Ginny bár végre sikerült elaludnia, nem ébredt valami kipihenten. Egész éjszaka forgolódott, és rémálmok gyötörték. Megreggelizet, majd jól felöltözve lépett az utcára. Már teljesen átfagyott, ő mégis tovább rótta az utat, kétségek közt gyötrődve. Majd egy ház elé hoppanált. Miközben a ház felé haladt, a kis ösvényen, rossz érzés kerítette hatalmába. A házba lépve azonban kicsit oldódott a feszültség, s a jelenet, mely a szeme elé tárult, fülsüketítő nevetést váltott ki a lányból. Kissé, hm, furán festett Draco kanapéján Pansy és Dean kettőse, amint egymásba gabalyodva, hatalmas hévvel csókolják egymást. Az érintettek dühvel néztek rá, ám más-más okból. Pansy nem tudta elviselni, hogy hogy merészel egy véráruló, rajta nevetni. Dean pedig, azért volt dühös, mert Ginnynek, mint az ő barátnőjének, féltékenynek és megsértettnek kellene lennie.

-Bocsánat a zavarásért.- préselte ki a száján, viaskodva a nevetéssel.

-Semmi baj.- jött a válasz Deantől.

-De igenis, van baj. Hogy jössz te ahhoz, hogy csak úgy beronts ide, és kinevess minket. Dean is így értette. Igazam van? Dean!- mondta flegmán Pansy, azonban, Dean már el is tűnt.

-Szerintem neked épp úgy nincs jogod itt lenni. Főleg nem az állítólagos barátod házban egy másik fiúval. –mondta Ginny. Pansyn látszott, hogy majd megöli a méreg, de türtőztette magát.

-Gondolom Dracot keresed, de hiába drágám. Elment. Elvállalt egy küldetést, és már messze jár. Valószínűleg már az országot is elhagyta.- szólalt meg végül, idegesítő éllel a hangjában.

-Mi?- kiáltott fel a vörös hajú lány, ezzel mosolyt csalva Parkinson arcára. A lány nem bírta tovább, elviharzott, majd egyenesen a Rend főhadiszállásához hoppanált.

DURR! DURR! Dörömbölt az ajtón Ginny, majd meghallotta az ajtóhoz igyekvő hangját. Kattanás, s az ajtó kinyílt, majd kibújt a résen egy fej, Remus Lupin feje.

-Ginny! Szia! Mit keresel te itt?- mondta a férfi az első csodálkozástól észbe kapva.

-Jó estét! Öhm, én csak beszélni szeretnék valakivel, a rendből.- felelte a lány vacogva.

-Hát, tőlem kérdezhetsz nyugodtan. De előbb búj be, és igyunk meg egy üveg, forró vajsört.

-R-rendben.- mondta, majd belépett a házba a férfi mellett. Óvatosan lementek a lépcsőn, a konyhába. S pár perc múlva már az asztal mellett szürcsölték a meleg italokat.

-Tehát, mit is szeretnél Ginny?- kérdezte Lupin.

-Én csak azt szeretném megkérdezni, hogy igaz-e, hogy Draco küldetésen van.- felelte a lány, majd kérdőn nézett egykori sötét varázslatok kivédése tanárára.

-Hát nem egészen. Tudod, el kellett mennie a Roxfortba, mivel az apja kiszabadult Azkabanból. Mi sem, és ő sem akarja, hogy találkozzanak.

-Értem.- mondta a lány, valamiféle válaszként, hogy tudassa, figyel, bár az esze lázasan zakatolt. S pár másodperc leforgása alatt tudatosult benne egy terv.- Visszamegyek a Roxfortba.- adott hangot elképzelésének, melyet, ha törik, ha szakad is véghez, visz.

-Részben igazat kell, hogy adjak neked.- mondta állát birizgálva Lupin.

