|
3. fejezet: Kellemetlen meglepetsek
 ...
Daniel s Kevin kibmult a Roxfort Express ablakn; figyeltk, amint a vonat elhagyja a King’s Crosst, s hamarosan kir Londonbl. ppen robbantsdit akartak jtszani, amikor egy stt haj, szrke szemû fi lpett be a flkbe.
- Sziasztok, … nem baj, ha ide lk? A tbbi flke mind tele van.
Kevin s Dan vllat vont.
- Ksz – az jonnan rkezett ledobta poggyszt a Kevin melletti lsre s helyet foglalt. – Norbert vagyok. Norbert Devilsmoor-Malfoy.
- Malfoy? – kapott levegõrt Daniel. – Draco Malfoy fia vagy?
- Nem, az ccse – mosolygott rjuk Norbert. – s ti kik vagytok?
- Daniel Potter – felelte Dan, mikzben gyanakodva mregette a msik fit. Apja sokat meslt neki gyermekkori ellenfelrõl… s ez elg volt Danielnek, hogy ne bzzon senkiben, akinek az ereiben Malfoy vr csordogl.
- Kevin Weasley – mondta Kevin egy csokibkn csmcsogva. Nem rlt tlsgosan, hogy egy flkben kell utaznia egy Malfoyjal. Api a kelletnl is tbbet mesltek neki arrl a csaldrl. – Szval Norbert a neved, mi? Hallottam, hogy apd oda van a srknyokrt, de nem tudtam, hogy ennyire kedveli õket.
- Tessk? – vonta fl szemldkt az ifj Malfoy.
- Nem tudja – legyintett Daniel.
- Mit? – krdezte Norbert.
- A rgi roxforti vadõrnek volt egy Norbert nevû srknya… br csak pr htig – felelte Kevin. – Te biztosan nem ismered a rgi vadõrt, ugye?
- Hagridot? Szemlyesen nem, de hallottam rla – vont vllat Norbert. – Apm sok mindent elmondott a Roxfortrl.
- Le mertem volna fogadni. – Kevin savany kpet vgott. – Elõszr is megtantott r, hogyan kell Piton professzor talpt nyalni, igaz?
- Fogalmam sincs, mirõl beszlsz – vlaszolt az ifjabb Malfoy hideg mosollyal, s krlnzett. – Ltom, mindkettõtknek van baglya.
- Nem, ezek nem baglyok, hanem durrfark szurcskok, csak jelmezblba mennek – jelentette ki Kevin. – s a majom sem majom, hanem elvarzsolt hercegnõ, aki akkor vltozik vissza, ha megcskolod. Ki szeretnd prblni?
- Kevin! – Daniel megrovan nzett unokatestvrre. – Õ Malfoy, de az nem jelenti azt…
- … hogy olyan gonosz vagyok, mint a tbbi Malfoy? – fejezte be a mondatot Norbert. – Ksz, Daniel, be fogom bizonytani, hogy nem vagyok olyan rossz – tette hozz kacsintva. – Egybknt nekem nem baglyom van, hanem hollm. – Ezzel levette a magval hozott kalitka takarjt. – Ivnak hvjk, s ugyanolyan j levlhordsra, mint a baglyok. Vagy mg jobb.
- Tipikus Malfoy. Mris felvg – shajtotta Kevin, mire Daniel bokn rgta.
- Teht… arra szmtasz, hogy mardekros leszel? – krdezte Dan Norbertet.
- Valsznûleg. De azt sem bnnm, ha hollhtas lennk. s ti? Biztosan griffendlesek, mi?
- Remljk, persze – blintott Daniel. – A Potterek s Weasleyk mindig griffendlesek voltak. Ahogy a Malfoyok mindig a Mardekrba kerltek.
- Nem kell Malfoynak szltanotok – jegyezte meg Norbert. – Inkbb a Devilsmoort hasznlom. Az desanym lenykori neve. A btym rkli a Malfoy krit, n pedig a Devilsmoor birtokot, gy jobban szeretem ezt a nevet.
- Ahogy akarod, Devilsmoor – morogta Kevin. – Mg egy bkt, Dan?
- Ksz. – Az ifj Potter kinyitotta a kis dobozt, de amint kinylt, a bka kiugrott belõle.
- Kapd el! – kiltotta Kevin.
Daniel ugrlni kezdett, de tl alacsony volt, hogy elrje a bkt, amely kifel igyekezett a vonat ablakn.
- Petrificus Totalus! – szlt egy hang, s a bka megdermedt az ablakprknyon.
Kevin s Daniel megfordult, s lttk, hogy Norbert kinyjtott kezben tartja plcjt. – Most megfoghatod, ha nem zavar, hogy nem mozog, mg rgod.
- hm… egyltaln nem. Ksz. – Daniel levette a bkt az ablakbl. – Kred a felt? – ajnlotta fel kt darabra trve a bkt.
- Mirt ne? – vigyorgott Norbert, s elvette csokold felt. Daniel visszamosolygott.
Kevin ppen mondani akart valamit, amikor egy lny tûnt fel az ajtban.
- Varzsoltatok? – krdezte rdeklõdssel.
- Nem, mibõl gondolod? – rncolta szemldkt Kevin.
- Fnyt lttam felvillanni ebbõl a flkbõl. Igenis varzsoltatok! – kvetkeztetett a lny. Nem tûnt olyan parancsolgat tpusnak, mint Hermione nni, inkbb des s egzotikus volt, hollfekete hajval. Barna szeme azt a benyomst keltette a fikban, hogy zsiai, vagy legalbb is rszben zsiai.
- s mi van, ha igen? – vonta fl a szemldkt Norbert. – Nem tilos, vagy igen?
- Nem. – A lny lelt, mielõtt brmelyik fi megjegyezhette volna, hogy nem ltjk szvesen. – Liu-Ling Chang vagyok. De hvhattok simn Liunak.
