Harry hasonl� bejelent�sre sz�m�tott, �gy egy�ltal�n nem mutatta meglep�d�s jel�t. Komolyan b�lintott h�t Dumbledore szavaira, de nem mondott semmit, csup�n jelezte, hogy hallgatja.

Az igazgat� szemei el�gedetten csillantak meg, ahogy a figyelmesen r�tekint� fi� arc�t f�rk�szte. Harrynek az volt az �rz�se, hogy elismer�se a nyugodt, �rett viselked�s�nek sz�lt, s hogy tudja mit v�rnak t�le, �gy nem riad vissza a feladatt�l.

- Mint m�r tudod, ny�ron a Rend teend�i mellett kutat�sokat v�geztem a Voldemort �ltal fontosnak tartott, vagy csak �ltalam annak v�lt helysz�neken – itt jelent�s�gteljesen Harryre pillantott, hogy folytassa helyette.

- Amit az eml�kekben l�ttam, annak alapj�n az �n hely�ben az �rvah�zzal kezdtem volna. A barlangban, a kir�ndul�sok alkalma a t�rsai megf�leml�t�s�re szolg�lt. Az �rvah�zban hasonl�an viselkedett. B�ntotta, k�nozta a t�bbi gyereket. Mintha ez el�gt�tellel t�lt�tte volna el, �s ezen helysz�nek fontosak voltak a sz�m�ra. Ak�r csak a r�gi Gomold h�z, ahol a rokonainak fizetett meg – mondta belem�lyedve a t�m�ba.

Dumbledore el�gedetten figyelte a fel-al� j�rk�l� fi�t, majd eln�zett f�l�tte az irod�ja t�loldal�n �lldog�l� alakra.

- Perselus, te mit gondolsz?

Harry azonnal megtorpant, �s a bej�rat fel� kapta a fej�t. Fel sem t�nt neki a f�ri megjelen�se, �s azt sem �rtette egy�ltal�n mi a fen�t keres itt. F�leg, hogy mi�rt nem zavarja az igazgat�t, hogy hallotta mindazt amit elmondott. 

Piton elgondolkodva �s kiss� furcs�ll� tekintettel vizsg�lgatta a fi�t m�r j� ideje, most azonban az id�s m�gus fel� fordult.

- Egyet�rtek Potterrel, b�r nem �rtem m�rt j�tszadozik, Albus. Hiszen egy�rtelm�, hogy r�tal�lt egyre, �gy a helysz�n is vil�gos maga el�tt.

Harry ezen szavakra az igazgat�ra n�zett, s hirtelen egyetlen gondolat uralta az elm�j�t: Dumbledore mindent elmondott Pitonnak a horcruxokr�l.

Nem tudta eld�nteni, hogy d�h�ngeni kezdjen, vagy ink�bb csak szimpl�n sajn�lja az id�s m�gust, ami�rt m�g mindig ilyen elt�k�lten b�zik a hal�lfal�ban, �s hagyja mag�t az orr�n�l fogva vezetni. Az is ideges�tette, hogy ez r� �pp oly j�l, vagy m�g jobban tartozik, mint Dumbledorera, a f�rfi m�gsem sz�lt emiatt, vagy k�rte ki a v�lem�ny�t.

De m�r � sem volt az a tin�dzser, aki hagyja, hogy eluralkodjanak rajta az indulatai. Nem mondhat, ahogy eddig sem tudott olyat mondani soha Dumbledorenak, ami megingathatta volna elt�k�lt bizalm�ban. Ez�rt �gy d�nt�tt, hogy okosabb, ha nem kezd el vit�zni, s sz� n�lk�l hagyja Piton felbukkan�s�t, �s nyilv�nval� t�j�kozotts�g�t �s szerep�t az �gyben.

Egyel�re.

M�g a k�t f�rfi egym�ssal szemben �llt, �s az igazgat� �pp k�sz�lt megfelelni a b�jitalmester mondataira, addig Harry fogta mag�t, �s le�lt az egyik k�nyelmes fotelba, �s csendben figyelt.

