- Tudod, azon m�r nem is csod�lkozom, hogy meg�sztad a b�ntet�munk�t, meg egy�bk�nt is lesz el�g, ha Piton bel�d k�t, de hogy m�g Dumbledore se mondjon semmit! – n�zett r� Ron, miut�n ism�t a klubhelys�gben �cs�r�gtek.
Harry nem tudta mit mondhatna erre.
- �n sem �rtem igaz�n… - vont v�llat.
Hermione azonban les�jt� pillant�st vetett r�juk.
- Pedig el�g vil�gos. Az igazgat� sosem sz�lt bele hasonl� �gyekbe, kiv�ve, ha a h�zvezet� tan�rok el nem vitt�k od�ig a di�kokat. Az meg hogy Harryr�l van sz�, m�g nyilv�nval�bb� teszi.
A k�t fi� �sszen�zett, majd �rtetlenked� pillant�ssal fordultak vissza a l�ny fel�. Hermione t�relmetlen�l s�hajtott egyet, majd folytatta.
- Dumbledore mindig �vta Harryt, vigy�zott r�, de ugyanakkor hagyta vesz�lyes helyzetekbe keveredni, vagy � maga vitte bele. – majd r�n�zett a fi�ra. – Mintha azt akarta volna, hogy ilyen m�don er�s�dj. R�d hagyta, hogy mit teszel, pedig saj�t elmond�sa szerint is mindig figyelt �s tudta mi t�rt�nik. Gondolj csak az id�nyer�re. � maga is visszamehetett volna, ehelyett minket k�ld�tt, �s ha j�l eml�kszem, akkor id�zted meg a leger�sebb patr�nusodat.
- Mondasz valamit – sz�lalt meg Ginny.
Ron h�mm�g�tt egy sort, Harry pedig az ablakon b�mult ki, �s pr�b�lta felid�zni mi minden is t�rt�nt vel�k, s f�leg olyan esem�ny, amelyr�l az igazgat� nem tudott volna. Ak�r honnan is n�zte, odajutott, hogy Hermione j�l l�tja a dolgot, �s tal�n ezt � maga is �szrevette volna, ha egy kicsit is odafigyel.
- Igazad van – mondta, s tekintet�t a l�ny arc�ra ir�ny�totta, felhagyva a kinti t�j b�mul�s�val. – Egyetlen �vre �s esem�nyre eml�kszem, amikor Dumbledore val�ban k�zbeavatkozott. Els�ben, amikor a k�vet v�dve el�jultam. M�skor csup�n ir�ny�tott, vagy seg�tett valamivel, mint az id�nyer�, vagy negyedikben mikor Kupor bez�rk�zott velem.
A Miniszt�riumban a Rend oldal�n harcolt, - majd egy kicsit megkem�nyedtek a von�sai – viszont addig soha nem �rult el semmit a j�slatr�l, mondv�n, volt el�g bajom, �s az ismerete m�r t�l nagy teher lett volna a v�llamon – itt fels�hajtott. – Elmondhatta volna, el kellett volna mondania, �s akkor tal�n �n sem ugrom be Voldemortnak. Ezt � is tudta.
- De nem tette, mert szeretett – sz�lt Hermione, �s figyelte Harry reakci�j�t, aki erre fel�llt, �s az ablakhoz s�t�lt.
- Igen – mondta csendesen. – �n meg Siriust szerettem.
- �t hib�ztatod? – k�rdezte Ginny a fi� h�t�t figyelve.
Harry megmerevedett egy pillanatra, majd visszafordult bar�tai fel�.
- Dehogy. Csak magamat okolhatom. �n voltam az ostoba, nem vettem komolyan az okklumenci�t sem, mert azzal az �tkozott Pitonnal k�nyszer�ltem egy�ttm�k�dni. Mostanra azonban megtanultam, tanultam a dologb�l, �s v�g�lis, Dumbledore is ezt akarta, nem igaz? Ahogy Lupin �s Sirius is – mosolyodott el szomor�an.
H�rom bar�tja komolyan b�logatott.
- Na de ezen m�r nem seg�thet�nk – folytatta k�nnyed�n. – Egyel�re �r�l�k, hogy egy id�re meg�sztam a b�ntet�st.
Hermione legyintett, �s rosszall�an n�zett a fi�ra.
- A helyedben nem agg�dn�k emiatt. �v v�g�ig kitart majd, amit Pitont�l fogsz kapni.
