A h�rom fi� tan�cstalanul n�zte a k�t l�nyt.
-Most mi legyen? - k�rdezte bizonytalanul Nick, �s k�zben a kis Mickeyre sand�tott.
-�gy kell tenn�nk, mintha nem ismert�k volna fel �ket. Gondolom nem kell megmagyar�znom mi�rt.
-Nekem ugyan nem. M�r itt sem vagyok – mondta Aaron, azzal elviharzott.
-�s mi mit csin�lunk? - n�zett bamb�n Nick.
-Te most semmit. �n viszont megyek, �s felk�rem az egyiket t�ncolni. H�tha ki tudok puhatolni valamit - azzal Mickey fogta mag�t, �s elindult a k�t l�ny fel�.


-Nagyon sz�p munka! - d�cs�rte meg Hermione Lun�t.
-K�sz�n�m. A k�nyvt�rban tal�ltam egy hetedikes B�jitaltan tank�nyvet. Abban volt a f�zet le�r�sa.
-�n is fel�rtam egyet Gy�gyn�v�nytanon, de teljesen megfeledkeztem r�la … tudod az elm�lt napokban …, de ez nem is olyan fontos. �s a hozz�val�k? A Tiltott Rengetegben szedted? - �rdekl�d�tt a griffend�les.
-Nem – s�t�tte le a szem�t Luna - Pitont�l loptam.
-Csak �vatosan, nehogy elkapjon. Tudod, rosszabb lenne, mintha egy …
-Szolg�val tal�lkozn�k? - fejezte be a mondatot a holl�h�tas. Hermione elmosolyodott.
-Pontosan.
-M�g ann�l is rosszabb t�rt�nt. Firenze megl�tott, amikor �jszaka belop�ztam Piton irod�j�ba �s azt hitte, hogy Piton �s �n …
-Ez a kentaur nem norm�lis! - h�rd�lt fel Mio.
-De legal�bb hatott a szer. A kezemr�l teljesen elt�ntek a hegek - mondta cinikusan a holl�h�tas. Amit persze az�rt csin�ltam, hogy ne eml�keztessem �t a vesz�lyekre, amit felv�llaltunk, �s ne legyen b�ntudata miatta – hadarta elkeseredetten.
-Annyira sajn�lom Luna! Tudom, hogy � mennyire fontos neked! Tal�n meg k�ne pr�b�lnod besz�lni vele!
-�n akkor megmondtam neki, hogy nem az van, amire gondol. Ha nem b�zik bennem �s nem hisz nekem, nem �rdemel meg! - jelentette ki kiss� inger�lten a l�ny, �s sz�r�s szemmel n�zett a tan�ri asztal fel�, ahol Firenze �pp Dumbledore-ral t�rsalgott.
-N�zd csak ki k�zeleg! - v�ltott t�m�t Hermione.
Mindketten a lassan fel�j�k l�pked� Mickeyre b�multak. Ahogy meg�rkezett a fi�, egyenesen Lun�ra n�zett.
-Felk�rhetn�lek … egy t�ncra?
-H�t persze – v�gta r� a l�ny, �s mintha mi sem t�rt�nt volna, a kez�t adta a fel� ny�l� mardek�rosnak.
„Nem tetszik ez nekem!” - gondolkodott el Mio, majd visszaindult Seamushoz, aki az asztaln�l v�rta �t.

