M�snap reggel Draco els� dolga az volt, hogy megkeresse az �ltala l�tni v�lt n�gy di�kt�rs�t. Nem volt neh�z dolga, mert azok m�r a t�rsalg�ban �ltek, n�m�n a faragott asztal lapj�t b�mulva. Term�szetesen mindent letagadtak a tegnap est�r�l �s v�ltig �ll�tott�k, hogy nyolc ut�n �k m�r nem hagyt�k el a Mardek�r H�zat. A dolog el�gg� s�nt�tott, ugyanis nyolckor m�g Malfoy is ott tart�zkodott, m�r pedig nem tal�lkozott vel�k �ssze. De ez nem �rdekelte �ket. T�ntet�en tov�bb b�mult�k az asztalt, �s nem voltak hajland�ak t�bb sz�t ejteni a t�m�r�l. Mivel Draco l�tta, hogy feleslegesen pr�b�lkozik, ink�bb hagyta a dolgot �s elment reggelizni.

Luna �s Hermione aznap reggel a Nagyterem el�tt tal�lkoztak. Miut�n megbizonyosodtak r�la, hogy senki sem figyel r�juk, elm�ly�lt besz�lget�sbe kezdtek:
-�sszefutott�l m�r vel�k? - �rdekl�d�tt a holl�h�tas.
-Igen, �pp azel�tt mentek be a terembe, hogy te meg�rkezt�l.
-�s?
-Mintha �l�halottakat l�ttam volna. Hal�l s�padtak.
-A legkisebb is?
-Igen, b�r �gy t�nik �t kev�sb� viselte meg. - T�prengett Hermione.
-� annyira m�sk�pp viselkedett, mint a t�bbiek.
-Ez a var�zslat az emberek f�lelmeit haszn�lja fel, mint a k�t mamlaszn�l is. Az egyik, aki im�dja a sz�p n�ket �s �lmaiban att�l retteg, hogy azok egyszer sz�rnny� v�ltoznak �s megtorolj�k a tetteit. A m�sik, aki a f�jdalomt�l �s k�nz�st�l f�l.
-A l�ny pedig el�jult, miel�tt b�rmit csin�lhattunk volna. - F�zte hozz� Luna.
-Pontosan. De a kis sr�c, � m�s. Neki t�l �sszetettek a f�lelmei. Nem lehet ilyen k�nnyen megragadni, mint a t�bbiek�t. N�la komolyabb terepre lett volna sz�ks�g�nk.
-Az�rt �gy is rendesen berezelt.
-T�ny.
A k�t l�ny most elgondolkozott, majd ism�t a holl�h�tas sz�lalt meg:
-Hermione, mi volt az a piros por a doboz harmadik rekesz�ben? Nem is haszn�ltuk.
-Szerencs�re nem volt r� sz�ks�g – Mondta kicsit elhalkulva a griffend�les.
Luna �rtetlen�l n�zett, de hi�ba is v�rta, t�bb sz� nem esett a dologr�l.
A Nagyterembe l�pv�n Hermione m�r m�shol j�rt. Azon gondolkozott, vajon Malfoynak milyen k�pben jelent volna meg a f�lelem.

A Legend�s L�nyek Gondoz�sa �r�n Draco megk�nnyebb�lve l�tta, hogy Hagridnak kutya baja.

„Nem tudom mi t�rt�nhetett tegnap, de a l�nyeg hogy semmi h�lyes�get nem csin�lt az a n�gy kis idi�ta. Dumbledorenak am�gy is k�l�n�sen �rz�keny pontja Hagrid. �s … t�nyleg nem is olyan rossz ember. Illetve f�l�ri�s. �h, mindegy.”

Gondolatmenet�t Hermione �rkez�se szak�totta f�lbe. A l�ny k�z�ny�sen vonult v�gig el�tte, majd Harry jobbj�ra �llt.