- Nagyszerû – fintorgott Kevin. Nem sokra tartotta a lnyokat, mivel rkk csak bosszantottk õt. Mindssze kt lnyt kedvelt: Viviane-t s Valentine-t, mert õk sosem viselkedtek gy, mint a lnyok.
- n Norbert Devilsmoor vagyok – mutatkozott be az ifjabb Malfoy. – Õk pedig…
- Tudok beszlni, Malfoy! –szaktotta flbe Kevin. – Kevin Weasley vagyok.
- rlk – felelt a lny s a harmadik fihoz fordult. – s te?
- D…daniel – dadogta Dan, s valami forrsg nttte el a gyomrt.
- Milyen Daniel? - krdezte Liu mosolyogva.
Daniel gy rezte, a forrsg a gyomrbl sztterjed az egsz testben. Õ sem tartotta sokra a lnyokat, a lnyok csak arra voltak jk, hogy az ember ugrathassa õket s nevethessen rajtuk. Eddig. Most azonban, hogy ez az egzotikus angyal rmosolygott, hirtelen elfelejtkezett arrl, hogy egy cspõs riposzttal kne vlaszolnia, vagy el kellene kldenie a lnyt a fenbe, ahogy a nõvrvel, Lilyvel szokta. – P…potter – hebegte.
- Ah, akkor te biztosan Harry Potter fia vagy! – csapta ssze kezt a lny. – Csodlatos! desanym annyit meslt az apdrl! J bartok voltak a Roxfortban… remlem, mi is j bartok lesznk, Daniel. – Liu ezzel flllt s kistlt.
- n is remlem! – kiltotta utna Daniel, de az ajt mr becsukdott.
- Hajjaj… Dannie belezgott valakibe! – somolygott Kevin.
Daniel morcosan nzett r, aztn Norberthez fordult, s megprblt olyan nemtrõdmnek ltszani, amennyire csak brt. – Szval, honnan ismered azt a bûbjt? Haladknak val, nem? Legalbb egy vig kell gyakorolni, mielõtt vgre tudod hajtani… ha jl hallottam.
- Nos, ht… kaptam egy kis iskola-elõksztõ kpzst – vont vllat Norbert, s zsebre tette plcjt.
- Az apd fekete mgira tantott, mi? – mondta Kevin.
- Termszetesen nem! – csattant fel Norbert. – Mirt tantott volna?
- Mert hallfal, azrt!
- Mg mindig jobb, mint a te apd… apid… tnyleg, melyik is az igazi apd? Tudja egyltaln az anyd?
- Fogd be! – Kevin vrvrs lett. Mr tl sokan srtegettk a csaldjt a kt-aps csaldmodell miatt. – Az n apim legalbb megbzhatak, nem gy, mint a tid!
- Megbzhatak? – nevetett Norbert. – Kt bohc, akik viccboltot vezetnek?
- Viccboltot vezetnek, s tisztessgesen keresik vele a kenyerket, de a te apd minden, csak nem tisztessges! Hallottam rla eleget, ismerem a fajtjt! Az egsz csaldod olyan! – kpte Kevin. – Velejig romlottak vagytok mind!
- Kevin! – kiltott r unokatestvrre Daniel.
- Azonnal vond vissza! – kiablta Norbert, s szrke szeme villogott a dhtõl.
- Sz se lehet rla, te koszos Malfoy!
Ez mr sok volt Norbertnek. Orrba vgta Kevint, aki cserbe spcsonton rgta õt.
- Hagyd abba! – Daniel hasztalan prblta visszarngatni unokatestvrt Malfoytl.
Hirtelen kivgdott az ajt s egy sovny, barna haj fi futott be. Knnyûszerrel sztrngatta a verekedõket, s mindkettõnek jl behzott menet kzben. Daniel segteni akart neki, de csak annyit rt el, hogy õ is kapott egyet az llra. Visszaesett az lsre, s csillagokat ltva fj llkapcst masszrozta. Amikor a csillagok vgre eltûntek, felnzett s ltta, hogy a barna haj fi Kevin s Norbert kzt ll, s visszatartja õket a verekedstõl. Lihegett, akrcsak az ifj Weasley s Malfoy.
- Sajnlom – mondta Danielnek az ismeretlen fi. – Nem akartalak megtni, vletlen volt. Csak õket akartam meglltani. Verekedni a vonaton… naht. – Mindkettõre megrov pillantst vetett. – Legyetek j fik, s fogjatok kezet.
- Vele? – horkant fl Kevin. – Soha.
- n sem fogok – felelte Norbert. – s mit kpzelsz, ki vagy te, hogy megmondod, mit tegynk.
- n vagyok az, aki alaposan elver titeket, ha knyszerttek r – felelte a barna haj fi. – Jl van, ne fogjatok kezet, de ne merszeljetek verekedni, klnben visszajvk! – ezzel kiment a flkbõl.
A kt ellenfl a becsukd ajtra meredt, aztn jra egymsra nzett. Norbert szja vigyorra hzdott s Kevin se tehetett rla, neki is mosolyognia kellett.
- Nem rossz bunys, mi? – krdezte.
- Nem rossz – blintott Norbert. – Edzennk kell egy kicsit, s legkzelebb mi verjk el õt. Mit gondolsz?
- Rendben – blintott Kevin. – Krsz egy kis Bogoly Berti fle mindenzû drazst, Malfoy?
- Devislmoor. Ha nem akarsz Norbertnek szltani, hvj Devislmoornak.
- A Malfoy rvidebb – vigyorgott az ifj Weasley, egy drazst rgva. – Brrrr… csukamjolaj!
Amikor mr egy egsz csomag Bogoly Berti fle mindenzû drazst s minden egyes csokibkt megettek, Lancelot Weasley jelent meg. Lthatan mrges volt valami miatt.
- H, mi van, Lance, mirt vagy ilyen mogorva? – krdezte Daniel, ltvn unokatestre savany kpt.
