|
4. fejezet: Csaldi problmk
 ...
Mr jfl is elmlt, mindenki rgen elaludt, de Harry nem tudta lehunyni a szemt. Az ablakprknyon lt, a tiszta, csillagos eget bmulta, s mlyeket llegzett az illatos, hûvs levegõbõl. A roxforti parkban koncertezõ tcskk szzait idõnknt az iskolai baglyok huhogsa ksrte. A t felszne csillogott a holdfnyben, mintha tndrek ezrei tncolnnak rajta kecses, ring mozgssal.
Gynyrû, varzslatos jszaka volt, Harry mgis nyomorultul rezte magt. Mg a termszet bksebb volt, mint valaha, az õ lelke nyugtalan volt, mintha vihar dlna a szvben.
jra s jra prblt megnyugodni, de hasztalan.
A fit a Mardekrba osztottk be. A Mardekrba!
Egyszerûen nem tudta elhinni! Az g szerelmre, mirt? Daniel egy Potter!
Harry tisztn emlkezett Daniel szletse napjra… amikor olyan nevet vlasztott neki, amely illik egy leendõ griffendleshez. Daniel Leonard. Daniel a bibliai Daniel utn, akit az oroszlnverembe vetettek, s srtetlenl jtt ki belõle; s Leonard a jelentse miatt: erõs, mint az oroszln.
Mlyet shajtott.
Mi romlott el? Mi ksztette a Teszlek Sveget arra, hogy a Mardekrba ossza Dant?
- “Hm. Nehz gy. Nagyon nehz. Van btorsga bõven, azt ltom. szbõl sincs kevs. Tehetsge is van, h de mg mennyi… s egy nagy adag bizonytsi vgy, ez rdekes… Nos hova tegyelek? – csengett a sveg hangja Harry flben, hsz vvel azelõttrõl. – Ne a Mardekrba? Jl meggondoltad? Pedig ott nagyon sokra vihetnd. Az alapok ott vannak a fejedben, s a Mardekr segtene elrni a clod…
Az alapok ott vannak a fejedben… rncolta a szemldkt Harry “Azrt vagy prszaszj, mert Voldemort nagyr - aki Mardekr Malazr legutols lõ leszrmazottja – maga is beszl a kgyk nyelvn. Minden jel arra mutat, hogy azon az estn, amikor a sebhelyedet szerezted, Voldemort kpessgei rszben tszlltak rd.” Harrynek eszbe jutottak Dumbledore szavai, melyeket a baziliszkusz elpuszttsa utn hozz intzett hozz. – “Voldemort belm helyezte lnynek egy rszt?”
Az ifj varzsl hitetlenkedve rzta a fejt. Lehet, hogy ez az oka? Ez azt jelenten, hogy Daniel rklte Voldemortnak azt a rszt, amely Harryben megvolt?
De ha igen, akkor… Lily mirt nem lett mardekros? Ha volt Harryben valami a nhai Stt Nagyrbl, akkor Lilyben, Danielben s az sszes tbbi gyerekben is van…
Lily mgis griffendles…
Harry nem tudta felfogni, egyszerûen nem tudta megrteni! Eszbe jutott a nagytermen vgigsprõ moraj , amikor a Teszlek Sveg kihirdette dntst:
- MARDEKR!
A nagyteremben mindenki felhrdlt. Daniel majdnem leesett a hromlb szkrõl, aztn idegesen nzett krl, mintha azt nzn, jl hallott-e. A tbbiek arckifejezse azonban azt mutatta, hogy jl hallott. A Mardekrba osztottk be.
Ideges pillantst vetett az apjra, aki kõv dermedve, ttott szjjal, falfehr arccal lt a tanri asztalnl. Daniel egyszerûen nem brta elviselni a tekintett, gy Kevinre nzett, aki pr mterrel odbb llt, s ugyanolyan dbbenten meredt r.
- Hogyan trtnhetett ez? – ttogta Daniel az unokatestvrnek, aki csak tompa arccal megrzta vrsbarna fejt.
