Lassan beköszöntött a december és Ginny kezdte úgy érezni, ideje volna véglegesen eldöntenie, hogy Blaise-zel tölti-e a karácsonyt vagy sem. A fiú nem is sejtette, hogy Ginnynek vannak még kétségei. Úgy vélte, ő mindent tökéletesen elrendezett és Ginny sehol sem érezné jobban magát, mint az impozáns Zambini villában az ő személyes társaságában.

Egy este végül Ginny is rászánta magát a döntésre, megírta szüleinek, hogy Roxfortban szeretné tölteni az ünnepeket, mivel a diákok szinte egytől-egyig így tesznek. A lány nagyot sóhajtott, kissé szégyellte magát az átlátszó hazugság miatt, de végül útjára eresztett egy iskolai gyöngybaglyot a levéllel. Majd lassú léptekkel visszament a klubhelységbe és elfoglalta megszokott helyét, ahol rendszerint Blaise-zel múlatta az időt. Gyakran Draco és Pansy is csatlakoztak hozzájuk itt, Ginny véleménye szerint kizárólag azért, hogy őt kínozzák a jelenlétükkel. A többi diák szemében ez a hely nem volt más, mint a mardekárosok törzshelye, éppen ezért igyekeztek is elkerülni.

Az, hogy Ginny oly nyugodtan üldögélt itt, nem éppen pozitív hatással volt a népszerűségére, a griffendélesek közül volt olyan, aki egyenesen árulónak titulálta. Colin Creevey rendszerint összehúzott szemöldökkel, fejcsóválva méregette a lányt és jó párszor megemlíttette, hogy nem ártana valakinek egy kis rendet teremteni Ginny fejében. Lavender Brown pedig egy este drámai hangon mesélni kezdte a lánynak, hogy igencsak csúnya pletykák keringenek róla, méghozzá az, hogy a fiúkat leginkábba pénztárcájuk alapján válogatja. Lavender dühös kifakadásra várt volna Ginnytől, ő azonban csak megvonta vállát.
– Az emberek állandóan összevissza beszélnek. Engem ugyan nem érdekel, hogy mit hisznek rólam!
Ezzel a kijelentéssel még önmagát is sikerült meglepnie… túlságosan is úgy hangzott, mintha egy mardekáros száját hagyta volna el. Végül sikerült megnyugtatnia magát, hogy egy valódi mardekáros, mint például Draco, Pansy vagy akár Blaise reakciója bizonyára jóval határozottban hangzott volna. 

Ginnynek nem kellett sokáig magányosan üldögélnie. Draco lépdelt oda hozzá hanyag eleganciával zsebre vágott kézzel.

– Csak így egyedül? Hová lett Blaise?

– Ha minden igaz Pansyval van a könyvtárban – közölte Ginny, mire Draco gúnyos kis félmosolyra húzta a száját és letelepedett Ginnyvel szemben a fotelbe.
– És mondd csak, régóta várakozol?
Ginny felvonta kissé a szemöldökét.

– Ki mondta, hogy várakozom? – kérdezett vissza lány, bár valóban Blaise-re várt.
– Csak gondoltam nem jókedvedben ücsörögsz itt egyedül… – vont vállat a szőke fiú.

Ezután kínos csend következett, mikor is Draco összehúzott szemmel méregette Ginnyt, aki igyekezett tudomást sem venni erről. Végül a fiú szólalt meg.
– Egy cseppet sem vagy féltékeny?

Ginny megrökönyödve tekintett Dracora.
– Szerinted úgy nézek ki, mint aki féltékeny valakire? Különben pedig azt hiszem semmi okom annak lenni.

– Túlságosan is magabiztos vagy, a Potter-szindróma…
– Te pedig kifejezetten bizonytalan vagy magadhoz képest! – vágott vissza Ginny. – Talán éppen te vagy az, aki féltékeny…
A lány bujkáló mosollyal figyelte Draco reakcióját, aki a helyett, hogy dühösen tiltakozni kezdett volna majdhogynem elnevette magát. Végül mégis komolyan szólalt meg:
– Nem, nem vagyok az. Nincs okunk megvádolni őket semmivel.
– Te tényleg komolyan gondolod, hogy Blaise meg Pansy… – Ginny befejezetlenül hagyta a mondatot és hitetlen arccal várta Draco válaszát.
– Dehogy – legyintett a fiú. – Biztos vagyok benne, hogy Blaise nem merne közeledni Pansyhoz. Nem is próbált soha, ráadásul most még te is lekötöd…
– Áh! Értem mire akarsz kilyukadni – kezdte megjátszott riadalommal Ginny, valójában azonban nem értette, mégis mit akarhat tőle Draco. – Nem bízol barátnődben, ugye ez baj?