- Lancelot – javtotta ki az jonnan rkezett, olyan mltsggal igazgatva szemvegt, amellyel egyedl Percy rendelkezett a csaldban (illetve csak addig, mg fia meg nem szletett). Lancelot alacsony, vzna fi volt, vrsesszõke hajjal, s azzal a szilrd meggyõzõdssel, hogy mindent jobban tud, mint a tbbiek. Percy, le sem tagadhatta volna, hogy õ Lancelot apja. – Hallottam, hogy verekedtetek.
- n nem verekedtem – mondta Daniel. – Õk voltak – mutatott Kevinre s Norbertre.
- Naht, Kevin! – Lancelot csnyn nzett r. – Mirt kell neked llandan keresni a bajt? Komolyan, egyre jobban hasonltasz Fred s George bcsira!
- Inkbb hasonltsak rjuk, mint Percy bcsira – vigyorgott Kevin.
- Tjkoztatsodra kzlm, hogy apm a Nemzetkzi Mguskapcsolatok osztlyvezetõje, mg a tieid viccboltot vezetnek. Az n apm lehet, hogy mgiagyi miniszter lesz, mg a tieid folyton kanriv vltoztatjk magukat. Knnyen megmondhatod, melyik apa klnb.
- Igen, knnyen – blintott Kevin. – Az enymek.
- Ahogy akarod, de ne feledd, amit most mondtam, amikor a mgiagyi miniszter fia leszek! – Lancelot kihzta magt, hogy magasabbnak ltsszk.
- Az lesz Nagy-Britannia varzslinak gysznapja, amikor az apd miniszter lesz – jegyezte meg Norbert. – Tjkoztatlak, hogy az n apmnak nagyobb eslye van a tisztsgre, mint a tiednek.
- Mirt? – vonta ssze szemldkt Lancelot. – Ki az apd?
- Lucius Malfoy. – somolygott Norbert. – Norbert Devilsmoor-Malfoy vagyok.
- I… igazn? – Lancelot aggdva pislogott. – Ah… ok… Jobb lesz, ha tltztk talrba. Majdnem ott vagyunk.
Amint kiment a flkbõl, Norbert savany pillantst vetett Danielre. – Hogy brtok ki egy ilyen alakot a csaldban?
- Nehezen – vont vllat Kevin. – De muszj.
Dumbledore professzor rdeklõdve mregette Lucius Malfoyt. – Minek ksznhetem a ltogatst, Lucius?
- Nos, Albus… a fiamrl van sz.
- Dracorl?
- Nem, Norbertrõl – felelte Malfoy. - Idn lesz elsõs.
- Valban? – vonta fl szemldkt Albus, akinek 170 ves kora ellenre is fiatalosan csillogott a szeme.
- Igen – blintott Lucius. – s az a baj, hogy Narcissnak s nekem titkos minisztriumi kldets miatt tbb hnapra klfldre kell utaznunk… Nem is tarthatjuk a kapcsolatot a fiunkkal, mert a megbzats szigoran titkos … de persze nben megbzom annyira, hogy megemltsem a dolgot. Nos, mint tudja, Norbert nagyon ksõi gyerek, ezrt mindennl fontosabb neknk… nem tudnnk elviselni, ha valami trtnne vele, mg tvol vagyunk.
Dumbledore meglepetten hallotta, hogy Malfoyt szeretõ apaknt hallja beszlni.
Lucius folytatta. – Mivel olyan sokig tvol lesznk, mindenfle kapcsolat nlkl, nem vehetjk biztosra, hogy jl van… ezrt szeretnm megkrni, hogy tartsa rajta a szemt, Albus. Nem krem, hogy kivtelezzen vele, vagy valami… csak vigyzzon r helyettnk, rendben?
- Termszetesen mindent megteszek, ami tõlem telik, Lucius, de… - Dumbledore tûnõdni ltszott egy pillanatig. – gy tudom, a msik fiuk, Draco pp most nyitott bankot Roxsmortsban. Nem meri rbzni az ccst?
- Nos… nehz errõl beszlnem, de… a fiaim ki nem llhatjk egymst. Nem tudom, mirt… Draco nem ismeri el Norbertet testvrnek. Gondolom, az bosszantja, hogy a csaldi rksg kt rszre oszlik majd. Norbertnek senkije sem lesz itt, akire szmthat. – Lucius kimondottan ktsgbeesettnek tûnt. – Tartsa szemmel, Dumbledore, nagyon krem.
- Rendben – mosolygott az idõs igazgat, amikor hirtelen McGalagony professzor rontott be az irodba.
- Albus! Az elsõsk mindjrt vzbe fulladnak!
- Micsoda?
- A csnakok… sorra elsllyednek! – kiltotta Minerva.
- Gyernk! – szlt az igazgat, s McGalagonnyal a nyomban kisietett az irodbl, htrahagyva a dbbent Luciust.
Az sszes kznl lvõ tanr mr lent volt a tnl. Megprbltk meglltani a csnakok sllyedst s kimenteni a dikokat a mr elsllyedt csnakokbl. A csnakok fele mr elmerlt a tban, radsul minden lthat ok nlkl.
- Nyavalys csnakok! – kromkodott Aberforth Dumbledore, csurom vizesen botladozva a parton. Miutn Hagrid elment, Aberforth feladata lett az elsõsk tszlltsa a tavon.
Kicsavarta a szakllt, s kisegtett egy reszketõ szõke kislnyt a vzbõl. A kicsikn ltszott, hogy hallra rmlt.
Daniel, Kevin s Norbert egy csnakban lt a csinos Liu Changgal. Dan le se tudta venni rla a szemt, mg szre nem vette, hogy valami hideg bortja el. Meg volt lepõdve, mert a vonaton inkbb melege lett Liu jelenltben. Mirt fzik akkor most mgis?
Aztn a csnak msik hrom utasval egytt rdbbent, hogy vz kezdett befolyni, s a csnak sllyedni kezdett.
