- Kitartunk melletted, ha t�rik, ha szakad – mondta Ron. – De figyelj, miel�tt b�rhova megy�nk, m�g Godric’s Hollow lel�tt, el kell j�nn�d hozz�nk az Od�ba.

- Mi�rt?

- H�t Bill �s Fleur esk�v�j�re!

- H�t igen, azt nem hagyhatjuk ki - v�laszolta Harry egy f�l-mosollyal, ahogy a tekintete a t�ra v�ndorolt. A v�zt�kr�n �gy t�ncoltak a nap sugarai, mintha csak balettozn�nak. Az enyhe szell� okozta finom fodroz�d�st lesz�m�tva sima volt a felsz�n: a sell�k m�r r�gen lemer�ltek a habokba �s csikorg� �nek�k is elhalt.

Noha a bar�tai �pp arr�l fecsegtek, hogy majd az esk�v�n tal�lkoznak, Harry �gy �rezte, hogy kib�rhatatlan a csend. A vak�t� naps�t�st lesz�m�tva �gy t�nt, mintha a term�szet is gy�szolna. A szell� nem hozta madarak vid�m csicserg�s�t, �s m�g a t� hull�mai is hangtalanul nyaldost�k a partot. A term�szet ma �nnep�lyes arc�t mutatta: gy�ny�r� volt �s csendes. Mindenki, aki elj�tt a temet�sre, a legszebb tal�rj�t �lt�tte mag�ra �s j�r�szt csak hallgatott – Harrynek az volt a benyom�sa, hogy a term�szet is ugyanezt teszi: legszebb arc�t mutatja, de hallgat, mint a s�r.

N�h�ny perc m�lva Harry arra lett figyelmes, hogy egyre kev�sb� hallja Ron �s Hermione besz�lget�s�t Bill �s Fleur k�zelg� esk�v�j�r�l, �s ekkor d�bbent r�, hogy teljesen elt�volodott a bar�tait�l. Hov� is tart egy�ltal�n? – t�n�d�tt. Mintha a l�ba a fej�be vette volna, hogy elkalauzolja �t att�l a n�h�ny embert�l, akik m�g ott maradtak a s�r mellett, �s felviszi �t egyenesen a kast�lyba.

Pont, mint amikor a Felix Felicis hat�sa alatt volt, Harry �gy �rezte, hogy az a helyes cselekedet a r�sz�r�l, ha tov�bb gyalogol az �p�let fel�; m�g akkor is, ha t�bb� semmi keresnival�ja ott. Azok a di�kok ugyanis, akik itt maradtak a temet�sre, m�r a cerem�nia el�tt �sszepakolt�k a b�r�ndjeiket, melyek r�g a roxmortsi �llom�son v�rj�k �ket.

Harrynek teh�t semmi oka nem volt visszat�rni a kast�lyba, hiszen semmi sem v�rta ott �t: sem egy bar�t, sem egy kiad�s eb�d, de m�g egy melenget� t�z sem a klubhelyis�gben. Tudta, hogy visszat�rve csak �res folyos�kat fog tal�lni, esetleg egy-k�t k�s�rtetet vagy Mrs Norrist, de a sz�ve m�gis �gy h�zta �t az �p�let fel�, mint valami m�gnes. El�rte a bej�rati ajt�t, felment a l�pcs�n, v�gig sz�mtalan folyos�n, m�g v�g�l meg�llt egy k�sz�rny szobra el�tt.

- Csokis karamella – mondta f�lhangosan, mire a k�sz�rny f�lreugrott, felfedve egy csigal�pcs�t. N�h�ny pillanatnyi haboz�s ut�n Harry r�l�pett a csigal�pcs� egyik fok�ra, �s v�rt, m�g az felvitte �t a r�z kopogtat�val ell�tott ajt�hoz.

