T�z nap telt el az�ta az incidens �ta, �s nem v�ltozott semmi. Draco �s Hermione �gy mentek el egym�s mellett, mintha a m�sik ott sem lenne. Mintha soha m�g csak egy sz�t sem v�ltottak volna egym�ssal. Hermione szerint ez �gy rendben volt. Legal�bbis ezt mondogatta mag�ban �s ezt mondogatta Lun�nak is. �r�lt, hogy Lun�nak ilyen j�l alakultak a dolgai, b�r tiszt�ban volt vele, hogy ezzel m�g kor�nt sincs v�ge holl�h�tas bar�tn�je megpr�b�ltat�sainak. Hiszen el�t�rt bel�le a v�lav�r, �s a szerelme nem el�g hogy egy kentaur, de m�g a Roxfort egyik tan�ra is.
„H�t igen, - t�n�d�tt mag�ban Mio– mennyivel k�nnyebb lesz … egyed�l meghalni.”

V�szesen sokat gondolt mostan�ban a hal�lra. V�gyott a h�v�s �s �rzelemmentes nyugalomra. Arra, amit itt nem kaphatott meg. Mert be kellett ismernie, hogy b�rmennyire is gy�zk�di mag�t arr�l, hogy nem �rez semmit Malfoy ir�nt, nem �gy volt. �s ideges�tette a gondolat, hogy �pp egy olyan embert�l gyeng�l el, akit gy�l�lnie k�ne. „Hiszen gy�l�l�m is!” De tudta j�l, hogy ez mennyire er�ltetett kijelent�s. M�gsem akart tudom�st venni r�la.

Luna �lm�nybesz�mol�i ut�n minden egyes alkalommal r� kellett j�nnie, mennyire mag�nyos. Mennyire v�gyik r�, hogy valaki szeresse. �sszeszorul� torokkal gondolt Dracora, a mindig szomor� arc�ra, a f�jdalm�ra amit okoz neki.
"Tal�n � is ugyan�gy �rez mint �n."
Ez persze kev�s volt ahhoz, hogy � Hermione Granger ak�r csak egyetlen kedves sz�t is sz�ljon egy Malfoyhoz. Egy fennh�j�z� aranyv�r�h�z. Egy tet�h�z.

P�ntek k�s� d�lut�n m�g mindenki kint volt a parkban, �s a frissen lehullott h�ban rohang�lva m�ltatt�k az id�t. Ez volt az utols� tan�t�si nap, aminek kiv�tel n�lk�l mindenki nagyon �r�lt, bele�rtve a tan�rokat is. Mio egy kihalt folyos� ablak�ban �lt, �s egy v�kony kab�tot szorongatott a kez�ben. Draco�t. Akkor maradt n�la, amikor azon a bizonyos p�nteki s�t�n odaadta neki, �s � h�l�b�l 5 perc m�lva m�r Harry karjaiban volt.
„Akkor ott, majdnem t�nkretettem egy igaz bar�ts�got. N�ha gondolkoznom k�ne, miel�tt cselekszem - korholta mag�t Hermione. Malfoyt pedig nagyon megb�nthattam. Nem mintha nem ez lett volna a c�l.” Gondolatai viszont elhalkultak. Szem�b�l s�r�n z�porozni kezdtek a k�nnyek, a kab�tk�t pedig �gy szor�totta mag�hoz, mint egy kisgyerek a pl�ssmack�j�t.
„Hogy �n mekkora egy … h�lye vagyok! Most meg mit csin�lok!?”
-Akkor is minden �gy lesz, ahogy elterveztem! Akkor sem fogok megt�rni! Egy ostoba Malfoyt�l nem fogok elgyeng�lni! Ezent�l m�g jobban fogom gy�l�lni, �s ott fogok neki keresztbe tenni, ahol csak tudok. Mert nem m�s, csak egy v�r�list�s hal�lfal�! - Mondta ki ezeket m�r hangosan, de a kab�tot m�g mindig k�nnyezve szor�totta mag�hoz.
„Ha nem teszek valamit, a v�g�n m�g meg�r�l.” - gondolta Luna, aki a folyos� v�g�n l�v� fordul�b�l figyelte �s hallgatta Hermion�t.

