Hermione és Ron a klubhelyiségben ültek, várták, hogy Ginny és Harry visszatérjen a randijukról. Közben beszélgettek.

- Szerinted összejönnek Hermione? – kérdezte Ron.

- Remélem – válaszolta mosolyogva a lány, majd átült Ron mellé és hozzábújt.

- Nagyon szeretlek ám Hermione – súgta a fiú szerelmének.

- Én is Ron!

- Nézd, Harryék! – kiáltott fel a vörös hajú srác, mikor meglátta Harryt és Ginnyt kézen fogva bebújni a klubhelyiségbe. – Harry, Ginny! Gyertek ide!

- Sziasztok!

- Sziasztok! Milyen volt a randi? Bár lehet jobb ha külön-külön mesélitek el – mondta Hermione.

- Rendben. Majd később. Most még maradjunk itt. – Ginny befészkelte magát Harry ölébe és a mellkasára hajtotta a fejét.

- Szóval összejöttetek – mondta Ron mosolyogva. – Nagyon örülünk. Ugye Hermione?

-Mi? Jah, persze. Nagyon édesek vagytok így együtt. – Hirtelen ajtócsapódás hallatszott, és megjelent Romilda Vane, dühös fejjel, nyomában a barátnőjével.

- MICSODA? Harry és Ginny? Ezt nem hiszem el. NEM HISZEM EL! – ordította Romilda, Harryéket észre sem véve. Ekkor Harry köhintett egy aprót, mire a lányok feléjük fordultak. – Ó! Ti itt? Hogy vagy Harry? – nézett Harryre a lány csábosan.

- Eddig jól voltunk. De megjelentél te, és elkezdtél ordítani. Ha megkérhetnélek, máshol ordíts, ugyanis mi szeretnénk nyugodtan beszélgetni.

- Jaj, ne haragudj Harry! Sajnálom. Többször nem fordul elő. Meg tudsz nekem bocsátani? – esdekelt Romilda Harry előtt.

- Meg. Na szia.

- Ezt a boszorkányt! Jó hogy nem borult a lábaid elé, bocsánatért könyörögni. És láttátok azt a tüzet a szemében? Ha nem vagyok itt, simán leteperi Harryt – háborgott Ginny.

- Hát úgy látszik Ginny, nem csak neked tetszem – kacsintott Harry. – Persze nekem csak te létezel – sietett a válasszal Harry, látva Ginny nem éppen kedvesnek nevezhető arckifejezését. – Na, fiúk, lányok én megyek aludni, mert nagyon álmos vagyok. Jössz Ron?

- Aha. Menjünk. Szia Hermione! Szép álmokat – mondta Ron, majd megcsókolta a lányt.

- Ööö Ron, megvárnál? Még beszélnék Ginnyvel. 5 perc – kérdezte Harry.

- Persze. Gyere Hermione.

- Ginny! – guggolt le Harry a kandalló előtti szőnyegre.

- Hm?

- Mi a baj? Látom, hogy van valami.

- Semmi Harry. Tényleg semmi. – Hallgatás. – Nah, jó. Romilda. Érzem, hogy útban lesz még. Nem fog ennyivel megelégedni.

- Ginny nem kell félned. Mondtam, hogy csak téged szeretlek.

- De ez a nő mindenre képes. – sírta el magát a lány.

- Óh, Ginny. Ne sírj. Nem bírlak sírni látni. Gyere ide! – Megölelte a lányt, majd megcsókolta. Gyengéden magához szorította. Közben a lány csendesen zokogott. Harry próbált együtt érző lenni, puszilgatta a lány haját, simogatta, nyugtató szavakat suttogott.

- Nem bírnám elviselni, ha vele látnálak. Abba belepusztulnék.

- Nem lesz ilyen Ginny. Szerinted, miért hívtalak randira? Miért csókoltalak meg? Miért? Azért mert csak...

- Csak engem szeretsz. Jól van, megértettem.

- Akkor ne sírj. Gyere, felkísérlek a hálótokba. – Felkísérte Ginnyt, aztán ő is aludni ment. Az ágyában fekve elgondolkozott rajta mire számíthat Romildától. - Szerelmi bájital? Kitelne tőle. Figyelnem kell rá.- Eközben Ginny is hasonlókon gondolkodott. De eszébe jutott a délután, mikor Harryvel kettesben voltak. Nehezen hinné el, hogy Harry Romildát szereti. - Velem volt. Engem csókolt. Engem szeret. – Így aludt el. Ilyen gondolatok között.

