7. Megmérettetés
...
7.
Megmérettetés
A lány felszaladt a
szobájába átöltözni, addig Harry kedvenc foteljében ücsörögve várta, hogy
elkészüljön. Nem telt bele sok idő, és Ginny már meg is jelent előtte.
A fiú felnézett rá, s egy
mosolygó, szép arcot látott.
- Máris jobb – mondta a
lány elégedetten.
Sminkjét fennhagyta,
hiszen a legkevésbé sem volt eltúlzott, sokkal inkább ízléses. Haja is a
megszokott könnyedséggel omlott vállaira, és az ezúttal már kényelmes, rövid
ujjú felsőjére. Csak a színe maradt ugyan olyan fehér, míg mellé egy világoskék
farmert húzott, ami kiemelte sportos alakját.
Harry elvigyorodott.
- Tökéletes – mondta, és
felállt hogy órára induljanak.
Szerencsére nem tűnt fel
neki, hogy a lány arca olyan színben tündökölt egyetlen kiejtett szava után,
akárcsak tincsei. “Tökéletes.”
- Sajnálom, ha esetleg túl
nyersnek tűnhettek szavaim, mert egyáltalán nem a bántás volt a céljuk – szólalt
meg ismét Harry, miközben udvariasan maga elé engedte Ginnyt a portrélyukhoz
érve.
- Ne aggódj, megértettem,
és amint látod egyetértettem – felelte kedvesen a lány, s kimásztak.
- Várj csak! – fordult
felé a fiú mikor már a folyosón haladtak. – Neked nem is lenne most bűbájtanod
igaz? Flitwick tegnap hirtelen lebetegedett, így a ma reggeli óra
elmarad.
- Ez az én formám, igaz? –
nevetett Ginny. – Most mehetek veletek SVK-ra.
Erre Harry
megtorpant.
- Még van időnk
visszamenni. Az osztálytársaid is biztos a klubhelységben gyűlnek
össze.
- Nem kell – rázta meg
Ginny a fejét. – Ez a tantárgy a leghasznosabb. Szívesen megyek
veletek.
- Ahogy akarod – hagyta rá
Harry, és a teremig meg sem álltak.
A többiek már mind ott
sorakoztak, és Hermione feltűnően sápadtnak látszott. Harrynek az volt az első
gondolata, hogy biztos már megint Ronnal veszekedett, de mikor odalépett
hozzájuk Ginnyvel az oldalán, a lány azonnal felé fordult.
- Harry, ugye tudod hogy
tegnap telihold volt?
- Hogyan? – hökkent meg a
fiú. Ez teljesen kiment a fejéből.
- Ma Piton tartja az órát
– fűzte tovább Ron.
Barátai mind őt nézték, s
Harry értette mire akartak kilyukadni. Megvonta a vállát.
- Ha nem köt belém, nem
fog történni semmi – jelentette ki.
Ez azonban nem úgy tűnt,
mintha megnyugtatta volna őket, s a fiú sejtette, hogy ezzel nem az iránta való
bizalmatlanságukat fejezték ki.
Hamarosan feltűnt kedvenc
tanáruk lobogó fekete talárjában, és intett az osztálynak induljanak befelé. A
teremben előhúzta pálcáját, mire az asztalok és székek mind a fal mentén
sorakoztak fel, helyet hagyva a gyakorlásnak.
- Ma az összetett
varázslatokat fogjuk gyakorolni, természetesen non-verbálisan. Alkossanak
párokat! – adta ki az utasítást.
Ron Hermionehoz állt,
Harry mellé pedig Dean került. Ginny a terem szélére húzódott, és csendesen az
egyik pad tetején ücsörgött. Dumbledore alighanem figyelmeztette a tanárokat,
hogy előfordulhat a jelenléte hetedéves órákon is, mert Piton szóra sem méltatta
ottlétét.
- Ezen varázslatok
elsajátítása igen nagy előnyhöz juttathatja az alkalmazóját megtámadása vagy épp
védekezésre kényszerülés esetén. A mágus nem csupán egy, hanem egyszerre több
vagy koncentráltabb átokkal képes felvenni a harcot, esetleg miközben pajzsot
idéz, akár viszont támadást is indíthat.
Az lesz a feladatuk, hogy
egyszerűbb ártásokat küldjenek partnerükre, természetesen összetetten, kombinált
formában. Addig a másikuk kivédi azt egy Protegoval, majd cserélnek, és elvégzik
ugyan azt fordított esetben. Kezdhetik! – adta ki az ukázt.