Miut�n �sszeszedte mag�t a griffend�les l�ny, visszat�rt a H�z�ba. Addigra el�g sokan felj�ttek m�r a h�goly�z�sb�l, �s most f�radtan ter�ltek el a kandall� el�tt.
-Te mit veszel fel a b�lra? - Hallott meg egy cseveg�st Hermione.
-M�g nem tudom, tal�n a piros …
„Te j� �g, hiszen holnaput�n lesz a b�l, nekem pedig m�g partnerem sincs – jutott esz�be Mionak. Mindegy. Tal�n el sem akarok menni.” Csak sz�tlanul b�multa cseveg� h�zb�lijeit, amikor kisz�rta a sarokban gubbaszt� Seamust. Szerencs�tlen nagyon mag�ba volt roskadva, �s villog� szemekkel n�zett n�ha oda a bar�tn�ivel felszabadultan t�rsalg� Lavenderre. Hermione lassan a fi� mell� somford�lt, �s leguggolt mell�.
-Mi a baj? - K�rdezte �szint�n a l�ny, annyira hogy m�g � is meglep�d�tt mag�n.
-Lavender. Harryvel megy. Pedig �n el�bb felk�rtem. �s igent mondott.
-Ne b�nk�dj! Tal�n jobb is �gy. Meg sem �rdemel t�ged. Mindig aszerint cselekszik, ami a bar�tn�i szerint men�. Nincsenek �n�ll� gondolatai. Ez el�g sz�nalmas.
Seamus elnevette mag�t, majd keser�en folytatta.
-Nem Hermione, �n vagyok a sz�nalmas. M�g Nevillenek is van p�rja. Ginnyvel megy. B�r t�ny, hogy �k … vagyis, mindegy.
-Mi mindegy? - K�rdezte �rdekl�dve Mio.
-T�nyleg nem fontos. - Legyintett Seamus, majd elkezdte b�mulni maga el�tt a padl�t.
-Lenne kedved engem elk�s�rni? Nekem sincs p�rom. - Mondta teljes nyugalommal �s kim�rts�ggel Hermione. - Senki sem h�vott el.
-M�g Ron sem? Vagyis – makogott Seamus – �gy �rtem furcsa, hogy a legjobb bar�taid sem.
-Elk�s�rsz? - K�rdezte �jra a l�ny, pr�b�lv�n Finnigan zavar�t elterelni. Tiszt�ban volt Ron �rz�seivel, �s nem tudta mi�rt csin�l ekkora �gyet bel�le Seamus. B�r t�ny, hogy m�g Miot is k�v�ncsiv� tette, kit vihet mag�val a v�r�s.
-Elk�s�rlek. - Mondta mosolyogva a sr�c, majd f�lve megjegyezte – Egy felt�tellel.
-Igen?
-T�ncoljunk el n�h�nyszor Lavender orra el�tt, had egye meg a pen�sz �t �s Harryt.
-Ennyire b�zol a k�ls� adotts�gaimban? Szerinted �pp r�m lenne f�lt�keny?
-Igen.- Jelentette ki hat�rozottan Seamus, amit�l Hermione elpirult egy picit.
-Akkor vas�rnap �tkor a t�rsalg�ban – ny�gte ki igen csak zavarban Mio.
-Ezt �gy mondod, mintha addig m�r nem is tal�lkozn�nk.
-El�fordulhat – mosolygott huncutul a l�ny.
-Sajn�ln�m. - Mondta �szint�n Seamus, amit�l Hermione megint zavarba j�tt, majd egy szempillant�s alatt a portr�lyukn�l termett, �s elhagyta a Griffend�l H�zat.

-Most mi�rt j�ttem ki? - K�rdezte fennhangon mag�t�l. - Megvan. Mert egy egyszer� bar�ti b�kkal �gy zavarba hozott Finnigan, hogy az arcom �tment cikl�mensz�nbe.
„Nem mintha m�g nem kaptam volna b�kokat fi�kt�l. De � az els�, aki nem mardek�ros, nem egy k�vetel�dz� legjobb bar�t �s a kapcsolatunkb�l nem t�rne ki 'polg�rh�bor�'. Kapcsolat? Miket gondolok! Milyen kapcsolat?”
-Tiszta h�lye vagyok. - Indult el m�rgesen a folyos�n Mio, b�r m�g maga sem tudta hova. - Baroms�gokat gondolok, baroms�gokat csin�lok �s r�ad�sul magamban besz�lek, mint valami holdk�ros. Lehet, hogy a Szent Mung�ban sz�vesen l�tn�nak n�h�ny napra az elmeoszt�lyon.

A l�cs�h�z �rve egyenesen Lun�ba �tk�z�tt.
-Luna!
-Szia Mione! �pp t�ged kereslek.
-Val�ban? - k�rdezte zil�ltan a l�ny.
-Olyan zaklatottnak t�nsz – jegyezte meg a holl�h�tas.
-�n? Nem. Vagyis dehogy! Sz�val nem vagyok az.
-�rtem. - V�laszolta k�tkedve Luna, majd folytatta. - Lenne kedved meginni velem egy vajs�rt?
-Mindenn�l jobban. - Mondta egy nagy leveg�t kif�jva Hermione, �s m�r el is indultak a konyha fel�.