Ron elvigyorodott.
- Meg lesz pukkadva, hogy nem r�gathat ki. Dumbledore �gy sem engedn�.
- De nem mintha megdics�rn� majd �rte – folytatta Ginny is.
Harry erre vid�man fel� fordult.
- Jaj ne Ginny, m�r te is!?
A l�ny �rtatlanul sz�tt�rta a karj�t.
- Mit v�rt�l? – mosolygott, majd kicsit komolyabban folytatta. – Biztos csal�dott lesz egy kicsit, � mindig azt szajk�zza, hogy megb�zik Pitonban.
- Igen, tudom – s�hajtotta Harry. – De vajon mi�rt?
Ezen m�r rengeteget gondolkodtak, �gy most sem jutottak el�r�bb a m�r megszokott tippekn�l.
- Szerintem l�ssunk v�gre neki a h�zi feladatoknak – mondta Hermione.
A t�bbiek kelletlen�l k�vett�k a p�ld�j�t.
Harry gondolatai n�ha-n�ha elkalandoztak a m�r benne is felvet�l� k�ts�ggel. Dumbledore nem is olyan r�g adta jel�t bizalm�nak �s tisztelet�nek, erre � pont egy ilyen dologra k�sz�l, amivel nem igaz�n h�l�ja meg az igazgat� �rzelmeit. Ugyanakkor egyre elt�k�ltebben ki akarta pr�b�lni mag�t.
El�bb ut�bb el kell tudnia b�nni egy hal�lfal�val, m�sk�l�nben ha Voldemort el� ker�l, az a szem�be nevet gyenges�ge l�tt�n. M�rpedig azt nem engedheti, sem a m�r halott szerettei, sem pedig a k�r�l�tte l�v� bar�tai miatt.
M�g gondolatai a tanul�s helyett ezen t�ma fel� tettek kit�r�t, addig tekintete olykor egy hossz�, v�r�s hajjal keretezett arcra kalandozott.

M�snap Harry k�m�san �rkezett reggelizni, Ron �s Hermione m�g nem voltak �hesek. Legal�bbis ezt mondt�k, b�r nem is csoda, amennyire el voltak mer�lve egym�sban. Gondolta a fi�, �s nagyot �s�tva levetette mag�t az asztalhoz.
Nem is vette �szre, hogy valamivel t�volabb Ginny is �ppen a pir�t�s�t kenegeti F�lig Fej N�lk�li Nick t�rsas�g�ban. Oda akart k�sz�nni az �lmosan pislog� Harrynek, mikor egy m�sik hang csend�lt.
- Szia – mosolygott a holl�h�tas l�ny a fi�ra, �s m�r le is huppant mell�. – A nevem Amelia Nelson.
Harry meglep�d�tten tekintett r�.
- ��, szia – k�sz�nt vissza.
Az �ket figyel� Ginny von�sai megkem�nyedtek, �s gyanakv�an vizsg�lgatta Amelia hossz�, sz�ke haj�t, �s karcs� alakj�t.
- Ha j�l tudom, - folytatta a l�ny – te minden titkos j�ratot �s helyet ismersz a Roxfortban – mondta, s k�k szemeit le nem vette volna Harry arc�r�l.
A fi� felvonta a szem�ld�k�t.
- Ezt honnan veszed?
Nelson ism�t elmosolyodott.
- Mikor �gy akarod, igencsak el tudod ker�lni, hogy az ember �sszefusson veled a folyos�kon. �n m�r csak tudom – nevetett fel kac�ran. – R�ad�sul j�ban volt�l Fred �s George Weasleyvel. De most elcs�ptelek.
Harrynek halv�ny gyan� kezdett k�rvonalaz�dni a fej�ben.
- Miben kellene seg�tenem? – k�rdezte �vatosan.
Amelia a szem�be n�zett, �s mik�zben eg�sz k�zel hajolt a fi�hoz, csak �gy mell�kesen megfogta a kez�t.
- Tudod a bar�tn�mnek ma lesz a sz�let�snapja, �s szeretn�nk neki egy kis meglepet�s bulit. Ehhez azonban este le k�ne surranni a konyh�ba n�mi ennival��rt �s s�ti�rt. Persze arra sz�m�tok, hogy elk�s�rsz, mert egyed�l nem menne – suttogta bizalmasan.