A fi� m�r majdnem bekopogott, mikor f�l�ton meg�llt a keze. M�gis, hova gondolok? – k�rdezte mag�t�l keser�en. – � �gysincs itt. T�bb� m�r nincs. Soha t�bb�. �s McGalagony sem lehet itt, hiszen l�ttam, hogy Roxmorts fel� t�vozott…

Ennek ellen�re Harry �gy �rezte, musz�j bel�pnie. Csak m�g egyszer, utolj�ra. A j�v� tan�vben �gysem t�r vissza. Ez a kast�ly t�bb� nem az otthona. Dumbledore n�lk�l m�r nem az. T�bb� m�r nincs meg az a biztons�g�rzet, amelyet els�s kora �ta �rzett itt.

Minden elveszett. Az igazgat�val eleny�szett a biztons�g is. M�g egy �j igazgat�t nem neh�z tal�lni (Harry biztos volt benne, hogy McGalagony remek igazgat�n� lesz), a Roxfort soha t�bb� nem lesz olyan biztons�gos, mint egykor volt. M�g Dumbledore, minden id�k legnagyobb var�zsl�ja is k�pes volt t�vedni, az � int�zked�seit is ki tudt�k j�tszani, de am�g itt volt, a di�kok m�gis biztons�gban �rezhett�k magukat. N�lk�le azonban a Roxfort semmivel sem biztons�gosabb hely, mint b�rmely mugli utca Londonban.

Drac�nak siker�lt tal�lnia egy kiskaput �s beengednie a hal�lfal�kat an�lk�l, hogy Dumbledore r�j�tt volna, miben mesterkedik. Harry biztos volt benne, McGalagonyt m�g k�nnyebben �t lehetne verni, mint igazgat�-el�dj�t.

Semmi �rtelme �sszel visszat�rni, d�nt�tte el mag�ban Harry. �gy �rezte, nem teheti meg, hogy k�nyelmesen el�cs�r�g egy tanteremben �s felesleges dolgokat pakol az agy�ba, amikor olyan hasznos dolgokkal is foglalkozhatna, mint a horcruxok felkutat�sa.

K�l�n�s, hogy egy �ve, vagy ak�r csak p�r h�napja is, Harry mindent megadott volna, hogy auror v�lhasson bel�le, �s ez�rt a nemes c�l�rt k�pes lett volna ezer �s ezer felesleges dolgot elrakt�rozni a fej�ben… de t�bb� m�r nem. A tudat, hogy l�teznek horcruxok, megv�ltoztatta Harry priorit�sait, �s Dumbledore hal�la v�gleges�tette a v�ltoz�sokat. A fi� t�bb� nem akart be�llni a Miniszt�rium alkalmaz�s�ban �ll� s�t�tm�gus-vad�szok k�z�, csup�n egyetlen v�gya maradt: elkapni k�t s�t�t var�zsl�t, de szabad emberk�nt – �gy, hogy senkinek ne kelljen felelnie a tettei�rt.

K�t s�t�t var�zsl�t… Voldemortot �s Pitont.

Rideg mosoly jelent meg Harry arc�n, ahogy el�hal�szta a p�lc�j�t a tal�rj�b�l.

- Alohomora – sz�lt, �s az igazgat� (pontosabban igazgat�n�) irod�j�nak ajtaja felt�rult.

A helyis�g pont �gy festett, mint a legut�bb, amikor Harry itt j�rt, nem sokkal Dumbledore hal�la el�tt: az ez�stsz�n� kis ketyer�k tov�bbra is lelkesen kattogtak a polcokon, egyed�l Fawkes hi�nya jelezte, hogy m�r nem Dumbledore az iroda tulajdonosa.

Harrynek gomb�c n�tt a tork�ban, de nyelt egyet, majd hat�rozott l�ptekkel odas�t�lt egy portr�hoz. 

A festm�ny halkan felkuncogott. – M�r v�rtalak – sz�lt Albus Dumbledore vid�m hangja, ahogy az �reg fel�llt a sz�k�r�l �s egy p�r cs�kos pamutzoknit gy�m�sz�lt a tal�rja zseb�be.