Több helyütt már villantak
is a pálcák, bár egyeseknek még maga a non-verbális varázslás is elég nehézkesen
ment. Néha fel is harsant egy-egy hangosan kimondott Protego
védekezésül.
Harry is odafordult Dean
felé, aki kicsit bizonytalanul tekintett rá. Már épp kezdték volna a gyakorlást,
mikor Piton odalépett hozzájuk, és gúnyosan a fiúra nézett.
- Lám csak Mr. Thomas. Jól
látom, hogy tart az ellenfelétől?
Harry lejjebb eresztette
pálcáját. Tudta mi következik. Akárcsak osztálytársai, mert mind érdeklődve
néztek oda. A férfi most felé fordult. – Hallottam legújabb “hőstettéről” a
faltörő kossal. Nem bírta megállni, igaz Mr. Potter? Be kellett mutatnia
csodálatos képességeit és a Kiválasztott jelentőségét.
Harry dühösen meredt az
utálatos sápadt arcra.
- Mért fáj az magának? –
kérdezte nem éppen udvariasan.
Piton arca megfeszült az
indulattól.
- Azt ajánlom viselkedj!
Egyéb iránt pedig, - villant meg gonoszul fekete szeme – nem hinném hogy azt
kéne irigyelnem tőled, hogy szembe kell majd nézned a Nagyúrral, aminek nem túl
kétséges a kimenetele – susogta egyre halkabban.
Az osztályban azonban
olyan csend uralkodott, hogy szavait mindenki tisztán hallotta.
Harry keze ökölbeszorult,
és gyűlölködve nézett a tanárra. Nem csak ő volt így ezzel. Ginny megfeszült
ültében és villámló tekintettel meredt Pitonra, akárcsak Ron és Hermione.
- Még mindig “Nagyúr”,
igaz? – kérdezte sokatmondóan és csendesen a fekete hajú fiú.
- Amíg valaki le nem győzi
Potter, közlöm hogy ez így marad – felelte a férfi. – Addig viszont, - húzta el
a száját gúnyosan – mivel láthatóan Mr. Thomas nem áll a helyzet magaslatán,
lássuk, hogyan idézel pajzsot összetett varázslatra.
Azzal hirtelen lendítette
pálcáját, és egy vörös és halványkék átok suhant Harry felé. A fiút azonban nem
érte meglepetésként a dolog. Ügyesen kivédte a pajzzsal a támadást, s nem is
elégedett meg csak ennyivel. A Protegoval egy időben habozás nélkül viszonozta a
tüzet, és most Piton felé suhant a fénycsóva. A férfi nem számított rá, így az
utolsó pillanatban sikerült csak védenie, majd Harryre meredt.
- Már megint játszadozol,
Potter?! – kérdezte dühösen.
- Csinálhatjuk rendesen
is, professzor – válaszolta, az utolsó szót gúnyosan megnyomva.
Társai elképedve figyelték
a jelenetet.
Piton végigmérte az előtte
álló fiút, majd így szólt.
- Elfogadom a kihívást.
A többiek még fel sem
fogták mi történt pontosan, mire Harry már távolabb is húzódott, és hamarosan a
terem közepén álltak, egymással szemben Pitonnal. Nem is vártak tovább, csaknem
egyszerre lendültek támadásba. Harry fürgén arrábbugrott egy felé siető tűzgömb
elől, míg a másik átkot védte a pajzzsal, és már lendítette is ismét pálcáját.
Piton megtántorodott az őt
elért fuvallattól, s dühösen, mintha csak egy kardot tartana a kezében,
megsuhintotta pálcáját. Harry felismerte az átkot, így megidézett egy különösen
erős pajzsot, amiről biztosra vette, hogy fel fogja a Rictumsemprat. Nagyon jól
tette, mert hamarosan két másik fénycsóva is semmivé foszlott rajta. Eltökélten
támadott tovább.
Erősen koncentrált, így
egymás után két-két kombinált varázslatot küldött tanára felé. Az sikeresen
hárította őket, egy kivételével, ami elől már csak arrébb ugrani volt
lehetősége. Mégis kissé elkésett vele, s felszisszent, amikor a láthatatlan
penge végigvágta bal arcfelét.
A diákok ide-oda kapták
tekintetüket a párbajozók között, s most több lány felsikkantott Piton fröccsenő
vérét látva. Dühödten nézett ellenfele arcába, aki ettől cseppet sem illetődött
meg.