***************

2 nappal később reggel Ginny és Hermione együtt mentek reggelizni.

- Na Ginny mostmár mesélsz? – kérdezte az idősebb lány.

- Hát jó. – Azzal nekilátott elmesélni randiját Harryvel. Elmesélte a helyszínt, a beszélgetést és a csókot is. Mindent.

- Óh, Ginny! Ez nagyon szép. De nekünk miért nem árulta el ezt a helyet Harry? Majd megkérdezem. Nézd csak! Jönnek is. – Ginny szégyenlősen lesütötte a szemét, de azért adott egy puszit Harrynek. Még mindig szégyellte magát a múltkori viselkedése miatt.

- Milyen óra az első? - kérdezte Ron.

- Bájitaltan a mardekárral.

- Szörnyű. Neked Ginny?

- Gyógynövénytan a hugrabuggal. Túlélem.

- Azt gondoltuk.

- Óh a csudába. Fent hagytam a bájital dolgozatom. Mindjárt jövök – szólt Harry, majd elszaladt. Útközben sebesen szedte a lábait, de belebotlott valakibe. Romilda Vane-be.

- Szia Harry! Hogy vagy? Hol hagytad Ginny Weasleyt? Várj csak Harry. Most egyedül vagy. Nincs itt senki. Nem lenne kedved valahová elhúzódni velem. Esküszöm jól éreznéd magad.

- Nem kösz. Nem vágyom rád.

- Dehogyisnem Harry. Mondd, hogy vágysz rám. MONDD, HOGY VÁGYSZ RÁM!

- Vágyom rád Romilda. Nagyon is – mondta Harry átszellemülten. Megcsókolta a lányt. Szenvedélyesen csókolóztak, majd Harry simogatni kezdte a lányt. Egyre jobban felfűtötte őket a vágy, és épp kéznél volt egy üres tanterem. – Gyere te gyönyörűség. Itt az enyém lehetsz – hörögte a fiú. Felfektette Romildát az asztalra, majd vetkőztetni kezdte.

***********

- Hol lehet már Harry? Utána megyek – gondolta Ginny és elindult. Ment, ment a folyosókon, mikor egyszer csak vad kiáltozásokat hallott. Nem is inkább kiáltozást, hanem nyögést. Mintha valaki... nos igen... Azt csinálná. Ekkor meghallott egy nevet és mintha belédöftek volna egy kést, lerogyott a földre. Valaki Harry nevét kiáltozta. Majd meghallott egy másik hangot is. Egy fiúét. Harry volt az. Ginnyben egy világ omlott össze. Forgott vele a világ. Nagyon rosszul érezte magát. Hányingere volt, fejében egyetlen mondott ordítozott. – MEGCSALT! MEGCSALT! – Elájult. Törékeny kis teste a hideg kövön feküdt. Egy arra járó griffendéles találta meg. Ő már nem hallotta szerencsére a „kiáltozásokat”. Harry és Romilda másfelé hagyták el a termet, így nem látták Ginnyt. A griffendéles fiú felkapta a lányt, és elszaladt a gyengélkedőbe.

*******

- Piton professzor úr elkérhetném Mr. Weasley urat? – kérdezte McGalagony professzor Ront az első órájuk alatt

- Igen. De ha végeztek, küldje vissza.

- Mi történt? Megint valami baj történt?

- Mr. Weasley a húgát ájultan találtuk az egyik folyosón. Tud valamit, ami miatt elájulhatott? Betegség? Kimerültség? Terhesség?

- A húgom nem terhes! Se beteg, se kimerült. Biztos csak rosszul lett. Hadd menjek el hozzá. Majd ő elmondja nekem. Nekem el fogja mondani.

- Rendben. Menjen. Ha végzett, menjen vissza az órájára! – kiáltott a professzornő a szaladó Ron után. 

***********

- Ginny! Hogy vagy? – kérdezte Ron húgát.

- Nem jól Ron. Meg szeretnék halni – zokogta a lány.

- Mi történt? Ki tette ezt veled? Draco?

- Nem. Rosszabb Ron. Harry megcsalt. Romildával.