- Potter, mozogjon mr! – McGalagony megpaskolta a vllt, jelezve, hogy feltartja a tbbieket.
- Micsoda? – nzett fel Daniel. Olyan dbbent volt, hogy nem rtette a tanrnõ szavait.
- Menjen az asztalhoz – mondta Minerva a jobb oldalon ll Mardekr-asztalra mutatva.
Daniel blintott, aztn lassan felllt, levette a sveget s elindult a jobboldali asztal fel, azon tûnõdve, vajon McGalagony arckifejezse sznalmat fejezett-e ki? Vagy inkbb flelemmel vegyes megdbbenst? Nem tudta eldnteni.
Csak ment a Mardekr asztalhoz, ahonnan Norbert Devilsmoor-Malfoy mr vidman integetett neki.
Daniel lerogyott mell, s arct a kezbe tmasztva aranytnyrjba bmult.
- Daniel! – veregette htba Norbert. – Mardekros lettl!
Az ifjabb Potter oldalpillantst vetett j osztlytrsra. – gy tûnik, rlsz neki – morogta vdl hangon.
- Ht persze, hogy rlk! – blintott Norbert vidman. – Megkedveltelek a vonaton, Dan. Nem voltl olyan szemt hozzm, mint az unokatestvred… megvdtl, pedig jl tudtad, hogy Malfoy vagyok… ez azt jelenti, hogy bartok lehetnk.
- Bartok? – pislogott Daniel.
- Ja. Mirt is ne? – felelte a msik fi nevetve. – Csak kpzeld el, mit fognak szlni a szleink, amikor megtudjk, hogy bartok vagyunk! Fel fognak robbanni a mregtõl! Plne az n drga btym! Hahaha! Meg fog õrlni, ha meghallja, hogy a legjobb bartom nem ms, mint Harry Potter fia!
Daniel elfintorodott a gondolatra, hogy Norbertet a legjobb bartjaknt mutatja be az apjnak. Mit fog szlni hozz?
Elszorult a szve a gondolatra, mit rezhet most az apja: csaldottsgot, dht… undort. Egy Potter a Mardekrban? Ennl nagyobb szgyent elgondolni sem brt… majdnem akkora szgyen, mint kviblinek szletni. A szlei elmondtk neki, hogy kviblinek szletett, s csak ksõbb kapott varzserõt a durmstrang-tavi Aranyhaltl. Daniel mindig is tndrmesnek tartotta a trtnetet - valami szp s rthetetlen dolognak. Hirtelen azt kvnta, brcsak kvibli maradt volna… akkor nem lenne most a Mardekrban.
Ezalatt tovbb folyt a beosztsi ceremnia, mbr teljesen ms hangulatban, mint Daniel beosztsa elõtt. A levegõ szinte vibrlt a megbotrnkozstl s az mulattl. A dikok alig vrtk, hogy a beosztsnak vget rjen, ezttal mg a vacsort is kihagytk volna, csak hogy mielõbb lehetõsgk legyen megvitatni az esemnyeket.
Mind a ngy Weasley (Viviane, Valentine, Kevin s Lancelot) a Griffendlbe kerlt, br Lancelot tiltakozott, hogy õ a Hollhtba akar menni. Vgl Kevin orrba verte, hogy elhallgattassa. McGalagony professzor azonnal levont tz pontot a Griffendltõl a verekedsrt. Kevint nem lehetett hibztatni, nem vgta volna orrba Lancelotot, ha Daniel nem kerlt volna a rivlis hzba, mert akkor Kevin nem lett volna olyan csaldott, hogy mrgt idegestõ unokatestvrn vezesse le. Teht, a Roxfort trtnetben elsõ alkalommal, a Griffendl mnusz tz ponttal kezdte a tanvet.
