Harry nem aludt túl sokat, minduntalan az esti eseményeken járt az agya. Ennek köszönhetően korán fel is ébredt. Ginny még aludt, ezért úgy döntött, hogy addig se zavarja a lányt, bemegy a fürdőszobába, és felfrissíti magát.

Fogta a törölközőjét, kikészített egy inget meg egy farmert, amit majd felvesz, s mindezt összefogva átment a szomszédos fürdőbe.

Miközben folyatta magára a vizet újra és újra felidéződött benne a csók közte és Ginny közt, amit ráadásul ő kezdeményezett. Akármennyire is nem akarta és félt az érzéseitől, be kellett látnia, hogy a lány egyre fontosabbá válik a számára.

Emellett ott volt az est folytatása, amikor Ginny annyira odaadóan ölelte meg, és előtte még egy gyengéd csókot is nyomott a szájára. Ezzel a megnyilvánulással még annyira sem tudott zöldágra vergődni, mint saját indíttatásaival.

Jellemző, gondolta némi öniróniával. Kibe másba szerethetne bele, mint a legjobb barátja húgába, aki ráadásul az ő barátja is, és talán éppen kezdődő érzelmei miatt jelenleg Voldemort célpontja.

Mindezek ellenére szeretett Ginnyvel lenni, közel állt hozzá, és vágyta az érintését, szerette nézni a mosolyát, kedvesen huncut, meleg, barna szemeit. Ezt nem tagadhatta.

Hangosan sóhajtva lépett ki a zuhany alól, s miután megtörölközött, nekilátott az öltözködésnek. Mindene megvolt, kivéve az ingje.

- Ezt nem hiszem el, biztos az ágyon maradt mikor összefogtam a többit – morogta maga elé.

Egy ideig tétovázott, végül megvonta a vállát. Ginny még biztosan alszik, na meg egyébként sem vagyok meztelen, gondolta, s kinyitotta az ajtót, hogy visszamenjen a hálóba.

Mikor kilépett, azonnal látta hogy tévedett. A lány nem hogy ébren volt, de ráadásul épp Hermioneval beszélgetett az ágyán ülve.

Amint meghallották az ajtónyitódást, odafordították a fejüket, és Harryt észrevéve mindkettejük szeme elkerekedett.

A Roxfortban egy lány figyelmét sem kerülte el a fiú külsejében végigmenő változások, mely korának tudható be. Magas volt és edzett, arca komoly és szépvonású. Fekete hajához olyan jól illettek smaragdzöld szemei, hogy a szemüveggel szinte már senki sem törődött. Az embernek olyan érzése támadt, ha a tekintetük találkozott, hogy Harry előtt nincs többé titka, mert egy pillantással mindent megtud róluk.

S most, ahogy ez a fiú itt állt előttük, farmerben, félmeztelenül, a haja még kissé vizesen hullott homlokába, mindkét lány meredten bámult rá.

Harry dermedten állt egy darabig, majd az ágyához sietett, és felkapta az odakészített, és végül ottfelejtett inget.

- Jó reggelt! – köszönt zavarát palástolva könnyed hangon. – Bocs, de mikor összefogtam a cuccaim, ez itt maradt – azzal gyorsan begombolta az alsó három gombot, nem is sejtve, hogy ezzel csak még inkább felhívja magára a figyelmet, ki-ki villanó mellkasával.

Hermione kapott észbe először, mint olyan, akinek tulajdonképpen a barátságon kívül semmi köze Harryhez.

- Jó reggelt! – köszönt vidáman. – És semmi baj. Nem hinném, hogy olyat láttunk volna, ami ellenünkre van – nézett huncutul mellette ülő barátnőjére, aki még mindig Harryt figyelte. – Nem de, Ginny?

- De mennyire hogy nem! – válaszolt az.

A fiú zavartan rájuk bámult.

