Másnap Ginnyt a szobatársai ébresztették fel.

-Ginny! Ébredj már! Elkésünk az óráinkról!- mondta Linda. Ginny ezekre a szavakra azonnal feleszmélt, s majdhogynem kiugrott az ágyából.

-Jaj, nem akarok elkésni már az első napon. – mondta majd sietve magára kapkodta ruháit.- Egyébként jó reggelt!- mondta már a szobából kilépve s a lányokra mosolygott.

-Neked is!- hangzott Sarah és Emily kórusa. Ginny éppen hogy elindult az asztal mentén, látta, ahogy az igazgatónő is elindul felé. Félúton közöttük pedig az asztalnál Dennis ült, aki lázasan integetett a lánynak.

-Jó reggelt Dennis!- mondta a fiúnak, miközben leült mellé.

-Köszönöm. Neked is jó reggelt!- válaszolta a fiú, majd majszolta tovább a megkezdett pirítósát. Mire Ginny megpakolta tányérját, addigra McGalagony is odaért.

-Jó reggelt Mis. Weasley!- köszönt az asszony.- Itt az órarendje, de ellenőriznünk kell, hogy meg van e hozzá a megfelelő RBF vizsga.

-Magának is! Itt van.- adta át a papírt.

-Ezzel meg is volnánk.- mondta McGalagony, miután átfutotta a vizsgaeredményeket, majd visszaadta Ginnynek, de már az órarenddel együtt.

-Hmm.

-Mi az?- kérdezte Emily.

-Semmi, csak elég üresnek tűnik.- válaszolt a feltett kérdésre, közben kicsusszant a kezéből a lap, mivel Dennis kihúzta onnan.

-Igen, nincs olyan sok óra. Viszont ami van, az nagyon nehéz. Meg házi feladatból sem kegyelmeznek a tanárok.

-Meglátszik, hogy egy évet kihagytam. Pedig az összes bátyám erről áradozott.- vette vissza nevetve a lány az órarendjét. Jól megreggelizett, majd Dennissel és Sarahval elindultak Átváltoztatástanra. Emily és Linda az ellenkező irányban indultak el, mivel ők nem aurornak tanultak, hanem gyógyítónak. Az órák gyorsan forogtak, míg végül szerdán elérkezett az első bájitaltan Malfoy professzorral. Ginny, mint mindig is szorongva lépett a pince felé vezető lépcsőre. Míg el nem érte a termet a tegnap estén gondolkozott. Történetesen arról, amiről Emilyvel beszélgetett. Csak ketten voltak a szobában, mert a többiek még vacsorázni voltak. Ginny Emilyvel volt legszívesebben. A másik két lányt őszintén szólva gyerekesnek tartotta.

-Ginny.

-Igen?

-Neked tetszik Dennis?

-Miért kérdezed?

-Csak azért, mert te tetszel neki.

-Hát nem is tudom. Most eléggé labilis az érzelmi állapotom.

-Akkor elemezzük ki. Persze csak ha akarod.

-Joh. Úgy is el kell mondanom valakinek. Ezzel a dologgal meg leginkább hozzád fordulnék.

-Rendben. Akkor kezd el.

-Tudod Dennis nagyon rendes fiú, csak…

-Bánt, hogy fiatalabb nálad.

-Nem, dehogy, az lenne a legkevesebb.

-Akkor?

-Mást szeretek. Miatta vagyok itt.

-Mesélj róla!

-Felesleges beszélnem róla. Bocsáss meg, de nem árulom el ki az. Ostoba voltam. Most majd meg látjuk ki lehet e javítani. Kedves vagy, hogy meghallgattál.

-Van még valami?

-Igen. Tudod nagyon furcsa itt lenni. Nem tudok újra olyan lenni, amilyen voltam itt, amilyenek ti vagytok. Ez az egy év sok mindent megváltoztatott. Más a látásmódom, mások az értékeim. Felnőttem, hamarabb is, mint kellett volna.

-Igen, de most, hogy újra itt vagy. Nem kell újra gyereknek lenned. Csak légy boldog, gondtalan, feledd el a rosszat.

-Igazad van. Így próbálok majd tenni.

Az a bizonyos pinceajtó elé ért. Visszarévedt a valóságba. Csengőszó hallatszott, Ginny pedig szabályosan remegett. Hogy miért? Mert félt az új helyzettől. Az elutasítástól. De a legjobban az aggasztotta, hogy magának köszönhet mindent. Kinyílt a terem ajtaja, s egy szőke alak bukkant fel.

-Jó napot mindenkinek! Fáradjatok be a terembe!- adta ki az utasítást a professzor. Ginny erőt vett magán, s határozottan indult el a terem felé. Ő lépett be elsőként a terembe, és végig magán érezte Draco pillantását. Dennissel egy középen elhelyezkedő padban ültek le.

-Üdvözlök mindenkit! A nevem Draco Malfoy. Tudjátok a helyes megszólításomat. Én tanítom nektek ettől a félévtől kezdve a bájitaltant. Az előző tanárotoknak sürgősnek látszott elhagyni a kastélyt. Az oka nem rátok tartozik. Most pedig lássuk csak a névsort.- mutatkozott be, majd a névsorba kezdett beleolvasni. Ginny arcáról rögtön leolvadt a mosoly. Az ő neve következett.- Ginerva Weasley.

-Itt vagyok professzor úr.- mondta Ginny, szépen kihangsúlyozva az utolsó szót. Mellette Dennis belenevetett a tenyerébe, míg Draco felvonta a szemöldökét, de szinte azonnal folytatta is a névsorolvasást. Eközben Emily számára kezdett világossá válni Ginny szerelmének kiléte. Az óra nagyon kellemesen telt. Ginny biztos volt benne, hogy Draco sokkal jobb tanár, mint Piton volt, még Lumpluscknál is. Meg aztán az öreget nem is komálta annyira.J Az óra végét jelző csengőkor egy kéz reppent a magasba, jelezve, hogy mondanivalója van. Egy griffendéles fiú volt az, s kis egérhangon szólalt meg:

-Professzor úr, de maga ha jól tudom két évfolyammal volt fölöttünk, s az utolsó évét nem is végezte el. Ezen a  mardekárosok hangosan felharsantak, de még a griffendélesek is jót mulattak.

-Igen csupán két évvel vagyok idősebb nálatok. Az utolsó évemet, és a vizsgáimat pedig nem a Roxfortban végeztem el.- válaszolt készségesen a professzor, s szája sarkában kis mosoly bujkált. – Rendben. Az órának vége. Elmehettek. – adta kis az utasítást, majd maga is készülődni kezdett. Amint az ajtó felé vette útját, lehervadt a mosoly az arcáról, mert meglátta Ginnyt. Már csak ketten maradtak a teremben. Mindketten elég feszélyezetnek tűntek. Ginny szólásra nyitotta a száját, de mégsem jött ki hang a torkán. Nem tudta ugyanis hogyan szólítsa a két méterrel előtte álló fiút.

~Sajnos a gyanúm beigazolódott. Miattam jött vissza. De nem akarom bajba juttatni. Harryt sem engedte el. Engem sem fog. De vajon jelentek neki annyit, mint Harry jelentett neki?- gondolta a fiú. Majd hirtelen ötlettől fogva megszólalt:

-Mit óhajt Mis. Weasley?

-Semmit tanár úr. Viszlát!- azzal sarkon fordult, s hamarosan már a lépcsőket rótta. Draco megkönnyebbülten felsóhajtott. Egyelőre megúszta. S tudta, hogy csak drasztikus hozzáállással tudja majd Ginnyt távolságban tartani magától, vagyis inkább a szívétől.