- Val�ban, uram? – Harry pr�b�lt a lehet� legkev�sb� meglepettnek t�nni.

- Igen, kedves fiam – b�lintott Dumbledore. – Van egy befejezetlen besz�lget�s�nk, �s ismerv�n t�ged, biztos voltam benne, elj�ssz ide, hogy feltedd a t�ged nyomaszt� k�rd�seket.

- Akkor bizony�ra tudja, hogy mire vagyok legink�bb k�v�ncsi – felelt komolyan Harry. – Mi�rt? Mi�rt b�zott meg Pitonban?  Senki m�s nem b�zott benne, de �n uram, mindig ragaszkodott hozz�, hogy Piton j� �tra t�rt! �s hova jutott ezzel a hozz��ll�ssal? A s�rba! Mi�rt kellett megb�znia abban az �rul�ban? Mi�rt nem hitt nekem, amikor figyelmeztetni pr�b�ltam? – Noha Harry nyugodtan kezdett besz�lni, mostanra m�r csaknem ord�tott; az arca kipirult a d�ht�l �s a szeme k�nnybe l�badt. – �n tudtam, hogy Piton s�ntik�l valamiben, mindv�gig tudtam, �s �n m�gis mindig lehordott, amikor meg mertem eml�teni a k�telyeimet! Mi�rt hitte, hogy t�vedhetetlen? Mi�rt? – Harry hangja elhalt, mintha egy l�thatatlan k�z tapadt volna a tork�ra �s addig szor�totta volna, am�g m�r egyetlen hangot sem b�rt kiny�gni. A l�ba is elgyeng�lt, �s erej�t vesztve lerogyott az igazgat� asztal�val szemk�zti sz�kre. Arc�t a kez�be rejtve, Harryb�l kit�rt a zokog�s, melybe eg�sz teste beleremegett. A temet�sen igyekezett visszatartani k�nnyeit, de mindenki sz�m�ra, aki elvesztett egy szeretett l�nyt, elj�n a pillanat, amikor nem b�rja tov�bb, �s ez a pillanat Harry sz�m�ra most �rkezett el.

Vannak, akik r�gt�n a szeretett szem�ly hal�la ut�n s�rnak; vannak, akiknek azonban sz�ks�g�k van n�h�ny �r�ra, hogy elfogadj�k a szomor� igazs�got. Vannak, akik a temet�sig egyetlen k�nnycseppet sem ejtenek, de a keser�des b�cs�ztat�k �tt�rnek egy g�tat a lelk�kben �s v�gre kiengedik az addig visszatartott k�nnyeket. Harrynek vissza kellett t�rnie ide �s Dumbledore ’arc�ba’ ord�tania a v�lem�ny�t ahhoz, hogy v�gre k�pes legyen s�rni.

A k�nnyekt�l megk�nnyebb�lt.

Harry nem s�rt igaz�n Sirius hal�la ut�n. Tal�n ejtett egy-k�t k�nnycseppet, de ez volt minden. Sirius pedig a rokona volt, apja helyett apja. Dumbledore m�g csak rokona sem volt, csup�n egy tan�ra… de sokszor olyan volt a fi� sz�m�ra, mint egy nagyapa. Mint egy j� bar�t. Egy bar�t, akiben vakon b�zhat, egy bar�t, akire mindig sz�m�that. Dumbledore olyan volt Harrynek, mint egy er�d, egy bevehetetlen v�r, melynek a falai el�g er�sek voltak, hogy m�g a leg�d�zabb ostromnak is ellen�lljanak. De most ezek a falak leomlottak, �s a k�vek, melyekb�l az er�d�t �p�tett�k, szerte-sz�t gurultak. A v�rrom pedig m�r nem ny�jtott t�bb� mened�ket. �s mindez amiatt a s�patag, s�rgafog�, zs�ros haj� szem�tl�da miatt!