A vajs�rt kortyolgatva siker�lt v�gre �rr� lennie az �rzelmein.

-Mostan�ban olyan fesz�ltnek t�nsz!
-Nem alszom t�l j�l. Kicsit kivagyok.
Luna el�vett egy fiol�t, �s bar�tn�je vajs�r�be �nt�tte.
-Elb�d�t. Megl�tod holnapra milyen kipihent leszel!
-Ez most j�l j�n. - Mondta mindenf�le ellenvet�s �s gyanakv�s n�lk�l Mio, majd kiitta a kors�t.
-Nekem most mennem kell, de 1 �ra m�lva tal�lkozhatn�nk a m�sodikon, az oroszl�nmint�s falisz�nyeg el�tt. - b�gta Luna.
-Rendben. Ott leszek. Azzal n�zte, ahogy a holl�h�tas l�ny fel�llt �s elhagyta a konyh�t.


Este 20.55 perckor Draco Malfoy l�bujjhegyen osont v�gig a m�sodik emeleti folyos�n. Az oroszl�nmint�s falisz�nyeghez tartott. A t�volban egy n�i alak kezdett kirajzol�dni.
-Vajon ki lehet az? - T�n�d�tt, ugyanis a n�vtelen lev�lb�l, amit d�lut�n kapott csak annyi der�lt ki, hogy az illet� itt akar vele tal�lkozni �s ez igen fontos lehet a j�v�je szempontj�b�l.
K�zelebb �rv�n ismerte csak fel a v�rakoz�t.
-Granger! - Mondta d�h�s hangon, nem kisebb meglepet�st okozva ezzel Hermion�nak, aki Lun�ra v�rt.
-Malfoy! Te meg mi a fen�t keresel itt?
-Ezt ak�r k�rdezhetn�m �n is t�led. Sz�val te �rtad a levelet. - Arc�n gonosz vigyor jelent meg. - Azt hiszem ezzel m�r elk�st�l.
-Nem tudom mir�l besz�lsz, de az biztos, hogy �n nem �rtam neked semmit. - A l�ny szem�ben szikr�zott a d�h, legsz�vesebben itt helyben meg�tkozta volna a mardek�rost. Ez a tekintet el�g volt ahhoz, hogy Malfoy elhiggye amit mond. - Nem kell f�lned Malfoy! 2 perc �s meg�rkezik akire v�rok. Ut�na �csing�zhatsz itt tov�bb egyed�l.
-Ah, sz�val Potterre v�rsz, a kis szerelmedre.
-Nem fogok magyar�zkodni egy mardek�rosnak. Pl�ne nem neked! - Mondta lekezel�en Hermione, de miel�tt a fi� b�rmit is reag�lhatott volna, halk motyog�st hallottak.
-Friccs! - V�gott r�m�lt fejet Mio, �s elkezdte kapkodni a fej�t, hogy hov� is b�jhatna.
Draco viszont v�ratlanul megragadta a kez�t, ber�ntotta �t a legk�zelebbi terembe �s a r�snyire nyitva hagyott ajt�n l�legzetvisszafojtva figyelte, ahogy a gondnok fel-al� j�rk�l a folyos�n a macsk�j�val.

-Azt hiszem elmentek – mondta egy p�r perc m�lva, de nem kapott v�laszt. Ijedten h�tran�zett, �s l�tta, hogy Mio f�lig �sszeg�rnyedve �ll egy asztal mellett.
-J�l vagy Granger? - K�rdezte agg�dva a l�nyt�l.

