Elérkezett a bál napja, ám Ginny azóta a bizonyos prefektusi-fürdő dolog óta nem találkozott Dracóval.
- Nem megyek - jelentette ki aznap ebéd közben. Cloverben megakadt a falat.
- Dehogynem mész! - süvöltötte.
- Nem! Kivel mennék? nem hívott el senki... - vonta meg a vállát Ginny, de ekkor egy barna hajú srác lépett oda hozzájuk.
- Hello, Ginny! Eljössz velem a bálba? - kérdezte, műmosollyal arcán.
- Bocs, de nem - mondta vontatottan Ginny, felpattant Cloverrel egyetemben, és ott hagyták a csalódott fiút.
- Ginny! Ez már a hetedik ilyen alkalom volt! Igenis meghívtak egy csomóan! Nem várhatod, hogy Draco hívjon meg! - érvelt Clo, de előre tudta, feleslegesen.
- Állj! Az volt kiírva, hogy partnerrel kell menni! Nem az, hogy muszáj egyáltalán menni! Úgyhogy nyugi! - torpant meg Ginny. Ekkor azonban észrevette Dracót, aki éppen pár mardekáros barátjával cseverészett a folyosó kellős közepén. Megakadt a lélegzete.
- Most micsináljak? - sziszegte oda Clovernek.
- Nagy levegő, mindenképpen előbb ő köszön! - mondta barátnője, és már el is indult. Ginny követte, mosolyt erőltetve arcára. pár méter választotta el őket egymástól... egy méter... fél méter... ott van! Továbbmegy... elhagyta...
- Észre se vett. - Ginny nagyon el volt keseredve, Clover meg próbálta a maga módján vígasztalni.
- Nézd a jó oldalát! Logan Hudson szabad! - kuncogott bele a markába, mert valóban Logan közeledett feléjük, a Griffendél legjobb hapsija.
- IGEN! - súgta a fülébe Clover, majd elhátrált.
- Hali, Ginny - mosolygott Logan.
- Hali... - mondta hasonló vontatottan neki is Ginny, mitn a barna hajú srácnak.
- Mi újság? - kérdezte Logan, zsebre dugott kézzel.
- Igen - mondta Ginny, reagálva Clover - a háttérből jövő - fenyegető szemvillanására.
- Hogy? - húzta fel a szemöldökét Logan.
- Elmegyek veled a bálba... - sóhajtotta a vörös.
- Honnan... Rendben! Nyolckor az előcsarnokban! Várlak! - kacsintott a szőke hajú fiú és már el is szelelt. Clover rögtön barátnője nyakába ugrott.
- Logan! De mázlis vagy! Persze, nekem Matt a tökély! - vigyorgott.
- Na húzzunk... - mondta kelletlenül Ginny.

Délután két óra után nemsokkal Clover észrevette Matt-et és odarohant hozzá, így Ginny egyedül ment fel a klubhelyiségbe. A második emeleti lépcsőknél járt, amikor a lépcsőfordulóban észrevett egy ismerős, magas alakot, aki neki háttal állt. Nagyot dobbant a szíve, és halkabbra fogta lépteit, ám a fiú így is meghallotta és megfordult, majd szívtipró módon elmosolyodott. Kezében egy vörös rózsa volt.
- Megkérhetem a hölgyet, hogy tartson velem az esti bálba? - vigyorgott, mint aki tuti a dolgában, és Ginny felé nyújtotta a vörös rózsát. A lány nem vette el.
- Az utolsó pillanatra tartottad, igaz, Malfoy? Sajnálom, foglalt vagyok - mondta szárazon és folytatta útját. Nem a visszautasítás fájt neki, hanem hogy a fiú nem jött utána, nem próbálta meggyőzni.
~Mit várok?! Ez csak egy Malfoy... lépj tovább, Ginny! Gúnyt űz belőled!~
Mire felért a protréhoz, már folytak az arcán a könnyek.
- Jaj, mi a gond, kedveském? - kérdezte aggodalmasan a Kövér Dáma.
- Draco Malfoy... - suttogta Ginny, és türelmesen várakozott, hogy a portrélyuk felnyíljon előtte.
- Hát igen, az a gyerek sokminden lány fejét elcsavarta volt... de, Logan Hudson jobb! - kacsintott a Dáma. Ginny felkapta a fejét.
- Honnan tudja? - kérdezte meglepetten.
- Az egész iskola tudja, hogy a Griffendél legjobb "csaja", ahogy ti mondjátok, és a legjobb "pasija" együtt mennek. Sok sikert, kedveském!- mondta, majd felcsapódott, hogy Ginny bemászhasson.
A lány felment a hálójába. Clover már ott volt.
- Jaj, drágám! - szaladt oda hozzá barátnője, átölelte, és abban a pillanatban Ginny a karjába ájult.