Nyilvnval volt, hogy nem az õ csnakjuk az egyetlen, amelyik sllyed, mivel hamarosan rmlt sikoltsok tltttk meg a levegõt, s hangos vzcsobogs hallatszott.
Partraszllskor Daniel nagyon sajnlta, hogy ilyen balszerencssre sikeredett a csnakzs. Apja elmeslte neki a sajt utazst a tavon t: azt, ahogy õ, Ron, Hermione s Neville elõszr pillantotta meg a fensges roxforti kastlyt; s azt, hogy milyen rmmel s mul tisztelettel tlttte el õket a ltvny.
Danielnek s a tbbi elsõsnek nem volt alkalma a kastly szpsgt csodlni, mert az letkrt kellett kzdenik.
- Jl vagy? – krdezte Liut, kisimtva szembõl csepegõ frtjeit.
- Aha, ksz – blintott a lny szvet lgyt mosollyal, amitõl Daniel majd’ elolvadt.
- Nos, mindenki megszta egy jkora ijedtsggel, de nagyobb baj nem trtnt – mosolygott Minervra Albus, s az zott gyerekek fel suhintott plcjval.
A kvetkezõ pillanatban minden ruha szraz volt.
- Csak azon csodlkozom, hogyan mehetett tnkre minden csnak… egyszerre? – jegyezte meg McGalagony, szemldkt rncolva.
- J krds – vont vllat Albus.
- Nagyon elszaporodott a nyron a sz – vgott kzbe Aberforth. – Hnapokig prbltam kiirtani õket… ez lehet az oka, rengeteg apr lyukat rghattak a fba, olyan apr lyukakat, amelyek elsõ ltsra fel sem tûnnek… de a vz thatol rajtuk.
- , igen… ez elkpzelhetõ – blintott Albus. – De legkzelebb, mielõtt thozod az elsõsket a tavon, Aberforth, ellenõrizd a csnakokat – mondta fivrnek enyhn szemrehnyan, aztn elindult a kastly fel.
Harry nem sokkal azutn rt a kastlyba, hogy Dumbledore s a tanrok ’ kihalsztk’ az elsõsket a tbl. Mg a gyerekek odakint vrakoztak, a tanrok ngy szemly kivtelvel helyet foglaltak a tanri asztalnl. Ngy gazdtlan szk volt, kettõ nyilvn az igazgat s Hermion, de Harry kvncsi volt ki foglalja el a maradk kettõt - biztosan a titokzatos j tanrok, akiket Hermione emltett.
Harry rlt, hogy jra ltja Remust. Az egykori vrfarkas mg mindig a stt varzslatok kivdst tantotta. Tz vvel azelõtt meghzasodott, s most volt egy nyolcves fia, akit egykori bartja utn Jamesnek nevezett el.
Harry meglepetten hallotta, hogy az igazgat engedlyezte, hogy Lupink (Remus s Stella Sinistra Lupin) a kastlyban lakjanak gyermekkkel. De vgl is mirt ne, hiszen a tanroknak is lehet hzastrsuk, s gyerekeik… Harry taln csak azrt furcsllotta a helyzetet, mert roxforti dikknt nem ismerte a tanrok csaldjt.
Egy pillanatig eljtszott a gondolattal, hogy milyen lenne, ha a felesge s mind a hat gyereke a Roxfortban lakna, de aztn elkpzelte, amint a hrmas ikrek megnyzzk Mrs. Norrist, s hls volt, hogy mg egy vig tvol tarthatja az iskoltl Rose-t, Richardot s Robertet. Azutn… jjjn aminek jnnie kell.
Mg rlt, hogy beszlgethet egyik asztalszomszdjval, Remusszal, meglehetõsen bosszantotta, hogy msik oldaln Sybill Trelawney kapott helyet. Kvncsi volt, hogy az a vn csal mirt nem ment mr nyugdjba, vagy mirt nem rgtk ki.
Lupin elmeslte Harrynek a csnakos esetet. – Aberforth azt mondja, sz volt, de tudod, n nem vagyok biztos benne. Vannak bizonyos stt varzslatok, amelyek ilyesmit okozhatnak…
- Ki akarn vzbe fojtani az elsõsket? – rzta fejt hitetlenkedve Harry.
- Fogalmam sincs. Remljk, mgis csak sz volt – felelte Remus. Amg bartja, izgalmas perui vakcijrl meslt, Harry ivott egy cssze tet, amelyet a vacsora elõtt szolgltak fel a tanroknak. Amikor Remus ppen rszletezni akarta, hogyan tmadta meg felesgt egy õrlt inka dmon, Harry sikolyt hallott.
Jobbra fordult s ltta, hogy Sybill hamuszrke arccal fogja a csszjt.
- Jl van? – krdezte.
Trelawney nem vlaszolt, csak remegõ kzzel letette Harry csszjt.
- Trelawney professzor, jl van? – ismtelte.
- Jaj istenem, drgm… nem valami vidm cssze ez… megrzkdtats, megrzkdtats utn, bnat, bnat utn, s vgl… veszly… szrnyû, hallos veszly… - motyogta a tanrnõ, s szeme a tescsszre tapadt.
- Tnyleg? – Harry flvette a csszt, s megvizsglta benne a maradk teafvet, mikzben azon bosszankodott, hogy a hzimank nem szûrtk le rendesen. – Megint a zordt ltta? Mit ltsz Remus? – mutatta a csszt a msik tanrnak.
- Hm… lssuk csak… egy nyulat?
- Nos… - Harry jra a teafûre nzett. – Nekem inkbb tevnek tûnik. Vagy replõgp? Nem tudom. – Vllvonogatva letette. – Ostoba jslstan.
Hirtelen rezte, hogy egy kz ragadja meg a karjt.
- Tartsa… nyitva a szemt… Harry Potter – mondta Sybill remegõ hangon s elengedte a karjt.
- gy lesz – fintorgott Harry, s megknnyebblve ltta, hogy Albus Dumbledore belp a nagyterembe.