– Én ezt egy szóval sem mondtam – válaszolt Draco sejtelmes mosollyal.

– Malfoy, ne szívass már! – fakadt ki Ginny. – Mit akarsz?

Draco ártatlan arccal tárta szét a kezeit.
– Csak beszélgetni… Mi olyan különös ebben?

– Nem az a különös, hogy beszélgetni akarsz – felelte fejcsóválva Ginny –, hanem az, hogy épp velem…

– Nos… biztos jó okom van rá, hogy veled beszélgessek – méregette tovább Draco Ginnyt gúnyosan mosolyogva.
– Akkor most megnyugodtam – nevette el magát ismét a lány. Nem igazán vette komolyan Draco szavait. – Abban tényleg nincs semmi különös, hogy valamiféle hátsó szándéktól vezérelve akarsz velem beszélgetni.

Ginny első gondolta az volt, hogy Draco minden bizonnyal egyszerűen csak szórakozik vele, mert élvezi, ha kellemetlen helyzetbe hozhatja. Az idő előrehaladtával azonban megváltozott a véleménye, már úgy vélte, a fiú egyszerűen csak unatkozott és valóban beszélgetni szeretett volna. Mindenesetre az este Draco kimondottan érdeklődő és közlékeny volt. Ginnynek még az is eszébe jutott, hogy Draco esetleg valamiféle tudatmódosító szer hatása alatt áll, de arra jutott, hogy ez a feltevése nem valószínű, a fiú ugyanis teljesen értelmesen viselkedett.

Sok mindenről szó esett azon az estén a fiatalok között, de még több olyan kínos téma volt, amit el kellett kerülniük. És kerülték is ezeket jó darabig. Ellenben terítékre került szinte minden egyes diák, aki megfordult a klubhelységbe. Draco meglehetősen kemény kritikákkal illetett mindenkit, de Ginny rendszerint egyetértette a véleményével. Amikor pedig Lavendert egy károgó kakaduhoz hasonlította, a lány egyenesen odáig volt a gyönyörűségtől.

Egy idő után azonban Ginny túlságosan is felbátorodott… Olyan jól megértették egymást Dracoval, úgy vélte szinte bármit megkérdezhetne a fiútól. Így történt, hogy igencsak veszélyes útra terelte a beszélgetésüket.
– Draco – nézet ártatlanul a fiúra. –Miért van édesanyád Roxfortban?

Draco arca elsötétült, izmai láthatóan megfeszültek.

– Erről most nem akarok beszélni – jelentette ki végül nyugodt hangon.
Ginny bár észrevette, hogy nem kellene erőltetnie ilyesféle kínos témákat, képtelen volt fékezni magát…
– Mi történt Dumledore halálakor?  Miért akartad megölni?

Draco felpattant a fotelből, kezei ökölbe szorultak, nagyot nyelt, végül fojtott halkan szólalt meg:

– Weasley, a saját érdekedben ne feszegesd tovább ezt a témát!
– Te nem akarhattad megölni – jelentette ki Ginny teljes meggyőződéssel, biztos volt benne, hogy a fiú, akivel átbeszélgette az estét képtelen lett volna ölni – Kényszeríttetek, ugye? Nem magad miatt…

– Hallgass –Draco izzó tekintettel nézett a lányra, aki riadtan hőkölt vissza. Erről a Dracoról már el tudta képzelni, hogy képes volna ölni.

– Meg akartam ölni Dumledoret – mondta lehalkítva hangját közelebb lépve Ginnyhez. – És tudod miért?
– Nem akartad – ellenkezett tovább a lány. – Nem is tetted!
Draco szeme könyörtelenül megvillant és előrántott a pálcáját.
– Befogod a szádat, vagy én foglak…

– Malfoy, hagyd békén! – hirtelen Blaise termett kettőjük között. – Mi fenét akarsz Ginnytől?

– Tudod Blaise, már régen fel kellett volna hívnom rá a figyelmedet, hogy sosem kellett volna egy ilyen mugliimádó kis senkivel kezdened!

Ginny tehetetlenül nézte Draco és Blaise kettősét, úgy tűnt a fekete hajú fiú azonnal nekiront a másiknak. Ekkor lépett közbe Pansy, aki Blaise-zel érkezett.

– Hagyjátok abba! – szólt rá határozottan a fiúkra, mire Draco leeresztette a pálcáját és Blaise is a lány felé fordult. – Ez az ügy nem ér annyit, hogy elkezdjetek miatta veszekedni.

