Sarah egy nagy vill�ban lakott London eleg�ns v�rosnegyed�ben. A lak�sban teljesen egyed�l �lt. Ugyan nem vallotta be mag�nak, m�gis nyomasztotta a sok szoba. El�g lett volna egy is. Egyetlen szob�t haszn�lt, meg a f�rd�szob�t �s a konyh�t.
A h�l�szob�j�ban �lt: a t�bbi szob�t rendben �s tiszt�n tartotta, de a takar�t�son k�v�l semmilyen okn�l fogva be nem tette volna a l�b�t egyikbe sem.
Nem tudta, mi�rt.
Ezen a reggelen ugyanolyan melankolikusan �s mag�nyosan �bredt, mint t�z �ve minden �ldott reggel. Soha, egyszer sem mes�lte el mag�nak az egy �vtizede lezajlott szomor� esem�nyeket… de mindent le�rt.
Volt egy napl�ja. �reg, vaskos �s d�sztelen, fekete k�nyv. A fele tele volt m�r.
Sarah eddig a bizonyos napig vezette a napl�t. Ezen a napon utolj�ra �rt bele. Le�rta az utols� szavakat, majd fel�llt, fel�lt�z�tt egy rendes ruh�ba. Kil�pett a lak�sb�l, bez�rta az ajt�t, majd a St. Peter t�ren l�v� hatalmas sz�k�k�thoz fordul. A felz�dul� v�zbe dobta a kulcsot, majd megfordult, �s vissza sem n�zve elment… haza.
A tegnap �jszakai helyre. A King’s Crossra.
K�r�l sem n�zve, t�tov�zva �tl�pett a kilences �s a t�zes v�g�ny k�z�tti k�falon. �s megint ott volt. Ahol t�z �vvel ezel�tt. A peronon senki nem volt, de a Roxfort Express ott �llt… n�m�n �s szomor�an. Sarah fell�pett a vezet�f�lk�be. Az �reg Ed b�’ ott aludt, a m�szerfalra borulva. Sarah gyeng�den megr�zta a v�ll�t. A mozdonyvezet� feln�zett, �s a k�k szemp�r egyes�lt a mogyor�barn�val. Ed elmosolyodott, majd beind�totta a mozdonyt. J� volt hallani az utolj�ra t�z �ve hallott hangokat. Sarah kinyitotta az ablakot. Fej�t kidugta, �s �lvezte, amint a sz�l felborzolja a haj�t. A mozdony m�r indult volna, amikor a l�ny egy fut� alakot vett �szre. Hozz�juk k�zeledett.
William volt az.
– Eln�z�st, kisasszony, van m�g egy hely sz�momra? – k�rdezte a f�rfi.
Ginny halv�nyan elmosolyodott.
– Tal�n van. Tal�n megpr�b�lhat felm�szni. De vigy�zzon mag�ra, a l�pcs� vesz�lyes. �s �n is az vagyok – mondta a titkos mondanival�val j�r� szavakat, majd f�lre�llt az �tb�l.
William felm�szott, majd Edre vigyorgott.
– Gyer�nk, �reg r�ka, vagy elfelejtetted a dolgod? – azzal Sarah mell� l�pett. Szint�n kidugta a fej�t, �s vid�man elkurjantotta mag�t.
Tal�n van hely m�g a sz�m�ra. Tal�n ott, bel�l, a l�ny sz�ve m�g szabad. Tal�n megpr�b�lhatja.
A vonat vid�man p�f�gve robogott a lank�kon, dombokon kereszt�l, m�g el�rte a v�g�llom�st. Az egyetlen �llom�st. Az Otthont.
A Roxfortot.
A k�t fiatal lesz�llt, majd �szre sem v�ve, hogy k�zen fogt�k egym�st, elindultak a romos kast�ly fel�. Hogy �j �letet kezdjenek.


Sarah a t�z �vvel ezel�tti esem�nyekhez csak ennyit �rt be: Vesztett�nk. Mindennek v�ge, a t�bb �vtizedes munk�nak. Hi�ba haltak meg sokan abban a h�bor�ban. �s senki sem ugyanaz. De egyszer gy�zni fogunk! Most b�cs�zom. Nem vagyok t�bb� ugyanaz, mint r�gen. A k�vetkez� lap m�r nem r�lam fog sz�lni. Egy m�sik l�nyr�l, aki az �n testemben �l. Soha t�bb�, m�gis �r�kk�: Ginevra Molly Weasley.