- Ne s�rj, kedves fiam – sz�lt gyeng�den az egykori igazgat�, de Harry t�l hangosan zokogott, hogy meghallja. �gy h�t Dumbledore nem tehetett m�st, mint hogy megv�rta, m�g Harry kiengedi mag�b�l a f�jdalm�t.

Percek teltek el, �s Harry teste lassan abbahagyta a remeg�st �s a k�nnyei is elapadtak.

A fi� arca v�r�sl�tt: a k�nnyekt�l �s a sz�gyent�l, hogy egykori mentora ilyen �llapotban l�tta �t. Feln�zett az aranykeret�b�l nyugodtan szeml�l�d� Dumbledore-ra.

- Mi�rt, tan�r �r? – suttogta Harry. – Meg kell tudnom.

Dumbledore bocs�natk�r� arckifejez�ssel t�rta sz�t a karj�t. – Ez csak egy �regember t�…

- Egy �regember t�ved�se volt, mi? – v�gott k�zbe d�h�sen Harry. – Nekem ne j�jj�n ezzel a marhas�ggal! Egyszer bevettem ezt a s�ket dum�t, de m�g egyszer nem fogom! Te j� �g, hiszen maga volt a legnagyobb var�zsl�! – Harry �k�lbe szor�tott k�zzel felugrott a sz�kr�l. – Annyira odavolt saj�t legilimensi k�pess�geivel; egyre csak azt �ll�totta, hogy senki sem csaphatja be mag�t, de Pitonnak m�gis siker�lt! Az ut�bbi tan�v sor�n sz�mtalanszor elism�telte, hogy milyen okos, hogy okosabb, mint a legt�bb ember, �s m�gis hagyta, hogy az az utols� koszos kis f�reg el�rulja! Ha egyszer olyan fene okos, ha olyan piszok j� legilimens, akkor hogy nem vette �szre, miben mesterkedik Piton? V�laszoljon nekem!

Az �regember a keretben szomork�s, de eln�z� mosollyal r�zta meg a fej�t. – Lehet, hogy nagy hib�t k�vettem el, amikor t�lbecs�ltem saj�t k�pess�geimet, de akkor sincs jogod ilyen hangon besz�lni velem.

Harry elsz�gyellte mag�t. Dumbledore-nak igaza volt: r�mesen durv�n viselkedett. Tal�n m�g durv�bban, mint amikor egy �ve akkora ’puszt�t�st’ v�gzett az igazgat� szem�lyes t�rgyai k�z�tt ugyanebben az irod�ban.

Esz�be jutott egy eml�k, melyet az igazgat� Mereng�j�ben l�tott a tan�v sor�n. Abban az eml�kben egy sokkal fiatalabb Dumbledore l�togatta meg Tom Denemet az �rvah�zban. Tom azt kiab�lta a professzornak: ’mondja meg az igazat!’ Harry hogyan is k�vetel�z�tt az im�nt? ’V�laszoljon nekem!’ H�t nem hasonl�tott egym�sra a k�t k�vetel�s? Nem volt Harry hanglejt�se legal�bb olyan arrog�ns, mint Denem�?

- Sajn�lom, uram – rebegte a fi� az asztalt fix�rozva. – De az�rt m�g v�laszolna a k�rd�semre? – k�ny�rg� tekintettel n�zett fel. – Tud m�sra is hivatkozni, mint egy �regember t�ved�s�re?

Dumbledore egy pillanatra gondolkod�ba esett, majd b�lintott. – Tudok, de att�l tartok, a v�laszom nem fog megel�ged�sedre szolg�lni.

- B�rmilyen v�lasz jobb a semmin�l – mondta Harry. – Tudnom kell…

- Szemmel l�that�an t�lbecs�ltem saj�t k�pess�geimet. Perselus bizony�ra jobb volt az Okklumenci�ban, mint �n a Legilimenci�ban… �s bizony�ra jobb emberismer� is n�lam.