- ÖÖ… lemegyek, beszélek Ronnal – mondta gyorsan. – Úgy tíz perc múlva visszajövök érted, és indulhatunk reggelizni, oké? – nézett Ginnyre, majd meg sem várva a választ, gyorsan kilépett az ajtón, és elindult lefelé.

A lépcsőn összefutott pár lánnyal, akik hökkenten néztek utána, néhányan sóhajtozva követték mozgását. Mit kereshet itt ilyenkor, frissen zuhanyozva, nyitott inggel? Meg egyébként is, hogy jutott fel?

Milyen jól néz ki! Istenem bárcsak nálam járt volna az este!

Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok futottak át a lányok agyán, látva a sietős fiút.

Ron már a klubhelységben ücsörgött, bár meglehetősen álmos ábrázattal. Mikor észrevette közeledő barátját, eltátotta a száját.

- Hát te? Te meg hol jártál? És hogy? – kérdezte értetlenül, majd felmérve Harry külsejét, elvigyorodott. – Várjunk csak. Kivel voltál?

Harry nem bírta elfojtani vigyorát a megjegyzés hallatán.

- Ginnynél. Meg most Hermione is ott volt.

Ron erre olyan bamba képet vágott, hogy barátja most már elnevette magát.

Rájött hogy elég félreérthetően fogalmazott a feltett kérdés után, így vigyorogva azt mondta.

- Gyorsan elmagyarázom. Figyelj! – azzal halkan nekiállt elmesélni barátjának mi történt tegnap este, aki amint meghallotta a csuklyásokat és Ginnyt egy lapon emlegetve, felkiáltott.

- Micsoda!? Esküszöm kinyírom az összes mardekárost!

- Ron halkabban! Ezt majd megbeszéljük – csitította Harry, miután az amúgy is túlzó figyelem ismét rájuk irányult. – Szóval ideért Dumbledore… - folytatta, azzal végigmondta egészen a ma reggeli eseményekig.

Ron a végére egy kicsit mégis csak elvigyorodott.

- A húgom és Hermione előtt sztriptizeltél?

- Hát elég kínos volt – mosolygott Harry is.

Barátja viszont most már komolyabban folytatta.

- Akkor mit csináljunk a csuklyásokkal?

Harry elgondolkodott egy kicsit, majd így szólt.

- Tudod én már párszor végiggondoltam, és Dumbledore is azt mondta, hogy valószínűleg nem fognak többet próbálkozni. Engem is csak biztos, ami biztos alapon költöztetett át. Gondolj bele. Kétszer ugrottak neki, és mindkétszer elbukták, ráadásul mostanra kellően felhívták magukra a figyelmet, s arra hogy Ginny kellett volna nekik. Nem lehetnek annyira ostobák, hogy ne tudják most már mennyire odafigyelünk rá.

Ron bólogatott.

- Szerinted ki volt?

- Egyetértek veled, hogy valószínűleg mardekárosok. Griffendéles biztos nem lehetett, hugrabuggosra sem tennék. A hollóhátat nem tudom, de valljuk be, melyik a legnyilvánvalóbb?! – kérdezte jelentőségteljesen.

Barátja egyetértően elhúzta a száját.

- Már rég be kellett volna tiltani azt a házat! Akit oda oszt a süveg, mehet haza! – heveskedett.

Harry nem kevésbé osztotta a véleményét. Az ő élete is könnyebb lenne a mardekárosok nélkül. Ráadásul az sem utolsó szembont, hogy alighanem kevesebb halálfalót adnának a világnak.

- Azért valahogy le kéne leplezni a tetteseket – morfondírozott fennhangon.

Ezután mindketten csendben ültek egy darabig, végiggondolva lehetőségeiket. Ám különösebb megoldásra nem jutottak.

- Lehet, hogy hülyén hangzik, de igazából csak akkor tehetnénk bármit is, ha valamelyik marha újra megpróbálná – szólalt meg Ron.

Harry felsóhajtott.