- Term�szetesen, ha nem csalatkozom a kutat�saim eredm�ny�ben �s a meg�rz�seimben, akkor tudom hol a horcrux. Viszont k�v�ncsi voltam Harry v�lem�ny�re, f�k�nt mivel nem �rt, ha min�l jobban elsaj�t�tja a seg�ts�g�re l�v� valamennyi tud�st Voldemorttal szemben, �s azokb�l �sszer� k�vetkeztet�seket k�pes levonni.

Harry kiss� elcsod�lkozott az igazgat� v�lasz�n. Nem jellemz� r�, hogy hom�lyos utas�t�sok helyett, felvil�gos�tson valakit sz�nd�kair�l �s terveir�l. B�r �gy l�tszik, Piton ebben is kiv�tel, aki most elh�zta a sz�j�t, de b�lintott.

A f�rfi mindig is ut�lta, ha t�l nagy jelent�s�get tulajdon�tanak Harrynek.

Dumbledore viszont a b�lint�sa ut�n, Harryhez fordult. A k�t f�rfinek csak most t�nt fel, hogy � nyugodtan �ld�g�l a fotelben, �s l�that�an nem k�v�n belesz�lni a besz�lget�sbe. �gy hamarosan egyszerre k�t h�kkent szemp�r is szegez�d�tt r�.

- Megmondom �szint�n Harry, csod�lkozom a viselked�seden. B�r tiszt�ban vagyok az �retts�geddel, m�gis ha Perselusr�l van sz�… - mondta Dumbledore csendesen.

A fi� r�emelte tekintet�t.

- D�h�ngenem k�ne? Mit tudn�k mondani, amire elfelejten� Piton mindazt, amit maga megosztott vele?! – majd egy kicsit elkomorodott. – Rem�lem, tudja mit csin�l.

Erre csak m�g hitetlenebb pillant�sokat kapott az eml�tett�l, az igazgat� azonban azt mondta.

- Harry, teljes m�rt�kben…

- …megb�zik Perselus Pitonban – fejezte be helyette a fi�. – Nincs mondanival�m ezzel kapcsolatban.

Azzal fel�llt.

- Teh�t j�l gondoltam? Az �rvah�zban rejtette el?

Egy ideig cs�ndben vizsg�lgatt�k az arc�t, majd Dumbledore b�lintott.

- Igen. Ma �jszaka oda tartunk. De m�g miel�tt elinduln�nk, sz�ks�gem lenne p�r eml�kre – n�zett �that�an a smaragdz�ld szemekbe.

Harry �rtetlen�l pislogott.

- Mi�rt fontos most ez?

Dumbledoren l�tszott, hogy igyekszik min�l alaposabban megv�logatni a szavait.

- Mint tudod, �n meglehet�sen elfoglalt vagyok, r�ad�sul ahogy azt s�r�lt kezem is tan�s�tja, bizony m�r nem vagyok a r�gi. Meg�regedtem, s m�r nem megy olyan gyorsan a k�zdelem �s a reag�l�s mint fiatalabb koromban, vagy ak�r m�g p�r �ve. Ez�rt tart most vel�nk Perselus is, �s �gy tervezem, hogy a k�s�bbiek sor�n � fog t�ged elk�s�rni.

Harryvel mintha megfordult volna a vil�g. Az igazgat� mag�ra hagyja, r�ad�sul Pitonra b�zza a tov�bbiakban?! Pont r�?! M�rpedig a horcruxok felkutat�sa �s megsemmis�t�se l�tfontoss�g� a gy�zelm�k �rdek�ben. �gy azt�n kimondta az els� dolgot, amire gondolt.

- Maga meg�r�lt.

Dumbledore csak nyugodtan �llt vele szemben. Piton azonban megfesz�lt.

- Eml�kszik mi t�rt�nt legut�bb is?

- Nem mindenre Harry, pont ez lenne az egyik eml�k, amit elk�rn�k – felelte az id�s m�gus.

A fi� azonban nem t�r�d�tt a k�zbesz�l�ssal.