-Ezt hogy érti?- csodálkozott a lány. Majd leesett neki a tantusz, hogy kissé sem feltűnő, hogy most megy vissza az iskolába.

-Úgy kedvesem, hogy jól teszed, hogy befejezed az iskolát. De ezt nem éppen Draco Malfoy miatt kellene tenned.

-Nem miatta teszem, magam miatt- érvelt a lány, nem is hazudott. A saját maga érdeke, hogy láthassa a fiút.- Meg amúgy is ez az én döntésem, magának nincs beleszólása. Köszönöm az italt. További jó estét!- azzal gyorsan távozott, aminek meg lett a következménye. Ugyanis a ház „lakói” hamarosan felébredtek, és hangorkán támadt, az egyébként üres házban. Ginny, amint újra az utcán volt haza hoppanált. Majd nem egészen két óra múlva húzta is a lóbőrt.

*

Mindent hó borított, mindenkit elvarázsolt a Karácsony közeledte. Az Odúban már korán reggel óta folytak a munkálatok az esti ünnepre. A nappaliban helyet foglalat a fa, hamarosan teletűzdelték csicsás díszekkel, a végeredmény pedig lélegzetelállító lett. Az egész ház felvette ünnepi arcát. Fél nyolc körül megérkeztek az első vendégek, majd sorban szállingóztak az újabb és újabb vendégek. Mikor mindenki megérkezett leültek az asztalhoz, s elfogyasztották Mrs. Weasley ínycsiklandozó főztjét. Majd felcsendültek az első beszélgetés foszlányok is. Ginny alkalmasnak tartotta az időpontot, hogy bejelentse folytatni  kívánja tanulmányait. Abban biztos volt, hogy Remust lerendezte, meg, hogy a családdal nem lesz semmi gond. Ám tudta azt is, hogy sógornője számon fogja kérni ezt az elhatározását. Nem is tévedett. A család jól fogadta a hírt, még örültek is neki, hogy visszamegy Roxfortba. Ám mikor már a lefekvéshez készültek Mio megtalálta barátnőjét. A párbeszéd így hangzott:

-Szia Ginny! Beszélhetnénk.- tért a tárgyra Hermione.

-Szia Herm…ione. Persze.- majd letaglózva elindult ’pocakos’ barátnéja mögött.

-Szóval- tért a tárgyra- egy kérdésem lenne a döntéseddel kapcsolatban. Miért?

-Mert, össze vagyunk veszve és én utálom ezt a helyzetet. Mert a barátom. Az apja, Voldemort legfőbb szövetségese volt, tehát könnyen pályázhat a halálfalók közti vezető szerepre. S lehet, hogy soha többé nem látom a barátomat.- hadarta el Ginny, pedig egész álló nap nem tudta mit is fog válaszolni erre a kérdésre. Hermione pedig csak hallgatott.

-Szeretem.- szólalt meg halkan Ginny. Mio még erre sem szólt semmit, csak megölelte barátnőjét, s halkan pityeregtek így egy darabig. Elsőként Hermione szedte össze magát.

-Ez elkerülhetetlen volt. Most pedig mesélj el mindent, de tényleg mindent.- mondta Mio, majd elmosolyodott. Ginny viszonozta a gesztust, majd elmesélte az elmúlt hónapok eseményeit, de csak miután felmentek a szobájába. Herm egy darabig hallgatott, majd ismét ő törte meg a csendet.

-És milyen volt?- kérdezte pajkos kis vigyor kíséretében.

-Mi milyen volt?- kérdezett vissza a vörös hajú lány.

-Hát a csókja!- tárta szét barátnője a kezét. Ginny csak somolygott, s áldotta barátnője eszét. Még jó ideig beszélgettek, míg végül Ginny belealudt a csevegésbe.

-Jó éjt!- suttogta Hermione, majd betakarta Ginnyt, és ő is elment lefeküdni. Férje még épp idejében fújt takarodót, így még beszélgethettek egy csöppnyit.