(Ginny)

Pocs�kul �rzem magam, f�radt vagyok. �pp most caplatok fel a klubhelyis�gbe egy katasztrof�lisan siker�lt edz�s ut�n. Borzad�ly! Szakad� es�ben, h�rom kis pisissel (m�r bocs) plusz a k�t nyafog� g�ppel. Pfuj! S term�szetesen nekem kellet �ket ir�ny�tani, mert a dr�gal�tos b�ty�m �s az ugyanilyen min�s�t�sben r�szes�l� haverja (k�ptelen vagyok Harryt mondani r�) le se tolt�k a k�p�ket! M�g annyira se, hogy bocsesz nem j�v�nk, vagy valami. Erre a kicsik, mondv�n �n vagyok a legnagyobb, mondjam meg, hogy mit csin�ljunk! Mondanom se kell mi lett bel�le. S most itt vonszolom fel magam a l�pcs�n, �s k�zben azon im�dkozhatok nehogy Mrs. Norrisszal vagy Friccsel �sszefussak (fussak? Heh, ez j�! Norm�lis temp�ra se vagyok �gy k�pes. Nem, hogy fut�sra!) nem t’om melyik lenne a rosszabb. (te j� �g? �n most magamhoz dum�lok?! „Ez az �r�lts�g els� jele…”  �, k�ssz Trelawney, sokra megyek most a „b�lcsess�geddel”!) Na akkor folytatva a gondolat menetemet: sz�rny� ez az �j csapat! Mi�ta Angelin��k elmentek. Egy �v m�lva meg m�r Harry�k (yippi! V�gre a nev�n „sz�l�tottam”!) sem lesznek. Na az maga lesz a katasztr�fa! (M�g j�, hogy m�s nem hallja a gondolataimat, biztos h�ly�nek n�zne. Hogy itt nyafogok. (De ez nem nyafog�s!) Ha csak nem bukkannak fel �j tehets�gek. �n se vagyok az sz�val mindegy. (Hermione most v�gna kup�n, ha ezt hallan�, mert szerinte t�l pesszimista vagyok. De tehetek �n r�la?) Amit k�tve hiszek. Au! A fejem! Hupsz m�ris itt vagyok, s m�g a gondnokkal sem futottam �ssze.

- Jelsz�? – mondja K�v�r Dr�ma szok�sos st�lus�ban.

- T�z �s v�z – ezzel a k�p felt�rul s �n, bem�szhatok a portr�lyukon. Keresek egy ismer�s arcot.

Mikor valaki h�tulr�l meg�t�gette a derekamat.  Vill�m gyorsan fordulok meg. Hi�ba ez a h�lye paranoia. Azt’szem Harryt�l szoktam el… (��! A francba! M�r megint r� gondolok!) Szeg�ny Stefanyt (ugye �gy h�vj�k? Na mindegy.) �gy megijesztettem, hogy r�m�lten h�k�lt h�tra.

- Bocs, nem akartalak megijeszteni – mondom egy kis mosoly k�s�ret�ben.

- Semmi baj. Csak azt szeretn�m mondani, hogy nagyon j� volt az edz�s. K�szi.

- Nincs mit. �gy vettem �szre a terel�ink nem �gy v�lekedtek r�la.

- Ne is t�r�dj vel�k. Nekik semmi se j� – vigyorodik el majd copfjait l�b�lva visszat�r t�rsaihoz. Hm, lehet, hogy m�g se vagyok annyira elviselhetetlen? (Ron rengetegszer mondja, hogy elege van bel�lem. De ez most nem sz�m�t.) Erre a gondolatra sokkal jobb� v�lik a hangulatom. �gy vid�man l�pek oda a sarokban sutyorg� tri�hoz:

- Hello!

- Hi Gin! – ereszt meg fel�m Harry egy ragyog� mosolyt. Mindj�rt el�julok! (Mikor lettem �n ilyen �rzelg�s?)

- Mir�l sz�l a csevely? – k�rdezem.