- Hûha, nem rossz, nem rossz! – fttyentett elismerõen Kevin, mikor McGalagony professzor beengedte õket az elõcsarnokba, hogy ott vrakozzanak, mg a tanrok felkszlnek a fogadsukra.
- Igen, gynyrû – blintott Daniel is. Szeme szomjasan itta a csillog lovagi pnclok, hatalmas mozg festmnyek s a falak mentn lebegõ gyertyk ltvnyt. – Tnyleg tkj. Nem gondolod, Liu?
- Mi? – krdezte a lny.
- A kastly. Nagyon klassz, nem?
- Ja, nagyon klassz – felelte a lny des mosollyal. – Mi az, Kevin? – krdezte hirtelen, mikor ltta, hogy a fi elbjik Norbert mg.
- Az a src – mutatott Kevin egy barna haj fira. Ugyanaz a fi volt, aki elverte õket a vonaton.
- gy nem leszel griffendles, Kevin – llaptotta meg Daniel, br õ sem rezte tl btornak magt, amint megpillantotta az agresszv fit.
- Mg a griffendlesek is flhetnek… nha... – felelte Kevin, lassan elõbjva Norbert hta mgl. – Emlkezz csak, mit mesltek Neville Longbottomrl.
- Ez igaz – blintott Dan. – Remlem, griffendles leszek. Nem is tudom, mit csinlnk, ha a hugrabugba kerlnk … tk ciki. Vagy mg rosszabb… a mardekrba.
- Nem minden mardekros olyan rossz– vgott kzbe Norbert.
- Nem, nem mind… csak 99%-uk - vigyorgott Dan. – Asszem ngyilkos lennk, ha abba a hzba osztannak be.
Norbert rvigyorgott.
- n hollhtas leszek – szlt kzbe Lancelot.
- Tged senki sem krdezett – mondta Kevin.
- Akkor is hollhtas leszek, mert n vagyok a legokosabb fi a csaldban – hzta ki magt Percy fia.
- Tûnj el, Vzlipatkny – fordult hozz Norbert, mire a fi arca megrndult.
- Jl van, jl van. – Lancelot megigaztotta a szemvegt s htrlt pr lpst.
Hirtelen egy csom ksrtet suhant be a falon t az elõcsarnokba. Az a kis szõke lny, akit Aberforth halszott ki a tbl, gy megrmlt, hogy majdnem eljult.
- Isten hozott a Roxfortban! – nevetett egy kvr ksrtet, aki gy nzett ki, mint egy szerzetes. – Te ott! – mutatott Danielre, aki nagyot nyelt.
- Igen? – krdezte remegõ hangon. Mg sosem beszlt szellemmel.
- Nehogy azt hidd, hogy a Hugrabug olyan rossz, kis bartom! – mondta a Pufk Frter. n is hugrabugos voltam, s nzd mi lett belõlem!
- Sz se lehet rla, hogy Daniel olyan legyen, mint õ! – somolygott Kevin. – A szerzeteseknek ktelezõ a clibtus!
Daniel elvrsdtt, s Norbert szvbõl kacagott, oldalpillantsokat vetve Liu Changra.
- Az ott biztosan a Vres Br! – kiltotta izgatottan az “agresszv” fi, egy morcos ksrtetre mutatva, aki az elõcsarnok msik vgn lebegett.
- Jellemzõ – horkant fel Kevin. – Csak az ilyen fickk kedvelhetnek egy olyan szellemet, akinek a nevben a “vres” sz szerepel.
- Remlem, ez a src nem kerl veled egy hzba, Kevin – jegyezte meg Dan. – Br… azt se szeretnm, ha velem lenne egy hzban.
- Huh! Sziasztok, elsõsk! – suhant le hozzjuk Fejnlkli Nick, s feldobta fejt a levegõbe, aztn elkapta s megforgatta az ujjn.
- Hello Nick – dvzlte Daniel s Kevin. A szleik mr mesltek nekik a Griffendl szellemrõl.
- Te Harry Potter fia vagy, igaz? – villantott r szles vigyort Nick. – Harry le se tagadhatn, hogy õ az apd, annyira hasonltasz r! , a rgi szp idõk, amikor apd eljtt az 500-adik kimlsnapi partimra! – shajtotta. – Aztn… amikor megverekedett Ron Weasleyvel, aki elvlasztotta a fejemet a nyakamrl! Csodlatos emlkek, bartaim, csodlatos emlkek!
- Most boldog ksrtet vagy, Nick? – krdezte Dan.
- A legboldogabb, apdnak s bcsikdnak ksznhetõen! – blintott vidman Sir Nicholas de Mimsy Porpington, mr amennyire blintani tudott levgott fejvel. – n vagyok a Fejnlkli Futam j vezetõje! pp most vlasztottak meg! – Bszkn kihzta magt s a fnyes jelvnyre mutatott, melyet ezsts kpenyn, a krgallr alatt viselt. Habr a krgallr, amelynek a rosszul elvgott nyakt kellett takarnia vszzadokon t, mostanra elvesztette jelentõsgt, Nick nem vlt meg tõle, azutn sem, hogy Ron rendesen lefejezte. Vagy taln a ksrteteknek nincs is ms ruhjuk, mint amelyben meghaltak…?
- Gratullok – vigyorgott Kevin.
- Ah, te a Weasley ikrek fia vagy, ugye? – csapta ssze kezt Nick. – Nagyon kedveltem az apidat, klyk. Mindig rmmel tlttt el a ltvny, ahogy Fricset az õrletbe kergettk!
- Tnyleg, hogy van Frics? s a rmes vn macskja? – krdezte Kevin, ahogy eszbe jutott a figyelmeztets, hogy ne bosszantsa a gondnokot.
- … az meglepets gyerekecskk! – nevetett Nick s eltûnt.
- Meglepets? – fintorgott Dan. – Mifle meglepets?