Lily ugyanolyan dbbent volt, mint mindenki ms. David Dursley a Hugrabug asztaltl btort pillantsokat vetett r, de hiba. A fiatal lny olyan ideges volt, hogy hozz se nylt az zletes vacsorhoz, csak bmult az apjra, aki flrval a beoszts utn mg mindig dbbentnek ltszott. Ltta, hogy Remus Lupin s Hermione beszlnek hozz, nyilvnvalan prbljk megnyugtatni, de apja csak rzta a fejt. Lily szrevette, hogy Harry hozz sem nylt az telhez. El se merte gondolni, mit szl majd Ginny a Teszlek Sveg dntshez. Biztosan eljul szegny.
Mg Ron s Hermione lnk iker lnyai is szokatlanul csendesek voltak a vacsora alatt, csak olyasmiket mondtak, mint ’krem a st’. Lilynek gy tûnt, hogy Kevin kimondottan le van trve. A fi ugyanis karjra tmasztott llal, dhsen mregette a terem tls felben Norberttel beszlgetõ Danielt. Egyedl Lancelot tallta meg a hangjt:
- n mindig mondtam nektek, hogy Daniel semmirekellõ, nem? Csak bosszantani tudja az embereket, nem csoda, hogy abba a hzba kerlt.
- Fogd be, vagy a Griffendl mg tbb pontot veszt! – morogta oda neki Kevin.
- Klnben is Lance, csak te voltl az, aki mindig bosszankodott Daniel miatt – tette hozz Valentine. – n mindig kedves, j humor finak tartottam õt.
- Pontosan – blintott Viviane. – Nem szmt, melyik hzban van, az csd akkor is j fej, Lil.
- Ksz. – mondta Lily erõltetett mosollyal, - Igazn nem rtem, mirt kerlt a Mardekrba. gy rtem… igaz, hogy snit rakott az gyamba, de az õ korban lvõ fik ilyenekkel bosszantjk a nõvrket… ez nem jelenti azt, hogy gonosz… csak pajkos, de õ nem elg rossz ahhoz, hogy mardekros legyen.
- Biztos vagy benne? n pldul sosem tettem snt senki gyba – hzta ki magt Lancelot s mr pp belekezdett volna egy jabb sznoklatba Daniel viselt dolgairl, amikor Viv bokn rgta.
Lily tekintete hirtelen Piton professzorra esett, aki szemltomst rdeklõdni kezdett Daniel Potter irnt. Lily sszerzkdott. Daniel Piton hzban van! Ez nem is jutott elõbb eszbe!, Ismerve a bjitaltan tanrt, megfjdult a szve az ccsrt. A bjitaltan professzor elgg elviselhetetlen tanrnak is, el se merte kpzelni, milyen kibrhatatlan hzvezetõ lehet… s mekkora hatalma lesz Daniel fltt! Lily termszetesen tisztban volt vele, hogy Piton kivtelez a mardekros dikokkal, de vajon kivtelez-e majd Harry Potter fival is?
Lily megrzta a fejt, s gy dnttt, jobb, ha nem is kpzeli el a leendõ kapcsolatot ccse s legkevsb kedvelt tanra kzt.
Miutn az iskolavnyit nnepsg befejezõdtt, a dikok s a tanrok (az utbbiak kiss vonakodva) elnekeltk a Roxfort himnuszt, s mindenki elindult a hlkrlete fel. Mg Kevin, Viv, Val s Lancelot a bartsgos vrs, arany szõnyegekkel s krpitokkal berendezett griffendles klubhelyisgbe ment, Daniel Pottert nem ms vezette le a pincbe, mint Piton professzor.
J pr perces sta utn az lmos mardekrosok egy dohos kõfal elõtt lltak meg.
- Veneum velox! – mondta a hzvezetõ tanr, s a rejtet kõajt flresiklott, felfedve a Mardekr klubhelyisgt.
Daniel, aki oly sokat hallott a griffendles klubhelyisg bartsgos, meleg szneirõl, csak elhzta a szjt. Ennek a klubhelyisgnek durva kõfala volt, magas mennyezetrõl ezstlncon kerek zldes lmpk lgtak. Az egyetlen bartsgos dolog a gondosan megmunklt kandallban pattog tûz volt.