- Ezt hogy �rti?

- �gy v�lem, Perselus sokkal jobban ismert engem, mint �n �t. Ez t�rt�nik akkor, ha az ember t�ls�gosan megny�lik a vil�g fel�, ha t�l sokakat akar mag�hoz �lelni… �n mindenkinek kit�rtam a sz�vemet, tele optimizmussal �s hittel, hogy mindenki meg�rdemel egy m�sodik es�lyt. Befogadtam Perselust a sz�vembe, de �gy l�tszik… t�l sokat engedtem neki l�tni magamb�l. Annyira belel�tott a lelkembe, hogy megtal�lta a gyenge pontjaimat… megtal�lta �ket, �s felhaszn�lta �ket ellenem.

- De hogyhogy sosem gyanakodott Pitonra? Hogyhogy fenntart�s n�lk�l elfogadta, b�rmit is mondott?

- Eleinte voltak fenntart�saim – v�laszolt Dumbledore. – Eleinte nem voltam meggy�z�dve a h�s�g�r�l. De azut�n k�mkedett nek�nk… vagy legal�bbis azt hittem, hogy nek�nk k�mkedett, �s �rt�kes inform�ci�kat szerzett Voldemort terveir�l…

- Mif�le inform�ci�kat? – vonta fel a szem�ld�k�t Harry.

- 1981-ben, mindenszentek el�est�j�n Perselus elj�tt hozz�m, �s meglehet�sen feld�ltnak l�tszott. Elmondta, hogy Voldemort Nagy�r Godric’s Hollowban k�sz�l lecsapni.

- De gondolom m�r t�l k�s�n �rkezett az inform�ci�val, nem igaz? – k�rdezte Harry dacos arckifejez�ssel.

- De, sajnos igen – b�lintott az �regember. – Akkor azt gondoltam, hogy az�rt nem tudott el�bb elj�nni hozz�m, mert a t�bbi hal�lfal� rajta tartotta a szem�t; de most m�r �gy v�lem, sz�nd�kosan j�tt megk�sve. Este h�t k�r�l �rt hozz�m, nagyj�b�l akkor, amikor Voldemort meg�rkezett a sz�leid h�z�ba. Perselus bizony�ra �gy gondolta, hogy ak�rmilyen gyorsan hagyom is el a Roxfortot, m�r �gysem tudn�m megakad�lyozni a trag�di�t. �s igaza lett.

- Az a sz�m�t�, aljas… - sziszegte Harry. – Gondolom m�g sz�n�szkedett is egy sort, biztos elj�tszotta, hogy mennyire odavan, ami�rt nem �rkezett meg kor�bban…

Sz�gyenl�s mosoly jelent meg az egykori igazgat� arc�n. – Igen, val�ban �gy tett.

- �s mag�nak egy pillanatra sem jutott esz�be, hogy csak j�tszik? Piton mindig is ut�lta az ap�mat, �s boldog lett volna, ha l�thatja meghalni!

- Az ap�dat tal�n… de az any�dat nem.

Harry a homlok�t r�ncolta. – Nem �rtem. Mire c�lozgat, professzor?

- Az �desany�d kiv�telesen csinos volt, Harry. Nem James Potter volt az egyetlen olyan roxfortos di�k, akinek megtetszett…

- Csak nem azt akarja mondani, hogy Piton… hogy Piton meg az any�m…

- Nem, nem, dehogy – legyintett Dumbledore. – Soha semmi sem volt kettej�k k�z�tt. �desany�d csak ap�dat szerette. De Perselus… nos, nem vagyok biztos benne, hogy nem volt szerelmes Lilybe. A sz�ve legm�ly�n…

- Vagy ez is csak az egyik nagy t�ved�se, uram – vetette oda keser�en Harry. – Tal�n Piton azt is csak elj�tszotta, hogy tetszik neki az any�m, ahogy annyi minden m�st is elhitetett �nnel. Lehet, hogy ez is r�sze volt a terv�nek, hogy �gy mutassa mag�t, mint egy… �rz� emberi l�nyt.