- Taln Frics szerzett egy j macskt – vont vllat Norbert. – Vagy felesgl vette a rgit.
- Nem, egsz biztosan nem – hangzott fel egy ismerõs hang a htuk mgl.
- Hermione nni!
- Sziasztok drgim – mosolygott rjuk Hermione. – Csak elhoztam az unokatestvreiteket.
Viviane s Valentine csnyn nztek az anyjukra. – Nem kellett hozni minket, anyu. Tudjuk az utat Roxmortsbl a Roxfortba. Komolyan. Mr nem vagyunk gyerekek.
- Nem vagytok gyerekek? – vonta fl szemldkt anyjuk. – Akkor bizonytstok be, s kerljtek a bajt. Ez rtok is vonatkozik – nzett Danielre s Kevinre.
- Anyu, mirt gondolod mindig azt, hogy bajba keverednk? – tette karba a kezt Valentine.
- Mert Weasleyk vagytok – mosolygott rjuk Hermione. – Na, legyetek jk, s grjtek meg, hogy nem kezdemnyeztek kajacsatt a lakomn.
- Nem vagy m vicces, anyu – biggyesztette az ajkt Viviane. – De meggrjk.
Harry megknnyebblten ltta, hogy Hermione megrkezett, s remlte, hogy eltereli gondolatai Sybill ostoba jslatrl.
- Szia Harry – dvzlte a nõ, s lelt Trelawney mell.
- Szia Herm. Elhoztad az ikreket? – krdezte Harry Sybill feje fltt, mintha a jslstan tanrnõ ott sem volna.
- Igen – mosolygott Hermione. – s meggrtettem velk, hogy nem kevernek bajt. Ugyanezt meggrtettem a fiaddal s Kevinnel is.
- Nem lesz knnyû nekik, Herm – felelte – Mivel a mi gyerekeink, nem elg, hogy a mi lzad gnjeinket rkltk, de gy is rzik, hogy… meg kell felelnik az elvrsnak. Ezrt lesznek bajkeverõk. – Ennl a rsznl Sybill savany kpet vgott s javasolta Hermionnak, hogy cserljenek helyet. gy is tettek.
- Zavarna, ha csnytevõk lennnek? – krdezte Hermione Harryt. – Ha bajkeverõ lenne belõlk?
- Nos… emlkszem, aznap, amikor Dan szletett, Fred s George megeskdtt, hogy a Roxfort trtnetnek legnagyobb csnytevõjt nevelik belõle… aznap egyltaln nem bntam… kimondottan bszke voltam. De most… egyszerûen frszt kapok a kiltstl, hogy a fiam bajba keveredik.
- Olyan nagy bajba nem kerlhet, Harry. Tudodkinek rgen vge, s senki sem tr a fiad letre. Csak akkor lehet baja, ha Piton megmrgezi. – Ltvn a rmletet Harry arcn, Hermione kuncogni kezdett. – Csak vicceltem, Harry. Piton mg mindig rmes, de nem tenne ilyet egy gyerekkel… mg a tiddel sem.
- Ezt rmmel hallom – vigyorgott amaz, mg Trelawney mg savanybb arcot vgott. – Szval, elmondod vgre, kik az j tanrok?
- Szemlyesen Albus fogja elmondani… perceken bell.
Harry ppen vlaszolni akart, amikor kitrult a nagyterem ajtaja, s betdultak az elsõsk.
Amint felsorakoztak a tanri asztal elõtt, Albus Dumbledore szlsra emelkedett.
- Legyetek dvzlve ezen a csodlatos estn! Holnap j iskolav kezdõdik, s remlem, hogy jl fogjtok rezni magatokat… a tanrok minden tõlk telhetõt megtesznek majd, hogy megkedveljtek, s msodik otthonotoknak tekintstek a Roxfortot.
- Mintha Piton mindent megtenne, hogy megkedveljk… - sgta Daniel Kevin flbe, aki vigyorogva blintott.
Az igazgat folytatta: - Mielõtt megosztank veletek nhny j hrt, hadd emlkeztesselek benneteket, hogy a kastly melletti Tiltott Rengeteg tovbbra is tiltott. s most, a j hrek elsõ rsze: ettõl az vtõl kezdve mindenkinek lehet sajt seprûje, mg az elsõsknek is, s gy termszetesen bekerlhetnek a hzuk kviddics csapatba!
Szavait rmteli kiltsok s heves taps kvette, fõleg az elsõsk rszrõl.
- A msodik dolog, amit tudnotok kell: idn ngy j tanr lp be a tantestletbe. rmmel tudatom veletek, hogy Harry Potter lesz az j bûbj tanrotok.
Mindenfelõl izgatott sikkantsok hallatszottak.
- Az n apm! – mondta griffendles trsainak bszkn, kicsit elpirulva Lily Potter.
- A msodik j tanr… - nzett krl Albus. – Nos… õ mg nem rkezett meg, taln meghibsodott a seprûje… nos, klnben õ lesz az j repls tanrotok, s kviddics br… Neville Longbottom!
- Neville? – Harry majdnem leesett a szkrõl. – Ha! Ht ezrt nem mondtad meg, Hermione!
- Nem akartam elrontani a meglepetst. – mosolygott a boszorkny.
- A… csak nzz r Pitonra – kuncogott Harry, aki attl flt, elpattannak a bordi az elfojtott nevetstõl. – Neville a kollgja lesz! Knytelen lesz… udvariasnak lenni hozz!
Hermione belekuncogott a tejba, amint elkpzelte, hogy Piton “udvariasan” viselkedik Neville-lel.