Ginny megrándult, pontosan értette Pansy képletes szavait, ő nem ér annyit, hogy miatta veszekedjenek…

– Gyere Draco – szólt a mardekáros lány fensőbbségesen és kézen fogva elvezette a szó nélkül engedelmeskedő szőke fiút.

Ginny csöndesen álldogált, de Blaise csakhamar odalépett hozzá és átkarolta vállát.
– Mit akart Draco?
– Semmit – rázta a fejét a lány.
– Bántott?

– Nem.
– Ginny, elmondhatod nyugodtan…
– Nem történt semmi, egyszerűen csak volt egy kis nézeteltérésünk – mondta határozottan a lány. – Én voltam a hibás. Sajnálom…

– Ugyan – ölelte át barátnőjét Blaise. – Ezt nem hiszem.
Ginny kibontakozott az ölelésből.
– Pedig elhiheted – mondta szomorkásan mosolyogva. – Nem szeretném, hogy miattam veszekedjetek… Most az hiszem, felmegyek a szobámba – azzal otthagyta Blaiset.

A fiú bizonytalanul nézte a távozó Ginnyt. Olyan zavart és riadt volt. Nem tudta higgyen-e neki. Mindenesetre még nem tekintette lezártnak az ügyét Dracoval.

Ginny a hálóterembe érkezve mérgesen dobta magát hanyatt az ágyán, tudta csakis önmagát okolhatja a történtekért. Nem kellett volna olyan erőszakosan faggatnia Dracot. Várnia kellett volna még. Talán, egy idő után megnyílt volna neki a fiú. Ekkor azonban Ginny úgy érezte ez már sosem fog bekövetkezni…

Blaiset persze még másnap sem hagyták nyugodni az este történtek. Nem tudta elhiggye-e Ginnynek, hogy valóban csak egy kis nézeteltérése volt Dracoval. Úgy érezte egy kis véleménykülönbség nem vált ki olyan heves indulatot Dracoból, mit amilyennek előző nap szemtanúja lehetett.
– Draco, beszédem van veled óra után – vetette oda mardekáros társának egy igencsak hosszúnak tűnő átváltoztatástan óra közben.

A szünetben Draco a folyósón hátát a falnak vetve várta Blaiset.
– Hallgatlak – szólt oda másik fiúnak, mikor az kilépett a teremből.

– Ginny miatt akartam veled beszélni… Mi történt tegnap este?
Draco elhúzta a száját.
–Semmi… csak sikeresen felidegesített a kis barátnőd.
Blaise kétkedve húzta fel a szemöldökét, mire Draco türelmetlenül fakadt ki.
– Mégis mire gondoltál? Hogy szemet vetettem a kis Weasleyre?
Blaise nem válaszolt, és bár eddig még nem mondta ki, pontosan erre gondolt.

– Eszembe nem jutna ilyesmi – folytatta Draco. – Méghogy egy Weasley? Remélem, nem akarsz féltékenységi jelenetet rendezni.
– Nem – jelentette ki Blaise tömören. – Ellenben díjaznám, ha nem sértegetnéd Ginnyt.

Draco gúnyosan felhorkant.
– Eddig egy rossz szóval nem illettem. Igazából nem gondoltam volna, hogy ennyire fontos neked… Még a végén arra a következtetésre jutok, hogy beleszerettél.
– Ugyan – legyintett flegmán Blaise. – Pontosan tudod, hogy mi a véleményem a szerelemről.

– Na igen, ha jól tudom szerinted a szerelem egy eszménykép, amit a bolondok üldöznek haláluk napjáig. Csak tudod azt hittem, hogy Mr. Zambini megváltoztatta a véleményét…
– Nem – jelentette ki határozottan Blaise. – Ginny igen csinos és ráadásul szórakoztató, de azt hiszem ennyi…
– A neveltetésével van a fő probléma. Hiányzik belőle az előkelő modor, na és persze még hírből sem ismeri a tapintatot – ecsetelte lelkesen Draco a lány hibáit, kíváncsi volt hogy reagál minderre a másik fiú.
– Részben igazad van – helyeselt higgadtan Blaise. – De hidd el nekem, sokkal izgalmasabb, mint azok a fennhéjázó, tartorkozó arisztokrata lányok.

– Biztosan kevésbé is kéreti magát, mint ők… – somolygott a szőke fiú.
Blaise szúrós szemmel nézett rá.

– Nos azt hiszem, ez már nem rád tartozik… – jegyezte meg sejtelmes arckifejezéssel, azzal otthagyta a szőke mardekárost, aki a gyakran használt gúnyos, mindentudó arckifejezésével nézett utána.