Hermion�val persze forgott a vil�g, bel�lr�l forr�, �get� �rz�s j�rta �t, l�bai elgyeng�ltek, kezei remegni kezdtek.
-Olyan furcs�n �rzem magam. De, tulajdonk�ppen j�l vagyok. Igen. Kifejezetten j�l. - Mondta a l�ny meglepetten.
Draco gyanakodva n�zett r�, mintha nem lenne n�la minden rendben, majd l�tv�n, hogy jobban van visszament a r�shez, �s �jra kin�zett.
Miut�n nyugt�zta, hogy t�nyleg senki sincs m�r a foly�son, el�gedetten csukta be az ajt�t. De amint megfordult, el is sz�llt a hirtelen j�tt nyugalma.
A l�ny ott �llt k�zvetlen�l m�g�tte, �s egyenesen a szem�be n�zett.
-�n... - kezdte el a griffend�les, de f�lbehagyta. Draco �gy l�tta, mintha k�zdene �nmaga ellen, hogy kimondja azokat a szavakat.
-„De milyen szavakat? Mit akarhat mondani?” Ezen viszont nem kellett tov�bb gondolkoznia.
Mio ugyanis felemelte az egyik kez�t, �s l�gyan megcir�gatta Draco arc�t. Ahogy meg�rintette �t, eg�szen beleremegett. Behunyta a szem�t, nem b�rta volna most �llni a sz�kes�g tekintet�t. Jeges borzong�s futott v�gig a test�n, ami nem ker�lte el mardek�ros figyelm�t sem. Mikor �jra feln�zett, egy led�bbent, csillog� szem�, v�gyakkal felf�t�tt fi�t l�tott maga el�tt. Belet�rt selymes haj�ba, majd k�zeledni kezdett fel�. Draco meg sem tudott sz�lalni a d�bbenett�l. Milyen sokat �lmodozott egy ilyen pillanatr�l, �s amikor v�gk�pp feladta, a l�ny �nsz�nt�b�l, mindenf�le gy�zk�d�s n�lk�l akarja neki adni mag�t.

Olyan k�zel voltak m�r az ajkaik, hogy �rezt�k egym�st l�legezni. Elgyeng�lve �s �rz�ki hangon sz�lalt meg Mio:
-Mi�rt csin�lod ezt velem?
-M�gis mit? - K�rdezett vissza f�jdalmasan �s alig hallhat�an Draco.
-Mi�rt nem tudlak kiverni a fejemb�l? Mi�rt kell veled �lmodjak minden �jjel? Mi�rt v�gyom annyira, hogy meg�rints? Mi�rt?
-Hermione! - Ny�gte zavarodottan a fi�, de t�bbre m�r nem volt ideje. Mio szenved�lyesen megcs�kolta �t. A mardek�ros nem akarta elhinni, hogy ez megt�rt�nik. Egyre jobban szor�totta mag�hoz a l�nyt, nem akarta elengedni. Nem akarta, hogy ennek valaha v�ge legyen. V�gyakozva cs�kolgatta a griffend�les nyak�t �s lassan elkezdte kigombolni a bl�z�t.
-Akarlak! Itt! Most! Nem �rdekel Potter, nem �rdekel Weasley! Csak te sz�m�tasz �s �n! Nem engedem, hogy t�bb� egy ujjal is hozz�d �rjen! Csak az eny�m vagy, �s senki m�s�! - Lihegte, amivel siker�lt m�g ink�bb felfokoznia Hermione szenved�ly�t.
-Csak a ti�d. - V�laszolta, �s hagyta hogy a fi� az asztalra �ltesse.
-Mi�rt k�nozt�l ilyen sok�ig Mio? - K�rdezte Draco, mik�zben pr�b�lta kedves�t a bl�z�t�l megszabad�tani.
-Mert azt akartam, hogy szenvedj! - Mondta a l�ny, arc�ra nem v�rt komolys�g �lt ki �s v�rta, mit reag�l a led�bbent fi�. N�h�ny m�sodperc ut�n a mardek�ros alig hallhat�an pr�selte ki azt a n�h�ny sz�t:
-T�nj a szemem el�l!
Hermione �rtetlen�l n�zett, de hi�ba kereste Malfoy tekintet�t, az nem volt hajland� a szem�be n�zni.
Sz� n�lk�l m�szott le az asztalr�l, �sszeh�zta mag�n a bl�zt, �s kiment a teremb�l. Nem �rtett semmit. Nem �rtette hogy mi�rt vallotta be az �rz�seit Draconak, nem �rtette, hogy mi�rt tette amit tett. Megint sz�d�l�s fogta el.
-Mi a fene van velem? - K�rdezte d�h�sen mag�t�l, �s a k�bulatt�l roskadozva v�nszorgott el a Griffend�l H�zig. Ott �gy zuhant a kandall� el�tti kanap�ra, mint egy sebzett mad�r. Fej�ben az elm�lt n�h�ny �ra esem�nyei kavarogtak, de m�r nem tudott se gondolkodni, se megmozdulni. El�jult.

M�snap reggel kipihenten �bredt fel a t�rsalg�ban, �s �rtetlen�l n�zett k�r�l. „Mi�rt aludtam �n a kanap�n? �gy l�tszik t�nyleg j�l fejbe k�linthatott Luna altat� sz�ruma, mert m�r arra sem eml�kszem, hogy jutottam el a H�zig.”