- Nem hiszem. Ez lehetetlen.

- Hallottam. Ott nyögtek az egyik teremben. Arra jártam és meghallottam. Aztán elájultam.

- Én megölöm Harryt. Indulok is!

- Ron, ne menj el kérlek. Ne hagyj itt! Maradj még! – kérlelte Ginny bátyját. Végül Ron ott maradt. Ginny megnyugodott, el is aludt. Rom azonban nem tudott elmenni, mert Ginny a kezét fogva aludt el. Az óra végét jelző csengő után Hermione is megjelent.

- Mi történt? – kérdezte aggódva a lány.

- Harry megcsalta, ő meg sokkot kapott.

- Megcsalta? Nem hiszem el!

- Pedig így volt. Lefeküdt Romildával – Hermione is leült Ginny mellé, s mivel már nem volt több órájuk aznap, ott maradtak vele. – Szerinted hol lehet Harry? Úgy értem biztos hallott Ginnyről....

****************

Hermionénak nem volt igaza. Harry nem hallott Ginnyről, egészen addig míg fel nem ment a klubhelyiségbe.

- Harry te itt? – kérdezte Seamus.

- Miért kérded? – kérdezte Harry ártatlan képpel.

- Ginny elájult, te meg nem is látogatod meg? Azt hittem jártok.

- Elájult? Úh, nem is tudtam! Megyek a gyengélkedőbe.

*******

- Ron, Hermione! Hogy van Ginny? – rontott be Harry a gyengélkedőre. Ron azonnal felpattant.

- Tűnj el innen Harry! Ne is lássunk erre!

- Na de, miért? Mi történt?

- Az van, hogy szépen megd*gtad Romildát! Takarodj innen! – ordított Ron.

- Ron, meg tudom magyarázni – mondta Harry.

- NEM ÉRDEKELNEK A KIFOGÁSAID!

- Jó, akkor elmegyek. De azt tudnod kell, hogy nem önszántamból feküdtem le Romildával. Valahogy rávett. De nem emlékszem mivel.

- Szerinted igazat mond? – kérdezte megszeppentem Hermione, miután Harry elment.

- Nem hiszem. De eléggé szomorú volt. Nem tudom. Beszélj Romildával. Hitesd el, hogy összevesztél Ginnyvel. A többit rád bízom. Siess!

- Rendben. – Hermione sebesen szedte a lépteit. A griffendél toronyba érve megpillantotta Romildát.

- Szia Romilda! – huppant le mellé. – Hogy vagy?

- Szia! – morogta amaz. – Hogyhogy nem Ronnal meg a hülye húgával vagy? – kérdezte gúnyosan.

- Összevesztem velük. Rájöttem, hogy tök hülyék. Csak gondoltam szólom neked, hogy szívesen segítek Harryt becserkészni.

- Komolyan? Csakhogy megjött végre az eszed Hermione. Az igazság az, hogy már nem kell segítened. Képzeld, lefeküdtem Harryvel. Ma reggel. Az órák előtt – kacagott Romilda. – Jó mi?

- Aha. Gratulálok. És mivel vetted rá, hogy megtegye veled? – mosolygott Hermione.

- Óh! Azt nem árulom el, mert nem publikus – mondta Romilda.

*************************

- Ron! Harry lehet, hogy igazat mond. Tényleg lefeküdtek, de nem mondta el, hogy mivel vette rá. Jesszus Ginny! Fent vagy? Jaj ne haragudj!

- Semmi gond. Harry itt járt? Azt mondta, hogy lefeküdtek? Az a szemét. Mikor mehetek már el innen?

- Azonnal Miss. Weasley. Ha kipihente magát, mehet is. Akár most is.

- Jól vagyok.

- Akkor mehet. Viszlát!

- Menjünk – szólt Ginny. Mikor felértek a klubhelyiségbe Romilda elképedt.

- Granger? Te kibékültél velük?

- Nem is voltunk összeveszve. Csak hazudtam. Meg akartam tudni, hogy tényleg lefeküdtetek-e tényleg, és hogy milyen módszerrel vetted rá. De nem árultad el. 

- Rohadj meg Granger! Nyugtasson az a tudat, hogy Harry már az enyém – kacagott lány. 

