Már egy hét telt el a gyűlés óta. Ginnyéknek másnap kellett beköltözniük egy kellemes Londoni bérházba, ami mellesleg mugli épület volt. Draco épp a Reggeli Prófétát olvasgatta egy csésze kávé mellett, amikor is egy pukkanás hallatszott. A következő pillanatban pedig meglátott egy kócos, vörös hajzuhatagot. Rögtön tudta ki az. Ginny lehuppant egy székre Draco mellett.

-Hello- köszönt neki a fiú.

-Szia!- mondta a lány, majd lecsapott Draco kávéjára.

-Hé, az az enyém- és ki is kapta a lány kezéből a csészét, majd egy suhintással a lány elé varázsolt egy másik csészét, nem is üresen.

-Köszönöm! Bocsi csak fárasztó napom volt.- horgasztotta le a fejét Ginny.

-Semmi baj. Na és ki fárasztott le?- kérdezte somolyogva a fiú.

-Ha-ha nagyon vicces vagy. Egyébként a napomra koronát varázsolt elsőként Pansy, majd Dean is.

-Oh, már értem. Dean újra, hm, rád startolt?- kérdezte óvatosan Draco.

-Az nem kifejezés.- mondta Ginny, majd mindketten hangos nevetésben törtek ki.

A költözés Ginny számár még az elképzelhető legrosszabbnál is rosszabbul sült el. Draco sem élvezte jobban. De másik két lakótársuk szemmel láthatóan élvezték a dolgot. Este a vacsora után Ginny magára vállalta a konyha rendbe hozását. Dean lelkesen jelentkezett segítőnek. De a lány nagy megkönnyebbülésére Draco kimentette, egy jól irányzott suhintással. A konyha pedig ragyogott. Kifelé menet még Draco odasúgta Ginnynek, hogy:

-Még jó, hogy minden szobához van fürdőszoba, különben rövid úton háború törne ki.

Ginny csak nevetett rajta, majd elindult szobája felé. Miután elkészült a lefekvés előtti teendőivel, lefeküdt, és szinte azonnal el is aludt. Így volt ezzel a ház többi tagja is, kivéve Dracot. Ő még sokáig gondolkozott a hátán feküdve a plafont bámulva. Ginny, mikor felkelt azzal biztatta magát, hogy a beköltözésnél nem lehet rosszabb ez a nap, meg úgy az egész szitu. Hát tévedett.

*

Az elkövetkező hónapot Ginny kész rémálomként élte meg. Nagy segítségére volt azonban Draco, de nagyon csodálta, hogy hogy lehet ilyen helyzetben a fiú ilyen laza. A két említett egyre jobban megkedvelte egymást, míg két másik lakótársuk egyre jobban húzták egyaránt mindkettőjük idegeit.

~Még csak egy hónap telt el, és én már kivagyok idegileg. Túl görcsös vagyok az egészhez. De talán új hónap, új helyzet, remélem.- gondolta Ginny. De reményei szertefoszlottak, mihelyst meghallotta Pansy nyafogó hangját:

-Draco! Engedj be itt a reggelid. Ó, te még alszol. Pedig ideje lenne felkelned, hasadra süt a nap.

BAMM!! Ez a hang jelezte, hogy a fiú nem kér a napból, se reggeliből, főképp nem Pansyből.

Majd ismét a nyafogó hang, valószínűleg krokodilkönnyekkel nyomatékosítva. Majd mikor Ginny a fejére húzta a takarót, halk kopogtatás hallatszott. Majd jött az illetőhöz tartozó hang is.

-Ginny fent vagy már?- erre csak egyenletes szuszogás volt a válasz, elvileg jó, gyakorlatilag eléggé gyanús hangok. Dean szerencsére most elég hamar feladta. Ginny félálomban hallotta léptei elhaló hangját.

~Ha elfelé megy miért hallom egyre hangosabbnak a lépteket, és mintha futna.- gondolta, hamarosan meg is kapta rá a választ. Az ajtó kinyílt, és egy szőke alak lopódzott be a szobába.

