- Szarkasztikus… domináns… szubkontra lekváros kenyér… - mormogta félhangosan egy vörös hajú lány a nagyteremben. Könyve egy kancsónak volt támasztva, ahonnan szavakat bogarászott félhangosan, miközben reggelizett.
Szép nap volt: a nagyterembe besütött az őszi napfény, és falevelek tömkelegét sodorta el az ablak előtt a kellemes, langyos szél.
Ginny Weasley azonban egyáltalán nem volt biztos benne, hogy ezt a gyönyörű napot élvezni fogja. Igaz, még csak szeptember közepe volt, de a tanárok minden bizonnyal úgy döntöttek, hogy nem hagyják a hatodikosokat belerázódni a nyári szünet utáni mókuskerékbe, inkább rögtön megbombázzák őket nagyon hosszú és nagyon nehéz házi feladatokkal. Alig volt szabadidejüknek, szegényeknek…
Ginny két oldalán hirtelen kihúzódott két szék, és egy vörös, valamint egy fekete hajú fiú vágta le magát, hogy rögtön befaljanak vagy három pirítóst, zsinórban.
– Szép jó reggelt! – mondta a lány, fel sem nézve.
– Ja, Gin… - mondta tele szájjal Ron, majd egy hatalmasat böfögött.
– Hello! – mondta kellemesen mély hangján Harry, de úgy, hogy Ginny majd’ elolvadt tőle.
– Hol hagytad Hermionét, Ron? – csipkelődött a lány, utalva arra, hogy mióta Hermione és Ron összejöttek, talán még soha nem látta őket külön…
- Azt mondta, valami különlegesen speciális kifejezést kell megkeresnie a könyvtárban, szóval ő majd később jön… - mondta Ron egy hatalmas nyelés után.

- Értem – motyogta a lány, majd rápillantva órájára, becsapta a kancsónak támasztott könyvet, és elsüllyesztette a táskájában. Felkapott egy utolsó lekváros kosárkát, majd felpattant.
– Szép napot, fiúk! – Azzal elviharzott… volna, ha egy – számára nagyon kellemes – hang nem üti meg a fülét.
– Ginny, várj! – Harry felpattant, és közelebb jött hozzá. Nyilván azért, hogy Ron ne hallja…, gondolta Ginny, és felvéve legsugárzóbb mosolyát, a fiúra nézett. Harry folytatta. – Arra gondoltam, hogy esetleg… szombaton, ha ráérsz… - Ginnynek majdnem kihagyott egyet a szívverése – szóval… ha neked nem baj, akkor… korrepetálhatnál bájitaltanból. Tudod, nem nagyon megy…
Ginny felocsúdott az álmából. Képzeletben letépte magáról a rózsaszín szemüveget, hogy megint szürkének és eseménytelennek lássa a világot… ahogy ebben a fél hónapban már megszokta.
– Hát persze. Majd megbeszéljük… - mondta mű vidáman, és kilépkedett a nagyteremből. Legszívesebben elbőgte volna magát, ám a folyosó végén csatlakozott hozzá barátnője, Carol, így nem volt alkalma elbújnia egy sötét sarokba.
– Szia! Képzeld el, megtaláltam, amit keresünk! Nyertem! Akkor ugye, megírod a bájitaltan házimat? Annyira béna vagyok… - hadarta Carol, miközben a két lány befordult az alagsorba vezető folyosóra. Ginnynek a bájitaltanról rögtön eszébe jutott a nagyterembeli kis beszélgetés (na nem mintha elfelejtette volna…).
– Hát persze, hogy megírom – sóhajtotta, majd egy lendülettel kinyitotta a bájitaltan terembe vezető ajtót… és egyenesen rácsapta Piton görbe orrára, aki közvetlenül az ajtó túloldalán várta a diákokat. Most azonban ömlött az orrából a vér, amit ő higgadtan viselt, és egy könnyed pálcamozdulattal elállította a vérzést, és csillapította fájdalmát.
– Weasley… - kezdte halk és vészjósló hangon.
– Sajnálom, tanár őr… úr! – helyesbített gyorsan Ginny.
– Weasley! – csattant fel újra Piton, de megint csak nem folytatta. Ginny ártatlan szemeket meresztett. Olyan bárányosat.
– Tanár úr, itt vagyok, miért szólongat? – kérdezte.
– Miss Weasley! – üvöltötte kampós orrú barátunk.
– Tanár úr! – ordított vissza Ginny.
– KÉT HÉT BÜNTETŐMUNKA NÁLAM, A HÉT MINDEN NAPJÁN! – adta ki a parancsot a szadizmus megtestesítője. – Hatkor jelentkezik nálam!
- felőlem aztán, csak elő ne törjenek a férfias ösztönei… - vont vállat Ginny, félhalkan. Szerencséjére a tanár nem hallotta meg, azonban Draco Malfoy igen.
– Azt hiszed, annyira vonzó és nőies vagy, hogy a tanár úrból előtörnek az ösztönök? – kérdezte kaján vigyorral az arcán.
– Azt hiszem, Draco, hogy miattam sokkal inkább törnek elő, mint miattad, mert bármennyire is szereted Pitont, ő a női nemhez vonzódik – mosolyodott el Ginny ártatlan kislány módjára. – Asszem… - tette hozzá, mivel még egy diák sem látta, hogy Piton bármilyen érzelmet is kifejezett volna a nők iránt, kivéve persze a düht.
Malfoy erre nem tudott mit mondani, így bosszús képpel visszafordult helyére.