- Te rohadj meg Vane! Aljas módon elcsábítottad Harryt, pedig van barátnője. Nem tudtál akkor rácuppanni mikor nem volt?

- Így érdekesebb – válaszolta Romilda. Na ez kellett Hermionénak ahhoz, hogy rávesse magát a lányra. Fogta a pálcáját és lábzárátkot küldött Romildára, majd fellógatta a Levicorpus varázsigével. Aztán otthagyta.

- Huh Hermione. Ezt nem kellett volna – szólt Ginny.

- Nem bírtam türtőztetni magam. Az a csaj elvette tőled Harryt. És én ellenben veletek hiszek Harrynek is. Ti nem láttátok az arcát? Na mindegy. Szerintem egyikük sem hazudik.

- Az elég furcsa lenne. Bár Harry se tagadta, hogy lefeküdtek – mondta Ron. 

- Nem... Szerintem Romilda valamit itatott/etetett Harryvel. De nem tudjuk rávenni, hogy mondja el.

- Hát nem. Vagyis... ha azt látjuk, hogy Romilda Harryvel beszél akkor odalopózunk és...

- Ron, ez hülyeség! – szólt Hermione.

- Jó akkor találj ki jobbat! Én csak segíteni szeretnék!

- Bocsi. Harry! – Harry szomorúan feléjük nézett és találkozott a tekintete Ginnyével. Szeme mérhetetlen szomorúságot tükrözött. Ugyanakkor Ginnyé is. A lány azonban nem bírta tovább és könnyekben tört ki, és felszaladt a hálójukba. Ekkor Harry is elfordította a fejét.

- Én a szemében inkább megbánást látok.

- Hát bánhatja is. Megcsalni Ginnyt. A legrosszabb amit tehetett. Csak tudnám, mivel csábították el. Gondolkodj Hermione. Megyek a könyvtárba. Szétnézek.

- Jó. Én meg megírom a leckémet addig. Ne menjek veled? Tudnám ott is írni.

- De! Gyere! – Azzal elmentek a könyvtárba. Hermione nekilátott a keresésnek. Olyan varázsigét keresett, vagy bájitalt, amellyel el lehet érni, hogy igazat mondjon az illető. Erre ott volt a Veritaserum, de nehéz volt elkészíteni. A hozzávalók sem voltak meg. Körülbelül 2 óra keresgélés után Hermione rátalált valamire. „Gyógynövény az igazmondásért” – Nézd Ron! Találtam valamit. De nem tudom, hol tudnánk ezt beszerezni. Hmm... Megtalálható nagyobb réteken, erdőkben. A tiltott rengeteg. De mi nem mehetünk oda. Hacsak...

- Hacsak el nem vesszük Harry köpenyét.

- Igen. Megtehetjük. És meg is tesszük. – Aznap este Hermione és Ron elvették Harry köpenyét és elindultak a Tiltott Rengeteg felé.

- Milyen növényt is keresünk? – kérdezte Ron.

- Körülbelül 20 centi magas növény, nagy lelógó vörös levelekkel.

- És biztos, hogy találunk itt ilyet?

- Nem. Egyáltalán nem. De meg kell próbálnunk – Órákon keresztül keresték, sikertelenül.

- Forduljunk vissza. Fázom – nyavalygott Ron. – Úgy se találjuk meg. Tiszta időpocsékolás.

- Nem Ron. Még egy 5 percig bírd ki! Nézd csak! Ott is van. Egész sok van belőle. De nekünk elég egy is. Most már indulhatunk Ron.

- Remek. Te nem fázol Hermione?

- De. Eléggé. De ha sietünk, még ma el tudom kezdeni főzni a főzetet.

- Meg fogunk fázni. Gyere csak! – Átölelte Hermionét és megcsókolta. – Én így már nem fázom.

- Én sem – mosolygott a lány. Felbaktattak a kastélyba, és Hisztis Myrtle WC-jében hozzáláttak a bájital megfőzéséhez.

- Mennyi idő megfőzni? – kérdezte Ron.

- Hát kb. 2 nap.

- 2 nap? Az túl hosszú idő.

- Ha belegondolsz Ron, még mindig jobb, mintha egy hónapig kellene készíteni, mint a Százfűlé-főzetet.

- Igazad van. Te csak csináld nyugodtan, én megyek megkeresem Ginnyt. Biztos egyedül van. Jó?