- A tanri kar harmadik j tagja nem egszen j, mr tantott itt egy vet, br idn j trgyat fog tantani, mghozz a testnevelst. – Dumbledore krlnzett, s ltta a meglepetst a dikok arcn. – Nos, taln meglep benneteket, hogy felvettk a testnevelst a tantrgyak kz, de bzzatok bennem, blcs dnts volt. Eddig a kviddicsen kvl semmi sportolsi lehetõsg nem volt, s mindazoknak, akik kimaradtak a hzak csapataibl - krlbell kilencszz diknak - semmifle testedzsre nem volt lehetõsgk. A tanri kar arra a kvetkeztetsre jutott, hogy mindenkinek szksge van egy kis mozgsra, legalbb egy hten egyszer. Teht… testnevels rkat tart nektek…
Ebben a pillanatban a nagyterem ajtaja kicsapdott, s nem ms lpett be rajta, mint a lila talrjai egyikt viselõ Gilderoy Lockhart, hetykn flrecsapott, halvnylila varzslsvegben.
- dvzlet mindenkinek, remlem, nem kstem el! – integetett a tanri asztalhoz kzeledve.
- … Lockhart tanr r – fejezte be a mondatot Dumbledore.
- Neeeem! – csapott a homlokra Harry. – Albus csak viccel!
- Nem, dehogy – felelte Hermione, lmodozn tekintve a mg mindig rendkvl jkpû Lockhartra.
Gilderoy ragyog mosollyal dvzlte Harryt, mielõtt elfoglalta volna helyt Albus bal oldaln.
Amint a gyerekek moraja elhalt, az igazgat folytatta beszdt.
- A negyedik a sorban pedig Bert Bradley, az j gondnok! – mutatott az asztal vgn lõ kistermetû, fiatal, fis arc fickra. Harry nem is vette szre korbban.
- Micsoda? Frics mr nincs itt? – Harry meg volt dbbenve.
- Nincs. – rzta fejt Hermione, mg a dikok a levegõbe hajigltk svegket, rmkben, hogy nem ltjk tbb Argus Fricset. – Mrs. Norris elpusztult a nyron, s az reg nagyon letrt tõle. Azt mondjk, bele is õrlt. Tudod, szablyosan szerelmes volt abba a macskba. s nem csak egy ra idõtartamra… – kacsintott r a fiatalemberre.
- Ne is emlkeztess r, Hermione! – morogta Harry. Mg mindig lnken lt emlkezetben az a bjitaltan ra, mikor Piton erõszakkal megitatott vele egy fõzetet s õ belehabarodott Mrs. Norrisba. – Azt hittem, nem lem tl… - shajtotta s figyelte, ahogy McGalagony behozza a Teszlek Sveget a nagyterembe.
- Most pedig a beszdem legfontosabb rsze kvetkezik – folytatta az igazgat. – Hiszitek, vagy sem, a nyron Madam Cvikker, mg a knyvtrat rendezgette, megtallta iskolnk alapt okiratt. Azt az iratot, melyet rg elveszettnek, vagy megsemmisltnek gondoltunk. Eddig abban a hitben voltunk, hogy a Roxfort krlbell ezer ves. Most Madam Cvikkernek, s a fellelt iratnak ksznhetõen tudjuk, hogy idn pontosan ezer ves.
Hangos moraj tlttte be a termet.
- Igen, az alapt okirat keltezse 1011, Halloween napja. Mardekr Malazr naplja szerint, amelyet knyvtrosunk szintn megtallt, az alapkvet a ngy alapt Halloweenkor helyezte el… s a kastly a kvetkezõ v mjus elsejre kszlt el. Ekkppen… - Albus szja mosolyra hzdott – j okunk van nnepelni. Iskolnk alaptsnak ezredik vforduljra nnepsgsorozatot rendeznk a Roxfortban a tanv folyamn.
Szavait ljenzs, s izgatott kiltozs kvette.
- Krlek, hadd folytassam – az igazgat csendre intette a tmeget. – Ksznm. Mint mr mondottam, az iskola alaptsa kt idõponthoz ktõdik: Halloweenhoz s mjus elsejhez, gy klnleges halloweeni nnepsget tartunk, s egy mg klnlegesebbet mjus elejn. Ma este nem bocstkozom rszletekbe, mert felttelezem, hogy mr majd hen haltok. Krem, csak mg hsz percet vrjatok, mg a beosztsi ceremnia vget r. Minerva, krem a sveget.
Sybill Trelawney apr sikollyal a szvhez kapott.
- Jl van? – krdezte Harry, aggdst sznlelve.
- A sveg… a sveg… - motyogta Sybill.
- Ltomsa van Sybill? – krdezte Hermione. Tlttt egy pohr vizet s Trelawney kezbe nyomta.
A jslstan-tanrnõ blintott. Harry vllat vont s egy ne-vedd-õt-komolyan pillantst vetett sgornõjre, mg Hermione egy ne-izgulj-sose-vettem-komolyan pillantssal vlaszolt.
Minerva az elsõskhz fordult. – Nv szerint foglak szltani s a fejetekre teszem a sveget. A sveg megmondja melyik hzban lesztek… de persze csak a szoksos vi Teszlek Sveg dal utn.
Htralpett, hogy a dikok jobban lssk a sveget, amely hirtelen letre kelt s nekelni kezdett:
Eljtt ht a nagy nap, s ti itt lltok,
Szdlve, remegve egy szra vrtok.
Flnivaltok nincsen itt gyerekek,
Amg halljtok, ahogy n fecsegek.
Azt hiszitek, vn, bolond kalap vagyok,
Aki egsz nap csak tesped s gagyog.
De fejfedõk kzt n vagyok a legjobb,
Kit a roxforti beosztshoz kaptok.
Griffendl tornyban laknak a btrak,
Kik merszek s sosem ttovznak.
Aki kpes letet menteni,
A Griffendlnl mg sokra viheti.
Ki szereti a nagylelkûsget,
Az igazsgot tartja fõ ernynek,
A szenvedõket mindig gymoltja,
Annak a Hugrabugba visz az tja.
Ki vlaszadsnl soha nem hezitl,
Kinek esze vg s soha meg nem ll,
Kinek mg egy trollnl is tbb az esze,
Annak bz a Hollhtban a helye.