Piton professzor a klubhelyisgbõl nyl stt folyosra vezette a dikokat. A folyos vgn kt lpcsõ mg mlyebbre vitt.
- Lnyok hltermei jobbra, a fik balra. Mindenki gyba! – szlt a hzvezetõ tanr hûvsen.
Daniel figyelte, amint Gilda Lockhart a lpcsõhz r. A lny elg vidmnak ltszott. A fi egyszerûen nem tudta megrteni, hogy rlhet brki annak, hogy mardekros.
- Potter, mondtam valamit! – hallotta Piton professzor szigor hangjt. Borzadva felnzett.
- Tessk, professzor?
- Jobb lesz, ha odafigyel, amikor beszlek, Potter! – mordult r Perselus. – Fejezze be a lzengst s menjen aludni, holnap nehz nap lesz.
- Igen, tanr r – blintott Daniel, s legszvesebben belergott volna valamibe - leginkbb Pitonba.
Amint elindult lefel a lpcsõn, hallotta, hogy a tanr utna szl:
- s prbljon meg nem bajba kerlni, Potter, a sajt rdekben!
Mirt gondolja, hogy bajba kerlk? Shajtotta Dan. Csak mert az apm fia vagyok?
- H, mi ez a duzzogs, Dan? – krdezte szles mosollyal Norbert. – Gyernk, lmos vagyok.
Az ifjabb Potter kvette Malfoyt lefel a lpcsõn, egy mindkt oldalon zld ajtkkal szeglyezett folyosra. Minden ajtn nagy ezst kgy volt, s a kgyk valahogy mozogni ltszottak, amint a gyerekek elhaladtak mellettk.
Daniel nehz szvvel lpett be a folyos vgi terembe, amelyben t baldachinos gyat ltott, sttzld brsonyfggnnyel s ezst rojtokkal. Krs-krl a falakon szmos gõ fklya biztostotta a vilgtst, mivel a hlteremnek nem volt ablaka. Daniel egy pillanatig gy rezte, lve temettk el ebben a fld alatti kamrban. Nem volt valami rmteli gondolat.
A poggyszt mr lehoztk a szobjba. Helena kalitkja az gy mellett llt. Az gytakarn egy zld s ezstsznû sl s egy hasonl sznû nyakkendõ fekdt. Daniel megad shajjal vetette magt az gyra, amikor hirtelen egy majom ugrott a vllra.
- Abu! – nevetett, elsõ alkalommal, mita beosztottk j hzba. A majom Daniel archoz dugta szõrs fejt, s hossz, bolyhos karjval tlelte a nyakt. A fi gyengden megpaskolta Abut, roppant hls volt a kzelsgrt. – Ksz – motyogta, majd lefejtve magrl a majmot, vetkõzni kezdett.
Mg õ az ablakok s a holdfny hinya miatt bslakodott, Norbert mr pizsamra vetkõztt, s bebjt a zld takar al. Holljt, Ivt kiengedte a kalitkjbl, mire a madr a fi prnjra telepedett.
A msik hrom szobatrsuk kvncsi pillantsokat vetett Danielre; lthatan nem rtettk, mit keres egy Potter a Mardekrban.
- Jerry Travers vagyok – mutatkozott be egyikk. – Te vagy a Potter fi, mi?
- , igen – blintott Daniel – s ti…? – fordult a msik kt fihoz.
- Donald Rookwood – felelte egy rkakpû fi. – s nem rtem, hogy kerlsz ide, Potter.
- n sem – jegyezte meg a harmadik fi. – Iago Rosier vagyok klnben.
- n sem rtem – vont vllat Daniel. – Tnyleg nem. De mit gondoltok… lehetnk bartok?
- Bartkozni egy Potterrel? – horkant fel Donald Rookwood. – A szleid kldtk a nagypapmat az Azkabanba! Hogy kpzeled, hogy a bartod leszek?
