Ginny Weasley depresszi�s hangulatban indult el a Roxfortba, hogy megkezdje hetedik �v�t az iskol�ban. Arra gondolt, hogy nem tud tal�lkozni Harry-vel, mivel az m�r kij�rta a sulit, �s most aurornak k�sz�l. Hi�ba vigasztalta a fi�, hogy majd sokszor tal�lkoznak, lemegy Roxmortsba is, Ginny nem nagyon vigasztal�dott meg.
�gy h�t m�lab�s komors�gban �lt be az egyik vonatf�lk�be, bar�tn�ivel, Jane-nel �s Eliss�val. Oda sem figyelt a l�nyok csacsog�s�ra, ink�bb b�multa a kinti vil�got. Ami k�sz�n�viszonyban sem volt az � hangulat�val. Der�s �s napf�nyes reggel volt, �s a vonat v�gan p�f�g�tt kereszt�l a lank�kon, hegyeken, m�g el�rte a Roxfort birtok�t. A l�nyok besz�lltak egy fi�kerbe �s eld�c�gtek a kast�lyhoz. Ginny-nek egy�ltal�n nem volt hangulata a vacsor�hoz, ez�rt ink�bb r�gt�n felment a Griffend�l-toronyba, a bar�tn�ivel k�z�s h�l�szob�jukba. Lefek�dt az �gy�ra, �s a baldachinos �gy tetej�t kezdte n�zegetni. Addig gondolkodott, m�g egyszer csak el nem aludt. �jszaka fel�bredt; r�n�zett az �r�j�ra, ami pontosan 02:00-t mutatott. Az ablakokon es�cseppek kopogtak. Ginny nesztelen�l felkelt, �s csak akkor vette �szre, hogy m�g ruha van rajta. Odas�t�lt az ablakhoz, �s kinyitotta. Im�dta az es�t, sokszor kiment, hogy b�rig �zzon: akkor nagyon j�l �rezte mag�t. Kin�zett az ablakon, k�t kez�t kit�rta, mintha rep�lne. �lvezte, ahogy az es� a karj�ra, fej�re, arc�ra esik.
Egyszer csak megpillantott egy alakot az es�ben. K�p�nyeg volt rajta, �s csuklya. Ginny felkapta a sepr�j�t �s kirep�lt az ablakon. Messze sz�llt le az idegent�l. Nem tudta ki az, b�ntani akar vagy nem. Letette sepr�j�t egy sz�raz helyre, �s k�zelebb �vakodott az idegenhez. Furcsa m�don, az alakj�b�l �t�lve, �gy hitte, hogy ismeri, �s mindj�rt esz�be fog jutni a neve. �m ekkor az idegen fel� fordult. Nem sz�lalt meg, csak n�zte.

- Ki vagy te? – k�rdezte a l�ny, pul�ver�t �sszeh�zva mag�n. Az idegen nem v�laszolt, csak tov�bb f�rk�szte Ginnyt. A l�ny nem k�rdezett t�bbet, de m�g mindig nagyon ismer�snek t�nt neki a fick�. P�lc�j�t k�zben tartotta, de igaz�b�l nem f�lt.
Ekkor az idegen elkezdett mozogni… t�ncolni! Karj�val �s l�baival fura mozdulatokat tett, de nagyon sz�p volt.

- Es�t�nc… - suttogta Ginny, aki �si k�nyvekb�l m�r sokat olvasott az es�t�ncr�l. Egy r�gi indi�n t�rzs tal�lta ki, k�rve az isteneket, hogy adjanak sok es�t. A l�ny m�g n�zte egy darabig, ahogy a fi� t�ncolt, majd � is bekacsol�dott. Hajnalig t�ncoltak, am�g m�r eg�szen elf�radtak �s teljesen �tfagytak. Egy k�l�n�sen f�raszt� mozdulatsor ut�n Ginny meg�llt, �s lihegve, dideregve megsz�lalt.
– Most bemegyek, mert nagyon f�zom… - mondta. Nem tudta, hogyan is k�sz�nj�n el. – H�t akkor… viszl�t.
Azzal sarkon fordult, felkapta sepr�j�t �s felrep�lt, vissza a szob�j�ba. Ott megt�r�lk�z�tt, sz�raz h�l�inget vett �s visszab�jt az �gyba. Egyb�l elaludt, de �lm�ban is az idegennel t�ncolt…

M�snap reggel kimer�lten, de valami�rt boldogan �bredt. Nem mondta el bar�tn�inek a titokzatos idegen �s az es�t�nc titk�t, de eg�sz nap �gy j�rt, mint a fellegekben.

�jszaka ism�t fel�bredt, �s megint felfedezte a t�ncol� idegent. Ism�t kiment hozz�, �s vele t�ncolt. Ez �gy ment egy h�tig, amikor el�rkezett a h�tv�ge. A heted�vesek m�r b�rmelyik h�tv�g�n lemehettek Roxmortsba, �s Ginny ki is haszn�lta az alkalmat.
– H�, megy�nk egy�tt? – k�rdezte szombat reggel Jane a l�nyt�l.
– Bocs, de el kell int�znem n�h�ny uncsi dolgot. Ink�bb �ljetek be Eliss�val a H�rom Sepr�be, majd csatlakozom – mondta Ginny menteget�zve. Nem hazudott: t�nyleg csak v�s�rolnia kellett.
El�sz�r is egy �r�szer boltba ment el: vett t�bb tekercs pergament �s egy olyan sastoll penn�t, ami Harry-nek is volt r�gen. R�gt�n esz�be jutott a fi�, ez�rt, miut�n m�g vett p�r fontos holmit az iskol�ba, elindult a H�rom Sepr�be, ahol tal�lk�t besz�lt meg Jane-nel �s Eliss�val. J�l sejtette, bar�tn�i ott �ltek az egyik sarokban, �s vajs�rt iszogattak.
– Sziasztok! – �lt le Ginny hozz�juk.
– Hali! Mit vett�l? – k�rdezte k�v�ncsian Elissa.
– �, csak a suliba dolgokat – legyintett Ginny, �s el�vett egy �j pergament, �s a sastoll penn�t.