Ginny sápadtan figyelte a
küzdelmet, s lassan egy eddig ismeretlen érzés kezdett benne körvonalazódni,
ahogy a fekete hajú fiúra nézett, és a máskor oly nyílt és gyönyörű zöld
szemekbe.
Akkor kezdett tudatosulni
benne, hogy most, itt, félt Harrytől. Olyan átható erő sugárzott belőle, és a
tekintetében olyan mérhetetlen gyűlölet látszott Piton iránt, hogy ő a tanár
helyében már rég elfutott volna.
A bájitalmester kezével
odakapott, és megérintette a sebet, ugyanakkor már támadott is. A fiúnak nem
sikerült teljesen hárítania, így vagy két métert repült hátra, ám egy ügyes
félfordulatnak köszönhetően guggolásba érkezett. Egyik lábával megtámasztotta
magát, majd felnézett, és viszonzásul lendítette pálcáját.
Többen felhörrentek a
mutatványt látva, sokszor másodpercenként történt valami. Harry szája felrepedt
az előbbi ütéstől, és vér szivárgott belőle, de már ismét állt, és nem is
tétlenkedett. Iszonyú gyors volt, és fürgén reagált a felé siető átkokra.
Hirtelen az egyik asztalra irányította pálcáját, majd már fordította is vissza
ellenfele felé.
Piton már csak arra
eszmélt, hogy egy zöldes színű fénynyaláb tart felé, és közvetlen előtte egy
hatalmas kutya áll, az iménti asztalból átalakulva. Az már tátotta is a száját
hogy ráugasson, s a hang mellett egy vastag tűznyaláb is kicsapott az állat
torkából. A férfi meglepődve nézte, mire a lángok elérték a testét. Gyorsan
elkapta az útjából a kezét, de a talárja erősen megpörkölődött. Vizet árasztott
rá, majd egy széles mozdulattal elröpítette a közeléből a kutyát, ami vonyítva
terült el a sarokban.
Még észrevéve Harry
következő felé közelítő átkát pajzsot idézett, s füstölögve meredt a fiúra,
ezúttal szó szerint is. Harry megeresztett egy vigyort, majd már vetődött is a
vészesen suhanó megannyi penge elől. Az egyik épp a feje mellett vágódott a
szekrénybe, s vele egy időben néhány fekete hajszál hullott a terem kövezetére.
Azonban amíg levágott haját figyelte, Piton további átkokkal támadott.
Ezúttal nem reagált elég
gyorsan, s érezte amint bal karja hátborzongató reccsenéssel kísérve szilánkosra
törik. Egy pillanatra felkiáltott fájdalmában, s hangja megannyi osztálytársa
kiáltásával keveredett. De tudta hogy nincs ideje most ezzel foglalkozni.
Megidézett egy erős pajzsot, hogy addig is védje magát, majd pálcáját saját,
törött karjára szegezte.
- Ferula! – mondta
gyorsan, mire szoros sínpólya tekeredett köré. Fintorogva engedte le a kezét
maga mellé, és kissé zihálva fordította tekintetét ismét Pitonra. A művelet alig
pár másodpercig tartott, és neki esze ágában sem volt feladni a küzdelmet.
Kis kört írt le a feje
fölött a pálcával, mire egy tornádóhoz hasonlatos széltölcsér keletkezett, s már
indult is a bájitalmester felé. A férfi elismerően vonta fel szemöldökét, majd
elkezdte motyogni az ellenátkot.
Harry azonban nem várta
meg míg befejezi, már küldte is a kések átkát, amelynél egy kombinált igével
elérte hogy valamennyi hegye felforrósodva lángoljon.
Piton éppen megszüntette a
förgeteget, amikor észrevette mi tart felé. Már nem volt ideje semmire. Egy
dolgot tehetett, gyorsan hasra vetette magát. Az egyik penge közvetlen a
karjánál fúródott a földbe, pálcát tartó kezét talárjánál fogva odaszögezve.
Dühödten rántotta fel végtagját, alaposan megsebezve a csuklóját, amiből
megeredve folyt a vér.
- Elég volt – sziszegte, s
egy hatalmas lendületű taroló átkot indított a fiú után. Hirtelen felpattant, és
megismételte a műveletet. Harry az elsőt még védte, de a második már mellkason
találta. Akárha tranbulinra ugrott volna, felrepült, s még épp látta a felé
siető lefegyverzőátkot.
