6. fejezet:
...
Draco Malfoy a földet rugdosva járt a folyosón. Reggel van, és azok, akik már reggeliztek, de nem kezdődött el az órájuk, azok a folyosón töltik az idejüket. Ahogy most ő is.
A fiú a tegnapi korrepetáláson és – nos – Ginny Weasleyn gondolkozott. Mit láttam a szemeiben? Miért nézett úgy? – gondolkozott a fiú. Hirtelen egy megérzés hasított belé és megállt. Az eddig lehajtott fejével föl nézett. A folyosó végében Ginny Weasley állt a fekete talárjában és térdtől letépett farmer nadrágban. A nézése haragos volt. A folyosón mindenki elállt a kettőjük útjából. A diákok suttogva tovább beszélgettek, és közben őket figyelték.
- Miért nézel így? Mond már el mi a bajod! – kiabálta Malfoy.
Ginny felszisszent. Mély barna szemeit Malfoyra meresztette, úgy, ahogy Pitonra szokta.
- Azt hittem… hogy mi társak vagyunk! Bajtársak… szövetségesek… De te… - mondta Ginny és közben dühös léptekkel Malfoy felé lépdelt.
- … De te nem védtél meg! Azt vártam, elvártam tőled. Számítottam rád! – kiabálta a lány és elkezdte a fiú vállait ütni. Malfoy megfogta a kezeit, hogy lecsillapítsa őt.
- Micsoda? – suttogta Malfoy elkerekedett szemekkel. – Én nem vettem észre, hogy azok vagyunk Weasley.
Ginny kitépte a kezét Malfoyéból és pofon vágta őt. A fiú nem nézett a lányra, az ütés nyomát vizsgálta az arcán. Ginny magára hagyva a fiút ment az órájára. Malfoy dühösen a többiekre nézett.
- Mit bámultok?! – ordított rájuk. Pár perc múlva a diákok mind órára mentek. Csak Malfoy maradt kint a folyosón és ült le egy padra. Nem akart órára menni. Gondolkozni akart, hogy mi is folyik pontosan. Tényleg szövetségesek lettek Weasleyvel? Mert ő nem vette észre. De – gondolta a fiú – Hiszen mindketten Pitonnál szenvedtünk, és szórakoztatott minket egymás társalgása a tanár úrral. Tényleg szövetségesek lettünk.
Legnagyobb meglepődésére Ginny jött ki a bájitaltan teremből. A lány az ajtónak támaszkodva szemben állt Malfoyyal. A fiú felállt.
- Az a buzi Piton kiküldött – jelentette ki Ginny fujtatva. A mardekáros legyintett.
- Rá se ránts – mondta a fiú. Ginny szemei (mint aki egy pillanatra elfelejtette volna, hogy haragszik Malfoyra) villogóvá váltak.
- Weasley, igazad volt, cserben hagytalak – mondta Malfoy a padlót pásztázva.
- Már nem számít Malfoy. Csupán sosem fogok átmenni Bájitaltanból, ennyi – mondta a lány és vállat vonva hátat fordított a fiúnak. Elindult a griffendél torony felé. Malfoy felsóhajtott és a lány után szólt.
- We… Ginny!
A lány megütközve nézett maga elé, majd hátra fordult. Csodálkozva meredt Malfoyra.
- Most velem jössz – jelentette ki Malfoy és Ginnyhez lépett. Megragadta a lány karját és beléptek a Bájital terembe. Piton tanár úr egy hollóhátas fiú mellett állt és magyarázott valamiről, amikor Ginnyék feltépték az ajtót. Piton dühösen nézett végig rajtuk. A hollóhátasok és a griffendélesek egymás tenyerébe csaptak - hatalmas cirkusz lesz, az biztos!
- MIT KÉPZELTEK MAGATOKRÓL? – ordította Piton fenyegető hangon.
- Tudatni akarjuk önnel, hogy ma este hatkor találkozunk a pincéjében – mondta Malfoy.
- Jogunkban áll segítséget és oktatási tanácsokat kérni a mostani helyzetben – húzta ki magát Ginny. Piton tekintete egy fáradt öreg emberére hasonlított. De a szemei! Ott szinte lángok táncoltak.
- Nem vitatkozom kisebbségi komplexusokkal küszködű suhancokkal – mondta Piton. Ginny eltátotta a száját.
- Ezt szépen megfogalmazta! Na, de nem ez a lényeg – mondta a lány még mindig a küszöbön állva Malfoyyal.
- Tanár úr, hát nem szeret minket? – kérdezte Malfoy.
- Ez érzelmi zsarolás Malfoy – mondta a tanár.
- Tudom.
Piton megforgatta a szemeit.
- Hát legyen – mondta a tanár.
Aznap este kezdetét vette a tanulás. Bár akadtak konfliktusok, Piton tanár úr (persze csak saját magának) bevallotta, hogy nem tudná elképzelni az életét a vörös átka nélkül. Két hét múlva a tanár változást fedezett föl a két diákjánál: jól ment nekik a bájitaltan. Év végén, az iskola utolsó előtti napján elégedetten nézett végre Malfoyékra, akik az idő alatt összebarátkoztak. Malfoy és Ginny egymásba karolva léptek ki a pincéből.
- Köszönöm Draco - mondta Ginny és elpirult.
- Nahát, Ginny, ez annyira… a régi Ginny volt! – mosolyodott el Draco.
- Jut eszembe, te őt jobban kedvelted?
- Hm. Nem mondhatnám. Csak egy vörös foltnak láttam mások mögött elbújva.
- Kössz.
- Viszont valamit elértél Ginevra Weasley.
- Mire gondolsz?
- Azt mondtad Pitonnak, hogy elismerést akartál, és tőlem megkaptad – mondta Draco és Ginnyvel megcsókolták egymást. Piton a résnyire nyitva hagyott ajtaján kukucskált ki. Most már nem csak az én átkom – könnyebbült meg Piton és vissza zárkózott a pincéjébe.
Vége
|