Harry nem akart neki hazudni, �gy nem tagadta le, hogy tudn� hol a konyha, ahhoz viszont m�r semmi kedve nem volt, hogy � k�s�rgesse a l�nyt �jszaka a Roxfortban. T�volabb h�z�dott Ameli�t�l, �s �gy sz�lalt meg.
- Mi�rt nem az egyik bar�tn�ddel mentek le, elv�gre egyszer�bb lenne felvinni a dolgokat, mivel �n nem mehetek be a klubhelys�getekbe.
A sz�kes�g nem adta fel az egy�rtelm� kib�v�t hallva.
- Ebben igazad van, csakhogy veled biztons�gban �rezn�m magam. M�gis csak Frics �s a j�r�r�z� tan�rok el�l kell majd bujk�lnunk. Megbesz�lem az egyik szobat�rsammal, �s � kij�n el�nk seg�teni, felvinni az ennival�t.
Ginny arca most m�r d�h�s fintorra h�z�dott, �s �gy gondolta ideje k�zbel�pnie. Fel�llt eddigi hely�r�l, �s odas�t�lt a feszeng� Harry �s az �t becserk�szni igyekv� holl�h�tas liba fel�.
- J� reggelt! – k�sz�nt oda, mire a fi� azonnal felkapta a fej�t �s r�n�zett. Z�ld szemei egyet mondtak: „Seg�ts!” Vele ellent�tben Amelia d�h�sen meredt r� „T�nj m�r el!”
Azt lesheted �desem, gondolta Ginny, s letekintett r�juk. Azt l�tva, hogy Nelson m�g mindig Harry kez�t fogja, felvonta a szem�ld�k�t, �s a fi�ra n�zett.
- Mit jelentsen ez Harry?! Neked ennyit jelent a kapcsolatunk? – k�rdezte cs�p�re tett k�zzel, f�lt�kenyen.
Harry egy pillanatig h�kkenten b�mult r�, azt�n gyorsan leesett neki a dolog, �s menteget�z�sbe kezdett. Amelia d�bbenten n�zett hol Ginnyre, hol a mellette �l� fi�ra.
Harry gyorsan elh�zta a kez�t.
- F�lre�rted kicsim – �llt fel a l�nnyal szemben, �s r�hunyorgott. – Amelia csak a seg�ts�gemet k�rte.
Ginny gyanakv�an tekintett r�, pedig csaknem elmosolyodott helyette a fi� kedves megsz�l�t�s�n. Milyen j� lenne, ha mindezt komolyan gondoln�. Futott �t az agy�n.
- Biztos? – k�rdezte.
- Igen. Tudni szerette volna hol a konyha – felelte a fi� �s mintha csak bar�tn�j�t b�k�ten�, mag�hoz �lelte Ginnyt. – Sose csaln�lak meg.
B�r az eg�sz j�t�kban semmi sem volt igaz, ebben az egyben Ginny eg�szen biztos volt.
A holl�h�tas csak ennyit ny�g�tt k�z�j�k a jelenetet l�tva.
- Ti j�rtok?
Erre mindketten r�n�ztek, �s Ginny sz�lalt meg.
- Bizony – mosolygott. – Nagyon szerencs�s vagyok.
- De m�g mennyire – sz�rte a fogai k�z�tt Amelia, azzal vissza se n�zve elviharzott.
Harry j�l hallhat�an, megk�nnyebb�lten fels�hajtott, �s vissza�lt a hely�re, Ginny pedig szorosan mellette telepedett le.
- K�sz�n�m – n�zett r� a fi� h�l�san. – Nem tudtam mit mondjak neki, pedig nem sz�vesen s�t�lgattam volna vele este.
Erre Ginny megr�ntotta a v�ll�t.
- Akkor legk�zelebb mond nyugodtan azt, amit gondolsz. Ha nem �rdekel, h�t nem �rdekel.
Harry r�b�lintott.
- Azt hiszem igazad van. Egyszer�bb lenne, �s kev�sb� k�nos.
Ekkor futottak be Ron�k, �s �ltek le vel�k szemben.
- Mi volt k�nos? – k�rdezett r� bar�tja im�nti szavaira.
Harry besz�molt nekik r�la, mi is t�rt�nt a reggelije k�zben, s mikor a v�g�re �rt, m�g mindig h�l�san mosolygott r� Ginnyre.
- Nem hiszem el, micsoda lib�k vannak – cs�v�lta a fej�t Hermione, Ron azonban a holl�h�tasok asztala fel� tekintgetett.