-Ja, te vagy az. Így már érthető.- a következő mondatot egy ásítás miatt Draco már nem érthette.

Gyorsan bebújt Ginny mellé. Majd még öt percmúlással mindketten újra az igazak álmát aludták.

Dél körül kecmeregtek ki az ágyból, és egy óra környékén mentek le elfogyasztani déli reggelijüket. A délután folyamán nem történt semmi szóra méltó. Csak az átlagos veszekedéseket produkálták. De hat órakor már mind a négyen a Grimmauld tér 12-es házában ültek a konyhában. Ginnyt módfelett dühítette, hogy az ő munkájának nincs értelme, mert egyértelmű, hogy Pansyt csak Draco érdekli. Ginny sejtése szerint a lány csak is Draco miatt állt be halálfalónak. Ráadásul nem szolgálhattak semmilyen hírrel. Ginny Dracora pillantott, a fiú arckifejezéséből Ginny azt vette ki, hogy ő is ezen az állásponton van. Míg Dean nyugodtan ült székén, és egyfolytában Ginnyt bámulta. Pansy körmeit reszelve álmodozó kifejezéssel meredt a semmibe. Nagy szerencséjükre az ő jelentésüket nem kérték számon. De attól a négyes elég sürgősen távozott. Ginny ebben a hónapban hozzá szokott a délig alváshoz. De ez azzal járt, hogy éjfélnél hamarabb sosem aludt el. Már fél egyet mutatott az óra, mikor Ginny megelégelte vergődését, és lement a konyhába. Mikor belépett a helységbe, Draco abban a pillanatban ült le az asztalhoz, egy bögre, meleg tejjel.

-Te sem tudsz aludni?- kérdezte a fiú álmos hangon. A lány egy ásítással adott nyomatékot a válaszának.

-De legalább ha éjszaka vagyunk fent, és nappal alszunk, kevesebbet kell elviselnünk ’őket’. Még jó, hogy korán kelő, hamar lefekvő emberek.- mondta a fiú, miközben kisegítette a lányt. Mert Ginny még ahhoz is álmos volt, hogy a tejes dobozt, annyira megdöntse, hogy folyjon is poharába a tejből. Azonban a fiú melegítő bűbájának hatására-ami egyébként a tejre hatott- kicsit magához tért.

-Igen, ez a mi szerencsénk. Remélem, hogy ha a következő hónap is eredménytelen lesz, akkor végre haza mehetünk.- préselte ki a szavakat a lány  ásítás közben.

-Az joh lenne.- bólogatott a fiú- de tudod mit menjünk fel, mert a konyha veszélyes övezet.- Draco is elmosolyodott, ahogy Ginny elnevette magát. Csendesen fellopództak az emeletre, és besomfordáltak Ginny szobájába, mert az volt közelebb. Majd a puha, meleg ágyikóban hozzákezdtek Dean és Pansy ócsározásának.

-Ki kéne vmit találni, hogy végre leszálljanak rólunk- mondta egy idő után a lány.

-Én már beköltözésünk óta ezen filózok.- mondta mosolyogva Draco a lány felé fordulva.

-És nem találtál ki semmit?- csodálkozott el a lány.

-Csak egy megoldás van.- fordult el a lánytól a fiú.

-Mi? Mondd kérlek!- könyörgött Ginny.

-Nem, mert ez…- a döbbenettől nem tudta befejezni a mondatot. Már Ginny is kicsit zavarban érezte magát, mivel ez egy kicsit félre érthető mozdulat. Bár ő csak a fiú fölé hajolt, hogy lássa közben az arcát. Mikor már hajolt volna el, a fiú átkarolta, gyengéden magához húzta, és egy forró csókot lehelt a lány ajkára. Ginnyt megdöbbentette ez a tett, és nem csókolt vissza. Mire újra magához tért, már a becsukódó ajtó hangját halotta, és a fiú hűlt helyét láthatta. Lehanyatlott az ágyra, és szinte azonnal elaludt.