- Nem sokon m�lt, hogy meghaljon. Hogy meghaljunk. M�g mindig maga a leger�sebb var�zsl�, �s ha �gy j�rtunk… Mellesleg egy�ltal�n nem b�zom Pitonban…

- Piton professzorban, Harry – jav�totta ki most m�r szigor�an, Harrynek azonban erre csak megr�ndult az arca. – De ha j�l sejtem, bennem b�zol, �n pedig Perselusban. �gy ha erre k�rlek, ne mondj nemet – n�zett r� a fi�ra k�rlel�en.

Harry nem v�laszolt.

- Nem hagylak cserben t�ged – folytatta erre Dumbledore, mintha nagyon is j�l tudta volna mi j�tsz�dott le a fi�ban. – Tov�bbra is mindenben seg�teni foglak, �s a tov�bbi horcruxok ut�ni kutat�ssal sem hagyok fel. De m�r nem tudok neked megfelel� seg�ts�get ny�jtani a megszerz�s�kben. Az elpuszt�t�sukn�l viszont term�szetesen ugyan �gy sz�m�thatsz a tan�csaimra.

- M�rt pont �? – k�rdezte Harry, �s mindny�jan tudt�k kire utal.

- Erre m�r te magad is v�laszt adt�l, mikor p�rbajozt�l vele – felelte a m�gus. – Emellett ne felejtsd el, amit a bizalmi k�rr�l mondtam.

K�k szemeit a fi� arc�ra szegezte, �s v�rakoz�an �llta a r�ir�nyul� f�nyesen z�ld tekintetet.

Harry megad�an s�hajtott egyet.

- Mely eml�keimre k�v�ncsi? – k�rdezte, de hangj�n tiszt�n �rezhet� volt, hogy csak jobb h�j�n d�nt�tt �gy.

- Mint m�r eml�tettem, a barlangban t�rt�ntekre, tov�bb� a Trim�gus tus�n a labirintus ut�ni esem�nyekre, �s az idei DS edz�setekre.

Harry h�kkenten n�zett r�.

- Nem �rtem. A barlang m�g rendben, de a m�sik kett�re mi sz�ks�g van?

- Azt akarom, hogy Perselus l�ssa hogyan reag�lt�l, mik�nt tan�tod a t�rsaidat, hogy bel�ssa, mennyire t�vesen �t�l meg t�ged.

Erre a m�sik k�t jelenl�v� mereven r�b�mult. L�that�an Pitonnak sem tetszett a dolog, h�t m�g akkor mit sz�ljon Harry.

- Maga sem tudja mi t�rt�nt a DS -en, honnan veszi, hogy ez b�rmin is v�ltoztatna, �s egy�ltal�n, hogy akarunk e v�ltoztatni?

- Musz�j lesz fiam, ha sikeres egy�ttm�k�d�st szeretn�nk el�rni. M�rpedig ezt szeretn�nk. Nem hiszem, hogy �pp neked kellene magyar�znom mekkora jelent�s�ggel b�r a feladatunk.

Harry megr�zta a fej�t, s m�r sz�lt volna, �m Piton megel�zte.

- Nincs ellenemre, ha val�ban csak a horcrux megszerz�s�r�l n�zn�nk meg az eml�keit.

- Nem Perselus. �ppen itt az ideje, hogy megismerd v�gre Harryt, s olyannak l�sd, amilyen val�j�ban.

A f�rfi elh�zta a sz�j�t, Dumbledore pedig p�lc�j�val a mereng� fel� intett, hogy odah�vja mag�hoz. Letette az asztalra, majd a nem t�l k�szs�ges fi� fel� fordult.

- Harry – a sz�l�tott fels�hajtott, de el�h�zta a p�lc�j�t �s odal�pett. Az igazgat� m�r h�napokkal kor�bban elmagyar�zta neki, hogyan h�zhat ki egy eml�ket az elm�j�b�l.

- Melyiket? – n�zett fel az id�s arcra.

- El�sz�r Voldemort visszat�r�s�t.