Kedves Harry!
Hogy vagy? �n el�gg� j�l, a Roxfort ugynaolyan unalmas, mint r�gen J
Most �ppen a H�rom Sepr�ben �l�k Jane-nel �s Eliss�val, �s egy olyan sastoll penn�val �rok, ami Neked is volt. Mikro j�ssz le Roxmortsba? Meg�g�rted…
Nagyon v�rom m�r!
�lel: Ginny.

Miut�n befejezte a r�vidke levelet, �sszecsavarta a pergament �s els�llyesztette a t�sk�j�ban. Tal�n esz�be sem jutott, de nem �rt az Idegenr�l. Bar�tn�ivel m�g sokat besz�lgettek, azt�n visszamentek a kast�lyba. M�g rengeteg h�zi feladat v�rt r�juk. 

T�bb h�t telt el, m�g elj�tt kar�csony. Ginny rendszeresen t�ncolt es�t�ncot, mindig, mikor esett, �s rendszeresen levelezett Harry-vel. A fi� azt �rta, hogy nem tud kar�csony el�tt elszabadulni, mert be van temetve munk�val.
Egyik szombat reggel el�rkezett a kar�csony el�tti utols� h�tv�ge, amikro a di�kok lemehettek Roxmortsba. A heted�veseknek kar�csony ut�n megkezd�d�tt a komoly tanul�s a RAVASZ-vizsg�kra. Ginny s�hajtozva indult le Roxmortsba, Jane-nel �s Eliss�val. �jszaka rengeteget esett a h�, �s mindent feh�r takar� lepett el. A l�nyok vastag t�likab�tban, sapk�ban �s sz�r�s csizm�ban mentek a fagyos �ton. K�r�l�tt�k a kisebb di�kok h�csat�ztak, lesz�nk�ztak a domboldalr�l, vagy korcsoly�ztak a tavon.
– Mit csin�lunk majd? – vetette fel a k�rd�st Jane.
– Nekem j�l esne egy forr� vajs�r a H�rom Sepr�b�l… - vacogta Ginny, �s m�r �ppen befordultak a sarkon, hogy az eml�tett kocsma fel� vegy�k az ir�nyt, amikor a v�r�s felett�bb ismer�s alakot l�tott �lldog�lni a jeges j�rd�n. Harry volt az, vastag t�likab�tban, sz�lf�tta hajjal �s piros arccal.
– Harry! – ki�ltotta Ginny, �s szerelm�hez futott. Meg�lelt�k, megcs�kolt�k egym�st.
– Hogy ker�lsz ide? Ugye maradsz kar�csonyra? A l�nyok nem b�nj�k, hogy n�lunk aludn�l. Mi �js�g? Nagyon sok volt a munka? – �radt a k�rd�s�z�n a l�nyb�l.
– Nyugi, nyugi! – nevetett fel a sr�c. Ahogy s�t�t haj�n le�lepedtek a feh�r h�pelyhek, k�l�n�sen j�k�p� volt. – Maradok kar�csonyra, ha a neked is j�. A munka t�rhet� volt, de az�rt ahhoz �pp el�g, hogy ne tudjalak megl�togatni… - nevetett r� gyeng�den bar�tn�j�re. Elissa �s Jane tapintatosan elvonultak, Ginny �s Harry pedig be�ltek a H�rom Sepr�be.
– Hogy van Ron �s Hemrione? – k�v�ncsiskodott Ginny, mik�zben forr� vajs�r�ket kortyolgatt�k a kellemes melegben.
– J�l – b�logatott Harry. – K�pzeld, Ront el�l�ptett�k, most m�r velem egy szinten dolgozik, �s Hermione teljes jog� gy�gy�t�v� v�lt a Mungo-ban. De ami a legjobb, �s ezt te m�g nem is tudod… �sszeh�zasodnak! – vigyorogta a fi�, �s �rdekl�dve figyelte a l�ny reakci�j�t.
– Merlinre! – sik�tott a l�ny, �s felugrott. – Nem is besz�ltek velem! Na, majd megkapj�k a maguk�t! – mondta, de persze nem gondolta komolyan. – Hogyhogy? �s mikor lesz? Hol?
– H�t, az�rt, mert Hermione gyereket v�rt – adagolta a h�reket Harry, mire Ginnyre �jabb sik�t�roham j�tt r�. – K�t h�t m�lva lesz, az egyik szombaton, �s a Roxfortban. Akkor m�g mindenki el lesz utazva, �gy nyugodtan �nnepelhet�nk.

Ginny m�g eg�sz d�lut�n a j�t�kony sokk hat�sa alatt �llt, �gy Harry-nek kellett elvonszolnia egy kicsit s�t�lni. Mikor Ginny m�r �rtelmesen tudott besz�lgetni, le�ltek egy padra.
– �gy hi�nyozt�l… - b�jt a fi�hoz a v�r�s.
– Te is nekem… de mindkett�nknek volt vigasza – mondta a fi�, mik�zben Ginny haj�t simogatta.
– Micsoda? – kapta fel a fej�t a l�ny.
– Ugyan m�r… - mosolygott r� gyeng�den a fi�. – Hiszen minden es�s �jszaka egy�tt voltunk!