„Hermione! - A fi� teljesen ledermedt. - Az �n gy�ny�r� Hermion�m. Vajon sz�vb�l j�tt a cs�k, amit annak a nyomorult Potternek adott? B�r ha belegondolok teljesen mindegy. Egy�rtelm�, hogy engem akart ler�zni. De akkor mi�rt h�vott el p�nteken, hogy tanuljunk egy�tt? Vagy azt is csak az�rt csin�lta, hogy valamilyen m�don keresztbe tegyen nekem? Mi�rt gy�l�l ennyire? Megfogom valaha tudni? �s vajon � tudja?”

Ahogy �gy gondolkozott �szre sem vette, hogy Harry, Ron �s a l�ny m�r elm�ly�lt besz�lget�sbe kezdtek. Vid�m kacar�sz�suk r�ntotta �t vissza a val�s�gba. �sszesz�k�lt szemmel n�zett a boldog tri�ra, �s d�nt�tt:
-Na mi van Potter? �gy l�tom m�r szent a b�ke - majd len�z�en Ronra sand�tott.
Harry �rtetlen�l n�zett vissza r�, fogalma sem volt mir�l besz�l. A v�r�s haj� szok�s�hoz h�ven csak h�pogott, meg sem b�rt sz�lalni. Hermione ereiben viszont megfagyott a v�r. Mennyit f�radozott azon, hogy �jra �sszehozza �ket, hogy megmentse a bar�ts�gukat, erre j�n Draco, akinek most a sarokban k�ne gubbasztania, �s elront mindent. Ijedt tekintete nem ker�lte el Malfoy figyelm�t sem.

„Hogy agg�dik �rte. A kis szerelm��rt. - sz�j�t f�jdalmas fintorra h�zta a mardek�ros - El�g. Ennek nincs �rtelme.”

A k�vetkez� s�rt�st m�r nem mondta ki. Lenyelte. Lemond�an �s szomor�an r�pillantott m�g egyszer utolj�ra Hermion�ra, �s elment.

„Ez volt az utols�, hogy f�jdalmat okozt�l nekem – gondolta elt�k�lten a fi�. - El foglak felejteni. Ha t�rik, ha szakad. M�gis csak egy Malfoy vagyok. Nem t�rhetek meg egy ilyen kis … arrog�ns griffend�lest�l.”

Az �ra tov�bbi r�sz�ben val�ban nem n�zett fel�j�k. �lete legnehezebb perceit �lte �t. Rosszabb volt, mint amikor Potter �s Granger cs�kol�ztak. Akkor legal�bb l�thatta Miot. De �gy minden egyes perc szenved�s volt. Ott �llt mellette, �s nem n�zhetett r�. Ha megtette volna, megint elgyeng�l. Nem akarta. Elhat�rozta, hogy megkem�ny�ti a sz�v�t. B�szk�n kih�zta mag�t, �s pr�b�lt �gy csin�lni, mintha �rdekeln� a m�g�tte vihor�sz� Crack �s Monstro Nevillre tett g�nyos megjegyz�se.

Az elk�vetkez� h�rom h�t �gy telt el, hogy Draco a l�nyt leveg�nek n�zte. Egyre jobban belej�tt, de az arc�ra ki�lt m�rhetetlen szomor�s�g mindent el�rult. Szenvedett. LLG-n a lehet� legt�volabb �llt t�le, a Nagyteremben helyet cser�lt az egyik t�rs�val, hogy h�ttal �lj�n neki, B�jitalon pedig sosem n�zett a szem�be, ha hozz�sz�lt. Mindig csak a legfontosabb t�mondatokat haszn�lta, mik�zben az �st tartalm�t b�multa.
Hermione persze �szrevette a v�ltoz�st �s l�tta a keser�s�get a szem�ben, de nem mondott semmit. �rezte, hogy neki is kezd elege lenni az eg�szb�l. Nem a mardek�rosok k�nz�s�r�l volt sz�, hanem Dracor�l. B�ntudata volt a l�nynak, ami szinte �gette a gyomr�t. �s m�g valami. De abba bele sem gondolt.