Harry b�lintott, majd felid�zte mag�ban az esem�nyt, s p�lc�j�t hal�nt�k�hoz �rintve elmormolta mag�ban a b�b�jt, �s a f�nyl� eml�ket a mereng�be helyezte.

Piton csek�ly lelkesed�ssel l�pett k�zelebb.

- Harry, te is j�ssz? – fordult hozz� Dumbledore szel�den.

A fi� v�gott egy fintort.

- Ink�bb kihagyn�m.

A m�gus meg�rt�en b�lintott, � maga �s a b�jitalmester azonban p�r pillanattal k�s�bb elmer�ltek az eml�kben.

Harry odavar�zsolta az egyik fotelt, hogy ha majd a m�sik k�t esem�nyt is a mereng�be kell juttatnia, m�g csak fel se kelljen �llnia. B�rmennyire is k�zd�tt ellenne, letagl�zottnak �rezte mag�t. Egyszer�en nem volt k�pes ilyen k�nnyed�n megem�szteni, hogy Dumbledore arra �p�t, �s arra sz�m�t, hogy � minden ellen�rz�se dac�ra, azok ut�n, ami k�zte �s Piton k�z�tt t�rt�nt, majd hirtelen mintegy var�zs�t�sre remek�l egy�tt fog m�k�dni a b�jitalmesterrel.

Hamarosan k�t komor arc� f�rfi termett el�tte, � pedig nem sz�lt semmit, csak p�lc�j�t a t�lba dugva visszahelyezte elm�j�be az esem�nyt.

Piton furcs�n n�zett r�, Dumbledore pedig megsz�l�totta a mereng� f�rfit.

- Nos Perselus?

A b�jitalmester l�that�an sz� n�lk�l hagyta volna, amit l�tott, de az igazgat� noszogat�s�ra azt mondta.

- Azt be kell l�tnom Potter, hogy van b�tors�god �s tart�sod…

Folytatta volna m�g, de Harry k�zbesz�lt.

- Nem v�rok el semmit mag�t�l tan�r �r. Nincs sz�ks�gem az elismer�s�re, ahogy senki m�s�ra sem – majd �gyet sem vetve a d�bbent f�rfire, gyanakodva fordult az igazgat�hoz miut�n felid�z�dtek fej�ben a visszakapott esem�nyek. – Nem v�letlen�l v�lasztotta ezut�n az eml�k ut�n a DS-t. Tudta hogy mit mondtam a t�bbieknek – nem k�rdezte, sokkal ink�bb meg�llap�totta.

Az edz�sen �ppen ezen esem�nnyel p�ld�l�zott, �s mutatta be a t�bbieknek mit v�rhatnak �s mire sz�m�tsanak Voldemortt�l.

Dumbledore elmosolyodott.

- Mindig is �lesen v�gott az eszed, �s remek�l tudsz k�vetkeztetni.

- De honnan…?

- Mondtam m�r, nekem nincs sz�ks�gem l�thatatlann� t�v� k�penyre, hogy �szrev�tlen maradjak.

Pitont l�that�an fesz�lyezte a besz�lget�s, �gy megk�sz�r�lte a tork�t, hogy a m�sik k�t f�l �szbe kapjon v�gre, neki mennyire nincs fogalma arr�l, mir�l is folyik a sz�. M�r �gy is �pp el�gg� �sszezavarodott �s meglep�d�tt, hogy a k�ly�k nem v�rta el t�le, hogy ajn�rozza.

R�ad�sul a p�rbajuk, meg ahogy mostan�ban viselkedik, most pedig ez az eml�k… val�ban elbizonytalanodott. Alig volt tizenn�gy �ves, �s a S�t�t Nagy�r meg�tkozta a Crucioval, r�ad�sul el�tte v�gign�zhette ahogy Diggory meghalt.

Emellett, b�r ez m�r sokszor felt�nt neki, igaz�n �les helyzetben csak most l�thatta milyen hihetetlen�l er�s akarata �s tart�sa van Potternek, �s ezt nem csak az mutatta milyen k�nnyed�n veti le mag�r�l az Imperio b�kly�j�t.