- A mai órán az élet elixírjét vesszük részletesebben… - kezdte Piton. – Illetve vettük volna, ha Miss Weasley nem törte be volna az orrom. Mert így most neki kell megtartania az orrom… az órámat, míg vissza nem jövök Madam Pompfrey-tól.
Weasley, ha fél óra múlva nem lesznek kész a bájitalok, még két hét büntetőmunka. Maga felel mindenért – mondta Piton, majd sebes köpönyeglengetéssel kilejtett a bájitaltan sötét terméből.
– Igenis, tanár úr! – mosolyogta Ginny, mint valami stréber jó tanuló, majd mikor a tanár elhagyta a szobát, felcsüccsent a tanári asztalra.
– Minden okés, emberek, ez itt a mulatás órája! – kiáltotta el magát, majd elővette a Cosmopolitant, és elmélyült a szőrtelenítés legújabb művészcsodáiban. Azonban egy idő után érzékelte, hogy nincs mozgás a teremben, így felnézett az érdekfeszítő újságból.
– Srácok, ne csináljatok problémát belőle! Én felelek érte! – mondta a lány, mire mindenki szétszéledt és kezdték egyéni tevékenységeiket. Ginny jóleső érzéssel elmosolyodott.

Fél óra múlva benyitott Piton. Mindenki a másikkal beszélgetett, a bájitalok meg sehol. Perselus odacsörtetett a tanári asztalhoz, és kénytelen volt a Cosmo elején szembesülni a hatalmas, rózsaszín felirattal: ORÁLIS SZEX: ÉREZD JÓL MAGAD! Halvány pír öntötte el az arcát, és picit visszagondolt arra a tegnap előtti estére, majd visszatért a Földre.
– Weasley! – dörrent rá tanár a lányra. Ginny kezében meg sem rezdült a magazin.
– Hm? – kérdezte csak úgy mellékesen, miközben lábait lógázva hangosan kuncogott egy részleten.
– Lássuk csak… kétszáz pont a házától, valamint… még két hét büntetőmunka – sorolta a tanár gúnyos mosollyal. Draco Malfoy hangosan kacagni kezdett.
– Oksi – mondta a lány, majd lassú mozdulatokkal felállt és helyére ment.
– Hogy merészeli…? – kezdte Piton lassú mozdulatokkal a lány padjához közelítve.
– Mit, tanár úr? Ön mondta, amíg vissza nem ér, én felelek a többiekért. Nos, visszatalált, és én megkaptam a büntetésem. Most már minden önön múlik. És gondoljon csak bele… a diákjai először  és utoljára jól érezték magukat a bájitaltan órán – mondta Ginny lángoló szemekkel.
– Megyünk az igazgatóhoz, Weasley – mondta Piton halkan, majd karon ragadta Ginny-t, és kivonszolta. Felmentek a földszintre, Dumbledore szobájához. Piton bemondta a jelszót (Varázs frutti), és felmentek a mozgólépcsőn. A kopogtatásra rögtön érkezett válasz, így benyitottak. Dumbledore az íróasztalánál ült, és valamit írt.
– Á, jó reggelt. Minek köszönhetem a látogatásukat? – érdeklődött.
– Miss Weasley megsértette a házirendet, tiszteletlen volt velem, nem csinálta meg a rá bízott feladatot, és ráadásul betörte az orromat – mondta Piton.
– Ezek súlyos dolgok, Miss Weasley! – nézett a lányra szemrehányóan Dumbledore.
– Igazgató úr! Nem emlékszem, milyen ponton is sértettem meg a házirendet, szerintem ez reflex- és ösztönszerűen bukott ki Piton professzorból; Tiszteletlen voltam vele, mert ő is velem… még Hammurapi törvényei is kimondják, hogy egymással tisztelettel kell bánni; valóban nem csináltam meg a rám bízott feladatot, mert a tanár úr nem mondta meg, hogyan kell elkészíteni a bájitalt; a tanár úr az óra elején közvetlenül az ajtó elé állt, így akaratlanul nekicsaptam az ajtót, szerencsémre… - sorolta Ginny. – Mellesleg már egy hónapnyi büntetőmunkánál tartok és kétszáz pontnál. Mit határoz az igazgató úr?
Dumbledore türelmesen végighallgatta a két ellenséget, majd így szólt:
- Mindkettőjüknek igazat adok… Miss Weasley, magának viszont le kell dolgoznia az egy hónapot, és a pontok is sajnos hátráltatják a Griffendél helyzetét, de önnek viszont nem kell bejárnia egy héten keresztül bájitaltan órára.
– Remek! Viszlát! – Mosolygott Ginny, majd magasra szegett fejjel, magabiztos léptekkel elhagyta a szobát. Az igazgatói szobával szemközti falra egy cetlit ragasztott, egyetlen szóval: „Basztad”. Pitonnak biztosan feltűnik majd. Elégedett mosollyal, kezében tankönyveivel felsétált a Griffendél toronyba.