- Sajnos, ez is lehets�ges, Harry, de att�l tartok, m�r sosem tudom meg az igazs�got.

- De �n m�g megtudhatom – v�laszolt elt�k�lten a fi�. – Megtal�lom �t, professzor, �s addig szor�tom, am�g…

Dumbledore b�k�t�leg legyintett a kez�vel. – K�rlek, ne kock�ztasd az �letedet azzal, hogy Perselus Pitont hajkur�szod. B�rmit tett is, nem �rdemli meg, hogy r� pazarold az id�det. Neked Voldemortra kell koncentr�lnod. R�, �s senki m�sra.

- Mintha az olyan egyszer� lenne! – csattant fel Harry. – De k�ptelen vagyok kev�sb� gy�l�lni Pitont, mint Voldemortot! Mindkettej�kkel v�gezni akarok, �s nem �rdekel, hogy melyik�k az els�!

Dumbledore megr�zta a fej�t; ez�st�s haja �s szak�lla lengett k�r�l�tte. – A harag rossz tan�csad�, Harry. Lehet, hogy most bossz�t akarsz �llni Perseluson, de nem � az, akit el kell puszt�tanod.

- De am�g �l, addig Voldemortnak dolgozik! – �rvelt Harry. – Ha el tudn�m �t tenni l�b al�l, akkor… k�nnyebb lenne Voldemort ellen is harcolni, nem igaz? �pp el�g nekem, ha egyszerre egy Legilimenssel kell szembesz�llnom… kett� m�r t�l sok lenne. – A fi� elhallgatott, de csak n�h�ny pillanatra. – Valami eszembe jutott, uram.

- Micsoda, kedves fiam?

- A tavalyi Okklumencia �r�im. Mindig azt �reztem, hogy Piton meggyeng�ti a v�dekez�k�pess�gemet, ahelyett, hogy er�s�ten�. Most m�r biztos vagyok benne, hogy t�nyleg azt csin�lta.

Az id�s var�zsl� m�lyet s�hajtott a keret�ben. – Att�l tartok, igazad van. Ha tudtam volna, sosem b�ztam volna r� Perselura az Okklumencia �r�idat.

- De h�t nem tudta – mondta Harry, �s megr�ndult az arca, mintha nem tudn� eld�nteni, hogy szarkasztikus grimaszt v�gjon, vagy ink�bb eln�z�en mosolyogjon. – �n sem volt mindentud�.

- Nem, Harry, nem voltam az.

- De legal�bb beismeri! – mondta indulatosan a fi�, majd az ajk�ba harapott. – Sajn�lom…

- Ne szabadkozz – r�zta a fej�t Dumbledore. – Elismerem, hogy hib�ztam, amikor megb�ztam Perselusban. Olyan hib�t k�vettem el, amely az �letembe ker�lt. Senki sem t�k�letes. – J�t�kos kis mosollyal v�llat vont, �s egy percre azt a Dumbledore-t juttatta Harry esz�be, aki az els� roxforti �v�ben f�lzs�r �z� drazs�t evett. Arra a Dumbledore-ra eml�keztette, aki Ron bevall�sa szerint ’egy kicsit l�k�tt’.

- Milyen… milyen �rz�s volt? – k�rdezte Harry habozva.

- Micsoda, fiam?

- Meghalni.

A j�t�kos mosoly lehervadt az id�s var�zsl� arc�r�l. – Semmit sem �reztem. Fizikailag legal�bbis nem…

- �s lelkileg?

