Ginny ébredt fel elsőként, óvatosan eldöntötte a másik irányba a fiú fejét, majd még egy csókot lehelt az arcára. Óvatosan csukta a fiúra az ajtót, majd a kertbe lépett, onnan pedig egy pukkanás kíséretében haza dehoppanált. Az odúban még mindig gyászoltak, így nem vették észre, hogy Ginny nem tartózkodott otthol egész éjjel. A konyhában szerencséjére nem tartózkodott senki, és a szobájába vezető úton sem találkozott senkivel. Alig érkezett meg pár perce, mikor az ajtaján vki kopogtatott.

-Gyere be! –szólt, majd az érkezőre emelte tekintetét.- Oh, te vagy az Hermione. Mi járatban? -folytatta.

-Szia Ginny. Látom végre itthon vagy. –látva a lány reakcióját, gyorsan folytatta –nyugi, senki sem tudja, hogy kimaradtál éjszaka, falaztam neked. De ha már itt tartunk, merre jártál?

-A temetőben összetalálkoztam valakivel, aki meghívott teázni, és hát átbeszélgettük az éjszakát.

Hermione tovább faggatta, mivel amúgy is jó kedvében találta Ginnyt:

-Szabad érdeklődöm, hogy kivel futottál össze?

-Persze, tudod, hogy előtted nincs titkom Mio! –nevetett –örülök, hogy te vagy Ron felesége…

De Hermione közbevágott:

-Tudod, hogy nem szeretem, ha becézgetnek, és ezt a Ronos témát már átbeszéltük párszor. Ne kerülgesd a forró kását, mond kivel töltötted az éjszakát.

-Dracoval –mondta Ginny, Hermione arcáról pedig lehervadt a mosoly.

-Malfoyjal? –kérdezte megrökönyödve.

-Igen- a vörös hajú lány egyszerűen nem tudta folytatni, de végül is elmondta barátnőjének a történteket, miután ő megkérte rá.

-Hát igen…-felelte végül Hermione.

-Jaj, Hermione te voltál, aki mellette állt, aki megvédte, akkor miért reagálod ennyire túl a dolgokat, semmit nem tettünk, csak beszélgettünk –Ginny jókedve elszállt –légy szíves menj el, mert még le akarok tusolni, és át is kellene öltözni, hogy le ne bukjak. Hermione szó nélkül távozott. Annyira azért nem volt jóba Dracoval, és nem tudta elképzelni, hogy pont ő vegye át Ginny életében Harry szerepét. Agyában csak úgy cikáztak a gondoltatok, így a fiú kertjébe hoppanált. Kíváncsi volt Draco véleményére is. Ginny érettebb lett ezek a szörnyű évek alatt, de még mindig gyerek volt, nem nőtt fel teljesen, ahogy Hermione sem. Ezekkel a gondolatokkal lépett be a fiú lakásába. A konyhában talált rá végül, egy csésze kávét szürcsölt éppen, és az aznapi Reggeli Prófétát fixírozta, miközben már délután 3 óra volt.

-Áh, szia Hermione! –szólt, ahogy észre vette a felé közeledő alakot.

-Szia Draco, mióta vagy ilyen későn kelő típus? –kérdezte csak úgy.

-Granger, ne játszd az ostobát, hiszen Ginnytől már mindent tudsz. –felelte a fiú.

~Utálom, mikor ilyen lekezelő, hiába még nem tudta levetkőzni a régi stílusát.- Hát jó, a lényegre térek. Kedves volt tőled, amit érte tettél. Mindenki köszönettel tartozik a Rendből is, de ha ki mered ilyen állapotban használni Ginnyt, nem állok jót magamért. –hadarta Hermione.

-Hiába bizonyítottam be, hogy megváltoztam, hiába segítettél nekem annyit, attól függetlenül még mindig megbízhatatlannak tartasz engem –mondta a fiú, közben arca elfacsarodott.

-Sajnálom, de még mindig tudsz úgy viselkedni, ahogy régen. Remélem, nem lépsz ki az életéből olyan hirtelen, ahogy most segítettél neki…-, látszott, hogy még folytatni akarja, a mondatott, de Draco félbeszakította:

-Nem, nyugodj meg, ő is ugyanannyit segített az éjjel, mint én neki.

-Tényleg sajnálom, mondta a lány, és örülök, hogy így látod, meg annak is, hogy elmentél Harry sírjához, remélem, így kicsit könnyebb lesz neked is tovább lépni.

A fiú már nem tudott semmit hozzá fűzni, így csak átölelte a lányt, de nem úgy, ahogy Ginnyt. Hermione erős lány, legalábbis erősebb Ginnynél, Ginny olyan törékeny. De miért gondol ilyenekre, miért érzi magát kiábrándítottnak, mikor a lányra gondol, és miért remeg meg állandóan, amikor meglátja. Minél közelebb van a lánynál, annál erősebbek ezek a tünetek. Eddig mindig elgyűrte az érzelmeket, de most csak úgy törnek rá. Szép lassan szétváltak, majd Hermione abban a pillanatban dehoppanált, amint a fiú kimondta, hogy szia. Egész nap az elmúlt évek eseményein töprengett. De nem csak ő volt így ezzel, Ginny is ezen gondolkodott, a faluban sétálgatva. Hermione is, de őt kizökkentette ebből az állapotból egy hirtelen rosszullét. Mivel nem lett jobban, így a Szent Mungóba hoppanált, mire kiderült a rosszullét oka, addigra Ron is megérkezett.

-Hermione –közben odarohant hozzá, és a karjába zárta –mi a baj?

A lány hasát simogatva, ezt suttogta férje fülébe:

-Kisbabánk lesz Ron, annyira boldog vagyok.

Ron még jobban magához ölelte, és a magasba emelte kedvesét, közben csillogó szemekkel nézte a könnyező Hermionét.