Zuhantában gyorsan kilőtte
a saját ártását, majd nyögve landolt a padlón, és érezte hogy pálcája kirepül a
kezéből. Piton is hátracsúszott pár métert az őt elért fénycsóvától, majd a
földön ülő fiúra szegezte tekintetét.
Harry lehunyt szemmel
koncentrált, s hamarosan érezte hogy sikerrel járt. Egy csapatnyi madár indult
meg erőteljes szárnycsapásokkal a hökkent férfi felé, aki csak jó pár átok
kilövésével volt képes megszabadulni tőlük. Majd néhány utolsó villanás, és
ismét egymással szemben álltak. Az eltüntetett madaraknak csak egy-egy tolla
lebbent körülöttük.
Mindketten szaporán vették
a levegőt. Harry karján tartott a kötés, szájából és halántékán vér folydogált.
Piton arcán mély seb
tátongott, csuklóját is csúnyán felsebezte, talárja jobb napokat is látott már.
Viszont ami a legfontosabb, Harry pálcája is az ő kezében volt. Hosszú
másodpercekig némán meredtek egymásra, majd a férfi lendületesen a fiú felé
dobta a pálcát. Harry ügyesen elkapta, s leengedte maga mellé.
Minden gúny nélkül
biccentett egyet Pitonnak a párbaj elismert lezárásaként. Osztálytársai meredten
rábámultak a gesztust látva, de csak akkor esett le az álluk igazán, amikor a
férfi viszonozta azt.
- Mikor tanultad meg a
pálca nélküli idézést? – kérdezte érdeklődve.
- A nyáron, miután
betöltöttem a tizenhetet, és az az idióta Scrimgeour nem használhatta fel
ellenem ha gyakorlok.
Piton furcsálló
tekintettel rábólintott, majd szokásos modorában azt mondta.
- Húsz pont a
Griffendéltől, és három hét büntetőmunka hétvégenként Potter, amiért szájaltál
és nem azt tetted órán, ami a feladatod lett volna.
Harry gunyorosan
rábólintott, majd a férfi folytatta, de ezúttal az egész csoporthoz intézte
szavait.
- Mr. Potter és én a
gyengélkedőre megyünk. Az órának vége. A padokat tegyék a helyére!
Azzal a párbajozók
elhagyták a termet. Harrynek egy szó ellenvetése sem volt. Jó ideig szótlanul
haladtak egymás mellett, majd Piton törte meg a csendet uticéljukhoz érve.
- Miért nevezted a
minisztert idiótának?
A fiú rápillantott.
- Igazán egyszerű rá a
válasz: mert az.
A tanár most horkantott
egyet.
- Ne játszadozz Potter!
Van rá okod, amiért így gondolod, és engem ez az ok érdekel.
Ekkor már a gyengélkedő
ajtajában álltak, s egymás mellett léptek be a szobába.
- Scrimgeour nem bírja
felfogni, hogy nem hagyom magam felhasználni a céljaihoz, és nem vagyok hajlandó
elárulni Dumbledoret, sem pedig alárendelni magam a Minisztériumnak. Neki kell
egy támogató, hogy fenntarthassa a látszatot, de nekem nem hiányzik a politika,
akárhányszor is keressen fel.
Piton elgondolkozott egy
pillanatra, közben egyikük sem vette észre, hogy a beszélgetésüknek végig volt
egy tanúja.
- Már értem mért mondtad
hogy felhasználhatta volna ellened ha tanulsz – mondta, majd sötét szemeit ismét
Harryre villantotta. – És akkor ami most történt. Miért volt szükség erre az
egészre?
Diákja most is állta a
tekintetét.
- Ne aggódjon professzor,
nem az az életcélom, hogy magának keresztbetegyek. Egyszerűen ki akartam
próbálni magam.
- Velem? – kérdezte
értetlenül a férfi, noha arckifejezésén látszott, hogy először még inkább
kiabált volna az előbbi szemtelen válaszért.
- Maga halálfaló, és igen
jólképzett, erős varázsló. Ha egyikükkel sem bírok el, Voldemort ellen sem lenne
semmi esélyem.
Piton hökkenten nézett rá,
Harry pedig nem értette mért is mondta el mindezt tanárának. Majd halványan
megvonta a vállát. Végülis mindegy. A férfi ezzel nem tud mit kezdeni ellene, a
Scrimgeourral való ellenszenve pedig akárkinek nyilvánvaló lehet, ha odafigyel.
