A padl�ra hull� v�rcseppek jellegzetes, d�moni ricsaj�t sz�zszoros hanger�vel hallottam.

- El kell vinn�nk a Szent Mung�ba – sz�lt Anya halkan, nagyon ideges, reszket� hangon, de mintha a f�lembe kiab�lt volna.

R�snyire nyitottam a szemem, de szinte azonnal els�t�t�lt el�ttem minden. A zajok tompultak, �s lassan felr�mlett el�ttem valami m�s... El�sz�r azt hittem, meghaltam, �s a t�lvil�gon vagyok, de t�vedtem. Szorosan �t�lelt a m�ly csend �s a s�t�ts�g, majd lassan, mint egy �rny�k el�b�jt n�h�ny elmos�dott k�p �s eltorzult hangfoszl�ny kaotikus egyvelege. Egy smaragdz�ld, majd egy m�lybarna szemp�r… Hal�lh�rg�sek, �les, f�jdalmas sikolyok, s�t�t kacajok, tomp�n cseng� mondatt�red�kek… A szeretet… Ginny… Bocs�ss meg… Mind felett… Hal�lnak hal�l�val… Azt hittem, b�zol bennem… Az �rd�g… Soha… Szeretlek… Harag… Mindig… �rtsd meg… Sajn�lom… V�rj…

A k�pek eg�ssz� t�m�r�ltek, �s �jra az �jszakai �lmomban tal�ltam magam…

Majd egyszerre felpattantak a szemeim, �s visszat�rtem a rideg v�l�s�gba. A val�s�gba, melyben sajgott minden egyes porcik�m, de minden egy�ttv�ve nem f�jt annyira, mint az az �rz�s, ami a sz�vemben tombolt.

Egy feh�rre meszelt plafont l�ttam magam el�tt. K�s�rteties �rnyak t�ncoltak rajta az �jjeliszekr�nyen �ll� l�mp�s f�ny�ben. Felh�ztam a karjaimat, �s egy ny�g�s k�s�ret�ben fel�ltem az �gyamban. Az szoba k�zep�n el�tt �ll� hom�lyos alakok csak most vett�k �szre, hogy fel�bredtem.

-         Ginny, dr�g�m! – sz�lt Anya, �s odafutott hozz�m. – Jaj, kicsim, annyira… annyira agg�dtam – l�ttam a szem�ben csillog� k�nnycseppeket. – A gy�gy�t�k nem tudt�k megmondani, hogy… - elcsuklott a hangja �s nem tudta folytatni. Viszont abb�l, amit mondott, r�j�ttem, hogy a Szent Mung�ban vagyok. – Azt mondt�k, ak�rmeddig eltarthat… de, hogy m�g… Dr�g�m, annyira f�ltettelek…

-         Mi�ta vagyok itt? – k�rdeztem er�tlen�l.

-         �pp ebben az �r�ban lesz egy hete – a v�lasz Ap�t�l j�tt.

-         Egy hete? Az… h�t nap… - Sohasem gondoltam volna, hogy a sz�moknak ilyen jelent�s�g�k van. – �s… mi van Damiennel?

A sz�leim �sszen�ztek. V�g�l Apa felelt.

- �… J� ideig nem t�rt mag�hoz… Tulajdonk�ppen nem tudom, mi t�rt�nt pontosan. Mi csak a sikolyaidra �bredt�nk. Mire oda�rt�nk, m�r mindketten a padl�n fek�dtetek, v�resen. Rajtad l�ttuk a harap�sokat, rajta pedig a v�rfoltokat. Azt�n elhoztunk titeket ide.

- �s hol van most? – Apa biztos �rezte, mennyire ideges vagyok, �s megnyugtat�nak sz�nt hangon besz�lt, de nem �rte el a k�v�nt hat�st.

- Itt… valamerre. Nem besz�lt�nk vele.

