„Biztos jó sokat aludtam "- állapította meg Hermione, miután rá kellett jönnie, rajta kívül senki nincs a Griffendél Házban. Felállt, és úgy nézett körül a társalgóban, mint aki vagy egy éve nem járt ott. „Mintha csukott szemmel jártam volna a világban... "- villant be neki a gondolat, és megmagyarázhatatlan vidámsággal kezdett készülődni. „Azt hiszem, ma én is lemegyek Roxmortsba, és veszek magamnak egy új báli ruhát. Valami különlegeset." Egy kicsit elbizonytalanodott, de aztán kiegyenesedve, büszke tekintettel jelentette ki fennhangon:

-Azért is jól fogom érezni magam! Malfoyt valószínűleg vérig sértettem múltkor a parkban, és nem hiszem hogy fog még próbálkozni. Ha én is elkerülöm őt, nem lesz semmi gond. „Nem fognak olyan dolgok az eszembe jutni, hogy sajnálom őt, vagy neki is lehetnek érzései, vagy … ááá, hagyjuk." Ezek után elment a prefektusi fürdőbe és átadta magát a forró víz és az illatos fürdősók nyújtotta élvezeteknek.

Mire visszatért a Házba, az újra gyerekzsivajtól volt hangos. "Nem is aludtam olyan sokáig, még csak most jöttek vissza a Nagyteremből!"
-Hermione! - Jött a hang a tömegből. Ron volt az, Harryvel az oldalán.
-Ugye te is lejössz ma Roxmortsba? Elvégre holnap lesz a bál! - Ekkor ijedten szakította félbe mondanivalóját, mert csak most jutott eszébe, talán barátnőjét el sem hívta senki.
-Természetesen lemegyek. - Felelte hűvösen a lány, de utána elmosolyodott. - Be kell szereznem néhány apróságot. Tetszeni akarok a lovagomnak – mondta elváltoztatott hangon, ami leginkább Lavender hencegő stílusához hasonlított. Ron nem állta ezt meg nevetés nélkül, Harry viszont elég kínosan érezte magát. Nyilván felismerte a jelenetben báli partnerét.

Jókedvűen indultak el a többiekkel a faluba, és odaérvén azon tanakodtak, vajon merre induljanak. -Nekem van egy kis dolgom – mondta Harry, azzal elviharzott, mielőtt barátai bármit is kérdezhettek volna tőle.
-Szerinted hová ment? - kérdezte Ron.
-Nem tudom, talán eljegyzési gyűrűt vesz Brown kisasszonynak – mondta némi élccel a hangjában Hermione.
-Te sosem fogsz megváltozni! - Jelentette ki a vörös, nagy bölcselkedő hangot felvéve és nem létező térdig érő szakállát simogatva. - Amúgy te hová akarsz menni?
-Báli ruhát venni. - Jelentette ki a lány. - És te elkísérsz.
-Én nem bírom az órákig tartó ruhapróbákat – fintorgott Ron.
-Kíváncsi vagyok a véleményedre, elvégre mégiscsak fér... szóval egy fiú vagy.
A választ meg sem várva megragadta a vörös karját, és maga után vonva őt elindult a ruhabolt felé.

-Csodálkozom, hogy senki nincs itt. Úgy értem, a lányok.
-Már mindenki megvette magának nyáron a báli ruháját. - Válaszolt rá az eladó nő, aki ebben a pillanatban került elő egy hatalmas asztal alól. - Ráadásul legtöbben az Abszol Úton lévő üzletekbe mennek inkább, így igen nagy és különleges a választék – jelentette ki egy cinkos mosoly kíséretében.
-Remek! – Örvendett Hermione, és bőszen elkezdte nézegetni a ruhákat.
-A fiúk általában nem szokták elkísérni a barátnőjüket vásárolni – mondta kedvesen az eladó Ronnak, aki persze fülig vörösödött.
-Mi, csak barátok vagyunk. Tényleg Mio, te kivel is mész a bálba? Úgy látom nagyon akarsz tetszeni neki!
-Persze, hogy akarok neki tetszeni, különben nem vele mennék. - Jelentette ki a lány, mintha már szeptember óta tudná, ki lesz a párja.
-És ki is az?
-Seamus Finnigan. - Mondta Hermione, közben pillantásra sem méltatva Ron reakcióját, aki mi tagadás, eléggé meglepődött.
-Seamus? Hát, igen. Szóval rendes srác.
-És te? - Itt abba hagyta Mio a keresgélést, és barátjára nézett.
-Én? Nem ismered. Azt hiszem. Egy hugrabugos lány. Gyógynövénytanon szoktunk egymás mellett állni.
-Értem. - Reagálta le gyorsan Hermione, mielőtt Ron megint teljesen elpirulhatott volna.
-Ehhez mit szólsz? - Mutatta neki ez egyik ruhát.
-Nemtom. Próbáld fel.