- Most viszont már eléggé
fáj a karom, úgyhogy… - majd elfordult a bájitalmestertől, hogy Madam Pomfrey
segítségét kérje, ám azonnal elharapta a mondatot, amint meglátta a nem messze
tőlük álló Dumbledoret. – Igazgató úr – nyögte döbbenten.
Erre Piton is megfordult,
és mindketten a nyugodtan álldogáló idős mágusra néztek.
- Szervusz Harry. Perselus
– biccentett. – Hogy ment?
Miközben beszélt,
kifürkészhetetlen tekintettel figyelte a megviselt állapotban lévő férfiakat.
Piton furcsán
rajtakapottnak érezte magát, és nem is volt semmi kedve válaszolni. Harry
azonban kezdte visszanyerni szokásos hangszínét így azt mondta.
- Honnan tudja, professzor
úr?
- Ez elég nyilvánvaló
fiam. Csak rátok kell nézni – s ezt áthatóan meg is tette. – Mellesleg
mindketten meglehetősen megviseltnek tűntök – szemeit most kollégájára
függesztette.
Nem lehetett tudni, hogy
ezt megrovásként teszi, mert diákja ilyen állapotba került, vagy épp azért, mert
meglepi hogy Piton sincs sokkal jobb színben.
Harry addig mintha csak
meglátását igazolva tenné, fáradtan leült az egyik ágy szélére.
- Tanulnom kell még –
válaszolta meg diplomatikusan az először feltett kérdést.
Így nem kellett elmondania
hogy tanára legyőzte, ráadásul elég volt a férfire nézni, hogy az is
nyilvánvalóvá váljon, hogy azért nem volt olyan könnyű dolga.
- Értem – fordult hozzá
Dumbledore, ám előtte szemeivel még jelezte a bájitalmesternek, hogy várja majd
a válaszát. – Bár amint látom, okoztál egy kis gondot Piton professzornak.
A férfi erre elhúzta a
száját, de nem szólt közbe. Harry viszont értette miért nyomta meg az utolsó két
szót.
- Sajnálom igazgató úr.
Tudom mit akart ezzel mondani. Tisztában vagyok vele, hogy egy tanárommal
párbajoztam, de…- itt felnézett az idős arcba. – A beszélgetést elejétől a
végéig hallotta, igaz?
Dumbledore
bólintott.
- Akkor nem ismétlem el
mért tettem – hajtotta le a fejét. – Tudom hogy nem helyesli, és sajnálom hogy
csalódást okoztam, de szükségét éreztem.
Az igazgató halványan
elmosolyodott, s kissé közelebb lépve nézett le az előtte ülő fiúra.
- Harry – szólította meg,
mire felnézett. – Valóban nem helyeslem, - bár ugyan ezt Perselus esetében is
elmondhatom – viszont megértelek. Ellenben arra is nagyon jól emlékszem, hogy
megkértelek, ne akarj megfelelni a túlzott elvárásoknak. Éppen elegendő súly
nyomja a válladat. Most pedig, amint Madam Pomfrey rendbe hozott, visszatérhetsz
a társaidhoz. Biztos vagyok benne, hogy Piton professzor már kirótta rád az
általa helyesnek vélt büntetésedet.
Harry csak bólintott, majd
mintha csak végszóra tenné, feltűnt Madam Pomfrey és alaposan megvizsgálta a
fiút. Miután a csontforrasztó megtette a hatását, a lelkére kötötte, hogy még
legalább két-három óráig maradjon nyugton és pihenjen. Harrynek ez nem is esett
nehezére, mert egy kicsit fájt mindene. Elindult hát a klubhelységbe.
Amint kilépett a
gyengélkedőről, Dumbledore Pitonhoz fordult.
- Nos Perselus, hogy
teljesített?
A férfi minden lelkesedés
nélkül, tárgyilagosan sorolta.
- Meglepően sokat
fejlődött. Képes a pálca nélküli idézésre. Gond nélkül alkalmazza non-verbálisan
az igéket, s ahogy már Minerva is mondta, az összetett, érzelemalapú varázslatok
az erősségei. Gyors és találékony, emellett láthatóan sosem adná meg
magát.
Az igazgató hümmögve
bólogatott. Közben Madam Pomfrey rosszallóan motyogva ellátta Piton sérüléseit.
A vágások gyorsan beforrtak, a talárján pedig egyelőre nem tudott segíteni, így
a két férfi együtt indult el kilépve a kórteremből.
|