Aki fondorlatos, ravasz s cseles,
Aki valban krmnfont s eszes,
Kinek pnz, hatalom, hrnv a vgya,
Annak itt bizony Mardekr a hza.
Kvncsi vagy r, hogy hova tartozol,
Milyen sszel s hogyan gondolkozol?
Meghallod a vlaszt, amit kinygk,
Csak tgy a fejedre, varzslklyk!
Amint a dal befejezõdtt, mindenki udvariasan tapsolt.
- Teht a hollhtasoknak okosabbnak kell lennik egy trollnl? – somolygott Kevin. – Akkor van eslyed oda kerlni Lance!
- Lancelot! – felelte Percy fia dacosan.
McGalagony megkszrlte e torkt. – Teht felolvasom a neveteket, ide jttk, leltk erre a hromlb szkre, s a fejetekre teszem a sveget. – A listjra nzett – Atkinson, Rowan.
Egy magas, raszta-frizurs fi lpett elõ, lelt, s McGalagony fejre tette a sveget.
- HUGRABUG!
- Bailey, Nigel.
- GRIFFENDL!
- Chang, Liu-Ling.
- HOLLHT!
Daniel lelkesen tapsolt. – A Hollhtba kell kerlnm! Oda kell!
- Egy perce mg griffendles akartl lenni – emlkeztette Kevin.
- , fogd mr be! – Dan csnyn nzett r, aztn kvete e tekintetvel Liut. Le se tudta venni a szemt a kislnyrl, aki odart a hollhtasok asztalhoz, s egy balerina kecsessgvel foglalt helyet.
- Dumbledore, Julie – olvasta Minerva.
Amint McGalagony kiejtette a nevet, az egsz nagyterem elnmult. “Dumbledore?” Mg Minerva is meglepettnek ltszott. Megigaztotta a szemvegt, mintha meg akarna bizonyosodni, hogy jl olvasta-e.
Nem volt tveds, Julie Dumbledore nevt rtk a listjra.
Egy szõke kislny - arckifejezse, mint egy rmlt mkus - sietett oda hozz, s lerogyott a szkre.
- HUGRABUG! – a kicsi lny megknnyebblt mosollyal fogadta a dntst s elfoglalta helyt j hza asztalnl.
Aberforth zavarodott pillantst vetett a fivrre. – Nem is tudtam, hogy unokd van, Albus. – mondta kortyolva egyet a vajsrbõl.
- Nincs is – felelte Albus. – Neked van.
Aberforth kikpte az italt s olyan hevesen kezdett khgni, hogy kis hjn megfulladt. Albus jsgos mosollyal veregette a htt, mg Minerva, aki nem hallotta a beszlgetst, folytatta a beosztst.
- Flint, Lavinia.
Egy meglehetõsen bekpzeltnek ltsz lny lpett elõ, elegns mozdulattal lesimtotta hossz hajt s gy lt le a szkre, mintha aranytrnus lenne.
A sveg nem fontolgatta a helyt sokig, a Mardekrba kldte, s a lny lthatan elgedett volt a vlasztssal.
- Az a lny pont gy nz ki, mint Blaise Zabini – jegyezte meg Kevin.
- Persze, hogy, hiszen az õ lnya… s az a Marcus Flint. – Daniel undorod arcot vgott.
- Nem csoda, hogy abba a hzba kerlt.
- Mg mindig azt hiszitek, hogy a Mardekr olyan rmes? – cicegett Norbert. – Buta elõtlet.
- Ni csak, ki beszl. A leendõ mardekros.
Ekzben McGalagony tovbb olvasta a neveket, s a Teszlek Sveg folytatta a dikok beosztst a hzakba.
- Lockhart, Gilda.
Az “agresszv” fi jtt elõre.
- Gilda?????? – Kevin s Norbert egyszerre kapott levegõrt.
- Teht lny? – ttotta el a szjt Daniel is. – Ezzel a balhoroggal?
A fi azonban lnynak bizonyult, s ha jobban megnztk, be kellett ismernik, hogy volt valami lnyos a megjelensben… de nem sok. Rvid haja volt s a testalkata kicsit sem tûnt nõiesnek.
Gilda Lockhart nelglten lt a szken s vrta a sveg dntst. Harry Gilderoyra nzett, aki feszlten figyelte a lnyt - a lnyt. Harry mg nem ltott olyan lnyt, aki ilyen kevss hasonltott volna az apjra. Barna haja volt, keverke Gilderoy szõke s Anck-sun-Amun fekete hajnak. Egyedl a szeme szne volt az, amely valami hasonlsgot mutatott az apjval.
- MARDEKR! – kiltotta vgl a sveg.
- , ne! – shajtotta Norbert, mg Harry Gilderoyra nzett. Az j testnevels tanr nem ltszott dbbentnek a Sveg vlasztstl.
- Nocsak nocsak, Devilsmoor, griffendles lennl inkbb, most, hogy õ a Mardekrba kerlt? – gnyoldott Kevin.
- Sz se lehet rla – hzta ki magt az ifjabb Malfoy, s elõrement, amint Minerva õt szltotta.
A Teszlek Sveg alig rt a homlokhoz, mris azt kiltotta: MARDEKR!
- Mondtam, hogy ott leszek – vetette oda Norbert Danielnek, amint elhaladt mellette, s lelt a hza asztalhoz.
- Nash, John!
- HOLLHT!
- Oleson, Nelly!
- HUGRABUG!
- Parris, Tom!
- GRIFFENDL!
- Potter, Daniel!
Daniel rezte, hogy elszorul a szve.
- H, minden rendben lesz! – Kevin htba veregette, ltvn, hogy unokatestvre milyen spadt.
Daniel lassan odament a szkhez, lelt s az igazgathelyettes asszony a fejre tette a sveget.
Nhny pillanatnyi csend kvetkezett… Harry a tanri asztalnl keresztbe tette az ujjait.
- MARDEKR!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