„Mi van, ha komolyan gondolta azokat a dolgokat?" - Gondolkodott Draco, miközben a szombati Roxmortsos hétvégét kihagyva, inkább a falat bámulta a hálókörletében.
„Azt mondta velem álmodik minden éjjel és arra vágyik, hogy megérintsem! Azt mondta, hogy ő már csak az enyém!"
-Annyira őszintének tűnt! - Ült fel hirtelen. - Nem volt a szemében sem gúny sem megvetés! Talán mégis csak igazat mondott! De akkor miért mondta utána azt? „Azt akartam, hogy szenvedj." -Idézte fel magában a mardekáros. - Persze, hogy azt akarta, különben nem szórakozott volna velem. De mi van ha azóta megváltozott minden?
Néhány perc néma morfondírozás után egy nagy lendülettel kipattant az ágyból, és elindult a portrélyuk felé.

Hermione vidáman lejtett végig a folyosón, miközben az elkövetkező napok eseményeire gondolt. Hónapok óta nem érezte magát ilyen felszabadultnak, ilyen könnyednek. Teljesen belefeledkezett a szökdécselésbe és a dudorászásba. Felhőtlen vidámságából egy zavarodott hang zökkentette ki.
-Beszélnünk kell.
Hermionét hideg zuhanyként érte a felismerés. Malfoy volt az. "Azért sem fogok vele foglalkozni."
-Meg kell beszélnünk a tegnap estét, mert én akkor, szóval nem akartam ...- A lány arcára őszinte döbbenet ült ki, amitől a mardekáros kicsit megriadt.
-Nem tudom miről beszélsz Malfoy, tegnap legutoljára Bájitaltanon találkoztunk, és akkor sem voltunk túl kommunikatívak egymással. És ha most megbocsátasz! - Azzal rá sem nézve többet a fiúra sarkon fordult, és elindult abba az irányba, amerről jött.

Néhány másodperc szünet után egy meglehetősen cinikus hang szólalt meg, Dracotól alig néhány méterre.
-Ezt alaposan elbaltáztad.
A mardekáros jobbra-balra kapkodta a fejét, mire észrevette a beugró ablakkeretről lemászó Lunát.
-Lovegood? Te meg mit keresel itt? A frászt hoztad rám.
-Hermionéra vártam, de hála neked, visszafordult és nem találkoztunk.
-Hát ez igazán megható történet, de sajnos nem érek rá - Mondta teljes közönnyel a fiú, és már indult volna tovább.
-Semmire sem emlékszik. - Folytatta a mondanivalóját Luna.
-Tessék?
-Azt mondtam, semmire sem emlékszik. Mert te valamit elszúrtál.
-Én?
-Igen, te! - Szemében szokatlan módon düh csillogott. - Én megteszek mindent, hogy boldog legyen, erre te mindent elrontasz.
-Fogalmam sincs miről beszélsz. - Mondta tettetett érdektelenséggel Malfoy.
-Tegnap egy fiolányi AGY-at töltöttem a vajsörébe.
-AGY-at? - Fintorgott a fiú.
-Akarat gyengítő főzet. Egy ideig elnyomja az észérveket, és hagyja hogy a szív érvényesüljön. Ehhez járul némi őszinteségi kényszer is. Elég körülményes az elkészítése, főként a hozzávalók beszerzése miatt.
-Nem is tudtam, hogy ennyire érdeklődsz a Bájitaltan után. - Fűzte hozzá gúnyolódva a mardkáros.
-Egyetlen instabil pontja a főzetnek az, hogy az elfogyasztója csak akkor emlékszik a hatása alatt történt eseményekre, ha akar. Úgy tűnik nem éppen kellemes emlékekkel ajándékoztad meg - Tekintete hűvösen fürkészte Dracoét, aki most igen csak zavarba jött.
-Én csak ... azt hittem megint szórakozik velem.
-Ha nem Hermionéról lenne szó, most kiröhögnélek. De mivel ő a legjobb barátnőm, talán segítek.
-Csak kérlek tájékoztass róla mikor, mert aznap inkább nem teszem ki a lábam a hálókörletemből.