4. fejezet:
...
Tam-tam-tam-tam-tam-tam-tam
Piton majd’ felrobbant ettől a hangtól. Minden egyes ’tam’nál úgy érezte, mintha a szemei pattognának a helyükön, kezdene megsüketelni, és hogy mindjárt ütésre emeli a kezét.
Pedig csak Ginny Weasley ujjai koppantak egy ritmust utánozva. A vörös hajú ezalatt lehunyta a szemeit és mosolygott. Nem láthatta a tanárja pillantását.
- Elég lesz Weasley, kezdem megtanulni a Himnuszt – szólalt meg Piton.
- A micsodát? – kérdezte Ginny immár kinyitott szemekkel és enyhén lefelé görbülő ajkakkal.
- A hódkorosok himnuszát.
- Én hódkoros vagyok?
- Igen, Weasley, az! – mosolyodott el gúnyosan a tanár és oldalra döntötte a fejét. Elsétált az asztalától és a diákja elé állt.
- Hol van Malfoy? – kérdezte a tanár.
- Honnan kéne tudnom? – kérdezte a lány összeszűkült szemekkel. Olyan tekintettel, amiről lerí: ez a lány bizony flegma.
- Tegnap együtt jelentetek meg – mondta hűvösen a tanár. Ebben a pillanatban három és egymást feszesen követő kopogás hallatszott.
- Gyere be! – mondta Piton és egy fordulattal az asztala mögé állt. Malfoy mardekároshoz illő léptekkel ült le a már előkészített padjához.
- Megérkezett a szőke hernyó – mondta Ginny.
- Tegnap még giliszta voltam – mondta Draco. – Bár igaz, ugyanazok.
- Tévedsz, teljesen mások – mondta Ginny és karba tette a kezeit. A fiúra egy diadal ittas mosolyt villantott.
- Ismét bebizonyítottad, hogy mennyire értesz ehhez a témához – duruzsolta Malfoy. Ginny elvörösödött az indulattól.
- Elég legyen ebből! –mondta Piton. Benyúlt a katedrán egyik fiókjába és kivett egy zöldes kék színű folyadékkal teli lombikot.
- Weasley, mi ez itt a kezemben? – kérdezte a tanár.
- Lender mag kivonat – válaszolta Ginny felvont szemöldökkel. Őt nem nézheti hülyének a tanár!
- Mégis miből gondolod? – kérdezte Piton ugyanazzal a tekintettel, mint a lány.
- Hm. Onnan, hogy tegnap erről mesélt nekünk – mondta Ginny előrehajolva. Piton szintén előre hajolt, kezében még mindig a lombikot tartva.
- Bámulatos. Csak azért, mert tegnap ez volt a téma, azért azt gondolod, hogy ez Lender mag kivonat? Nem Weasley. Ha igazán figyeltél volna, akkor tudnád, hogy: Egy: Lender mag kivonat nem létezik. Kettő: A Lender mag csakis vörös színt tudna ölteni, bármit kezdenének vele – mondta Piton.
- Malfoy, mi ez? – kérdezte Piton a fiúhoz fordulva. Malfoy a tarkójára rakta a kezét.
- Azt hiszem sárkány zsír – mondta a fiú. Ginny felnevetett, de a tanárja és a mardekáros nézése elhallgatatta.
- Nagyon vicces Malfoy… - mondta Piton mérhetetlen csalódással.
- Én nem azért… - kezdett bele Malfoy.
- Takarodjatok ki a folyosóra, és gondolkozzatok el magatokon! – ordította Piton és a mutató ujja az ajtó irányába lendült. A két diák egymásra nézett. Malfoy az ajtóhoz lépett, Ginny pedig meg állt mellette. Arra számított, hogy a fiú kinyitja neki az ajtót, de tévedett.
- Ismét megleptél. Azt hittem mardekáros giliszta létedre ki tudod nyitni az ajtót egy hölgy előtt – mondta Ginny.
- Ismét ostobaságot mondtál. Nem látok itt hölgyet – mondta a fiú. Ginny felsóhajtott.
- Oh, azt hittem azt fogod mondani, hogy azért mondtam ostobaságot, mert a gilisztáknak nincs kezük – mondta a lány. Draco Ginny felé fordult.
- Ne mondj semmit! - mondta a lány és kinyitotta az ajtót. Sejtette, hogy a fiú azt akarja megemlíteni, hogy ő, a nagyságos úr, nem foglalkozik ilyenekkel. A folyosón mind a ketten leültek a hideg kőre. Egymás mellé. Összepillantottak, majd a szembe lévő falat kezdték fixírozni.
- Te el akarsz gondolkozni magadon? – kérdezte Malfoy.
- Nem. És te?
- Én sem.
Csönd állt be. Malfoy a lányra nézett.
- Akkor tanítsd meg nekem azt a dalt, amit a múltkor kukorékoltál.
Ginny szemei elkerekedtek.
- Hogy micsoda? – mutatott magára megdöbbenve a lány. Malfoy bólogatott.
- Elő szeretném adni a haveroknak, hogyan énekelsz – mondta a fiú egy mosollyal. Ginny karba tette a kezét és durcásan megszólalt.
- Tudod mit Malfoy? Rendben! Már csak azért is megtanítom neked, nem érdekel, hogy gúnyolódsz rajtam ééééééééééés a dallamokon keresztül foglak téged kísérteni!
- Húúúúú – mondta Malfoy kísértet hangon. Ginny akaratlanul is elmosolyodott. Malfoy megdöbbenve nézett rá, majd ő is elmosolyodott. A lány énekelt, a fiú figyelte őt. A lány hallgatott, a fiú azonban nem volt hajlandó énekelni, csak egy kedvűen ismételte a hallottakat. Öt perc múlva kinyílt az ajtó és Piton nézett rájuk. A fekete talárjának az árnyéka a diákokra vetődött. Ginny és Malfoy felállt és bekullogott a terembe.
Folyt.köv
|