- , fogd be Rookwood! – csattant fel Jerry Travers. – Az a nagyapd baja, hogy trtnetesen ott volt a Stonhenge-nl, amikor Harry Potter felesge elpuszttotta Tudodkit! Csak a sajt ostobasgnak ksznheti, hogy az Azkabanba kerlt.
- , nzd, ki beszl! – kpte Donald. – A te bcsikd is hallfal volt, mint az n nagypapm, s Rosier nagyapja!
- … s mint Malfoy apja! – Iago Rosier, egy nagyon vilgosszõke haj fi, az gyn bksen heverszõ Norbertre mutatott, aki bksen simogatta Ivo htt.
- Igazad van, Rosier – felelte Norbert nyugodtan. – De az apmat sosem kaptk el.
- Persze, hogy nem, hiszen a Szt. Mungoban volt, kivonva a forgalombl, amikor a stonhenge-i mszrls lezajlott! – emlkeztette Rookwood.
- , igen, lehet. J apnak, hogy majdnem megõrlt lord Voldemort Cruciatus tktl. – vigyorgott Norbert.
- Kimondtad a nevt! – kapott levegõrt Travers.
- s aztn? Voldemort meghalt! – vont vllat az ifj Malfoy. - Csak nem flek kimondani egy halott pasi nevt?
- Szerencsd van Malfoy – bosszankodott Iago Rosier. – Az n nagyapmat meglte Rmszem Mordon. Csak annak rlk, hogy eltorztotta Mordon orrt, mielõtt meghalt!
- Ja, a rgi szp idõk, amikor az õseink hallfalk voltak… - shajtotta Rookwood.
Daniel oldalpillantst vetett Norbertre, s meglepetten ltott valamifle titkolz mosolyt a fi arcn.
- Ok a hallfal õsk tma lezrva, srcok! – jelentette ki Norbert. – Hogy lehettek olyan hlyk, hogy pont Harry Potter fia elõtt dicsekedtek a hallfal felmenõitekkel?
Jerry, Donald s Iago that pillantst vetettek Danielre, mielõtt bebjtak zld takarik al.
- Ne vedd õket komolyan, Dan – sgta j bartjnak Norbert. – Nem rlnek m annyira, hogy az õseik a Stt Nagyr kvetõi voltak. Inkbb szgyellik… csak titkoljk… Azrt hablatyolnak a “rgi szp idõkrõl”. Nem gondoljk komolyan.
- Biztos vagy benne? – krdezte Daniel bizonytalanul. – gy hangzott, mintha komolyan gondolnk. Attl flek, nem sok bartom lesz a Mardekrban.
- De itt vagyok neked n – kacsintott r Norbert. – Na, hagyjuk abba Pttm, holnap bjitaltannal kezdnk… legalbbis gy hallottam.
Az ifj Potter felnygtt s magra hzta a takart. Abu befszkelte magt a karja hajlatba s Daniel gy fogta, mint egy plssllatot. Elhatrozta, hogy kiûzi a zavar gondolatokat a fejbõl… legalbb holnap reggelig, amikor majd szembe kell nznie Pitonnal a bjitaltan rn. Levette a szemvegt, az jjeliszekrnyre tette, majd lehunyta szemt s maga el kpzelte a bûbjos Liu Changot.
Mg Daniel mly lomba merlt, Harry dntsre jutott: beszl Albus Dumbledore-ral! Õ tudni fogja a vlaszt a krdseire!
Mikor kiment a szobjbl, mr hajnali egy ra volt.
tkzben tallkozott Hborccal, aki ellopott egy zsk borst a konyhrl s ppen azt szrta szt a folyosn, hogy reggel az emberek elcssszanak rajta. Amikor a kopogszellem megpillantotta az arra tart Harryt, õrlten vihogni kezdett:
Potter, te rosszcsont, ht apuka vagy,
De ha jl hallottam, problmd nagy,
Tn bele is õrlsz, te szegny rva,
Hogy fiad beraktk a Mardekrba!
Bszke apaknt mennyit vrtl tõle,
S most gonosz varzsl lesz majd belõle!