Kiny�lt az ajt�, �s bel�pett rajta egy citrusz�ld ruh�s gy�gy�t�. Magas volt �s j�k�p�, m�gsem �rdekelt, hogy egy szt�r-hasonm�s �ll velem szemben r�mvillantva hollywood-i mosoly�t. Anya a h�ta m�g�tt nyilv�nval�an somolygott volna egy kicsit, ha nem velem foglalkozik. A gy�gy�t� odas�t�lt hozz�m, hossz�, rugalmas l�ptekkel, �s meg�llt az �gyam v�g�n�l.

-         Sz�val fel�bredt�l – sz�lt kisl�nyosan ny�vog�s hangon, amit�l fel�llt a sz�r a h�tamon. Val�sz�n�leg valami furcsa grimaszt v�gtam, mert el�gg� meglep�d�tt. Nem tudtam mire v�lni a k�rd�st. Hiszen � is l�tja, nem? Azonk�v�l pedig nem tudom, szoktak-e ilyeneket �s �gy k�rdezni azokt�l, akik nemr�g �letvesz�lyben voltak.

-         �hm… ja. – v�laszoltam, �s a szem�ld�k�m a homlokom k�zep�re szaladt.

-         Akkor negyed �ra m�lva megvizsg�lunk – mondta, �s ugyanolyan hossz� l�ptekkel t�vozott.

Tizen�t perc m�lva val�ban visszat�rt, h�rom m�sik koll�g�j�val egy�tt. J� alaposan kivizsg�ltak. Majd nagy csod�lkoz�ssal fogadt�k, hogy a sebek nyomtalanul elt�ntek, �s teljesen eg�szs�ges vagyok. B�r nekem ez nem volt annyira meglep�, hiszen r�j�ttem valamire, amit �k m�g nem tudtak. Tal�n nem is tal�lkoztak hasonl� esettel p�lyafut�suk alatt. Hitetlen�l cs�v�lt�k a fej�ket, mik�zben a j�k�p� ismertette a diagn�zist:

-         Huh. Fogalmunk sincs, hogy hogyan t�rt�nt ez a hihetetlen�l gyors gy�gyul�s, de �gy gondolom, hogy mivel teljesen eg�szs�ges vagy, d�lut�n m�r el is mehetsz, hiszen nem tarthatunk itt, ha nem akarod.

-         Rendben akkor d�lut�n elmegyek – v�gtam r�.

-         Kicsim, nem lenne jobb, ha… - kezdte Anya, de nem hagytam, hogy befejezze:

-         Anya, tudom, mit csin�lok. J�l vagyok – �s val�ban. Mintha percr�l percre enyh�lt volna a f�jdalom, majd teljesen elm�lt.

-         De egy-k�t nap m�g… - most viszont egyetlen pillant�som hallgattatta el.

A gy�gy�t�k kisomford�ltak a szob�b�l. A ny�l� ajt�ban megpillantottam valakit. Egy pillanatra tal�lkozott a tekintet�nk, �n pedig g�piesen ennyit mormoltam Any��knak:

- Kimenn�tek egy pillanatra, k�rlek?

Apa r�gt�n meg�rtette a helyzetet, �s kih�zta Any�t a folyos�ra, aki tal�n �szre sem vette ki �llt mellette. A sz�leim elt�ntek, �s Damien bel�pett. Odas�t�lt az �gyamhoz, �s le�lt a mellette l�v� karossz�kbe. Nem n�ztem r�.

-         Ginny – sz�lt. – Hogy �rzed magad?

-         Hogy �rzem magam? Hogy �rzem magam? Ezek ut�n m�g azt k�rded, hogy �rzem magam? – egy pillanatnyi d�bbent csend ut�n nevetve folytattam – Soha jobban.

Damien m�gis esdekelve n�zett r�m.

-         Annyira… Annyira sajn�lom, Ginny… T�nyleg…�n… Egyszer�en… Bocs�ss meg… Ha meg tudsz… - mondta, leszegte a fej�t �s a padl�t b�multa.

-         Mi t�rt�nt?

-         Nem eml�kszem semmire. Az utols� eml�k egy hangfoszl�ny, ahogy azt suttogod, hogy szeretsz.

