Emily még éppen látta a vörös hajú lány után becsapódni a földszinti lányvécé ajtaját. Utána indult. Az ajtó mögül még halhatta Ginny pityergését, de mihelyt kinyitotta az ajtót és belépett a hangok elhaltak.

-Ginny.- szólalt meg a lány, vigasztalónak szánt hangnemben. A megszólított azonban nem adta jelét, hogy bármit észrevett volna. Emily újra és újra próbálkozott, ám hasztalan. Így szépen megkereste a Ginnyt rejtő fülkét, s majdhogynem rárontott.

-Menj el, kérlek.- szólt halkan, könnytől kipirosodott szemekkel Ginny. Emily nem távozott, s szólni sem szólt semmit. Boci szemekkel nézett újdonsült barátnője szemébe, majd leguggolt elé. Fekete szemeiben sajnálat tükröződött, hosszú, lófarokba kötött, fekete haja halkan csattant hátán a mozdulattól. Ginny megtörülte szemeit, csakhogy kezdjen valamit remegő kezeivel. Majd végül is Emily törte meg a csendet.

-Draco Malfoyt szereted. Igaz?- kérdezte halkan. Ginny tudta, nincs értelme titkolózni, vagy tiltakozni. Bólintott. Emily felállt, s mosolyogva barátnője felé nyújtotta jobbját. Ginny el is fogadta, s mosolyogva felállt. Majd miután rendbe hozták Ginny szemeit, vidáman trécselve indultak el következő órájukra.

*

Ginny idegesen konstallálta, hogy a hatodik év nagyon nehéz. Ám két hűséges barátja mindenben segítették őt. Az sem javított a jó kedvén, hogy Draco ezen túl keresztülnézett rajta. Ha pedig elkerülhetetlen volt egymással beszélniük kerülte tekintetét, s mint egy tanár a diákjával, úgy zajlott köztük a párbeszéd. Ginny már feladta, hogy megtörje ezt a falat, de a fiú tudta nélkül nyomozott utána. Tudta ugyanis, hogy nyomós oka van a fiú viselkedésének. Azt is sejtette, hogy Lucius Malfoynak is köze van a dologhoz, túlságosan is sok köze. Hamarosan közeledett a félév első Roxmortsi kirándulás napja. Ebben az évben február 14-ére esett. Ginny és szobatársnői sorban utasították vissza a fiúk meghívásait. Ám különböző okokból. Ginny remélte, hogy ott majd tud végre normálisan beszélni Dracoval, Emily meg nem nagyon kedvelte a Valentin napot. Nos, hát Linda és Sarah pedig Dennis meghívásában reménykedtek.

-Ginny kész van már a bájitaltan házid?- kérdezte Sarah.

-Nem, még nincs.- felelte a lány. Ám ekkor egy remek, bár kissé fura terv ötlött az eszébe.- Ö, Sarah, ne is várj rám, mert én nem fogom elkészíteni.- mondta, majd mosolyogva távozott. Egyébként sem volt kedve elkészíteni, és talán még be is jön a terve.

Másnap Ginny somolyogva lépett be a piceterembe, s csak akkor hagyta abba, mikor Malfoy professzor az ő asztalukhoz ért, hogy beszedje házi dolgozataikat.

-Weasley kisasszony a dolgozatát.- kérte Draco.

-Nem készítettem el.- felelte Ginny s alig tudta türtőztetni magát, hogy ne nevessen.

-Mégis, ezt hogy értsem?- kérdezte a fiú kimérten.

-Elfelejtettem, professzor úr.- felelte, megbánást tettetve. Dennis is furcsán nézett rá, míg Emily kezdte felfogni a dolgokat.

-Akkor kénytelen leszek büntetőmunkát osztani magának.- közben pedig tartotta a kezét Dennis dolgozatáért.

-Én sem készítettem el, tanár úr.- mondta Dennis komolyan, közben pedig a táskájába csúsztatta, azt a bizonyos el nem készített dolgozatot.

-Büntetőfeladat, mindkettejüknek, szombaton. Reggel hatra legyenek itt.- mondta Draco kissé idegesen. A diákok meghökkenve nézték, amúgy türelmes, és megkegyelmező tanárukra. Míg Ginny gyilkos tekintettel meredt Dennisre, ő pedig elszántan nézett maga elé.

Az óra után elmentek ebédelni. Ginny ott vette elő Dennist.

-Miért nem adtad be a házit, amikor kész volt, és nem is akármennyi időt szenteltél rá.- kérdezte tőle, szemébe fúrva tekintetét.

-Nem akarom, hogy kiszolgáltatott helyzetben, kettesben maradj azzal az alakkal.- válaszolt Dennis, közben pedig átnézett Ginnyn.

-Dennis, te, te nagyon hülye vagy.- mondta Ginny már felállva. Emily pedig követte, miután egy pillantással meg tudta fojtani a fiút.

Emily,  McGalagony terme előtt talált rá barátnőjére. Ginny üveges tekintettel meredt a semmibe, hátát a falnak vetve.

-Végre megleltelek.- szólalt meg, csak, hogy Ginny tudatára adja jelenlétét.

-Miért kerestél?

-Nagyon is jól tudod, hogy miért.

-Te mondtál neki …

-Nem, magától sejt egy pár dolgot. – válaszolt Emily a félig feltett kérdésre. Ginny felsóhajtott.

-Bocsáss meg, hogy téged gyanúsítottalak. Nem érdemlem meg a barátságodat. Talán nem is volt olyan jó ötlet utána jönni.

-Nem haragszom. Ne mondj ilyeneket. Szerintem meg igen is megérte. Csak hagynod kellene neki egy kis időt.

-Hogy fogom túl élni a szombati büntit?- kérdezte a plafont bámulva Ginny. Beszélgetésüket félbehagyták, mivel hamarosan megérkeztek évfolyamtársaik. Majd kicsivel később megjelent a professzorasszony is.

*

Ginny szemei szombaton már négy órakor kipattantak. Halkan elkészült, majd lesétált a klubbhelységbe. Nagy megdöbbenésére az nem volt üres, az egyik fotelban egy könyvet olvasva Dennis ült.

-Szia!- köszönt halkan a fiúnak.

-Hm. Jó reggelt. –köszönt álmosan a fiú is. Ginny leült mellé, s tekintetét a fáradt fiú arcán pihentette.

-Én nagyon sajnálom, de ezt már nem tudom visszafordítani. Remélem nem haragszol nagyon.- szólalt meg a hajnali csendben a fiú.

-Tudom, és nem haragszom. De azt tulajdonképpen még mindig nem tudom, hogy miért tetted.

-Mi történt köztetek? Még mielőtt idejöttetek volna.- Ginny még a csodálkozásra is fáradt volt. De tudta, hogy ennyivel tartozik. Így hát elmesélte az ő szomorú meséjét. Majd csöndbe burkolóztak, végül Dennis felállt, és felvetette az ötletet, hogy esetleg lemehetnének a konyhába. Hogy ne üres hassal menjenek a büntetőmunkára. Meg kitudja, hogy meddig kell maradniuk.

-Fiúk!- állt fel nevetve Ginny. S elindult a fiú mellett. Majd fél hatkor már teli bendővel indultak el a pinceterem felé.