- Fiscella! – mutatott Harry a plcjval Hborcra, s ugyanazt a szjkosr-bûbjt hajtotta vgre, amelyet Aberforth hasznlt a kopogszellemmel szemben, tizenegy vvel azelõtt.
- Mmmmmmhhh! – tiltakozott Hborc, vadul ciblva a szjkosarat, amely nem akart lejnni.
Harry kicsit jobb kedvre derlve folytatta tjt, vgl megllt a Dumbledore ajtajt õrzõ kõszrny elõtt.
- … cukorpenna? – krdezte, s azt kvnta br megkrdezte volna a jelszt Albustl elõzõ este. – Nem? Akkor… Bogoly… ah nem, azt utlja. Lssuk csak… bûvs bizsere? – a kõszrny tovbbra sem mozdult. Harrynek hirtelen eszbe jutott, hogy Albus kt szeletet is evett Percy s Penelope eskvõjn a melaszos tortbl… - Melaszos torta?
A kõszrny letre kelt s flreugrott, felfedve a liftknt mozg csigalpcsõt. Harry rlpett, s felvitette magt az igazgat szobjhoz.
Mielõtt mg bekopoghatott volna a griff alak bronz kopogtatval, hangokat hallott bentrõl.
- De mirt, Albus? – ez Aberforth hangja volt. – Mirt nem mondtad meg, hogy van egy fiam?
- Mert a volt felesged, Michele krt meg, hogy ne tegyem – vlaszolt Albus nyugodtan ingerlt fivrnek.
- De mirt nem akarta, hogy tudjam?
- Ugyan mr Aberforth, ne tgy gy, mintha nem emlkeznl, milyen rossz viszonyban voltl Michele-el! Nagyon csnyn bntl vele, ismerd csak el… folyton csavarogtl a semmirekellõ cimboriddal, aztn rszegen lltottl haza… persze, hogy Michele-nek elege lett, s beadta a vlkeresetet! Amint megszabadult tõled, olyan messzire kltztt tõled, amennyire csak lehetett…
- … a fiammal a hasban? – fstlgtt Aberforth.
- Igen – felelte Albus. – Nem mondta el neked, mert ismert tged. Ugyanolyan jl, mint n ismerlek, Aberforth.
- Ezt meg hogy rted?
- Ugyan mr, csm… emlkezz csak, milyen voltl harminc vesen… gondatlan, nfejû, bolond… egyltaln nem voltl apnak val, ismerd be. Ha valaki kpes trfbl nõv vltoztatni egy kecskt, az tvolrl sem rett, s te, csm, a lehetõ legtvolabb voltl az rettsgtõl. Sose rtettem, mit lt benned Michele… nem gy bntl vele, mint egy felesggel, inkbb, mit egy jtsztrssal… elege lett s n tkletesen megrtettem õt. Teht hallgattam a terhessgrõl.
- s… hov… hov ment?
- Amerikba. Seattle-ben telepedett le, s nevelte a fit, az ifjabb Aberforth-t.
- Aberforth-t? – az reg varzsl hangja megremegett. – Ht… ht rlam nevezte el a fiunkat?
Albus elhallgatott egy pillanatra. – Fogalmad sincs mirt, ugye? csm… szeretett tged. Elege volt belõled, mgis szeretett az lete vgig. Soha tbb nem ment frjhez.
- Az… az lete vgig? Meghalt?
- Igen, tizent vvel ezelõtt meghalt. A fiad megrta nekem Michele hallt. Sajnos tavaly õ is elhunyt, de az unokd, a harmadik Aberforth Angliba kltztt a felesgvel s a kislnyval, Julie-vel.
- Julie… - szipogott Aberforth. - az a cingr, szõke kislny… rgtn szrevettem, amikor leszllt a Roxfort expresszrõl… olyan szeretetremltnak tûnt… nem tudom megmagyarzni, Albus, de egybõl meglgytotta a szvem…
- Nos… ez rthetõ. Õ a ddunokd.
