A visszautazás Roxfortba ismét egy káosz reggellel ajándékozta meg a Weasley családot. Ginny mosolyogva integetett családjának a vonatról, majd elindult fülkét keresni. Milyen furcsa újra Roxfort felé utazni. Ahhoz képest, hogy már csak én utaztam, szinte még nagyobb felfordulás volt reggel, mint szokott. –merült bele gondolataiba, míg egy hang ki nem zökkentette onnan.

-Á, Dennis! Szia!- fordult volt évfolyamtársának öccse felé.

-Jaj, de régen láttalak. Hogy vagy? Visszajössz az iskolába?- hadarta a fiú, aki bátyjára ütött. Most, hogy a lánynak volt szusszanatnyi ideje jobban szemügyre vette a nála egy évvel fiatalabb fiút. Colinnal ellentétben neki sötétbarna haja volt, és kék szeme. Egyetlen egy év leforgása alatt nagyon sokat változott. Férfiasabb lett, arcvonásai markánsabbá váltak, hangja pedig feltűnően mélyült. Ráadásul ingen okos fiú, ezt már régóta tudja.

-Igen, régen találkoztunk. Köszönöm jól vagyok. Hát, amint látod, visszamegyek tanulni. S te hogy vagy?- kérdezte mosolyogva a lány. Igazából ezen a napon még nem nagyon volt olyan pillanat, amikor nem mosolygott volna. Izgatott s volt, s újra boldog is.

-Ó, ez remek. Akkor szolgálatára évfolyamtárs.- azzal kezet nyújtott, s kacsintott. A folyosót pedig hamarosan bezengte hangos kacagásuk. Ginny Dennisék fülkéjébe ült be, ahol megismerkedett még pár újdonsült háztársával. Az út remekül telt. Sokat beszélgettek, sokat viccelődtek, nevettek. S folyt eszmecsere az iskoláról, új reformokról, s miegymásról. A Roxmortsi állomáson Ginnynek volt pár perce szót váltani Hagriddal. Majd kissé elszomorodva vette tudomásul, hogy már ő is látja a thesztrálokat. A lemenő nap sugaraiban fürödve utaztak Roxfortig a rémlovak vezette kocsival. Lassulva kanyarodtak be a vadkanos kapun, majd megálltak a kastély előtt. Ginnyt egyik percről a másikra szállták meg az emlékek, s könnyek szöktek a szemébe. Majd egy segítő kéz ölelte fel hátulról, s indulásra késztette. Dennis volt az, és biztatóan rámosolygott a lányra. Ginny erőt vett magán, s visszatartotta könnyeit. Úgy hitte már nem bőgi el magát, olyan könnyen, hát tévedett. De erősebb volt az olykor rátörő érzelmeknél. Helyet foglaltak a Griffendél asztalánál, s Ginny jólesően nézett végig a termen. Olyan megnyugtató volt, maga a hely, a diákok. Ginny a diákokról a tanári asztal felé vezette tekintetét, majd megállapodott rajta. Majd a hirtelen felismeréstől szinte felugrott.

-Hát ezért nem láttam a vonaton, sem a Mardekár asztalánál!- kiáltott fel.

-Tessék? Ki? Jól vagy Ginny?- kérdezte Dennis, ahogy ránézett a falfehér lányra.

-I-igen. Én nagyon fáradt vagyok. Megkeresem McGalagonyt, aztán felmegyek lefeküdni.

-Rendben. Jó éjt!- kiáltott utána a fiú. Ginny határozott léptekkel indult el a tanári asztal felé.

-Jó estét! McGalagony professzor, beszélhetnék magával?- kérdezte minden erejét összeszedve. Erre a hangra nem csak a szólított, hanem jóformán az egész tanári kar felnézett. Ginny mégis csak egyvalaki reakcióját figyelte. Egy szőke hajú, szürke szemű, fekete taláros, fiatal professzor. Aki ráadásul csak egy évvel volt öregebb nála, és még reménytelenül bele is szeretett. Kifejezéstelenül nézett a csillogó szempárba, amiben csodálkozást, és szemrehányást is vélt felfedezni.

-Miss. Weasley figyel maga rám?- kígyózott be fülébe a hang, amitől feleszmélt.

-Oh, elnézést professzorasszony, de már nagyon fáradt vagyok.- mondta a nőnek, miután nagy nehezen felé fordította tekintetét.

-Rendben, megértem Ginny. Tudod a szobád, a 6-osok szobája. Az órarendedet pedig holnap tisztázzuk. Jó éjszakát! -mondta McGalagony.

-Értem. Jó éjt!- felelte Ginny, majd rá se nézve senkire távozott. Ismét elsüllyedt gondolataiban a klubhelység felé.

-Ööö- motyogott vmi olyasfélét, hogy elfelejtette megkérdezni, most jött vissza először a Kövér Dráma portréjának.

-Kentaur!- jött a segítség a lány mögött.

-Pontosan!- mondta a hölgy, majd helyet adott a belépésre. A két fiatal belépett, Ginny tanácstalanul kémlelte, merre van is a hatodikos lányok szobája. Ám Dennis ismét segített rajta.

-Arra van.- mondta és egy jobb oldali lépcsőfeljáróra mutatott.

-Köszönöm. Szép álmokat!- mosolygott. Majd elindult a mutatott irány felé, s hamarosan belépett a helyiségbe. A szoba téglalap alakú volt, s négy ágy volt benne elhelyezve. Az ajtóhoz legközelebbi ágy mellett ott állt Ginny ládája. A tetején pedig ott huhogott az új baglya, Henry. A lány mivel még nem hallott zsongást kipakolt ládájából, gyorsan letusolt, majd pizsamájába bújt, és le is feküdt. Álom viszont még sokáig nem jött a szemére. Teste már elaludt, agya azonban lázasan zakatolt. Még halotta feljönni szobatársait, halotta beszélgetésüket. Majd minden elhalkult, a gyertyák is kialudtak. S hamarosan ő is zuhant az édes öntudatlanságba.