- Melyik az a csaj? – k�rdezte. – Nem n�zett ki j�l?
Harry kelletlen�l megfordult, hogy megmutathassa Ameliat.
- � az – sz�lt. – A sz�len az a hossz�, sz�ke haj�.
A l�ny id�k�zben bar�taival csever�szett, akik l�that�an nagyon magyar�ztak neki valamit, amit�l Amelia feje egyre v�r�sebb lett.
Ron alaposan megn�zte mag�nak, majd bar�tja fel� fordult.
- Nem �rtelek. Sz�p csaj, �s r�ad�sul ha �gy idej�tt, tutira od�ig van �rted.
Harry v�llat vont.
- Nem mondtam hogy nem csinos. Egyszer�en csak nem �rdekel.
- De h�t minden l�nyt elk�ldesz. Nem is figyelsz r�juk – n�zett r� �rtetlenkedve Ron.
Hermione �s Ginny is egyre cs�ny�bb tekintettel m�regett�k a fi�t.
- �k csak a Kiv�lasztottat l�tj�k bennem – legyintett Harry. – �s…
- Nem mindegyik – vetette ellen Ron.
- �S, - folytatta jelent�s�gteljesen Harry onnan, ahol bar�tja f�lbeszak�totta – nem is lenne r� id�m. Jobb dolgom is van.
Ron elh�zta a sz�j�t.
- Most akkor szerzetesnek �llsz?
Hermione sz�r�san n�zett a fi�ra.
- Hirtelen de j�l �rtesz a n�k nyelv�n. M�g egy ilyen mondat, �s engem elfelejthetsz.
Ron h�kkenten meredt r�.
- Mi van?! Harryr�l volt sz�!
- Viszont a szavaid alapj�n arra k�vetkeztethet�nk, hogy ak�r valamennyi l�nyt kihaszn�lhatn� - vagy pr�b�lhatn�, hiszen tetszik nekik – v�laszolta Hermione inger�lten.
- �n nem ezt mondtam! – h�borgott a fi�. – De nem z�rk�zhat el. Az meg h�lye kifog�s hogy nincs ideje.
- Akkor most hagy soroljak neked n�h�ny dolgot – felelt ez�ttal Harry, l�v�n m�giscsak r�la van sz�. – Kviddics, horcruxok, DS, RAVASZ, hal�lfal�k, Voldemort.
Ron megad�an t�rta sz�t a karjait.
- Rendben. De ne mond, hogy nem lenne j�, ha lenne egy bar�tn�d mindemellett.
- Nem tagadom. Viszont enn�l a l�nyn�l nem �reztem �gy, hogy �rdemes lenne. Ha majd megtetszik valaki, �gy igaz�n, akkor tal�n… de m�g �gy sem biztos, hogy kock�ztatnom k�ne az � �let�t is.
Ron b�lintott.
- Teh�t marad a szerzetess�g.
- Hagyd m�r Ron! – sz�lt r� Ginny m�rgesen. – Hallottad, majd �rzi, ha �rdemes lesz ezzel foglalkoznia. Addig pedig ink�bb azzal t�r�dj, hogy Hermionet kiengeszteld, mert amint l�tom sz�ks�ged lesz r�.
B�tyja �rtetlen�l n�zett a l�nyra, majd szerelme fel� fordult, aki durc�san �llt fel mell�le, �s les�jt�an k�z�lte.
- Rem�nytelen eset vagy – azzal elhagyta a Nagytermet.
Ron bamb�n n�zett ut�na.
- M�r megint mit mondtam?
- Tal�n nem kellett volna azt sugallnod a gy�zk�d�s k�zben, hogy ha Harry hely�ben lenn�l, akkor te bizony �ln�l a felk�n�lkoz� lehet�s�gekkel – felelte rosszm�j�an h�ga.
- Mi?! A francba! T�nyleg jobb lesz, ha megkeresem Hermionet. Semmit sem �gy gondoltam. �n szeretem �t! – bizonygatta.
- Ne nek�nk mondd! – t�rta sz�t a karjait Harry.
Ron morgott valamit v�laszul, majd felpattant, �s kisietett Hermione nyom�ban a teremb�l.
- Mi lesz ebb�l?! – n�zett ut�na bar�tja.
- Ha Ron tov�bbra is ilyen ostoba lesz, akkor katasztr�fa – mondta erre Ginny.
Harry r�b�lintott.
- Vil�grasz�l�.