- Lelkileg? F�jt, �s m�g most is f�j. Amikor Perselus megjelent a hal�lfal�k k�z�tt, egy pillanatig azt hittem, megmenek�ltem… de akkor megl�ttam azt a k�l�n�s f�nyt a szem�ben… �s r�j�ttem, hogy t�vedtem. K�ny�r�gtem neki… ahogy azt te is biztosan hallottad… - Dumbledore les�t�tte a szem�t �s a cip�j�t b�multa. Harry m�g sosem l�tta az �reget ennyire sz�gyenkezni. – Soha �letemben senkinek sem k�ny�r�gtem. Tal�n gyerekesnek hangzik, de… mindig is h�sk�nt akartam meghalni, �s tess�k… neki�lltam k�ny�r�gni az �letem�rt…

- De akkor is h�sk�nt halt meg, tan�r �r! Nekem pedig nem is k�ny�rg�snek t�nt, amit Pitonnak mondott… ink�bb olyan volt, mint amikor valaki seg�ts�get k�r a bar�tj�t�l… abban pedig nincsen semmi rossz, nem igaz?

Gyeng�d mosoly t�nt fel az �reg r�ncos arc�n. – K�sz�n�m, hogy megpr�b�lod helyre�ll�tani az �nbecs�l�semet.

- H�t, nem �ppen �gyesen fogtam hozz�, nem igaz? Ord�toztam mag�val �s hib�ztatattam mag�t… - Harry v�gott egy grimaszt. – Pedig nem volt jogom felel�ss�gre vonni �nt. Nem volt jogom hib�ztatni az�rt, mert… nem t�k�letes. A t�k�letes Dumbledore csak a k�pzeletemben �lt… de az igazi Dumbledore csod�latos bar�t volt.  Olyan bar�t, akit a hib�ival egy�tt is szeretek. Hi�nyozni fog, professzor �r. �s nemcsak nekem, de Ronnak, Hermion�nak �s Ginnynek is…

- �, ha m�r a kedves Weasley kisasszonyr�l van sz� – sz�lt Dumbledore, - meg kell mondjam, nagyon �r�ltem neki, hogy egy�tt l�ttalak vele.

Harry m�lyet s�hajtott �s megint az igazgat� asztal�t kezdte fix�rozni.

- Harry, ha k�v�ncsi vagy a v�lem�nyemre…

- Igen, uram?

- Ne l�kd el �t magadt�l.

A fiatalember d�bbent arccal n�zett fel. – Hogy �rti ezt, uram?

Az id�s var�zsl� b�k�sen mosolygott, �s az arca nagypap�sabb volt, mint valaha. – Ugyan nem vagyok olyan j� emberismer�, mint Perselus, de hidd el nekem, hogy �gy is el�gg� ismerem az embereket, Harry. T�ged pedig olyan embernek ismertelek meg, aki minden�ron meg akarja v�deni azokat, akiket szeret. A logika szab�lyai szerint el kellene t�volodnod Ginnyt�l, hogy Voldemort ne haszn�lhassa fel �t ellened. Ezt t�k�letesen meg�rtem. Ellenben m�gis azt tan�csolom, hogy a logika helyett a sz�vedre hallgass. Ne z�rd ki az �letedb�l a bar�taidat, vagy egyed�l maradsz…

- …ak�rcsak Denem – suttogta Harry.

- Ak�rcsak Denem – b�lintott az �reg a keretben. – De van kett�t�k k�z�tt egy nagy k�l�nbs�g: Tom sosem akart t�rsakat, sosem volt sz�ks�ge bar�tokra, csakis szolg�kra. Te viszont azokt�l nyerted az er�det, akiket szeretsz. �k tettek er�ss�, �k adtak neked okot arra, hogy �lj. Ginny szeret t�ged, m�r nagyon-nagyon r�g�ta, ha j�l sejtem – Dumbledore itt pajkosan Harryre kacsintott. – Az � szerelme is csak er�sebb� tehet.

- De h�t vesz�lybe sodorn�m az �let�t! – tiltakozott Harry. – � sokat jelent nekem, �s…

- Ha val�ban sokat jelent neked, akkor tiszteld a d�nt�seit! Ha � �gy hat�roz, hogy veled marad, akkor engedd meg neki! Ne dobd el magadt�l a lehet�s�get, hogy boldog l�gy, Harry.