- Semmi �rdekesr�l.

- Akkor biztos valami fontosr�l. Megtudhatom mi az? – jaj ne! Minden l�ben kan�l �zemm�d!

- Nem! – v�gj�k r� k�rusban, s m�g ’Mio se �ll mell�m.

- M�rt?

- Mert ez nem tartozik r�d – na ennyi nekem el�g volt. Fogom magam s felsz�guldok a l�nyh�l�khoz vezet� l�pcs�n. Fogalmam sincs mi �t�tt bel�m. Nem tudom min akadtam ki. Az ajt�b�l m�g visszapillantok, de m�r csak a torony fal�t l�tom. D�hvel �s szomor�s�ggal telve nyomom le a kilincset. Olyan furcsa, hogy ny�ri sz�netben is t�mve van a Roxfort. Hi�ba is mi�ta Voldemort (jaj! Ezt is �tvettem att�l a, att�l a…) egyre t�bb t�mad�st int�zett a feh�r oldalon �ll�k csal�djai ellen (mindenkit az ellens�g�nek tart, aki nem csatlakozik hozz�, s sajna kegyelemben rem�nykedve egyre t�bben �llnak mell�). �gy csak itt lehet�nk biztons�gban (vagy itt se?). �r�k nincsenek, de ha valaki unatkozik b�rmelyik tan�r sz�vesen tart szakk�rt.

 „Na persze pont arra van sz�ks�g�nk!” h�borodott fel m�g r�gen Ron. Ez�rt bezsebelhetett egy rosszall� fejcs�v�l�st Hermion�t�l.

El k�ne mennem f�r�dni, de ahhoz t�l f�radt vagyok. �gy csak ledobom a kviddics tal�rom �s elter�l�k az �gyon.

(Harry)

Ny�lik a portr�lyuk, odakapom a fejemet. Ginny l�p be rajta. �zottan, koszosan, k�cosan, f�radtan de m�g �gy is sz�p. Valami kis als� �ves feltart�ztatja. V�g�l siker�l ide j�nnie hozz�nk. Egy gy�ny�r� mosoly k�s�ret�ben k�sz�n s m�lyen a szemembe n�z. Pr�b�lok visszamosolyogni r� �s azt hiszem siker�l is. Megk�rdezi, hogy mir�l besz�lget�nk, m�r nyitom a sz�m, mikor Ron elk�ldi, mert szerinte ez nem tartozik Ginnyre. Le tudn�m �tni! (Ront) J� az egy dolog, hogy m�gse mondhatjuk neki azt, hogy: H�t, �pp azt besz�lj�k, hogy szervezz�nk-e neked sz�linapi bulit �s ha igen hol?, de az�rt m�gse kell ilyen buk�nak lenni vele! Na j�l van, ink�bb nem folytatom, mert kezd fel menni bennem a pumpa.

(Ginny)

��h, de elegem van. Mi�rt kell m�r megint ilyen h�ly�nek lennie?! S nekem m�rt kell m�r megint rajta gondolkodni? Nem �rtem. Agyamra megy ez az eg�sz �gy. M�rt nem lehet velem norm�lisan besz�lni? Att�l, m�g, hogy a legjobb bar�tja h�ga vagyok nem kisebb az �rtelmi sz�nvonalam semmivel. M�r azt se, tudom, m�rt vagyok m�rges. De az vagyok ez biztos. Most l�pett be ajt�n. Olyan fur�n n�z r�m. Tudn�m mi�rt. Az egy dolog, hogy egy nagydoboz csokib�ka van mellettem, �s �pp azt t�m�m magamba. De h�t a csokol�d� ellens�g �s az ellens�get el kell puszt�tani nem de? Egy�ltal�n, hogy jutott ez fel a l�nyh�l�ba?! Na ne! Bocs�natot akar k�rni? Azt’szem jobban j�rtam volna, ha alv�st tettetek. �n balga. Egyre k�zeledik. �rzem hevesebben dobog a sz�vem. Mi �t�tt bel�m? Olyan sz�p szemei vannak…