Luna sem repesett az �r�mt�l. Egyik napr�l a m�sikra arra lett figyelmes, hogy egyes iskolat�rsai – pontosabban sz�lva a h�mnem� egyedek – folyamatosan b�mulj�k �t. Eddig is megn�zt�k, �s rendszeresen �sszes�gtak a h�ta m�g�tt, de ez m�s volt. Most nem kuncogtak rajta, ink�bb … a ny�lukat csorgatt�k. Fi�kjai lassan megteltek szerelmes levelekkel, amik – az �r�s alapj�n – a legk�l�nb�z�bb �vfolyamba �s H�zba tartoz� fi�kt�l �rkeztek. Rengeteg titkos im�d�ja lett hirtelen, de akadt olyan is, aki ny�ltan felv�llalta a nev�t �s �rzelmeit. Majdnem sz�vrohamot kapott, amikor Hermione �vfolyamt�rsa Crack k�z�lte vele, hogy eb�d ut�n v�rja a Nagyterem bej�rat�n�l, mert vele akar menni a kar�csonyi b�lba �s szeretn� szem�lyesen is elh�vni. T�ny, hogy Luna megv�ltozott. Na nem lett sz�k�bb, g�mb�ly�bb vagy magasabb, csak kivirult. M�lt�n ki lehetett jelenteni, hogy � volt a Roxfort legszebb n�vend�ke.
-�tkozott v�lav�r! - Sziszegte gyakran mag�ban, �s gondolatban a legcifr�bb ront�sokat k�ldte anyai felmen�ire az „aj�nd�k�rt”.

�s ez m�g mindig csak a kisebbik baj volt. B�r az�ta az este �ta, hogy Firenze �t�lelte hetente �tsz�r tal�lkoztak, egyre ink�bb �gy �rezte, a kentaur nem l�t benne t�bbet egy kisl�nyn�l, akit oltalmaznia kell a gonoszt�l.
„Tal�n csak az�rt �rz�keny�lt el, mert tal�lt v�gre valakit, aki elfogadja �t magyar�zkod�sok n�lk�l �s �tadhatja neki a tud�s�t.”
Egyre jobban nyomasztotta Lun�t a kialakul� apa-l�nya kapcsolat. � szerelmes volt Firenz�be �s nem volt hajland� megel�gedni az elismer� v�llvereget�ssel. Igazi lelki t�rsra tal�lt a kentaurban, �s nem akarta hogy iskola ut�n csak egy k�thavonta v�ltott bar�ti lev�l maradjon az �rz�seib�l.

H�v�s december 8-ai �jszaka volt. Az �t�d�ves holl�h�tas di�kok m�r elhagyt�k a Csillagvizsg�l�t, csak Luna �llt a terem k�zep�n �s b�multa az eget.
-�h, kedvenc tan�tv�nyom m�r megint plusz tud�sra szomjazik – mondta kedvesen Firenze.
A l�ny le sem v�ve a szem�t az �gr�l �gy v�laszolt:
-Csak merengek.
-Net�n a rengeteg h�dol�don? - K�rdezte a tan�r, de hangj�ban nem v�rt g�ny villant meg.
-Nem. Ostoba az �sszes. Egyik sem �rdekel.
-Mi�rt nem? Hiszen fiatal vagy �s gy�ny�r� – Itt egy pillanatra megcsuklott a hangja, de folytatta. - Annyi korod-b�li var�zsl�ifjonc rohang�l a kast�lyban. Szerintem akadna hozz�d m�lt�.
-Gy�ny�r�. - Mondta ki cinikusan Luna.
A kentaur most a tan�ri asztalhoz �llt, �s � is az eget kezdte k�mlelni. K�zben persze teljesen m�shol j�rt.

„M�g nincs is tizenhat �ves. Nem teheted meg vele. Nem teheted meg Dumbledore-ral. � m�s vil�g. Nem keveredhet�nk. Az a rengeteg megal�ztat�s, amit �t k�ne miattam �lnie. Soha!”

