz füvön lépkedve észre vette, hogy valamire rátaposott. Leguggolt, majd gyorsan felállt. Szája tátva maradt, szemei kifehéredtek. A nyaklánca nem messze hevert Sally holttestétől. Ginny szaporán vette a levegőt. Nem volt képes megmozdulni. Léptek hangját hallotta, de nem érdekelte ki az. Az illető megállt mögötte és átkarolta. A lány a vállába fúrta az arcát.

- Draco… A barátnőm… - mondta a lány. A hangja szomorúan csengett és érthetetlenül beszélt. A könnyei szinte eláztatták a Mardekáros srácot.

- Ne nézd őt! Az már nem ő. Dementorok végeztek vele. – mondta a fiú. Ginny nem kételkedett Draco szavaiban. Ha Draco azt mondja, hogy dementor volt, ő elhiszi, hiszen köztudott, hogy a Mardekárosok értenek a sötét dolgokhoz. Draco egy pillanatra lehajolt, felkapta a nyakláncot és átkarolva a lányt elvezette. Ginny minden erejével a fiúra támaszkodott szó szerint.

Ron Weasley körbe pillantott a Bájital teremben. Harry kivételesen a legelső padban ült, Piton asztalával szemben. Az ifjú Potter földig átkozná azt az illetőt, aki elküldené a barátja mellől és egy Mardekároshoz ültetnék. Azonban a Griffendélesek különleges okokból most a Hugrabugosokkal vannak. Ron elterült a padján. Idegesítette hangzavar, amit a többiek okoztak. Ugyanis Piton tanár úr még nem jött be a tanulók örömére. Mögötte két paddal Neville ült Kennyvel. A vörös hajú fiú örült, hogy Neville talált magának egy nagyon jó havert. Sőt, a fiú szerelmet is talált. Pont azt, akibe ő is szerelmes titkon. Hermione rontott be az ajtón. Haja lazán be volt fogva, szemei csillogtak annak örömére, hogy Piton késik. Ledobta a táskáját Ron mellé és leült.

- Szia Hermione! – köszönt a srác.

- Szia!

- Miért tartod magad mögött a táskád?

- Oh, tényleg. – mondta a lány. Kipakolta a felszerelését és lerakta a táskáját maga mellé.

- Késtél. – mosolyodott el Ron. Örömét lelte benne, hogy piszkálhatja a barátját.

- Tudom, mivel a húgodat kerestem. Mindig együtt reggelizünk. – mondta Hermione a füle mögé tűrve egy tincsét.

- Biztos előkerül az óra után. – mondta Ron kedvesen. Tudja, hogy a húga a barátja között milyen jó kapcsolat van. Örült, hogy Ginny legjobb barátnője egy okos lány. Luna is az. A gyomra összeszorult a név hallatán.

- Hello Hermione! – hallotta a lány a nevét. Mivel mögötte egy Hugrabugos Amett Crown nevezetű fiú a padon aludt, könnyen látta ki köszönt neki. Megpróbált nem elpirulni. Úgy érezte sikerül.

- Szia Kenny! Hello Neville! – köszönt a lány is egy sugárzó mosollyal. A szíve kezdett felgyorsulni mikor látta Kenny szemeiben a mosolyt. Vajon én okoztam neki vidámságot? Mione, álmodozz csak! Ilyeneket gondolt a Griffendéles lány.

- De utálom a bájitaltant! – mondta őszintén Neville.

- Én csak Pitont. – mondta a lány.

- Én bírom őt. – mondta Kenny. Hermione szemei elkerekedtek.

- Miért? – kérdezte a lány. Kenny előrébb hajolt. Hermione látta magát a srác szemeiben.

- Van egy stílusa. Igaz, engem sem kedvel, de nagyon egyedi alak és titokzatos is. Érdekes egy ember Perselus Piton. – mondta Kenny. Piton lépett be a terembe.

- Íme őfelsége. – mondta Ron morogva Kennynek, majd elvigyorodott. Piton az órát egy hibiszkusz-muszkusz (aranyos név) elkészítésével kezdte. Legalább 36 különböző alapanyag kellett hozzá. Az álmosságot okozó italt senki sem tudta befejezni, amiért a tanár nagyon meg haragudott.