„Gonosz kis boszork�ny! Pedig milyen gy�ny�r�! - m�l�zott el Mickey, mik�zben Lun�val t�ncolt. - Hogyhogy eddig sosem vettem �szre?”
-Mi�rt b�mulsz �gy? - k�rdezte a l�ny.
A k�rd�s v�ratlanul �rte a mardek�rost, �gy eg�sz belepirult.
-Csak azt n�ztem … milyen sz�p a szemed – �s nyelt egyet.
-H�t persze – mondta f�sultan Luna, de Mickey nem vette fel.
-Hazam�sz a sz�netben?
-Nem. Ap�mnak el kell utaznia, �s nem tud mag�val vinni.
-�n is itt t�lt�m a kar�csonyt.
-Nah�t, micsoda v�letlen – ironiz�lt a holl�h�tas.
-Nem lenne kedved a sz�net alatt … lej�nni velem Roxmortsba?
-El�g gyorsan haladsz – mondta kicsit len�z�en a l�ny – hisz csak most besz�l�nk el�sz�r. Eddig m�g csak nem is l�ttalak.
-Nekem olyan, mintha m�r r�gebbr�l is ismern�lek.
-Tal�n csak hasonl�tok valakire.
-Meglehet.
-L�tom mardek�ros vagy. - N�zte a fi� d�sztal�rj�t.
-�gy van. Tal�n zavar?
-Meglehet – jelentette ki hat�rozottan Luna, �s egyenesen Mickey szem�be n�zett. A fi� �llta a tekintet�t, �s �jra megk�rdezte:
-Sz�val? A sz�net alatt lenne kedved …?
Luna gyomra �sszer�ndult hirtelen. „Ez a tekintet! … Merlinre! … Tudja. Tudja, hogy mi voltunk!”
-Mi�rt is ne? - felelte, �s mag�ra er�ltetett egy mosolyt.
-Remek.

-Szabad? - sz�lalt meg egy f�rfi hang. Luna �s Mickey egyszerre n�ztek a kentaurra, �s igen csak ler�tt r�luk, hogy �pp egy fesz�lt, fontos besz�lget�st folytattak. Firenze a kez�t a holl�h�tas l�ny fel� ny�jtotta, aki n�mi t�tov�z�s ut�n elfogadta, �s se sz� se besz�d, mag�ra hagyta a mardek�rost.
-Megijedt. Helyes. Csak most kezd�dik, az igazi t�nc – motyogta alig hallhat�an a fi�, majd sarkon fordult, �s elhagyta a Nagytermet.

-J� est�t Tan�r�r! Ma m�g nem is l�ttam �nt.
-Luna …
-Azt hiszem igaza volt annak idej�n. T�nyleg rengeteg koromb�li sr�c van, akinek tetszem. �s mi tagad�s, n�melyikn�l ez k�lcs�n�s. - Mondta sz�rakozottan a holl�h�tas, mintha nem is venn� �szre a kentaur b�nb�n� tekintet�t.
-Megb�ntottalak.
-Most is megbesz�ltem egy randit. B�r fiatalabb a fi�. De sebaj, legal�bb nem hiszik azt, hogy k�l�n�s perverzi� hajt minden id�sebb f�rfi ut�n.
-�n nem akartam...
-�n sem. De te nem hitt�l nekem! - v�gta r� a l�ny, de hangj�b�l most m�r d�h �s keser�s�g sug�rzott. Csillog� szem�t k�nny �ztatta, keze remegett, l�bai elbizonytalanodtak. Ajk�ba harapva pr�b�lta lek�zdeni a s�r�si k�nyszert.
-Bocs�ss meg! – n�zett r� szomor�an Firenze. – Tudom, mennyi f�jdalmat okoztam neked. Nem akarom, hogy m�g t�bbet szenvedj miattam … – azzal elengedte Luna kez�t �s el akart indulni a tan�r szekci� fel�.
-Ne! - kapott ut�na a holl�h�tas. - H�t nem veszed �szre, hogy akkor szenvedek a legjobban, ha nem vagy velem? - suttogta, mik�zben egyenesen szerelme szem�be n�zett.
-Luna … - majd k�r�l n�zett a kentaur, �s pr�b�lta elker�lni az �ket b�mul� n�h�ny ember tekintet�t.
A l�ny is �szre vette a k�v�ncsi szemp�rokat, �gy elengedte gyorsan tan�ra kez�t, majd egym�s mellett elindultak a t�nct�r mellett �ll� �telekkel megpakolt asztal fel�. Amikor oda�rtek kez�kbe vettek egy-egy t�ny�rt, de semmit nem tettek r�, csak mereven b�mult�k azt, �s zavartan suttogt�k egym�s fel� a szavakat (pontosabban a t�ny�rjuk fel�).

