Ginny össze - vissza rohangált az Odúban, díszeket aggatott fel, kiválasztott jó zenéket. Ezzel nem volt egyedül: hasonló munkálatokat végzett Harry, Ron és Hermione is. Szilveszter napja volt, és sok embert meghívtak az Odúba. Régi ismerősöket és újakat: Lee Jordant, Neville-t, Lunát, a többi DS tagot, és felnőtteket is. Mindenki örömmel fogadta el az ajánlatokat, és a jelenleg Odúban lakók mind nagyon izgatottak voltak a partit illetően. Molly és Arthur pedig hagyták a gyerekeket ügyködni, nem akarták elrontani az örömüket.
- Anya, elmegyünk Harry-vel az Abszol útra vásárolni! - kiáltotta fel szülei szobájába Ginny a lépcső aljáról, ahol Harry-vel toporogtak türelmetlenül, felöltözve.
- Autóval menjetek! - hallatszott a válasz.
- Ja, tényleg! - kapott észbe Ginny. - Hiszen hogy is bírnánk el azt a sok dolgot? - Harry gyanakodva nézett rá.
- Tudsz vezetni, mézes puszedlikém? - kérdezte undorítóan mű-kedves hangon.
- Jaj, hagyd már ezt a dumát! - Legyintett szemöldök ráncolva barátnője. Kimentek a garázsba, ahol a család új kocsija terpeszkedett, egy Ford, és hasonlított a régire, amely valószínűleg abban a pillanatban is a Tiltott Rengetegben kószált valamerre. Ginny ült a volán mögé, és kissé labilisan ugyan, de elvezetett a Foltozott Üstig. Leparkoltak és bementek az Abszol útra.
Hatalmas nyüzsgés volt ott, szinte lépni nem lehetett a tömegben, ám mikor látták, hogy Harry jön, rögtön félrehúzódtak.
- Na erre jó a protekció - vigyorgott Harry, de Ginny türelmetlen legyintéssel leintette. Egy csomó kaját vettek: csokibékát, tökös derelyét, tortákat, mindenféle ízesítésű pattogatott kukoricát, mugli ételeket is, vajsört és mézbort. Hatalmas szatyrokkal megrakodva vánszorogtak ki a kocsmába. Ginny gyorsan körülnézett... de nem találta a kocsit.
- Tom! - dörrent rá az ajtóban álldogáló kocsmárosra. - Hol van a kocsink?!
- Á, arra a rozoga dobozra gondolsz, ugye? - vigyorgott Tom. - Elvitték a roncstelepre.
Ginny dühösen elkáromkodta magát, nyomdafestéket nem tűrő szavakkal.
- És hol van az a roncstelep? - kérdezte Harry, hogy ne csak egy helyben álldogáljanak és káromkodjanak.
- Hát, innen három sarokra, azt hiszem. Legalábbis a legközelebbi - vakargatta borostás állát Tom.
- Oké, fogd meg ezeket! - nyomta Harry kezébe a saját csomagjait Ginny, és már hoppanált is. tíz perc múlva egy robogó, fekete Ford tűnt fel a sarkon, és csikorogva fékezett le a kocsma előtt. Ginny segített berakodni Harry-nek az ennivalókat, miközben Tom még mindig az ajtóban vigyorgott. Ginny még utoljára vetett rá egy megvető pillantást, majd Duracell nyúl vezette kocsi sebességével elhajtottak a helyszínről.
- Mindent vettetek? - aggodalmaskodott Molly, és átvizsgálta a csomagokat, de mindent rendben talált.

Este nyolc órakor először csöngettek. Ginny rohant ajtót nyitni. Az összes DS tag volt az: Cho, Zacharias, Neville, Luna, seamus, Dean, megmég egy csomóan. Elkezdődött a buli. Táncoltak, volt karaoke is. A levegő egyre füllettebb lett a házban. Ginny kivándorolt a teraszra, kezében egy félig elszívott cigarettával és egy megbontatlan vajsörös üveggel a kezében. Onnan szemlélte a tájakat. Egyszer csak sikoltozás támadt a házban. Ginny elejtette a vajsörös üveget: az ezer apró szilánkra tört a fapadlózaton. Eldobta a kertbe, a fű közé a cigarettáját és berohant a házba. Nem sokat látott a nagy kavarodásban, de hegyes süvegeket és éjfekete köpenyeket annál inkább. Szívébe, mint valami csúnya, sötét szörnyeteg, úgy mart a félelem. Ám egyszerre méreg, mérhetetlen düh szállta meg. Előhúzta a pálcáját és célzott. Az egyik varázsló ernyedten csuklott össze. Ekkor már javában folyt a csata. Ginny szembe találta magát egy magas varázslóval.