- Jaj, a francba... - zihálta Clover és az egyik ágyhoz cipelte barátnőjét. Pofozgatta, de nem ébredt fel. Hozott egy pohár vizet, arcába loccsanotta, de ez sem használt.
- Bocsánat, Ginny, de nincs más választásom! - Azzal a fürdőszobában tárolt felmosóvödörbe vizet töltött, csurig, és mind barátnőjére öntötte. Erre az prüszkölve felült.
- Mi a faszt csinálsz?! - ripakodott rá Clvoerre. Az nem törődött vele, már ráküdlte a szárító bűbájt, aztán lenyomta a tükör elé. Rákente az alapozót, egy kis halvány barna szemfestéket, fekete szempillaspirált, szájfényt. Ezután kifésülte barátnője haját és feltűzte egy kontyba, de csak lazán, pár göndörödő tincs le is lógott. Aztán ráadta Ginny-re a halványkék szatén kisestélyijét, ami a combja közepéig ért, és csak két vékony pánt tartotta.
Miután megszemlélte művét, elégedetten sóhajtott. Ginny úgy festett, mint egy filmsztár a saját filmje premierjén. Vagyis csodálatosan. Aztán magát is "elkészítette", így készen lettek este hétre. Háromnegyed nyolcig azzal töltötték az időt, hogy Clover hasznos tippeket kötött Ginny lelkére. Amikor elérkezett az idő, lámpalázasan mentek le a klubhelyiségbe, ahol hasonló elegáns hölgyek s urak várakoztak partnerükre. Logan nem volt ott, de Matt igen, így hát Ginny kénytelen volt barátnője nélkül lemenni az előcsarnokba. Mikor leért, a fiú rögtön hozzászegődött.
- Helló! Jól nézel ki! - mosolygott a lányra.
- Köszönöm. Te is - viszonozta a bókot Ginny. Együtt léptek be a nagyterembe. Mindenhonnan jégkristályok lógtak, állt egy nagy karácsonyfa, és hó hullt a fejükre... persze csak képletesen. A négy asztal a falhoz volt tolva, rajtuk ennivaló. A teremben már szólt a zene, egyelőre klasszikus, mivel a walpurgis Lányai még nem jöttek meg. Nem sokan táncoltak: mindenki az igazi bulit várta.
- Jössz táncolni? - kérdezte azonban Logan.
- Nem várjuk meg az együttest? - kérdezte kelletlenül Ginny, mert cseppet sem kívánt magából bohócot csinálni. Azonban folyton körbenézett, Dracót keresve tekintetével. Logan hallgatott, így Ginny kénytelen volt ránézni, mit csinál.
- Nem vagyok hülye, Ginny - mondta a fiú halkan, majd kis szünet után cinkosan elmosolyodott, kacsintott egyet, olyan Logan-esen, és Ginny háta mögé nézett. A lány csodálkozva nézett hátra: Draco Malfoy közeledett, mélykék dísztalárban. Remekül passzolt Ginny-hez. Logan időközben eltűnt, mint a kámfor, Ginny pedig úgy érezte, csak ő és Draco létezik a világon.
- Szabad egy táncra? - kérdezte a fiú, és felé nyújtotta kezét. Ginny elfogadta, és belesimult Draco ölelésébe. Érezte azt az ánizsos, jóleső és egyben borzongató illatát, csukott szemhéja mögött szinte látta a fiú szőke tincseit, amint a szürke szemébe omlanak. Érintése kellemesen hűs volt, s a lány megborzongott. Pörögtek, forogtak, gyorsan lassan: övék volt a terep. Mindenki lemászott a parkettről és őket nézték. Ginny ebből semmit sem érzékelt, csak táncolt, táncolt, táncolt...
Ekkor azonban befutott az együttes, így a Draco-Ginny páros levonult a színpadról.
- Kimegyünk? - kérdezte a fiú. Ginny pihegve bólintott, így kimentek az előcsarnokból nyíló udvarra. Mikor kiértek, megcsapta őket a hideg szél, ám ez jól esett a benti fülledt levegő után. Draco szembe fordult Ginny-vel, mélyen a szemébe nézett, majd megcsókolta. A lány eleinte hagyta, aztán eltolta magától.
- Gyere - mondta, és elvezette egy padhoz. Leültek.
- Nem voltam őszinte hozzád... - kezdte a lány, ám Draco belevágott.
- Én sem. Ne haragudj - horgasztotta le a fejét. Ginny az állánál fogva felemelte a fejét.
- Hivatalosan vagyok veled - mondta el, miközben az érzelmekkel teli szürke szemet fürkészte.
- Szintén - mondta a fiú. Sokáig hallgattak, végül Draco átölelte a lányt.
- És a magam akaratából is.
- Szintén - mosolyodott el Ginny.
- Akkor jöszz táncolni? - kérdezte Draco, mint aki letudta a témát. Ginny megkönnyebbülten nevetett fel.
- A tömeg közepébe!
Hajnalig táncoltak.