- Rendben, menj csak. – Ron elindult az ajtó felé, de Hermione megállította. – Ööö, Ron! Te ugye sose tennéd meg?

- Mit? Mit nem tennék meg?

- Hát tudod! Sosem csalnál meg. Ugye nem?

- Óh, Hermione. Nem. Sosem tennék veled ilyet. – Közel ment a lányhoz, felsegítette a földről, magához húzta, és megcsókolta. Hosszan csókolta. Kezdte őket felfűteni a vágy. Ron már Hermione blúzának kigombolásával szenvedett.

- Oh, Ron. Ron! Ron! Állj! – szólt rá Hermione Ronra. – Én, én még nem vagyok kész rá. Tényleg nem. Sajnálom.

- Hmm. Rendben. Én megértem – szólt Ron. – Tény, hogy én már kész lennék rá, de nekem Te vagy a legfontosabb. Nem erőszakoskodnék. Szólj, ha kész vagy! – kacsintott a lányra. Hermione elpirult.

- Na és mégis hogy, Ron? Hogy szóljak?

- Érezni fogom, ha kész leszel rá. Nem is kell szólnod. – Azzal kiment az ajtón. - Merre lehet Ginny? A klubhelyiségben? Remélem nincs semmi baja. - Ron senkivel nem találkozott a folyosón. Aztán hirtelen bebújt egy titkos átjáró bejárat-szőnyege alatt, és megpillantott egy földön kuporgó embert. – Óh! Ne haragudj. Nem tudtam, hogy van itt valaki.

- Nem is tudhattad, mert neked nincs Tekergők térképe. Láttam, hogy jössz.

- Akkor meg, miért nem kotródtál el innen? Gondolhattad, nem kívánok veled találkozni.

- Ron, még mindig nem hiszel nekem?

- NEM! A HÚGOM HALLOTT! ROMILDA BEVALLOTTA! Mi bizonyítja, hogy valamivel rávett? Pont neked higgyek Harry? Tudod mikor fogok ezek után én neked hinni.

- De én nem akartam. Értsd meg, hogy nem tehetek róla. Én csak Ginnyt szeretem – mondta halkan Harry, míg Ronban forrt a düh, max. hangerővel ordított Harryre.

- Ki nem merd ejteni még egyszer a húgom nevét! Nem vagy rá méltó. – Otthagyta Harryt és elindult a klubhelyiségbe. – Ha még egyszer találkozok vele, komolyan mondom, hogy beverem a képét. - dühöngött magában Ron. Felgyorsította lépteit, nem is vette észre, hogy nekiment valakinek.

- Aúúúú! Ez fájt. Jaj te vagy az, Ron? Mizujs?

- Ginny! Ne haragudj. Jól vagy? Pont téged kereslek. Nincsen semmi.

- Jól. Hermione?

- Dolga van – hazudta Ron.

- Rendben. Miért kerestél?

- Nem tudom. Csak gondoltam magányos vagy.

- NEM VAGYOK MAGÁNYOS! ATTÓL, HOGY HARRY MEGCSALT, MÉG NEM KELL ÚGY VISELKEDNI VELEM, MINT EGY IDIÓTÁVAL! RENDBEN? MEGVAGYOK MAGAMNAK! – Azzal elszaladt. - Mi a csuda baja van?

- Én csak kedves akartam lenni Ginny – kiáltott a lány után. – A francba. Szuper nap mondhatom. Inkább megyek Hermionéhoz – motyogott Ron. Nemsokára már Hermione mellett guggolt. – Hogy haladsz?

- Remekül – felelte szórakozottan a lány. – Minden megvan a bájitalhoz. Megtaláltad Ginnyt?

- Meg. Veszekedtünk.

- Micsoda?

- Jól hallottad. Nekem esett, hogy hagyjam békén, mert elvan magának. Ennyi a nagy sztori.

- Hát, ha ő ezt akarja – vonta meg a vállát Hermione. A következő két napban Hermione főzte a bájitalt, valamint órákra jártak. Aztán kész lett a főzet. Mostmár csak ki kellett találják, hogyan adják oda Romildának. Bonbonban? Italban? Ételben? Végülis odaadták egy édességben Romilda egyik barátnőjének, hogy egy srác küldi neki. A barátnő bevette, és úgy látszott Romilda is, mert felcsillant a szeme, az ajándék láttán.