-Nem akarlak elvesz�teni! - ny�gte ki a l�ny. – Azt hittem sosem lehetek szerelmes senkibe. �s akkor megismertelek t�ged, �s ...
-Luna! �n … - ekkor egy pillanatra abbahagyta, am�g elhaladt az asztal mellett egy nevetg�l� p�ros, majd folytatta – �n nem tehetem ezt Veled!
-M�gis mir�l besz�lsz? - k�rdezte d�h�sen a l�ny.
-15 �ves vagy!
-16 leszek!
-Nem �rted, ugye? - s�hajtott fel elkeseredetts�g�ben a kentaur.
-De igen. Nagyon is �rtem! M�r nem kellek neked! Net�n m�g undorodsz is t�lem! - v�gta r� d�h�sen Luna.
-Ez nem igaz, �n … mindenn�l jobban akarlak! Minden gondolatomat te t�lt�d be, t�ged l�tlak ha behunyom a szemem, t�ged l�tlak ha belen�zek az �jszak�ba! B�rcsak … b�rcsak olyan egyszer� lenne minden! De te egy kiskor� di�k vagy. �n meg egy tan�r, r�ad�sul egy kentaur. Hogy is �rthetne meg minket a vil�g?
-Nem �rdekel! A fejl�d�st mindig h�bor� el�zi meg! �s k�l�nben is – higgadt kicsit le a holl�h�tas – nem kell vil�gg� k�rt�ln�nk. �lhetn�nk mi boldogan a vil�g n�lk�l is.
-Luna – s�hajtott fel Firenze, majd szabad kez�vel a l�ny szabad keze fel� ny�lt, �s meg�rintette azt.


-Net�n valami gond van az �tellel? - t�rt be a besz�lget�sbe egy durva, hat�rozott hang. A kentaur �s a holl�h�tas alig hallhat�an felszisszentek a meglep�d�tts�gt�l, �s kez�ket gyorsan a saj�t t�ny�rjukhoz kapt�k. – Csak mert vagy 10 perce b�mulnak maguk el�, de m�g nem szedtek semmit.
-Semmi gond Perselus, csak gondolkoztunk mit v�lasszunk – felelte Firenze teljesen nyugodt hangon.
-Oh, mester �s tan�tv�nya egy�tt v�lasztj�k ki a f��telt. Meghat�! - �s a t�le megszokott m�don felh�zott szem�ld�kkel m�ricsk�lte a p�rost.
-Csup�n a legk�zelebb megjelen� k�l�nleges csillagk�pekr�l besz�lgett�nk a legszorgalmasabb di�kommal, �s k�zben meg�hezt�nk. Net�n tilos?
-Nem, term�szetesen. Igaz�n elsz�nt di�k az, aki m�g a szabad idej�ben is a tananyagr�l besz�lget. Most m�r �rtem, mi�rt vannak olyan j�ban Grangerrel … , Miss Lovegood – mondta Piton, majd m�lyen a l�ny szem�be n�zett.
„Nem illik a di�kok fej�ben olvasgatni, kedves Piton tan�r�r!” - gondolta Luna, �s a tan�r arckifejez�s�b�l tekintve telibe traf�lta a b�jitalmester sz�nd�k�t.
-Nos, tov�bbi j� sz�rakoz�st … - azzal egy utols� pillant�st vetett m�g a p�rosra, majd elment.
-Ez meg mi volt?
-Perselusnak sajnos t�l j�k a meg�rz�sei. A titkol�z�st r�gt�n kiszagolja.
-Tudn�k arra javaslatot tenni, hogy mit szagoljon ink�bb …
-Most vissza kell mennem Dumbledore professzorhoz. M�g besz�l�nk - mondta zavarodottan Firenze.
-Ma este felmegyek a Csillagvizsg�l�ba – jelentette ki Luna k�z�ny�s hangon. A tan�r r�n�zett, �s csak ennyit mondott:
-Akkor �n is ott leszek.
-�jf�lkor.
A kentaur b�lintott, majd elindult az iskolaigazgat� ir�ny�ba.


„Tal�n m�g rendbe j�het minden!” - Gondolta Hermione, amikor megl�tta a Firenz�vel besz�lget� Lun�t.

-Valami baj van Mio? - k�rdezte Finnigan.
-Nem – mosolyodott el a l�ny – azt hiszem, ma minden olyan t�k�letes … Veled.