Másnap Ginny kialudtan és boldogan ébredt, de fogalma sem volt, mitől. Halkan kelt fel, hogy a többieket ne keltse fel: még csak hajnali öt óra volt, és épp akkor kelt fel a nap.
Ginny felöltözött: egy egyszerű talárt vett fel, de haját szokás szerint kibontva hagyta. Lassan ballagott le reggelizni: a folyosókon még sehol senki. Mikor leért az előcsarnokba, megváltoztatta útját; a nagyterem helyett az udvarra ment ki. Megállt az ajtóban, és ott bámulta a napfelkeltét: az ég sárgában és rózsaszínben úszott.
- Reméltem, hogy megtalállak - mondta egy hang a lány mögött, mire az halványan elmosolyodott.
- Az után az este után? Mit képzeltél? - fordult meg, s szembe találta magát Dracóval. Arcuk pár centire volt a másikétól. Draco a lány szájához hajolt, ám ekkor kiáltás harsant. Ginny felnézett, de nem látott senkit kihajolni semelyik ablakból. Kissé félrefordult.
- Jössz reggelizni? - kérdezte szárazon, s választ sem várva bement a nagyterembe és helyet foglalt a Griffendél asztalánál. Dracó pár perc múlva követte, s rá sem pillantva helyet foglalt a Mardekár asztalánál. Ginny-nek majd a szíve szakadt meg.
~Mi ütött belém?!~ Megrémítette a tudta, hogy egyáltalán nem gondolt a Rend által rábízott feladatra, amikor Dracóhoz olyan közel volt. Csak a saját érzelme irányította. Ginny ki sem merte mondani ennek az érzelemnek a nevét...

Miután befejezte a reggelit, olyan hajnali hatkor, és kiment az előcsarnokba, egy hirdetményt talált a faliújságon.

"Kedves diákok!
Három nap múlva megrendezésre kerül a karácsonyi bál, melyet elhalasztottunk az első félévben. Harmadév alatt csak azok a diákok jöhetnek, akiket valamely felsőbbéves meghívott. Mindenki köteles párral megjelenni. A bál utolsó felében a Walpurgis lányai együttes fog játszani nekünk.
                    Jó szórakozást kívánok maguknak:
                                             M. McGalagony prof."

Ginny elszontyolodva folytatta útját a Griffendél tornya felé. ~Már csak egy hülye bál hiányzott nekem. Ha Draco nem hív el, akkor nem megyek.~ Határozta el magában.
Az órák unalmasan teltek, s Ginny el sem tudta képzelni, mivel üsse el az estéjét. Végig Dracóra gondolt, s arra, hogy nem érdekli a Rend. Ha szerelmes Dracóba, az az ő magánügye... és nem fog semmit kitálalni róla a Főnix Rendjének.
S ugyanakkor rémisztgette a tudat, szinte jeges félelem fogta el, ha arra gondolt, hogy egy halálfalóba szerelmes.
Ebéd után felment a hálószobájába, s ott találta Clovert, aki az ablakpárkányon guggolt és bámult kifelé.
- Szia! - köszöntötte barátnőjét a vörös.
- Szia - motyogta halkan Clover.
- Clo! - ment közelebb Ginny. - Mi a baj?
- Te és Draco. Ginny, neked Harry a barátod! Hogy csalhatod meg pont... ővele? - nézett rá fájdalmas, zöld szemekkel a lány.
- De... - Ginny teljesen ledöbbent. Aztán beléhasított a felismerés. - Te üvöltöttél ki az ablakon, igaz?
- Én! Mert te Harry-t szereted! Ez csak egy hirtelen fellángolás! - erősködött Clover.
- Clover, mit tudsz te? - kérdezte hűvösen Ginny.
- Arra célzol, hogy buta tyúk vagyok? - kérdezte hasonló hangon Clover.
- Nem. Te is tudod, hogy nem, csak arra, hogy mit tudsz te rólam, Dracóról és Harry-ről? - kérdezte Ginny és leült az ágya szélére. Clover könnyel teli szemekkel bámult rá.
- Ginny! A barátom vagy! Nem érted, mi történik, ha te szerelmes leszel Dracóba? Vagy ami még rosszabb, ő viszonozza? - kérdezte a lány. Ginny tudta, hogy Clover szülei is benne vannak a Rendben, és hogy a lány abszolút a jó oldalon áll.
- Te nem ismered Dracót - mondta Ginny.
- Nem, tényleg nem, de te sem! Ginny, hát nem érted?! Tudom, hogy kémkedsz! De abban is biztos vagyok, hogy Draco ugyanezt csinálja! Nem engedhetlek a közelébe!
- Nem tudsz megkötni - mondta szárazon Ginny, de szeméből patakzott a könny. - Clover! A legjobb barátnőm vagy! Te jártas vagy a pasiügyekben! Pont te nem érted?!
- Nem, ezt nem tudom megérteni, Ginny - mondta a lány és visszafordult az ablakhoz. Ginny megtört szívvel állt fel és ment ki a szobából.
~Mi marad nekem? Miért nem tudom végigcsinálni?!~ Ginyn teljesen elhagyatva érezte magát: érzését senki sem támogatta. Se Clover, se a Rend. Ő csak hivatalosan szerelmes Dracóba, tudta jól, de a "hivatalos" szó alatt rejtőzik az igazi érzelme.

Sokáig barangolt a Roxfort birtokán, egészen sötétedésig. Azon gondolkozott, mit csináljon ezután. Szeresse Dracót igazából, vagy teljesítse a Rendnek tett kötelességét, és aztán felejtse el a fiút? De ő is tudta, hogy erre képtelen lenne. Miután bement, sokáig sétált még a folyosókon, míg végül a prefektusi fürdőnél kötött ki. Nem volt senki bent. Levette ruháját, s teljesen meztelenül belement a vízbe. Gőz terjengett az egész helyiségben, alig lehetett látni. Fél órája áztatta magát, mikor valaki átkarolta. Ginny behunyt szemmel simult az ölelésbe: kérdés nélkül is tudta, ki az. Szó nélkül szembefordultak egymással, s Ginny megint érezte azt az érzést, amit Harry-nél is. Kívánta a fiút. S Dracó is őt...