- Harry, miért zuhanunk a mélybe?

Harry Potter az udvarnak a legalsó lépcsőfokán ücsörgött. Zöld szemeivel maga elé meredt. Egyenesen a kérdezőjére.

Kenny törökülésben ült a nedves füvön.

- Hogy mondtad? – kérdezte Harry. Kenny elmosolyodott magában.

- Azért zuhanunk a mélybe, hogy kitudjunk belőle mászni – mondta Kenny és Harrynek nyújtotta a kezét. A Griffendéles egy kis habozással, de elfogadta és lábra állt. Kenny nagyon fázhatott, ugyanis a karja libabőrös volt.

- Látszik rajtad, hogy rosszkedvű vagy – mondta Kenny.

- Nahát! – nevetett gúnyosan Harry.

Kenny kinyújtózkodott.

- Azt hiszem most megyek, vissza alszom.

Hát igen, gondolta Harry, tényleg korán van. Ő azért jött ki, hogy levegőzzön, és egyszer csak azt vette észre, hogy valaki leült vele szemben. Méghozzá egy olyan kérdéssel, hogy miért zuhanunk a mélybe! Kenny, az már csak Kenny marad.

- Te Kenny… ismerős volt a dumád – szólalt meg Harry a Hugrabugos után. Kenny visszanézett válla fölött.

- Szeretem a Batman filmeket – mondta Kenny és egy megnyerő mosollyal folytatta az útját az ágya felé.

Harry megrázta a fejét és az órájára pillantott. Fél óra múlva ébresztő van minden diáknak. Addig is – gondolta a fiú. – Visszaalszom – s elfeküdt a fűben.

A lányok hálószobáját Hermione hangja töltötte ki.

- Ginny, ébredj föl! – mondta Hermione és lehuppant az említett ágyára. Sötét volt, ezért a barna hajú lány nem láthatta, hogy mire lépett rá.

- Áá! Mio! – szólalt meg Rina Wood, miután kirántotta a kézfejét Hermione talpa alól.

- Bocsánat Rina – szólalt meg Hermione és felhúzta a lábait. Visszafordult Ginnyhez és megszorította a lány kezét.

- Ginny, én is álmos vagyok… Hogy az a! – kapott a szeméhez Hermione, amikor valaki feloltotta a villanyt. Ginny felült.

- Bárki is volt az, csak egy kérdésem van. Honnan tudta, hogy a fénytől feltudok ébredni? Jól vagy? – nézett Ginny Hermionéra. Hermione résnyire nyitott szemekkel válaszolt.

- Persze, persze. Menjünk reggelizni – mondta Hermione egy mosollyal. Eszébe jutott, hogy most az egyszer ő ébredt hamarabb.

- Látom a tegnapi nap után te is álmos vagy – mondta Ginny suttogva.

- Az biztos – mondta Hermione és belebújt a kék pulcsijába. Pár perc múlva együtt támolyogtak ki a folyosóra. Hermione a pulcsija ujjával törölgette a szemét.

- Tudod, hogy így nagyon aranyos vagy? – kérdezte Ginny.

- Ne nevess, mert kifut a bableves – morogta Hermione muglisan, és nevetett.

- Kérdezhetek valamit? – kérdezte Ginny.

- Mond!

- Honnan ismeritek egymást Kennyvel? – kérdezte Ginny. Hermione összevonta a szemöldökét.

- Nos… nem is tudom. Ha jól tudom a Karácsonyi bálon láttam meg őt. Egyedül ácsorgott az ital pultnál – Hermione szájának a szegletében mosoly jelen meg. – Oda mentem hozzá, és töltött nekem valami italt.

Ginny somolyogva hallgatott. Várta a folytatást.

- Egymásra mosolyogtunk, és bemutatkoztunk egymásnak. Több szót nem váltottunk. Amikor eljöttem tőle, akkor sétált hozzá Neville. Ha jól tudom, azóta barátok.

- Kenny ezek szerint egy nap két csodálatos embert ismert meg – mondta Ginny.

- De édes vagy! – mondta Hermione meghatódva és megfogta a barátnője vállát. Amikor beléptek a terembe mind a ketten elfelejtették, hogy mennyire is álmosak.

- Nézd kik jönnek! – mondta Ron vigyorogva, miközben Hermione mellé, Ginny velük szemben leült.

- Jó reggelt – köszönt Harry nem túl lelkesen, de Ginny már annak örült, hogy hallja a barátja hangját.

- Én mondom, az a srác nagyon furcsa. Kivételes személyiségnek tartja Pitont, és hisz a kövek varázserejében – mondta Ron, amikor rajta kapta Hermionét, hogy átnéz szemközti asztalhoz.

- Nem szép dolog másokon gúnyolódni – pillantott Ronra Hermione.

- Te szerelmes vagy Kenny Ryenbe! – szólalt meg Ron.

- Te meg Lunába! – csattant föl Hermione.

- Micsoda? Kennybe? – kérdezte Harry.

- Neked meg Erica Brown tetszik! – fordult Hermione a fekete hajú sráchoz.

