A Roxfort Boszork�ny –�s Var�zsl�k�pz� Szakiskola birtok�n m�r harmadik napja �ml�tt az es�. A Griffend�l-torony h�l�szob�j�nak egyik sz�les ablakp�rk�ny�n egy v�r�s haj�, szepl�s l�ny �lt, kez�ben a napl�j�val, �s az ablakon b�multa a fel�zott vid�ket.

Ha valaki ismerte Ginny Weasley-t, de a ny�ron nem l�tta, igencsak elcsod�lkozna. A tizenhat �vess� serd�lt l�ny m�r nem volt az a tini-csitri, aki �t�dikben elt�lt�tt k�t csod�s hetet Harry Potterrel. Nem, Ginny nagyon sokat v�ltozott. Komolyabb lett, nem hebehurgya, �s a kisl�ny-�ne, b�rhogy benne volt, elb�jt, valahov� eg�sz m�lyre, a l�ny lelk�be. Ginny Weasley, igaz, m�g csak 16 �ves volt, fiatal n�v� serd�lt.

K�ls�leg is v�ltozott: m�g eg�sz gyerekkor�ban nem volt olyan magas, a ny�ron megny�lt, karcs�sodott �s n�iesedett. B�re feh�redett (val�sz�n�leg mivel eg�sz ny�ron nem nagyon mozdult ki), �gy szepl�i m�g jobban l�tszottak, �s a l�ny ett�l k�l�n�sen sz�p lett. 

Az elm�lt napokban k�l�n�sen s�padtan m�szk�lt mindenhol, nem hallotta, ah sz�lnak hozz�, gondolatai �lland�an elkalandoztak. Harry-re gondolt. F�ltette �t.

�ppen, mikor a nagy es�z�s elkezd�d�tt, Harry elment. Megtal�lt�k v�gre Voldemortot, �s a hosszas munka ut�n Harry pr�b�lt megk�zdeni vele. Harmadik napja semmi h�r fel�le, �s Ginny szinte bele�r�lt a tudatba, hogy esetleg valami baja eshetett.

Mint m�r eml�tettem, Ginny ott �lt az ablakp�rk�nyon �s kifel� b�mult. Gondolatai ism�t elkalandoztak. Az es�re gondolt. Ugyanolyan, mint az � hangulata, bor�s �s sz�rke. Hirtelen felpattant, mert m�r tudta, mit kell tennie. H�t persze hogy nem �lhet �lbe tett k�zzel, m�g Harrynek egyed�l kellene megk�zdenie Voldemorttal. El�kapta az utaz�l�d�j�t, de azt�n m�st gondolt. Egy kisebb h�tizs�kot vett el�, �s abba pakolt. Azt�n felvett egy vastagabb tal�rt �s a b�, meleg utaz�k�peny�t. Fej�re hajtotta a csukly�t, �s lelop�zott a klubhelyis�gbe. K�s� este l�v�n, a helyis�gben senki sem tart�zkodott, aminek a l�ny most kifejezetten �r�lt. Kil�pett a portr�lyukon, �s leszaladt az el�csarnokba. S�t�t folyos�kon, ker�l�utakon ment, nehogy Frics, vagy valamelyik tan�r �szrevegye. V�g�l el�rte a nagykaput: foh�szkodott, hogy nyitva legyen, de csal�dnia kellett: Frics h�t lakattal bereteszelte a hatalmas t�lgyfaajt�t. Ginny k�r�ln�zett, �s �szrevett egy ajt�t: a f�ldszinti tartal�k-terem volt. Felm�szott az ablakp�rk�nyra, kinyitotta az ablakot �s kim�szott. Ugyan kicsit magas volt a saras, latyakos f�ld az ablakt�l, de ez volt az egyetlen lehet�s�ge, �gyhogy a l�ny ugrott… �s sikeresen f�ldet �rt. Igaz, tal�rja der�kig s�ros lett, �s az arc�ba is jutott bel�le, de ez nem �rdekelte. Eljutott a Tiltott Rengeteg sz�l�hez. A f�k mellett lop�zott, hogy a kast�lyb�l senki ne vegye �szre. Egyszer csak l�tta, hogy v�ge a Roxfort birtok�nak. Roxmorts faluban van. K�r�ln�zett: nem messze volt t�le a h�vogat�an meleg H�rom Sepr�, �m a l�nyt most nem �rdekelte semmi, csak egy: megtal�lni Harry-t �s seg�teni neki. M�r letette a hoppan�l�si vizsg�kat, �gy csak megfordult a sark�n, �s m�ris a faluban tal�tla mag�t, ahol az Od� volt megtal�lhat�. �rt egy cetlit sz�leinek, hogy ne agg�djanak, betette a konyh�ba, �s tov�bbment Londonba, az ideiglenes f�hadisz�ll�sra, egy teljesen szok�sos, h�tk�znapi lak�sba. A Rend-tagok k�z�l csak Lupin �s – Ginny legnagyobb megr�k�ny�d�s�re – tart�zkodott ott.

- Miss Weasley! Mit keres maga itt?! Az iskol�ban volna a helye! – ripakodott r� McGalagony, amint megl�tta a tet�t�l talpig s�ros Ginny-t.
– Sajn�lom tan�rn�, de a k�r�lm�nyek azt k�vetelik, hogy seg�tsek Harry-nek. Hol van? – k�rdezte.

- Ginny! Mi sem tudjuk, hol van Harry! – �rtetlenkedett Remus.

- Remus! Mire j� ilyen id�szakban a hazudoz�s? – k�rdezte let�rten Ginny.
– Ez az igazs�g – mondta csendesen McGalagony. – Csak annyit tudunk, hogy London mellett, egy falu meg egy erd� k�zel�ben.
Ginny m�r fordult ki az ajt�n, de McGalagony ut�na j�tt.
– Miss Weasley! – kezdte, de azt�n megk�sz�r�lte a tork�t. – Ginny. Sok szerencs�t.
A v�r�s elmosolyodott.
– Mag�nak is, Minerva. Mag�nak is – mondta, majd sarkon fordult, �s nemsok�ra elnyelte az �jszaka. Minerva McGalagony m�g sok�ig n�zte a t�volod� l�nyt a k�sz�br�l.
Ginny menetelt, mint egy robot, egy napon �s f�l �jszak�n kereszt�l. Akkor nem b�rta, �s egy elhagyatott kis h�zban megsz�llt. Ott aludt a hideg, nyirkos padl�n, m�g reggel fel nem �bredt… �s az es� m�g mindig esett. S�hajtott egyet, �s tov�bbment. Egyszer csak meg�llt az erd� k�zep�n: hangokat hallott t�volr�l. Kiab�l�st, menetel� l�bak zaj�t. Elrejt�z�tt egy vastag fa m�g� �s onnan n�zte az �rkez�ket. Fekete csukly�juk �s �larcuk volt az embereknek. Helyben vagyunk, gondotla a l�ny, �s mintha valami l�thatatlan er� �j energi�val t�lt�tte volna fel, tov�bbosont. Hirtelen egy tiszt�sra �rt, �s �pp tov�bb akart volna menni, amikor egy alakot pillantott meg. Egy alakot, aki a f�ben t�rdelt, lehajtott fejjel. Ez az alak felett�bb ismer�s volt a l�nynak.