- Alighanem igazad van. Nem járkálhatunk körbe közvélemény kutatást végezni, hogy „Bocsi, de nem te támadtad meg véletlenül Ginny Weasleyt?” – mondta, majd felállt. – Ha már róla van szó, felmegyek érte, aztán lemehetnénk reggelizni.

- Oké, persze – értett egyet Ron. – Úgyis éhes vagyok – majd megint elvigyorodott, és kissé irigykedőn nézett Harryre.

- Ugye tisztában vagy vele, hogy ki tudja mióta, ha egyenesen nem egyedüli esetről van szó, csak neked van bejárásod a lányok hálóiba?

Barátja rámeredt, majd felnevetett.

- Mégis mit akarsz ezzel mondani, Ron?! – kérdezte tettetett felháborodással.

Ron is ránevetett, majd intett hogy menjen, itt megvárja.

Hallani lehetett még, ahogy halkan maga elé morogja.

- Reménytelen eset. Pedig odáig lennének érte.

A fekete hajú fiú erre csak elmosolyodott, és remélte lesz annyi essze Ronnak, hogy ezt még véletlenül sem említi Hermionenak.

Harry felfelé tartva a lápcsőn azon gondolkodott, vajon mit szólna a barátja ha tudná, hogy őt egyáltalán nem hozza tűzbe a lehetőség, mert az egyetlen aki érdekelné, azzal pont egy szobában alszik, s az nem más mint az ő húga.

Mindeközben a két lány változatlanul az ágyon ülve beszélgetett. Hermionenak nem kerülte el a figyelmét a fiú és barátnője közti különös zavartság, még mielőtt Harry kiment volna a szobából.

- Ginny. Ugye történt még valami az este? Közted és Harry közt? – nézett rá fürkészően Hermione.

A kérdezett erre lehajtotta a fejét, és a takaróját kezdte piszkálgatni. Nem volt benne biztos, hogy el kellene mondania barátnőjének, mert még ő maga sem tudta hogyan lesz ezután. Még nem beszéltek róla Harryvel, így elég bizonytalanul nézett fel.

- Hát… tudod, miután megmentett, ott ültünk a kanapén, és… szóval megcsókolt – fejezte be gyorsan, még mielőtt tovább habogott volna.

Hermionenak elkerekedtek a szemei, de nem szólt, Ginny pedig folytatta.

- Annyira gyengéd volt és bizonytalan, én meg persze viszonoztam. Aztán jöttél te, majd Dumbledore az ötletével, és látszott rajta hogy fél, amiért talán miatta vagyok ebben a helyzetben. Azóta nem beszéltünk a dologról, pedig próbáltam.

Barátnője első meglepődése után mosolyogva hallgatta, majd egyre jobban elkomorult.

- Várható volt, hogy így reagál. Még ha érez is irántad valamit, márpedig úgy néz ki, minimum tetszel neki, akkor is nagyon nehéz dolgod lesz vele. Ahogy azt már mondtam is – véleményezte Hermione elgondolkodva.

- Igen. Én is úgy látom – csóválta a fejét Ginny szomorúan.

Pedig az érintése! Istenem, már annyi elég volt hozzá, hogy semmi mással ne törődjek. Hát még mikor az ajkai az enyémhez értek. Annyira akartam. Akartam hogy folytassa, hogy viszonozhassam, hogy újra és újra megérintsen.

Megborzongott, ahogy visszagondolt az érzéseire. Hermione ezt észrevéve elmosolyodott, de nem mondott semmit.

- Azt hiszem ideje készülődnöm – szólalt meg Ginny sóhajtva.

- Persze. Én is megyek. Megvárunk lent Ronnal titeket – felelte Hermione miközben felállt, majd egy búcsúmosollyal magára hagyta barátnőjét.

Mire Harry visszatért, nem talált senkit a szobában, de a fürdőből kihallatszott a vízcsobogás. Leült hát az ágyára, hátát a falnak vetette és várt.