- Nahát Granger, látom kemény dió a gyorsaság számodra. – jegyezte meg Piton fölé hajolva. A lány eleresztette a füle mellett a férfi szavait. Már majdnem lenézően legyintett, amikor eszébe jutott, hogy a tanárja a szemei közé néz.

- Viszlát tanár úr. – mondta a lány aki utolsónak hagyta el a termet. Kifelé menet arra gondolt, Kennynek igaza van. Pitonnak van egy stílusa. Első útja a nagy terem volt. Ott azonban csak Ront és Harryt találta. Harry ingerültnek tűnt.

- Mostanában olyan furcsán viselkedik. – gondolta a lány. Felment a lányok hálójába. Már azon aggódott, hogy talán a barátnője beteg lett. Akkor azonban a gyengélkedőre kéne sietnie. Felsietett a lépcsőn. A szobájukban csak ketten voltak. Az egyik Ginny volt. A vörös hajú lány egy ágyon ült törökülésben. Az ágy végében Draco támasztotta a fejét. A fiú aludt. Draco??? Hermione letérdelt Ginnyvel szembe. Megfogta barátnője vállait.

- Ginny?

A lány Hermionéra nézett. A szemei ki voltak sírva.

- Sallyt megölte egy Dementor. Reggel holtan találtam a Három Seprűnél. – motyogta a lány. Hermione szemei szúrni kezdtek. Megölelte a barátnőjét. Vékony csíkban folytak Ginny hátára a könnyei. Egyikük sem gondolta volna, az elszabadult gonosz teremtmények pont Roxmortsban vannak. Ez olyan lehetetlen!

- Ginny, nem fogjuk magunkat hagyni! – nézett Hermione a lány szemeibe.

- Mire gondolsz? – kérdezte Ginny.

- Bosszúra. Dementorok csavarognak ég és föld között. Leszámolunk velük Sallyért. Ha belegondolsz, lehet, hogy nem ő az utolsó áldozat. Megfogjuk őket állítani. – jelentette ki a barna hajú griffendéles. Ginny hitetlenkedve nézte a lányt. Mégis hogy gondolja Mione ezt az egészet?

- Hogy találjuk meg őket? – kérdezte a Weasley.

- Varázslattal, avval még ráérünk foglalkozni.

- Hogyan végzünk velük?

- Patronussal. Megtanuljuk.

Ginny nagy levegőt vett. Hermione érdeklődő arccal nézte a lányt. Vajon mire gondolhat, mit készül mondani?

- Harryéket szerintem hagyjuk ki. Mi ismertük Sallyt. – mondta Ginny. A barátnők kezet ráztak.

- Mond, ő hogy került ide? – kérdezte Hermione Draco felé nézve.

- Felkísért és végül itt nyomta el az álom.

- Ginny!

- Tudom, ez a lányok területe, de azt hittem össze esem úgy kiborultam.

A lányok a vállukra vették a szőke srácot és levitték. A folyosón mindenki őket nézte. Pansy megállt előttük. Nagyon meglepődött a jelenet láttán. Arcán gúny és undor jelent meg. Aggódva rezegtette a szempilláit és morogva átvette Dracot.

- Ugye tudod, hogy órára kell sietnünk? – kérdezte Hermione miközben Ginnyvel nem egymást, hanem a távolodó két mardekárost nézte.

- Tudom. Mit fog vajon szólni Pansy, ha megtudja, hogyan került hozzánk a fiúja?

- Ginny, ismered Pansykat. Hiszti lesz. És téged ki fog nyírni.

- Szent gumimacik, nagyon félek! – mondta röhögve Ginny és Hermione felé fordult.

- Van egy ötletem! – mondta a lány.

- És mi az? – kérdezte Hermione.

- Majd holnap megtudod, most sietek a táskámért! – mondta a lány és elrohant. Hermione tudta, neki is órára kéne caplatnia, de csak egy helyben állt. Eszébe jutott neki egy nem olyan régen történt emléke. Kenny mosolygó szemei végül erőt adtak neki, a bosszúhoz, a könnyek elfojtásához és a Rúnaismeret órájához. Ilyen furcsa lelki állapotban szaladt tanulni.