- Szerinted Harry küldhette? – kérdezte izgatottan Romilda a barátnőjét.

- Nem t’om Romi. Majd kiderül.

- Huh, ez tök fincsi.

- Adsz nekem is?

- Nem! Én kaptam, enyém.

- Köszike – nyávogott a lány, majd otthagyta Romildát. Ez volt Ronék szerencséje.

- Szia Romilda! Hogy vagy?

- Hello! Szarul. Harry már nem tudom, mióta nem beszél velem. Pedig lefeküdtünk.

- És, hogy érted el, hogy lefeküdjön veled?

- Óh, az tök egyszerű volt – nevetett a lány. – Megbűvöltem a tekintetem, hogyha valamit kérek Harrytől, azt megtegye nekem. És azt kértem, hogy fektessen le. Hát meg is tette. Hahaha. Kár, hogy nem találom már könyvet. Pedig megtenném vele újra. Nagyon jó az ágyban. Óh! Megyek, keresek valakit magamnak, mert felfűtött a vágy. Sziasztok! – szólt a lány, majd elment.

- Basszus. Basszus, basszus, basszus. Na, most mit tegyünk Hermione?

- Nem tudom Ron. De a neheze most kezdődik. Mivel megtudtuk, hogy Harry tényleg nem tehet semmiről, mi már nem haragudhatunk rá. De ha Ginny meglátja, hogy mi jóban vagyunk Harryvel, megsértődik, mert azt hiszi, átvertük. És ha megpróbálnánk megmagyarázni neki, nem hinné el. Istenem, mit tegyünk?

- Valahogy egy helyre kéne őket vinnünk és szembesíteni őket a tényekkel. Elmondani, amit tudunk, aztán Harry is elmondaná. Hátha Ginny megbocsátana neki. Először Harryvel kell beszélnünk, hogy tudjuk mi volt. Tőle is bocsánatot kell kérnünk. Nem bíztunk benne. Ez nem volt szép húzás tőlünk.

- Ezek jó ötletek Ron. Menjünk Harryhez. – Felmentek a griffendél toronyba, és a kandalló előtti karosszékben, meg is pillantották Harryt. Valamit olvasott. Gyorsan körbenéztek, Ginnyt nem látták sehol sem. – Biztos már lefeküdt. Gyere Ron! Szia Harry!

- Sziasztok! Jöttetek megint lekiabálni a fejem?

- Nem Harry. Sajnáljuk, hogy nem hittünk neked. Tudjuk, hogy igazat mondtál végig.

- Komolyan hisztek? Hogyhogy?

- Hát... Elvettük a köpenyedet, és bementünk a Tiltott Rengetegbe. Azért mentünk, hogy megkeressünk egy növényt, amelyből ha bájitalt készítünk igazmondásra kényszeríti fogyasztóját. Megfőztem a bájitalt, és megetettük Romildával. Ő meg bevallott mindent. Megbűvölte a tekintetét olyanra, hogy bármit parancsolhasson neked. Így vett rá, hogy lefeküdj vele. Mi mostmár hiszünk neked. De Ginny nem fog. Ha meglát minket veled, azt fogja hinni, hogy átvertük. Tehát a tervünk a következő: rávesszük Ginnyt, hogy menjen az iskola bizonyos pontjára. Én és Ron odamegyünk, és elmondjuk neki amit megtudtunk. Közben te is jössz velünk a köpenyed alatt. Így láthatjuk a reagálását. Ha minden rendben megy, meg fog törni, mivel iszonyatosan imád téged, nagyon hiányzol neki. Ekkor te leveszed a köpenyt és te is belefogsz a magyarázkodásba. A te szemszögedből meséled el ami történt. Rendben?

- Hermione, Ron! Miért teszitek ezt meg értem?

- Nekem a húgom. No meg, a legjobb barátom vagy Harry.

- Nekem Ginny a legjobb barátnőm. Te meg Harry a legjobb barátom vagy.

- És én?

- Te A barátom vagy Ron.

- Jah, tényleg.   

- Köszönök mindent. Mikor lépünk akcióba?

- Hát akár még ma. Megyek, megbeszélek Ginnyvel egy időpontot, ahol találkozhatnék vele. Aztán magammal vinném Ront is. Mit szólnátok, ha a tó melletti fák alatt ejtenénk meg a beszélgetést?

