Furcsa belegondolni, milyen egyszer� val�j�ban az, amit�l �gy f�l az ember. Sokszor gondolkodtam azon, hogy megtegyem-e, �s hogyan, m�g miel�tt Elijahot megismertem volna. De a hal�lomnak sem volt �rtelme, ahogy az �letemnek se. �s j�tt �. Egy darabig az �letemnek csak �rtelme volt. �s igen, szerettem �lni. Azt�n elvett�k t�lem azt, ami�rt �ltem. Vagy tal�n � maga l�k�tt el? Nem tudom. Mindenesetre hirtelen vil�gosan tudtam, mit akarok tenni, �s hogyan.

Elijah nem fogja mag�t meggondolni. Dumbledore az igazgat�, amit � mond, annak �gy kell t�rt�nnie, �s ha k�r valamit a kast�ly egyik lak�j�t�l, annak teljes�tenie kell azt. Mi�rt szeg�lne ellen pont Elijah?

�s legal�bb ilyen biztos az is, hogy �n szeretem. Nagybet�vel SZERETEM. A lehet� legm�lyebben �s legf�jdalmasabban. �gy, ahogy egy f�rfi �s egy n� szeretheti egym�st. Szerelemmel szeretem.

Igen, de m�r nem sok�ig, gondoltam. El�r�bb cs�sztam a korl�ton. A sz�l belekapott a hajamba, hogy megt�ncoltassa k�r�l�ttem.

Egy utols� k�tely �t�tt sz�get a fejemben. Ha Elijah nem �gy szeret engem, ahogy �n �t, akkor mi lesz? K�pes leszek a szem�be n�zni, an�lk�l, hogy �ssze ne roppann�k? K�pes leszek bar�tjak�nt viselkedni? Elfedni, m�lyre temetni, majd meg�lni magamban az �rz�seimet?

Legfeljebb elmegyek a Roxfortb�l. Templomokban �s temet�kben fogok k�s�rteni, minden m�jusi teliholdkor sikolyokkal, rombol�ssal �s zokog�ssal pr�b�lom kiadni magamb�l a v�gtelen f�jdalmat. Az emberek f�lni, rettegni fognak t�lem, mert �letem t�rt�net�vel azt �zenem nekik, hogy ne higgyenek soha, mert nincsen miben. A sors kez�t olyan er�k ir�ny�tj�k, amik gonoszak �s kegyetlenek, �s egy csepp k�ny�r�let sincs benn�k. A szerelem pedig k�zel sem m�l� t�boly, hanem s�rig, s�t, s�ron, s�rokon t�l is tart� �rzelem! Szerelmes fiatalok kapaszkodnak majd riadtan egym�sba, mikor sikoltozva, tombolva r�juk t�r�k.

Senki ne mer�szleje megtal�lni a boldogs�got an�lk�l, hogy egy kicsit meg ne keser�ten�m az �let�t! Ha m�r nekem sem siker�lt sok�ig boldognak lennem an�lk�l, hogy el ne vett�k volna t�lem a boldogs�gom…

Ahogy centink�nt cs�sztam egyre el�r�bb, sz�p fokozatosan �gy mosolyodtam el.

N�h�nyszor nekicsap�dtam a falnak, de nem vesztettem el az eszm�letem. Az eget n�ztem, csak az eget. �s ellent�tben azzal, amit �ll�tanak, nem pergett v�gig el�ttem az �letem gyors k�pkock�kban. Elijah arc�t l�ttam magam el�tt, �s azt hiszem, m�g akkor is mosolyogtam.

�reztem, ahogy a h�tam iszonyatos er�vel a f�ldnek csap�dott. Megrekedt a t�d�mben a leveg�, �s be kellett hunynom a szemem. Mintha egy �ri�si, fekete �rv�nybe ker�ltem volna. Szinte �szre sem vettem, mikor l�ptem �t a k�sz�b�t…

A k�sz�b ut�n egy �tj�r�ba ker�ltem. Olyan volt, mint egy �vegfal� folyos�, valahol a leveg�ben. Fel�lr�l l�ttam a holttestem, ahogy a f�ben hever, ak�r egy r�gi rongybaba. Azt�n, vas�rnap d�lel�tt l�v�n a di�kok kezdtek kisz�lling�zni a kertbe. De mivel senki nem arra ment, ahol fek�dtem, nem vettek �szre.