H�-h�! Ne hagyd magad kisl�ny. Nem olvadhatsz el egy bocs�nat�rt-esedezem-kiskutya-szemeket-v�gok tekintett�l! Hogy lehettem ilyen naiv…

(Harry)

Sosem l�ttam m�g �gy. De �gy is gy�ny�r�, egyszer�en �des, amikor m�rges. S most biztos az, r�m. Tudn�m m�rt. B�r nekem se esett volna j�l, hogy ha �gy elpaterolnak, viszont musz�j volt. M�sk�pp, hogy besz�lem meg Ronnal a meglepet�s�t? Na, mindegy nem tudok mit tenni. L�tsz�lag nincs nagyon �ny�re, hogy itt vagyok. Teszek m�g egy l�p�st. M�g mindig nem ord�t, akkor tal�n meghallgat. M�r csak p�r l�p�s �s ott vagyok az �gy�n�l. Forgatja a szemeit �gy n�z r�m de nem sz�l egy sz�t sem. Ezek szerint m�g sem zavarom annyira. �vatosan le�l�k el� a f�ldre (mell� el�g bunk�s�g, vagyis iz�… mit t’om �n mi lenne). K�rd�n tekint r�m. �gy �rzem ideje lenne belekezdeni.

- ��… Ginny – sz�lalok meg el�g sut�n.

(Ginny)

Jesszus mindj�rt itt van! Istenem seg�ts meg. Mindj�rt elolvadok olyan �des, ahogy bizonytalankodik. Nem l�ttam m�g ilyennek, olyan mintha, mintha… f�lne? �h, dehogy is. Ha Dumbledoret�l nem f�l m�rt pont t�lem tartana?

 Mert szeret...

Hallom egy hang suttog�s�t. Ugyan m�r pont engem?! Nem. Kezdek meg�r�lni, vagy mi. Ide�rt. Sz�p lassan le�l el�m. Majd megsz�lal. Legsz�vesebben a nyak�ba vetn�m magam, de nem lehet. Mit akar mondani? Huh, tal�n reag�lnom kellene? Hupsz t�nyleg. B�lintok egy icipicit erre ism�t besz�lni kezd.

- Sz�val akkor, rem�lem nem haragszol r�m – m�g j�, hogy nem. Tartsd magad! J�, j�. Mondogatom magamnak. L�tszik, rajta, hogy szeretne m�r t�l lenni ezen az eg�szen. Se baj hagyom egy kicsit futni. De gonosz vagyok?!

(Harry)

Hm… Eddig nem valami f�nyesen alakulnak a dolgok. Kiss� pikkel r�m, vagy mi a sz�sz. De �n ezt nem tudom neki elmondani! Vagy m�gis! Nyugi haver, nyugi. (Na ez tiszt�ra olyan volt, mint valami mugli filmben, amiket Petunia n�ni n�z.) Folytatom akkor h�t:

- Csak az�rt k�ldt�nk el az el�bb Ronnal, mert olyat kellet megbesz�ln�nk, amit neked nem szabadott volna hallanod.

- Erre �n is r�j�ttem – mondja g�nyos mosollyal, hajaj ez nem lesz egyszer� gondolom, s akaratlanul is el� t�r bel�lem a s�haj. El�gg� m�rges lehet r�m. De a szeme mintha nem ezt mutatn�. Rem�nykedj�nk.

Csak fekszik felk�ny�k�lve �s n�z r�m. B�rcsak tudn�m, mi j�r a fej�ben. Legilimencia! Nem! Nem fogom alkalmazni! Nincs kedvem m�g jobban magamra harag�tani. Most a szememet f�rk�szi. Nem sz�l semmit. �sszer�ncolja a homlok�t. Elb�v�l�, amikor �gy gondolkozik. Meleg barn�k a szemei. De v�gig sim�tan�m az arc�t. De nem lehet.