- Na mi az, kislány, nem félsz? - röhögött amaz. Ginny nem válaszolt, csak egy dühös fintorral, és összeszorította a száját. Nonverbálisan varázsolt. A varázsló alig tudta kivédeni a szerteröpködő, folyamatos átkokat. Ám egyszer megelégelte, és mikor Ginny nem figyelt, pálcája suhintásával, szintén nonverbálisan átkot küldött a lányra. Amaz összecsuklott a fájdalomtól, ordítani szeretett volna, bömbölni, mint valami csecsemő. A lány majdnem elvesztette eszméletét a fájdalomtól. De eljutott a tudatáig egy hisztérikus, női sikítás:
- Ginny! - Felugrott és pálcáját a varázslóra szegezte.
- Crucio! - kiáltotta, és a varázsló összegörnyedt, de csak egy pillanatra.
- Hát, ezt még gyakorolni kell! - nevetgélt a varázsló. - Megmutatom, hogy kell, rendben?
Ginny azonban nem hagyta ezt a kegyetlen tréfát a végkifejletig fajulni. Mivel úgy tűnt, a varázsló erősebb nála, mugli módszerekhez folyamodott. Ilyet az aranyvérű halálfalók nem ismernek. Rúgott egy hatalmasat, minden dühét a mozdulatba erősítve. Pontosan oda, a férfi közepe tájékára... A varázsló odakapott és percekig mozdulni sem bírt. Ginny ráküldött egy lefegyverző bűbájt és a pálcáját is begyűjtötte. Szorosan betekerte a varázslót egy hatalmas gézbe, majd lebegtető bűbájjal egy üres szobába vitte, ott ledobta, mint egy zsákot.
- Colloportus! - motyogta, pálcáját a zárra helyezve, mire az ajtó hangos cuppanással bezárult. Ginny ahogy elfordult az ajtótól, szembetalálta magát Lucius Malfoy-jal.
- Á, a pici Weasley lány! Emlékszel, amikor kaptál tőlem egy szép naplót? Sokkal kisebb voltál! - miközben így szövegelt, tetőtől talpig végigmérte "áldozatát". A lány nem tűrte ezt a mocskos pillantást, így már küldte is az első lefegyverzést, nonverbálisan, de a varázsló a pálcája könnyed suhintásával elintézte a dolgot.
- Sokat kell... - kezdte Malfoy a gúnyos szövegét, de a vele szemben álló, harcias lány élete eddigi legerősebb rémdenevér-rontását küldte rá. Lucius fetrengett a földön, miközben az arcát markolászta... a képzelt denevércsipkedésektől. Ginny őt is összekötözte és bevitte a szobába. Ám egyszer csak, mintegy varázsütésre, minden halálfaló, aki eddig harcolt, kiment a kertbe és dehoppanált. Ginny futott a szobába, ám onnan is eltűnt a két halálfaló: úgy tűnik, összekötözve is tudtak hoppanálni. Ginny csalódottan ment ki, és kisebb csoportosulást vélt felfedezni a kertben... egy élettelen test körüli csoportosulást. Nagyot dobbant a szíve, és lélekszakadva futott oda. Amint odaért, szétnyílt a kör: Luna Lovegood feküdt ott, behunyt szemmel, szétvetett tagokkal, és azzal a jól ismert, szokásos Luna-mosollyal a szája sarkában. Ginny letérdelt.
"Milyen derekasan küzdött... mint egy igazi DS tag. Mint egy igazi hős. Miattunk halt meg, a jó ügy érdekében." Gondolta a lány. Hosszú haja mögé temette arcát. És könnycsepp hullt Luna homlokára...