Azt�n, j� p�r �r�val k�s�bb megpillantottam Cornelia-t �s Anne-t. Egy pillanatra megtorpantak, tanakodva, merre menjenek. �s meglepet�semre pont “fel�m” indultak el. Nevetg�ltek, �s n�ha viccesen megl�kt�k egym�st. Azt�n Ann meg�llt, mintha egy fal lenne el�tte.

 - Mi az? Annie? – k�rdezgette felvont szem�ld�kkel a l�nyt, majd mivel v�laszt nem kapott, k�vette bar�tn�je tekintet�t. Felnevetett, �s k�zelebb s�t�lt.

 - El�g fura helyen �t�tte ki mag�t, nem? – k�rdezte a m�g� l�p� Anne-t.

 - Nem is tudom… olyan rossz el��rzetem van.

 - Fogalmam sincs – r�zta meg fej�t a l�ny. Bar�tn�je komiszul nevetve folytatta.

 - Mindj�rt fel�bresztem �n, rajtam ne m�ljon… rosszul tette, hogy nem j�tt fel a h�l�ba az �jjel. – azzal k�t kez�t a nyakamhoz emelte, �s j� er�sen megszor�totta. Csod�lkoz�s �radt el az arc�n, hogy nem pattant fel a szemem.

 - Cornelia, engedd el – suttogta Ann. Tal�n � m�r sejtette.

�s ekkor �szrevettem m�g valamit. Testem m�g�tt egy alak t�rdelt le a f�be, hossz�, sz�ke haja eltakarta az arc�t. Cornelia �t n�zte t�gra ny�lt szemekkel. Ezek szerint �k is l�tt�k! Elijah lassan a f�lem m�g� sim�totta a hajam, �s gyeng�den v�gigsim�tott az arcomon. Pont, mint a gyeng�lked�n…

Ujjait az eny�mbe f�zte, majd metsz� pillant�ssal feln�zett, egyenesen Cornelia szem�be. A l�ny olyan s�padt volt, hogy nem csod�ltam volna, ha ott helyben �sszeesik.

 - Nem… nem �n voltam… - lehelte maga el�. Elijah megvet�en n�zte m�g egy darabig, majd visszafordult fel�m. Szomor�an elmosolyodott, majd �vatosan elengedte a kezem. Ekkor a l�baim magukt�l elindultak, hogy magam m�g�tt hagyjam ezt az �llom�st is.

Ahogy az “�tj�r�” v�g�re �rtem, egy mesesz�p t�jjal tal�ltam szembe magam. Egy magas, v�kony t�lt�sen �lltam, hossz�, fekete ruh�ban. A g�t egyik oldal�n az �ri�si, fekete v�gtelen ter�lt el – tudtam, az az �let. A m�sik oldalon viszont egy sz�les, de alacsony viz� foly� kanyargott, a k�t sz�l�n dombok �s tavak v�ltott�k egym�st. Csak a t�lt�sen mehettem tov�bb. Nevet�sem visszhangzott a semmiben. T�ncl�p�sben, kezeimmel k�t�lt�ncosn�k�nt egyens�lyozva haladtam, l�bam el� n�zve, hogy le ne zuhanjak. Egy ideig �gy mentem, majd felh�k k�z� �rtem, ahol a nap szikr�z� f�ny�t f�lhom�ly v�ltotta fel. Puha bodraik b�rsonyosan sim�tott�k meztelen talpaimat; rajtuk s�t�ltam tov�bb, mert elfedt�k a g�tat. Amerre a szemem ell�tott, mindent felh�k bor�tottak. Olyan volt, mint ha a f�ld�n f� helyett felh�pamacsok n�ttek volna. Egyre s�t�tebb lett, �s fogalmam sem volt, merre menjek. T�volabb kisebb-nagyobb facsoportok feket�llettek, �s er�s f�ny sz�r�d�tt ki m�g�l�k. Arra indultam h�t, n�ha megbotolva a ki�ll� felh�darabokban.