-         Nem suttogtam. J� m�lyre le kellett kiab�lni, hogy meghalld. – �rtetlen�l n�zett r�m, �s elmosolyodtam. – �s azt�n?

-         Telenyomtak egy csom� nyugtat�szerrel. B�r szerintem teljesen f�l�sleges volt, mert �gy is el�gg� ki voltam �tve. Biztos f�ltek, vagy nem tudom. M�g f�lk�bultan l�ttam, ahogy egy magas, fekete haj�, karvalyorr� f�rfi l�p be a szob�mba. H�t �vegcse volt n�la, k�l�nb�z� sz�n� b�jitalokkal. Azokat megitatt�k velem. Azt�n…nem eml�kszem.

-         Piton… - suttogtam. Nem is gondoltam volna, hogy �pp �…

-         Aha. Biztos. Nem tudom.

Fel�ltem a k�rh�zi �gyban, �s egy cs�kot nyomtam Damien homlok�ra. De � m�g mindig nem n�zett fel. Tudtam, mi b�ntja: hogy nem mondtam ki. Pedig � mondta mindig, mennyire nincs jelent�s�g�k a szavaknak.

-         Semmi baj. Nem haragszom – mondtam. Hisz’ hogy is haragudhatn�k a szerelmemre?

Felpillantott, �s a szem�ben benne volt minden. Ha le lehetne �rni, amit akkor l�ttam, a vil�g legszebb szavai lenn�nek. Ha le lehetne festeni, az lenne a vil�g legszebb festm�nye. �szinte, tiszta �rzelmeket…

-         Mi lesz most vel�nk? – k�rdeztem n�h�ny m�sodperc m�lva.

-         Nem tudom.

-         D�lut�n kiengednek. De nem akarok addig v�rni.

-         Megsz�ktesselek? – k�rdezte egy cinkos kacsint�ssal.

-         Persze – sz�ltam, �s elgondolkodva folytattam. - Azt�n majd hazamegyek. Any��k m�rgesek lesznek, de m�r feln�tt vagyok, tudom, mit csin�lok. Csak v�rj, am�g fel�lt�z�m – fordultam Damienhez. – De, nem is. Tudod mit? Igenis itt maradok. Itt maradok, �s d�lut�n, mikor kiengednek, Veled egy�tt fogok innen kis�t�lni. A sz�leimmel pedig k�zl�m, hogy egyszer s mindenkorra hagyj�k el azt a j� szok�sukat, hogy megmondj�k nekem, mit hogy csin�ljak. Nagyl�ny vagyok m�r. – felpillantottam Damienre, akinek a sz�ja gondoskod� mosolyra h�z�dott.

-         Ahogy akarod – sz�lt �s lehuppant mell�m az �gyra.

M�lyen, �that�an tekintett r�m, �s r� kellett j�nn�m, hogy t�bbet egy percet sem b�rn�k ki ezek n�lk�l a gy�ny�r� m�lybarna szemek n�lk�l. Egy percet sem. Volt valami k�l�nleges kapocs kett�nk k�z�tt. Egy kapocs, ami h�zass�gi fogadalom �s mindenf�le szerz�d�s vagy szertart�s n�lk�l l�ncolt minket egym�shoz. Egy kapocs, egy karvastags�g� l�nc v�g�n, mely kir�ngatott engem a g�d�r legalj�r�l.

Epil�gus

Az es��ztatta k�rh�zablakon kitekintve szinte senkit sem l�ttam a m�skor forgalmas bev�s�rl�utc�n. Kiv�ve k�t alakot. Kar�ltve ballagtak a szakad� es�ben, m�gnem a fi� meg�llt, �pp az apr� t�r kell�s k�zep�n, �s meg�lelte a l�nyt. Ott �lltak, egym�shoz b�jva. A s�lyos cseppek pedig hossz� fekete, �s v�r�s hajtincseket mostak egym�sba…

A felh�k szakadozni kezdtek �s halov�ny napsugarak hatoltak �t rajta, ahogy k�t ajak egym�shoz �rt…