Magában már eltökélte, hogy nem fogja hagyni, hogy újra olyan helyzetbe keveredjenek Ginnyvel, ahol túl közel kerülhetnek. Hiba volt megcsókolnia, és ezt nem akarta még egyszer elkövetni.

A lány frissen, gyönyörűen lépett ki a fürdőszoba ajtaján, s mikor meglátta Harryt, megtorpant.

- Kész vagy? – nézett fel a fiú.

Istenem, ez a tekintet! Futott át Ginny agyán, majd bólintott.

Harry erre fogta magát, és felállt, jelezve tőle akár indulhatnak is.

- Harry. Meg kellene… - kezdte bizonytalanul, de a fiú félbeszakította.

- Nem akarok beszélni róla.

- Pedig előbb-utóbb muszáj lesz! – mondta sokkal határozottabban a lány.

- Sajnálom hogy megtörtént. Többé nem fog előfordulni – jelentette ki Harry.

Ginny arca megrándult. Hát eldöntötte. Az nem érdekli én mit érzek.

- Megértettem – bólintott rá mereven. – Akkor menjünk reggelizni – azzal gyorsan az ajtóhoz lépett, és elindult a lépcsőn.

Harry mielőtt követte volna, indulatosan belerúgott a ládájába. Ezzel persze csak azt érte el, hogy jobb lába sajogni kezdett, de a bűntudatát és saját fájdalmát nem mulasztotta el.

Nem baj. Nem fog visszakozni. Ginnynek csak rosszabb lenne, ha újra megtörténne.

Reggeli közben alig lehetett a lány szavát venni. Leginkább Ron magyarázott a ma délutánra tervezett kviddics edzésről, bár igazából senki sem figyelt rá.

Mikor befejezték, Harry Ginny felé fordult.

- Jól van. Milyen órád lesz?

- Gyógynövénytan – felelte gépiesesen.

- Akkor induljunk! – állt fel a fiú, s Ron követte a példáját, ám Hermione, akinek nem kerülte el a figyelmét Harry és barátnője között a dolgok kedvezőtlen alakulása, visszahúzta őt.

- Bent megvárunk Harry. Jó? – mondta.

Lehetőséget szeretett volna adni nekik, hogy ha eddig nem tették, kettesben megbeszélhessék a történteket.

- Öö, persze – válaszolta pislogva a fiú, majd Ginnyvel az oldalán elindultak a növényházak felé.

Ginny borzasztóan csalódott volt. Azt remélte Harry érez iránta valamit. Hiszen nem véletlenül csókolta meg!

De nem. A fiú elutasította, és még csak beszélni sem hajlandó róla. Bezárkózott, és ismét csak barátjaként kezeli. Pedig ő, azzal az öleléssel az igazgató előtt, igyekezett nyilvánvalóvá tenni a számára, hogy mit érezhet iránta, s legfőképp, hogy szüksége van rá.

Hangosan felsóhajtott, mire Harry rápillantott, miközben átvágtak a parkon.

A fiú is tisztában volt vele, hogy legalább némi magyarázattal szolgálhatna Ginnynek, amiért megcsókolta. Főleg miután elég gorombán reagált, amikor beszélni próbált vele. De hát mégis mit mondhatna?!

Bocs, de nem tudtam uralkodni a vágyaimon, és ösztönösen cselekedtem. De többet nem fordul elő!

Vagy esetleg azt: Ne haragudj, ez csak pillanatnyi megingás volt. Egyébként uralkodom a vonzalmamon.

Mind nevetségesen hangzott, ami csak megfordult a fejében.

Így nem is mondott semmit.

Némán haladtak egymás mellett, mígnem már hallatszott a szintén órára érkezők zsivaja. Harry közelebb kísérte, majd gyorsan odaszólt.

- Akkor bent találkozunk, gondolom a barátnőid elkísérnek.

Ginny bólintott.

- Hát, szia – köszönt el a fiú, azzal elsietett vissza a kastély felé.

Maga is tudta, hogy ez csak menekülés, de pillanatnyilag jobbnak látta a könnyebb utat választani.