 - �dv�z�llek – b�gta m�ly, de n�iesen l�gy hangon. P�r percig nyak�t h�trahajtva figyelt engem, majd l�gy mozdulatokkal fel�llt.

- Ha tudtad, hogy nincs mit tenni… azt is tudnod kell, hogy � mit �rez…

Fel�m fordult, szem�ben furcsa, nevet�s villan�s t�ncolt.

A s�t�ts�g mindent ellepett. Az a kev�s f�ny, ami a felh�k m�g�l sz�r�d�tt ki, csak arra volt el�g, hogy l�ssam: a felh�kb�l s�rk�vek merednek ki, minden felirat vagy d�sz�t�s n�lk�l. Teljesen rendezetlen�l hevertek, t�bb m�terre egym�st�l.

Nemue vezet�s�vel a s�rk�vek k�z� s�t�ltunk, majd kisv�rtatva meg�lltunk. Alig f�l l�p�snyire t�lem egy j� r�ginek l�tsz�, repedezett p�ld�ny volt.

- Ez az �v�? – suttogtam. Nemue n�m�n b�lintott. Lehajoltam, hogy megsim�tsam. Alighogy ujjaim a k�h�z �rtek, mintha egy �rv�ny nyelt volna el. Meglep�dni sem volt id�m, ism�t a kast�ly t�v�ben tal�ltam magam, ott, ahov� lezuhantam. Fel�ltem, hogy megn�zhessem magam. �gy n�ztem ki, mint amikor a parkban voltam Elijahhal – tal�n mert akkor voltam a legboldogabb. Viszont mindenem sz�rke volt. Mi van, ha nem tud majd meg�rinteni? Elhessegettem ezt a gondolatot, fel�lltam, �s elindultam az iskola fel�.

Meg�lltam ott, ahol el�sz�r tal�lkoztam Elijahhal – a nagy, �lom�veg ablak el�tt. A korl�tra t�maszkodva n�ztem a parkot �s a t�voli hegyeket. Senki nem j�rt erre, �gy h�t mikor l�pteket hallottam, tudtam, ki lesz az.

- Mi�rt tetted? – suttogta eg�sz k�zelr�l.

 - Mit�l? – mosolyodtam el.

Lassan n�zett r�m. Tudtam, hogy ugyan�gy l�t engem, mint �n �t legel�sz�r – egy pillanatig sz�rk�nek, �s azt�n …

 - L�tom a sz�neket… - suttogta, majd egy v�gtelen�l �szinte mosoly ter�lt el az arc�n. – L�tom a sz�neket, Violet…

Elijah lassan k�zelebb hajolt. F�lig lehunyt pill�i al�l m�g egyszer, k�rd�n r�m n�zett, majd az utols� centim�tert k�z�sen tett�k meg a m�sik ajkai fel�. El�sz�r l�gyan, szinte f�lve cs�kolt, majd ahogy �tkaroltam, felb�torodott, �s szinte azonnal v�ltottunk gyeng�den szenved�lyesre.

 - Annyira sajn�lom, annyira szeretlek – lehelte csukott szemmel, egy pillanatra elh�z�dva t�lem.

 - Ne sajn�ld, hiszen itt vagyok… - s�gtam vissza. Elmosolyodott, majd a derekamat �tkarolva ism�t megcs�kolt. Sz�ke tincsei k�z� t�rva m�g k�zelebb h�ztam magamhoz, �s belefeledkeztem az �rz�sbe, amit �gy h�vnak: szerelem…

�s boldogan haltak, am�g fel nem t�madtak...