- Hogy… hogy mondjam ezt el Minervnak? – krdezte Aberforth idegesen. – Nagyon dhs lesz, ha megtudja, hogy egyszer mr meghzasodtam… s sosem emltettem neki…
- Ez a te problmd, csm – felelte Albus kzmbsen.
- , nagyszerû, ksznm a tmogatst, btyus! – morogta Aberforth. Az ajthoz viharzott s agresszv mozdulattal feltpte.
- , szia, Aberforth – vigyorgott szgyellõsen Harry. Ltva az idõs varzsl dht, kiss megrndult az arca.
- Harry, fiam!
- n… igazn nem akartam hallgatzni, csak Dumbledore professzorral szerettem volna beszlni… tudom, hogy elg ksõ van, de…
- Nem kell elnzst krned, Harry, gyere be – mondta Albus.
- Ksznm. Viszlt Aberforth – Harry biztatan rmosolygott reg bartjra, tudvn, hogy Aberforth ugyanolyan zaklatott, mint õ. tkozott csaldi problmk.
- Foglalj helyet, krlek – Albus az asztallal szemkzt ll szkre mutatott. Harry lelt, s krlnzett. Semmi sem vltozott, mita utoljra jrt itt… amikor Albus visszakldte õt a Dursley-khez a roxforti “jsgr-tmads” miatt.
Mg mindig ott voltak a zakatol s furcsa hangokat ad kis ezst szerkezetek, s a Roxfort korbbi igazgatinak s igazgatnõinek portri is ott fggtek mg a falakon. Fawkes bksen aludt megszokott lõrdjn, s mg mindig ott volt az vegszekrny Griffendl kardjval… meg persze ott volt a Teszlek Sveg is.
Dumbledore ltta, hogy Harry tekintete megpihen a svegen.
- Azt akarod megkrdezni, mirt osztotta a sveg a Mardekrba a fiadat – szlalt meg az igazgat. Nem krds volt, hanem llts.
- Igen, professzor – blintott Harry.
- Szlts Albusnak, Harry. Elvgre kollgk vagyunk – az reg varzsl jindulatan mosolygott r. Az egyik egykori igazgat felbredt keretben s alaposan megnzte magnak a roxforti tantestlet j tagjt.
- Ksznm, Albus – blintott Harry. – Igazad van… Azt akarom tudni… meg kell tudnom…
- Akkor ne engem krdezz, hanem õt. – Dumbledore a Teszlek Svegre mutatott.
- Szabad?
- Persze… hromszor mr felvetted, mirt ne vennd fl negyedszer is?
A fiatal varzsl odament a sveghez s remegõ kzzel a fejre helyezte. Akkor sem volt ilyen ideges, amikor azt krdezte a svegtõl, hogy helyesen dnttt-e, amikor a Griffendlbe osztotta be õt.
Behunyta szemt s vrta az ismerõs hangot, amely nem is vratott sokig magra.
- Megint tallkozunk, Harry Potter?
Nos, igen gondolta Harry Krdeznem kell valamit.
- Akkor csak rajta! - btortotta a sveg.
Mirt osztottad a fiamat, Danielt a Mardekrba?
- Mert nem kldhettem mshov.
Nem kldhetted mshov? Mirt? Azt mg megrtenm, hogy nem hugrabugos tpus, de… nem elg btor, hogy griffendles legyen? Vagy nem elg eszes a Hollhthoz?
- Tl sokat krdezel… s nincs vlasz. Nem szndkozom megvltoztatni a dntsemet, Harry Potter. A fiad remekl illik a Mardekrba.
- Tvedsz. – Harry lehzta a sveget a fejrõl s visszatette a hromlb szkre. Amint levette a sveget, elsõnek az egyik rgi igazgatt ltta, aki bren volt a kpkeretben s aggdni ltszott. Ismerõsnek tûnt Harrynek. Aztn beugrott neki, Dippet professzor volt az, akit msodikos korban egy elvarzsolt naplban ltott. Ez a tny hirtelen rossz rzssel tlttte el… mintha a nhai igazgat tudn, amit Dumbledore-tl akar krdezni… az esetleges Voldemort-fle rksgrõl.
