London szinte megsz�ml�lhatatlan metr�vonalai k�z�l a s�rga vonalon sz�lsebesen k�zel�tett az egyik szerelv�ny a King’s Cross �llom�s fel�. �jszaka r�v�n, a kocsiban csak p�r ember l�zengett: egy r�szeg futballszurkol� d�l�ng�lt ide-oda a korl�tot markolva. Az egyik hossz� �l�sen egy hajl�ktalan l�that� el�gedetts�ggel v�gigfek�dt, majd elszenderedett. Csak az egyik sarokban �l� fiatal n� volt �bernek �s „el�rhet�nek” t�n�.
A n�nek gy�ny�r�, g�nd�r, v�r�s �s hossz� haja volt. S�padt �s beesett arc�n szepl�k t�mkelege volt l�that�. Mogyor�barna szemeit les�t�tte; ujj�val babr�lt, azt n�zte.
– A King’s Cross �llom�s fel� k�zeled�nk. Utols� j�rat – mondta egy m�zes-m�zos n�i robothang.
A n�, akit Sarah Petersonnak h�vtak, felpillantott: szem�ben ott �lt a rengeteg – kiolvashatatlan – �rz�s. A mogyor�barna szemp�r ide-oda cik�zott a n�ptelen �llom�son. Sarah hirtelen felpattant, �s lesz�llt a King’s Crosson.

Ott �llt a mugli peronon, a p�lyaudvaron, pontosan a kilences �s a t�zes v�g�ny k�z�tti k�fallal szemben. Er�sen f�jt a tavaszi sz�l, ajt�kat, ablakokat csapkodott, f�k levelei zizegtek t�le, Sarah m�gis rezzenetlen �llt ott, �s mereven b�multa a k�falat.
Azt�n lassan, nagyon lassan elindult fel�. Egyre k�zeledett, m�r csak k�t m�ter volt t�le. Azt�n megtorpant. Kez�vel v�gigsim�tott a hideg k�veken; behunyta a szem�t �s s�hajtott egyet.
Azt�n megfordult, �s leszegett fejjel, halk l�ptekkel visszament a metr��llom�sra.

Ek�zben egy poros, sz�rke, a v�ros legszeg�nyebb negyed�be eldugott kis lak�sban egy William Smith nev�, fekete haj� �s z�ld szem� fiatalember �lmatlanul forgol�dott molyr�gta �s kem�ny priccs�n, ami az egyszob�s lak�sban, az ablak alatt foglalt helyet.
�lmot l�tott. �lm�ban t�bb ember is szerepelt… �ssze-vissza futottak, kiab�ltak. N�hol t�z l�tszott fellobbanni. T�volabb egy fekete csukly�s, f�kly�s menet vonult: felett�k n�gy, pizsam�ba �lt�z�tt ember vis�tott �s bukfencezett…
William hirtelen riadt fel. Pont akkor, amikor egy fiatal l�ny hiszt�rikusan elnyomott sik�t�s�t v�lte hallani �lm�ban.
Fel�lt a k�nyelmetlen priccsen. Zih�lt �s verejt�kben �szott. Nem akarta t�bb� ezt az �lmot l�tni. T�bb mint egy h�napja minden �ldott �jjel felriadt erre az �lomra, �s mindig a l�ny sik�t�s�n�l. A l�ny egy nevet ki�ltott, de nem lehetett �rteni, mi volt az a n�v. F�lelmetes egy �lom volt.
Nem akarta t�bb� ezt az �letet. Nem akart egy piszkos �s kicsi lak�sban lakni, nem akart sz�r�laposzt�k�nt dolgozni. Egy�ltal�n semmit nem akart, csak egy dolgot. Legyen �jra minden a r�gi. Legyen tizenegy �ves, legyen abban a kis visk�ban, a viharban a tenger k�zep�n, �s az ajt�t kid�ntve l�pjen be…

Nem. Erre nem szabad gondolnia soha t�bbet. T�z �ve elfelejtette ezt az eg�szet. Elfelejtette a m�ltj�t. � m�r nem volt m�s, mint a kis jelent�ktelen William Smith, London szeg�nynegyed�b�l. �s az a William Smith, akinek m�r nem kellett �j �lete. Nem kellett a szeg�nys�g, az elnyomotts�g, a p�nzn�lk�lis�g. De f�leg egy dolog hi�nyzott. �gy hi�nyzott neki, hogy belemart a sz�v�be, ha r�gondolt.
Tal�n… egy l�ny. Egy gy�ny�r� l�ny, aki az egyik legjobb bar�tja volt, �s akivel m�r j�rt is. �s akit m�g most is szeret.
De neki nem a l�ny hi�nyzott. R�g elfelejtett mindenkit a m�ltj�b�l… legal�bbis ezzel �ltatta mag�t.
Neki hi�nyzott egy jelent�s tulajdons�ga., Egy r�gi tulajdons�g, egy olyan, ami meghat�rozta �s �trendezte az eg�sz �let�t.
Az a tulajdons�g hi�nyzott neki, ami miatt most itt volt, minden �s mindenki n�lk�l.
A m�gia tulajdons�ga.