De ezt nem akarta! Nem akart minderre r�j�nni. Sokkal egyszer�bb volt gy�l�lni ezt a fi�t, aki k�ls�re annyira hasonl�tott az apj�ra. B�r mindent megtett �rte, sosem siker�lt megf�leml�tenie �s tov�bbra is ugyan olyan szenvtelen maradt vele szemben. Pont, mint egykor James.

- Ne haragudj Perselus. Azonnal meg�rted mir�l besz�lt�nk – reag�lt Dumbledore a torokk�sz�r�l�s�re. – Harry, megk�rhetlek?

A fi� ism�t hal�nt�k�hoz �rintette a p�lc�j�t, ez�ttal nem k�rdezte melyik eml�k legyen a k�vetkez�. A f�nyl� anyag a mereng�ben kavargott m�r, mikor az igazgat� ism�t megsz�lalt.

- Harry �r�ln�k, ha ez�ttal te is j�nn�l.

A fi� ugyan nem �rtette mi sz�ks�g van erre, de nem akart tiszteletlen lenni, �gy � is fel�llt. El�sz�r Piton, �, majd Dumbledore is meg�rkezett, a Sz�ks�g szob�j�ban tolong� di�kok el�.

Piton �rdekl�dve figyelte a jelenl�v�ket, mintha alaposan meg akarn� jegyezni ki is alacsonyodott le od�ig, hogy k�l�n�r�kat vegyen Harry Pottert�l.

Harry valamivel t�volabb a falhoz l�pett, �s nekit�maszkodva figyelte az esem�nyeket. �ppen a holl�h�tas akad�koskod�val folytatott p�rbesz�det.

- NE hasonl�ts engem Voldemorthoz! – hallatszott hat�rozottan �s metsz� hidegs�ggel a hangja.

Mikor a felk�sz�l�sr�l besz�lt, mintha l�tta volna, hogy Piton el�gedetten b�logat hallva az �rveit �s kem�nys�g�t. Azt�n Nevillenek mondott szavait n�zhette �jra, s ekkor Piton hosszan, kutat�an pillantott r�, majd folytatta a szeml�l�d�st, olykor elt�volodva kiss� az eml�kbeli Harryt�l.

- Nagy hat�ssal vagy az emberekre, Harry – mondta Dumbledore hat�rozott el�gedetts�ggel a hangj�ban.

A fi� megr�zta a fej�t.

- Voldemort van nagy hat�ssal r�juk. Az ir�nta tan�s�tott f�lelm�k.

- Ez �gy nem igaz! – sz�lt k�zbe Piton.

Az igazgat� mag�ban somolyogva, m�g Harry h�kkenten fordult fel�.

- Eddig nem �rtettem Goldstein hirtelen tan�s�tott teljes�tm�ny javul�s�t, �s m�gink�bb azt, hogy akarta is. De most m�r vil�gos. Amit itt elmondt�l nekik, �s az hogy mennyire hisznek �s b�znak benned… nos, Albusnak van igaza. �s persze sokkal vil�gosabb Scrimgeour t�rekv�se is. Hat�rozottan van befoly�sod.

Harry nem hitt a f�l�nek. Csak �llt �s n�zte ezt a f�rfit, aki most ism�t csak az eml�kre figyelt. Na persze az utols� megjegyz�se nem fel�tlen takart helyesl� vagy elismer� jelent�st, de m�gis… hi�nyzott hangj�b�l a szok�sos g�ny �s len�z�s.

- Az okklumencia �s legilimencia teljes�tm�nyed elismer�sre m�lt�. Ahogy az is, milyen remek �rz�kkel kezelted a helyzetet, �s tan�tod a t�rsaidat. Ez alatt a r�vid id� alatt is hat�rozott fejl�d�st mutattak. �s mindaz, amit megosztott�l vel�k, a saj�t f�lelmed beismer�s�vel bizony nagyon is meghat�roz� hat�ssal volt r�juk – morfond�rozott Dumbledore.