- Nos sikerlt megtudni valamit? – krdezte Albus.
- Nem. – Harry lerogyott az igazgatval szemben lvõ szkre, s htat fordtott Armando Dippetnek. – A sveg nem indokolta meg. De… taln te meg tudod mondani… vagy nem?
- Harry… - Albus mlyet shajtott. – Megrtem, hogyan rzel most. Bizonyra szrnyen hangzik a szmodra, de ha a sveg azt gondolja, hogy a Danielnek j lesz a Mardekrban, akkor j is lesz.
- Attl flek… - Harry hangja elakadt.
- Mitõl?
- Attl, hogy a fiam rajtam keresztl bizonyos dolgokat rklt Voldemorttl.
- . – lehelte az reg varzsl. – Nos… ez nem lehetsges.
- Nem? – vonta fl szemldkt Harry, akrcsak Dippet a festmnyen.
- Nem. Varzserõt s tulajdonsgokat kaptl Voldemorttl, amikor elõszr meg akart lni, de az egyszerû mgia-tvitel volt, a varzslat beplt a testedbe, a sejtjeidbe, de biztos vagyok benne, hogy a DNS-edbe NEM. Benned van, de nem adhatod t az utdaidnak. Ne tveszd ssze a mgit a genetikval. A varzserõ, amelyet Voldemorttl kaptl nincs jelen sem a fiadban, sem a tbbi gyermekedben. Daniel nem prszaszj, ugye?
- Nem, egyik gyerekem sem az – mondta Harry kiss megknnyebblve. Dippet professzor is jobb kedvûnek tûnt.
- Ltod? Mind Ginny, mind te prszaszjak vagytok, de varzslat rvn kapttok a kpessgeteket, nem rksggel. Te gy jutottl hozz, hogy a rd kldtt hallos tok nem sikerlt, a felesged pedig akkor kapta, amikor visszahoztad az alvilgbl Apfisz fklyjval. Ha ez a kpessg rklhetõ lenne, a gyermekeid beszlnnek prszaszul. De nem beszlnek. – Albus tanulmnyozta a fiatal varzsl aggd arct. – Nem kell aggdnod emiatt. A fiadnak egy rva kromoszmja sincs Voldemorttl.
- Biztos vagy benne?
- Tkletesen.
- De akkor… mirt kerlt a Mardekrba? – erõskdtt Harry.
- Fogalmam sincs rla… de biztos vagyok benne, hogy a fiadbl nem vlik stt varzsl. – kacsintott Harryre. – Klnben sem olyan szrnyû dolog a Mardekrban lenni. A tulajdon csm is ott volt.
- Aberforth? – Harry igazn meg volt lepve.
- Nos, igen. – blintott Albus. – Taln ezrt ûzte velem az a csnya trft… - megrzkdott. Harry elfojtotta a kuncogst, tudvn, mi volt az a csnya trfa. Szegny Albus…
- De az csd nem volt… hm… gonosz, ugye? – krdezte.
- Gonosz? Nem – nevetett az igazgat. – Bajkeverõ volt… majdnem akkora, mint az apd, Sirius, Remus s Peter egyttvve. Szerette bosszantani az embereket, s azt hiszem, ezrt osztottk a Mardekrba. De nem… soha nem volt gonosz. Mg egy plda… … tudtad pldul, hogy Gilderoy Lockhart is mardekros volt?
Harry szja somolygsra hzdott. – Mirt nem vagyok ezen meglepõdve?
- Na vajon mirt… - kuncogott Albus.
Fawkes hirtelen felbredt lmbl, kt rvid rikcsols-flt hallatott, aztn jra elaludt.
- Hajnali kt ra van. Azt hiszem ideje lefekdnd, ha tantani akarsz holnap… , pontosabban, ma – mondta Dumbledore.
Harry elhzta a szjt. – Kakukkos rnak hasznlod Fawkest?
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