- Szuper. Úgyis tök jó idő van.

- Nah megyek, beszélek Ginnyvel. Ott jön. Ginny! Ginny várj csak! Ron kiabálj Harryvel. – Miután Ron nekilátott leszidni Harryt a megcsalásért, Hermione is akcióba lépett és odalépett Ginnyhez. – Hogy vagy Ginny? Lenne kedved olyan délután 3 körül lent sétálgatni a parkban? Addig még meg kéne írnom egy dolgozatomat, de 3 órára kész leszek. Na?

- Rendben! Jaj, Hermione! Olyan rég dumcsiztunk. Annyi mindent ki kell adnom magamból.

- Hát nekem is. Na akkor 3 órakor találkozunk a parkban. Szia! – Ginny elment a hálótermükbe, így Hermione azonnal beavatta Ronékat a tervbe. Mindent megszerveztek, várták a 3 órát. Csigalassúsággal teltek a percek. Nagy sokára eljött a 3 óra.

- Menjünk! – szólt Hermione. – Harry, hozd a köpenyed. Kicsit maradj le mögöttünk. Gyere Ron! – elindultak az udvarra. – Ott van Ginny. Gyere! Szia Ginny!

- Ron? Te mit csinálsz itt? Hermione, nem csajos dumálásról volt szó?

- Beszélnünk kell veled Ginny. Tényleg. Elég sok dolgot megtudtunk. Kérlek hallgass minket végig. Nos, mikor Harry lefeküdt Romildával, egyszerűen nem akartuk elhinni. Utána akartunk járni, hogy történhetett ez.

- Hermione eljátszotta, hogy összeveszett velünk és megkérdezte Romildától, hogy tényleg lefeküdtek-e. A csaj elárulta, hogy lefeküdtek, de hogy hogyan vette rá Harryt azt nem – mondta Ron.

- Így a könyvtárban kutatni kezdtünk, mivel tudnánk Romildát igazmondásra kényszeríteni. Találtunk egy növényt, ami képes erre. Elvettük Harry köpenyét, lementünk az erdőbe és megszereztük. Bájitalt készítettem belőle, majd bonbonokba töltöttem a folyadékot. Elküldtem Romilda egyik barátnőjével. Azt mondtam, egy srác küldi neki. Bevették. Beszéltünk Romildával, és Ginny itt következik a lényeg, Romilda megbűvölte a tekintetét és rávette Harryt, hogy feküdjön le vele. Harry nem tehet róla Ginny. Higgy nekünk. Harry? – Ekkor Harry kibújt a köpeny rejteke alól és a remegő Ginnyhez lépett. Hermione kézen fogta Ront, és elvonszolta Harryéktől.

- Ginny! – szólt Harry. – Kérlek, higgy nekünk. Én sosem csaltalak volna meg, de az az őrült Romilda megbűvölt. Nem tehettem ellene semmit. Nagyon szeretlek téged Ginny. Mindennél jobban szeretlek. Kérlek, bocsáss meg! – Ginny nem tudta mit mondjon. Érezte, hogy a szeme megtelik könnyekkel, majd végigcsurognak az arcán. Hitt Harrynek. Tudta, hogy igazat mond. - Akkor mi a gond? Miért nem ugrok a nyakába? - Ne mondj akkor semmi Ginny. Csak bólints, ha megbocsátottál. Ha nem, akkor, akkor ints nemet. Jó? Nos, megbocsátasz Ginny? Bólints, bólints, bólints! - imádkozott Harry. És ekkor Alig észrevehetően Ginny bólintott. – Bólintottál? Komolyan bólintottál? Óh, Ginny! – Magához húzta Ginnyt és megcsókolta. Hosszan csókolóztak, majd mikor ajkaik szétváltak Harry letörölte a könnycseppeket Ginny arcáról. – Még akkor is gyönyörű vagy, mikor sírsz.

- Jaj, Harry! Dehogy vagyok szép. Az orrom tiszta vörös, taknyom-nyálam egymásba folyik. Szemem is biztos vörös.

- Gyönyörű vagy.

- Harry! - szólt a lány türelmét vesztve.

- Szeretlek Ginny.

- Én is szeretlek. Nagyon nagyon!

**********************************************