6. fejezet:
...
Elérkezett a január 5, vagyis a Roxfort Express indulásának a napja. Ginny ládája már becsomagolva hevert a konyhában. A lány reggel két órát töltött azzal, hogy mindent ellenőrizzen, ruhákat, könyveket, és fél órán keresztül üldözte Arnoldot, aki sehogy sem akart bemenni a kalitkájába. Fél tizenegykor azonban el is indulhattak. Molly, Arthur, Ron, Hermione és Harry kísérték ki a lányt. Átsiklottak a kilenc és tízes vágány közötti kőfalon, és egyből ott állt velük szemben a Roxfort Express. Alig voltak a vágányon, mivel nem iskolaév kezdődött, csupán a második félév. Ginny sorban elbúcsúzott mindenkitől, utoljára Harry-től. Kissé félrevonultak. Harry átölelte a derekát és magához húzta. - Figyelj Ginny. Sajnálom ezt a Malfoyos ügyet, de hidd el, nincs más választásunk - sóhajtotta a fiú. - Tudom - mondta szárazon a vörös. Harry megcsókolta. - Vigyázz magadra, kérlek. Malfoy még veszélyes lehet... - mondta még utoljára a fiú és elengedték egymást. Mikor Ginny a vonaton végiggondolta ezt a Harry-vel való búcsúzást, undorítóan giccsesnek találta. Egyedül utazott egy kupéban. Legalábbis fele út. Éppen zöld lankák előtt haladtak el, amikor kicsapódott az ajtó és bevágódott rajta Clover, Ginny legjobb barátnője. Leheveredett az egyik ülésre, és álmodozva meredt maga elé. - Szia, Clover! - nézett aggodalmasan Ginny. Barátnője, mintha mesebeli álomból ébredt volna fel, úgy nézett Ginny-re. - Jé, szia Ginny! Bocs, nem vettelek észre! Na képzeld, meséltem még neked karácsony előtt Matt Everenről, igaz? Szóval nem hiszed el, de... - és itt kezdődött Clover hosszadalmas beszámolója Matt udvarlásáról, és Ginny engedelmesen merült bele a történetbe. Arra eszméltek fel, hogy a vonat nagy csikorgással megáll. - Jaj, megígértem Matt-nek, hogy találkozunk a peronon! Szia! A nagyteremben! - intett Clover, és már ott sem volt. Ginny apró sóhajtással vette tudomásul, hogy a kastélyig egyedül fog menni. Megvárta, míg az utolsó emberek is leszállnak, csak azután lépett ki a fülkéből... és azon nyomban össze is ütközött valakivel. Megtántorodott az ütéstől, és hátraesett. - Jaj! Ne haragudj! - mondta az ismeretlen fellökő, és Ginny-nek gyanúsan ismerős volt a hangja. felpillantott, és Draco Malfoyt pillantotta meg. EGY MALFOY KÉR TŐLEM BOCSÁNATOT?! - gondolta a lány, de elmotyogott egy semmi gondot. Malfoy leszállt a vonatról, és futólépésben indult a kastély felé. Ginny száz százalékosra vette, hogy nem akart neki magyarázkodni. Ő maga is leszállt a vonatról és elindult a kastély felé. Reszketve simult bele téli köpenyébe, aminek most nagyon jól esett puha belseje. Maga után húzva ládáját, kezében Arnold kalitkájával, menetelt a kastély felé.
Mikor beért az előcsarnokba, megkönnyebbült a hívogató melegre. Este volt már, s diákok sokasága vacsorázott a nagyteremben. Nem akart kitérőt tenni a klubhelyiség felé, így hát ládájával együtt bevonult a nagyterembe. Hát igen. Kissé megbámulták, de ezzel nem törődött. Látta, hogy Clover eléggé el van foglalva Mattel, így inkább máshová ült volna le, de a páros hívogatóan integetett felé, így odaült melléjük. - Ginny, bemutatom neked Matt Everent. Matt, ő itt a legjobb barátnőm, Ginny Weasley - mutogatott hol rám, hol a barátjára Clover. - Köszi, Clo, de megoldottam volna magam is - vigyorgott a bemutatott lány, és kezet rázott Mattel. McGalagony a vacsora befejeztével felállt, szónokolni kívánt. - Köszöntök mindenkit ismét. Megérkeztek a hazautazott diákok is, így holnaptól ismét kezdődik a tanítás. Sajnos van egy fájdalmas hírem. Bizonyára mind emlékeztek iskolatársatokra, Luna Lovegoodra - itt egy kis nevetés hallatszott - nos, fájdalom, de be kell jelentenem, hogy szilveszter elsején Lovegood kisasszony elhunyt. A halál körülményeit nem szándékozom ismertetni. - A teremben néma csönd támadt. - Most álljunk fel, és egy perc néma csönddel rójuk le tiszteletünket Luna előtt - mondta McGalagony. Mindenki felállt, sokan lehajtották fejüket, némelyek összekulcsolt kézzel imádkoztak. De általában, mindenki megrendült e hírre. Ginny felállt, de nem sírt: már tovább lépett. A lakoma után magányosan sétált fel a Griffendél klubhelyiségébe. Még a földszintnél járt, amikor érezte, hogy valaki figyeli. Az alagsori lépcsők felé fordult, de csak egy szőke üstököt pillantott meg. Nagyot sóhajtott.
Draco Malfoynak semmi kedve nem volt azon a napon két gorilláival tölteni az időt. Magányosan vacsorázott, és amikor kilépett a nagyteremből, észrevette Ginny Weasley-t. A korábbi hét év alatt fel sem tűnt neki a lány szépsége: most azonban, hogy felmentették a vádak alól, miszerint megölte Dumbledore-t, és nem volt semmi gondja, elgyönyörködött a lány mogyoróbarna szemein, vörös haján, szép vonásain, karcsú termetén, és szeplőin. Piszkos gondolatok kezdtek a fejében járni. A lány hirtelen megtorpant, mire Draco sietősen indult le a lépcsőkön, amik az alagsori folyosókra vezetnek. Két másodperc múlva visszanézett, és még látta, amint a lány sóhajt egyet és lassú léptekkel indul fel, a harmadik emeletre. "Most kéne utána menni. Ahogy akarják... azok". Draco Malfoyban keserű gondolatok jártak.
Egyikük sem tudta, de hivatásuk ugyanaz volt: kikémlelni a másik oldalt, egymáson keresztül. És mindkettőjük keserűséggel gondolt erre. Draco azért, mert szépnek találta a lányt, de közben utálta, Ginny meg azért, mert tetszett neki a fiú (bár ezt be nem vallotta volna még magának sem), és másrészt gyűlölte.
Mindketten szerették egymást, de közben gyűlölték is a másikat: pusztán azért, mert ellenséges családba születtek. Mint Rómeó és Júlia.
|