�szre sem vette, hogy a l�ny k�zben felm�szott a tan�ri asztalra �s a sark�ra �lt. Amikor tekintete elhagyta a csillagokat, Luna ig�z� szem�vel tal�lta szemben mag�t. A kentauron l�tszott a zavarts�g, �s hogy megpr�b�lja megint mag�ra er�ltetni a „kedves j� bar�tom” arckifejez�st. Ijedten vette tudom�sul, hogy a l�ny �tkarolja, �s gyeng�den h�zni kezdi. Engedett. Nem tudott parancsolni mag�nak. Hagyta, hogy a holl�h�tas egy apr� puszit leheljen a sz�j�ra. L�bai elgyeng�ltek, �s megbabon�zva „t�rte” Luna puha ajk�nak k�nyeztet�s�t. Itt elszakadt benne minden. Vadul megcs�kolta a l�nyt, aki k�szs�gesen engedett, �s egyre szorosabban �lelte mag�hoz Firenz�t. �rezte a sz�vver�s�t, �rezte ahogy minden porcik�ja megfesz�l.
-Bocs�ss meg! - S�gta bele a cs�kba Luna, akinek szem�b�l m�r patakokban folyt a k�nny.
-Mi�rt? - K�rdezte �rtetlen�l a kentaur.
-�n nem akarom, hogy az iskolat�rsaim k�rbeudvaroljanak, de nem tudok ellene tenni semmit. A v�lav�r … �n nem akarom.
-Sose sz�gyelld azt, ami vagy!
Luna feln�zett a kentaur b�szke tekintet�re, majd odahajolt hozz�, �s ism�t megcs�kolta. Gondolatban sz�rnyai n�ttek, �s a csillagok k�zt rep�lt a m�lyk�k �jszak�ban.

Firenze k�ptelen volt m�r t�rt�ztetni mag�t. Hevesen cs�kolgatta a l�ny nyak�t, majd a v�llait. K�zben letolta r�la a tal�rt, �s a pul�vere ellen kezdett k�zdeni. F�l pillanat alatt megszabad�totta a feleslegess� v�lt ruhadarabt�l, �s egyetlen mozdulattal levette r�la a v�kony kis atl�t�t is. V�gyakozva simogatta tan�tv�nya fedetlen�l maradt test�t, �s forr� lehelet�vel k�nyeztette a form�s domborulatokat.
Amikor keze Luna s�r�lt karj�ra t�vedt, hirtelen felocs�dott. Oda kapta a fej�t, �s csak most vette �szre a harap�snyomokat, hegeket �s a sz�mtalan forrad�st, amit egy�rtelm�en nem l�tott m�g mestergy�gy�t�.
-Luna – suttogta r�m�lten, �s h�tr�lni kezdett. Forgott vele a vil�g. Megint arra gondolt, hogy milyen vesz�lyben is lenne a l�ny, ha vele maradna. Nem tudta, hogy vesz�thette ennyire el a fej�t.
-Ne! Firenze! - ny�gte elf�l� hangon a holl�h�tas. - K�rlek! Ne hagyj magamra! Maradj velem. - Az utols� szavakat m�r csak suttogta.
Ha most �sszeszedte volna minden lelki erej�t a kentaur, tal�n siker�lt volna. De nem tudta. Vagy nem akarta. Sz�v�t m�r teljesen rabul ejtette tan�tv�nya, �s f�l pillanat alatt ott tartottak megint, ahol abbahagyt�k. A szenved�ly egy m�sik vil�gba vitte �ket. Ott b�rmi megt�rt�nhetett, amire csak v�gytak.

M�snap Luna csordultig boldogs�ggal lejtett v�gig a folyos�n. Nem �rdekelte most a sok vizslat� szemp�r, nem �rdekelte a sok elk�bult szerelmes tekintet. Csak � volt �s Firenze. �s Hermione. A griffend�les l�ny �pp akkor l�pett ki a B�b�jtan terem ajtaj�n, �s tekintete lehervasztotta bar�tn�je arc�r�l a mosolyt. Megf�radt �s elgy�t�rt arckifejez�se arr�l �rulkodott, hogy m�r r�g�ta nem alhat j�l �s valami nagyon nyomhatja a sz�v�t. Ebben a pillanatban fordult be Malfoy is a folyos�n, �s a k�t ember hidegen, egym�sra sem pillantva ment el egym�s mellett.
-�gy l�tszik a sejt�sem kezd beigazol�dni – suttogta maga el� Luna �s elhat�rozta, hogy innent�l kicsit k�zbe veszi a dolgokat.