- Ha m�r minden mindegy, legal�bb halj meg b�tran, �s �llj helyt becs�lettel – id�zte Piton. – Nem k�rdeztem meg komolyan gondoltad e, hiszen az el�z� eml�kben l�ttam. Viszont amit a Nagy�r f�lelmeir�l mondt�l…

- Te nem �gy l�tod, Perselus? – k�rdezte Dumbledore �rdekl�dve.

A f�rfi r�pillantott.

- M�r a horcruxok �tlet�nek felmer�l�se is al�t�masztja ezt a megl�t�st. Sokkal ink�bb az lep meg, ahogy Potter kezeli.

- M�r �rtem – biccentett Harry. – Arra k�v�ncsi, hogy jutottam erre a k�vetkeztet�sre, �s hogy �n magam hogyan viszonyulok ehhez – l�kte el mag�t a falt�l a fi�, �s l�pett k�zelebb a k�t m�gushoz. - Nos, Voldemort retteg a hal�lt�l, �s mindent megtesz hogy azt elker�lje, holott val�j�ban sosem volt, �s most sincs mi�rt �lnie. Kevesen vannak, akik nem f�lnek a hal�lt�l, �s ez r�m sem igaz teljesen. De nem rettent, s�t mennyivel k�nnyebb lenne egyszer�en �tadnom magam neki.

- Mindketten tudjuk hogy te nagyon m�s vagy. Nem hogy �lni, de arra sem lenn�l k�pes, hogy b�rkit cserbenhagyj, am�g van r� es�lyed, hogy megmentsd az �let�t – sz�lt Dumbledore. – �s b�r folyton felh�vom r� a figyelmed, hogy ezt nem v�rja el t�led senki, m�r maga a t�rekv�sed is sok mindent el�rul.

- Az�rt vannak kiv�telek, akik�rt a kisujj�t sem mozd�tan� – sz�lt k�zbe fanyarul Piton.

Erre Harry egyenesen a szem�be n�zett, �s azt felelte.

- Nem b�zom mag�ban, nem kedvelem mag�t, de tudom, hogy seg�t a Rendnek, �s hogy Dumbledorenak fontos. Ha olyan helyzetbe ker�ln�nk, mindent megtenn�k a lehet�s�geimhez m�rten, a hal�la elker�l�se �rdek�ben.

Hossz� csend ereszkedett k�z�j�k, melyet v�g�l az igazgat� t�rt meg.

- Mi a v�lem�nyed a l�tottakr�l Perselus?

A f�rfi j�r�szt m�r mindent elmondott, v�lte Harry, ennek ellen�re a b�jitalmester m�g ennyit hozz�tett.

- A legt�bb ember tanul, de nagyon kev�s, aki tud is.

Harry r�meredt. El�sz�r nem �rtette, de lassan kezdett vil�goss� v�lni el�tte mire utalt a b�jitalmester. Az emberek tanulhatnak k�nyvekb�l, m�sokt�l, de igaz�n csak a tapasztalatok az �t�lt esem�nyek �s az befoly�solj�k a tud�s�t, hogyan viszonyul hozz� �s kezeli mindazt, ami megt�rt�nik vele.

Nem el�g csup�n a tud�s. Azt haszn�lni is kell, alkalmazni annak �rdek�ben, hogy a seg�ts�g�re v�ljon a gyakorlatban is. �s ezen emberekb�l bizony kev�s van. Piton szavai azonban egy�rtelm�v� tett�k, hogy Harryt az ilyen var�zsl�k k�r�be sorolja. V�gre �gy �rezte, hogy valamennyire bizony�tott a f�rfinek. Hogy ennyi id� ut�n k�pes volt �tl�tni azon a falon, amit James Potter emelt k�z�j�k, �s egy pillanatra megl�tta �t, Harryt.

�s valami�rt ez ugyan halv�nyan, �s nagyon m�lyen, de j� �rz�ssel t�lt�tte el. Tal�n v�gre siker�l elhagynia egy �rnyat.