- Micsoda… Nem is ismerem! – mondta Harry.

- De utána fordulsz!

Ginny egy hatalmas vigyorral áthajolt az asztal fölött és mind a három barátjával kezet rázott.

- Köszönöm a „Szerelmek viharában” élményt, hála az égnek, én szerelemtől mentes vagyok – mondta Ginny és visszahuppant a székére. Hermione, Ron és Harry megilletődve nézte a vörös hajú lányt. Az asztalon négy pohár kakaó jelent meg.

- Ez most jól fog jönni – mosolyodott el Ginny kedvesen. A barátai és ő felemelték a poharaikat és koccintottak.

- És lányok, hogy aludtatok? – terelte el a témát Ron. Amíg Hermione készségesen füllentett a kérdezőnek, addig Ginny a Mardekárosokat figyelte. Mindenki reggelizett, kivéve Draco Malfoy.

- … És denevérek akadtak a hajamba. Rémes volt – mondta Hermione.

- Mindjárt jövök – állt föl Ginny és elhagyta a Nagytermet. A barátai kíváncsian utána néztek, de semmi furcsát nem találtak a távolodó lány viselkedésében.

- Biztos csak a mosdóba ment – mondta Hermione és tovább folytatták a rémálmok elemzését.

Ginny a Nagyterem bejárati ajtaja mellett találta Dracot. A fiú egy ablakon nézett ki. Ginny két lépésre tőle megtorpant. Nem tudta, hogy merjen-e közelebb menni.

- Szia! – köszönt a lány.

Draco felsóhajtott és közömbös hangon folytatta.

- Gyere közelebb, mert nem hallak – nézett a fiú Ginnyre. A zöld és ezüstös sálát úgy fújta a szél, mintha neki is szüksége volna rá (mármint a szélnek).

Ginny Draco mellé lépett. A Mardekáros tekintete fáradt volt.

- Szia! – köszönt ismét Ginny.

- Mondjad – mondta Draco.

- Hogy vagy?

Csönd állt be.

- Jól – szólt a fiú.

- Még meg sem köszöntem, amit Roxmortsban tettél.

- Majd szólj.

- Most szólok.

Draconak nem volt ideje reagálnia. McGalagony sietett el mellettük, egyenesen a Nagyterembe. Ginny a tanárnő után pillantott, aki megállt a már bent reggeliző Dumbledore előtt. A lány Dracora nézett, majd beszaladt és leült Hermione mellé.

- Ne kérdezd! – mondta Hermione, mielőtt Ginny megszólalhatott volna. – Semmi sejtésem sincs.

- McGalagony idegesnek tűnik – súgta Ron a húgának. Az említett tanárnő egy tőlük nem messze ülő szőke hajú, negyedéves lányhoz lépett.

- Miss Chladeck, sajnálom, a húga holttestét megtalálták Roxmortsban. Valószínűleg köze lehet az előző halálesethez és a Dementorokhoz, de ez még nincs megerősítve… - mondta McGalagony a zokogó lánynak.

Hermione és Ginny egymásra nézett, és az asztal alatt a kezüket ökölbe szorították.

A halál hír öt másodperc alatt elterjedt az immár teljes létszámú Nagyteremben. Dumbledore szólásra emelte a kezét. Csönd telepedett mindegyik asztalra, és mindenki az Igazgatót nézte. Miközben McGalagony helyet foglalt Piton és az Igazgató között, Dumbleodre felállt.

- Mint már mindenki megtudta, újabb holtestre bukkantak Roxmorts utcáiban. Most egy percig néma csöndben gyászoljuk meg a harmadéves Svetlana Chladecket, aki kiemelkedő eredményeket ért el Átváltoztatástanból és jó barátja volt társainak – mondta Dumbledore.

Az egy perces síri csönd elteltével McGalagony kikísérte a teremből Svetlana zokogó nővérét.

- Kérek mindenkit, reggelizzetek meg. Ha jól értesültem Piton professzor a negyedikesekkel és az ötödikesekkel nehéz anyagot vesz – folytatta Dumbledore, majd leült és beszélgetésbe kezdett Bimbával.

- Már csak ez hiányzott! – szólalt meg Harry.

- Csatlakozom – mondta egyszerre Hermione és Ginny. A Griffendélesek napja (leszámítva Piton óráját) unalmasan telt. Mivel Ginnynek kevesebb órája volt, megvárta Hermionét a Bűbájtan terem előtt.

- Szervusz! – köszönt Hermione ahogy kijött a teremből. Ginny belekarolt, majd komolyan megszólalt.

- Jól sejtettük, hogy mások is veszélyben vannak. Úgy látszik Sally halálával még nincs vége a történetnek.

- De bizony, hogy nincs. Tudod nélkülözni a mai ebédet? – kérdezte Hermione suttogva.

- Mi jutott eszedbe?

- Eleget gyakoroltuk a Patronust. Elérkezett a második lépés ideje – mondta Hermione és barátnőjével a könyvtár irányába lépkedtek.

Vége ennek a fejezetnek