Habozva b�r, de Harry v�g�l b�lintott. – Tan�r �r…

- Igen, kedves fiam?

- Lehet, hogy j�v�re nem t�rek vissza a Roxfortba… sz�val szeretn�k elb�cs�zni.

- El akarsz menni, hogy megkeresd a horcruxokat – �llap�totta meg Dumbledore.

- Igen. De, arra gondoltam…

- Mire, Harry?

- Arra, hogyha… tan�csra van sz�ks�gem… elj�hetek, hogy besz�ljek mag�val?

- Eml�keztetnem kell t�ged, hogy �n csak egy eml�k vagyok, nem az igazi Dumbledore. De ha egy festm�ny adta tan�cs is seg�ts�g a sz�modra…

- H�t persze, hogy seg�ts�g! – v�gta r� Harry. – Amit most tan�csolt nekem… Ginnyr�l… m�r az is seg�tett. Legal�bbis azt hiszem.

- Akkor csak enged�lyt kell majd k�rned McGalagony professzort�l, hogy bel�pj ide… J�l gondolom, hogy ez�ttal nem k�rt�l t�le enged�lyt?

Harry elpirult egy kicsit. – T�nyleg nem. Azt hiszem, jobban teszem, ha megyek, miel�tt visszat�r.

A fi� megfordult �s elindult az ajt� fel�.

- Harry? – sz�lt ut�na Albus.

- Igen?

- Ne keresd Perselus Pitont. �g�rd meg nekem, hogy nem fogod!

Harry udvariasan, de hat�rozottan megr�zta a fej�t. – Meg�g�rem, hogy nem l�k�m el magamt�l Ginnyt vagy a bar�taimat. De ezt… ezt nem �g�rhetem meg.

Dumbledore fels�hajtott. – Akkor legal�bb vigy�zz magadra, j�?

- Vigy�zni fogok. �g �nnel, tan�r �r.

- M�r nem vagyok a tan�rod. Sz�l�ts csak Albusnak.

- �g �nnel, Albus. – Harry egy utols� mosolyt k�ld�tt a portr� ir�ny�ba, majd kis�t�lt az ajt�n, an�lk�l, hogy �szrevette volna, hogy a falon l�g� igazgat�- �s igazgat�n� portr�k tucatjai helytelen�t�en cs�v�lj�k a fej�ket �s azt mormolj�k: ’milyen meggondolatlan’, ’milyen vakmer�’.

Harry egy kicsit jobb hangulatban sietett le a l�pcs�n, ki a vak�t� napf�nybe. Hunyorogva a szokatlan vil�goss�gt�l, a sz�rnyas vadkan d�sz�t�s� kapu fel� vette az ir�nyt.

Egy karcs� alak v�rakozott r� a kapuban, az egyik vadkan szobornak d�lve. Az enyhe szell� l�gyan fodrozta v�r�s f�rtjeit.

- Nem szabadulsz �m meg t�lem ilyen k�nnyen – jelentette ki a l�ny vigyorogva.

- Tal�n nem is akarok – v�laszolt a fi�.

Dumbledore-nak igaza volt, gondolta Harry. Ginny volt sz�m�ra a Nap, amely beragyogta �let�t, �s k�v�lr�l-bel�lr�l melengette �t. A Nap pedig nem egy l�mpa, amit az ember kedv�re kikapcsolhat. �s per pillanat Harry �gy �rezte, hogy ezt a ’Napot’ esze �g�ban sincs kikapcsolni – jobban sz�ks�ge volt a l�ny sug�rozta f�nyre, mint b�rmi m�sra a vil�gon.

Teljesen elfeledkezve Voldemortr�l �s a F�lv�r Hercegr�l, Harry Ginnyvel k�z a k�zben �rt le a roxmortsi vas�t�llom�sra.

V�GE