Szeptember 29.

Harry, ha megl�t engem vagy Malfoyt a folyos�n, azonnal megfordul, �s semmivel sem t�r�dve igyekszik min�l messzebbre ker�lni. Hermione szerint iszony� d�h�s – Malfoyra, r�m, Madam Hoochra, a kviddicsre, a cikeszre, �s mindenre, ami valamilyen halv�ny �sszef�gg�sbe hozhat� a meccsel.

Ron pedig… egyszer�en nem hiszem el, hogy m�g a b�ty�mnak is felt�nt, hogy nem csak Harry �s Malfoy k�z�tt van mosolysz�net, hanem Harry �s k�ztem is… el�g k�ts�gbeejt�. Mi�rt most kell kil�pnie az �rzelmi nihilista szerepk�rb�l? Hermione is mondta: eddig egy te�skan�l �rzelmi szintj�n volt, most �gy n�z ki, feljebb l�pett a vill��ra? �gy n�z ki, igen, hiszen �lland�an ezzel b�kd�s �s piszk�l, mintha egy �ri�si szed�villa lenne. Mikor sz�ba ker�lt a k�vetkez� meccs (Hugrabug – Holl�h�t), megjegyezte, hogy v�gre �n is b�ntelen�l lehetek p�rtatlan.

Elegem van Pitonb�l! Mi�rt nem � hiszi azt, hogy a mardek�r fel� h�z a sz�vem?!

Borzaszt� neh�z ez a b�jital! Senki nem tudta megcsin�lni. Elvileg az�rk�knek kellett volna m�r lennie, de a sz�nez�sig m�g csak k�t l�ny jutott el, egyik�k f�zete narancss�rga volt, a m�sikuk� pedig k�t perccel ezel�tt robbant fel, sz�val err�l ennyit. Piton persze rettenetesen felh�zta mag�t, pedig a semmi baj nem t�rt�nt, csak az �st �s a f�zet ment t�nkre. Levont harminc pontot a griffend�lt�l, de ekkor szerencs�re kopogtak, �s felhagyott a tajt�koz�ssal.

• Miss Weasley, van valami konkr�t oka a semmittev�s, a b�mul�s �s a k�rokoz�s ilyen hat�kony �tv�z�s�re?!
• I-igen, tan�r �r – v�laszoltam hat�rozottan, pedig �reztem, hogy �g a f�lem. – Az, hogy nem tudom, mit tehetn�k m�g ez�rt a b�jital�rt.
• Hm – morogta, ahogy belen�zett. – Helyre lehet ezt m�g hozni, csak �pp nem a maga �rtelmi k�pess�geivel. H�vjon maga mell� valakit, aki hajland� seg�teni, �s aj�nlom, hogy �ra v�g�ig haladjon valamit – azzal tov�bbindult. �reztem a h�tamon, hogy valaki engem n�z. K�rbepislogtam, �s l�ttam, hogy Malfoy az. Zavartan felh�zta a szem�ld�k�t, �s �gy tett, mintha gondolkozna. Elrejtettem a mosolyom, �s v�rtam, hogy visszan�zzen r�m. Amikor ez megt�rt�nt, nem hagytam, hogy zavarba j�jj�n, hanem fel� t�togtam: seg�tesz? �s igyekeztem min�l k�ts�gbeesettebben n�zni. Mutat�ujj�val mag�ra b�k�tt, �s k�rd�n felvonta a szem�ld�k�t. B�lintottam, mire elvigyorodott a szok�sos, kisfi�s m�don, majd fel�llt �s fel�m indult.

Az eg�sz oszt�ly minket n�zett, Pitonnal az �len, de senki nem sz�lt r�nk. Malfoy az �st f�l� hajolt, m�g �n a sz�vver�sem csillap�t�s�n f�radoztam. Azt�n fel�m hajolt, hogy belen�zhessen a jegyzeteimbe. A v�lla egy eg�szen picit s�rolta a karom. Ez valami�rt annyira megr�zott, hogy leveg� ut�n kaptam. Nem riadtan, vagy undorral sokkal ink�bb mintha kellemes lett volna, csak v�ratlan. Ez persze neki is felt�nt, fel�m fordult, �s halkan ezt suttogta:

• Mi a baj?
• Semmi – v�laszoltam halkan. – Illetve… mi�rt nem �llsz sz�ba velem? – bukott ki bel�lem a k�rd�s, miel�tt m�g meg�ll�thattam volna magamat.
• Hogy… micsoda? Mi�rt ne �lln�k veled sz�ba? Ezt meg honnan veszed?
• Iz�… h�t, nem is tudom – habogtam.
• Figyelj, �n – kezdte hadarva Malfoy, de tal�n megl�thatta Pitont, mert hirtelen megk�sz�r�lte a tork�t, �s valamivel hangosabban �gy sz�lt: - J�cintmag kell bele, ez eg�sz biztos.
• Hogy is nem jutott el�bb eszembe? – csaptam kicsit tal�n t�l sz�npadiasan a homlokomra. Malfoy sz�ja sark�ban nevet�s bujk�lt, de ahogy r�m n�zett, l�ttam, hogy kedves nevet�s, �s nem len�z�. Azt�n egyszerre ny�ltunk a magok fel�, �s ahogy versenyezve pr�b�ltuk elkapni a kez�nket, levert�k szinte az �sszeset. Malfoy lehajolt �sszeszedni �ket, majd kis haboz�s ut�n k�vettem.
• Sz�val? – leheltem Malfoynak, mik�zben szedegettem az apr� magokat.
• Mi�rt ne besz�ln�k veled? �gy �rtem, haragudnom k�ne, r�d, vagy…?
• Istenem, de j� – s�hajtottam felszabadultan. – Dehogy k�ne, vagyis… - Malfoy csak n�zett r�m, szemeit kicsit �sszesz�k�tve, arc�n kis mosollyal, valahogy �gy, mint amikor Ron �dess�get l�t, Bill pedig csinos b�rcsizm�t a kirakatban. Pedig azt hittem, ez csal�di von�s, de ezek szerint minden f�rfi �gy n�z, mikor valami kedv�re val�t l�t… T�tov�n fel�m ny�lt, �s a f�lem m�g� sim�totta egy k�sza tincsemet. �reztem, hogy v�r �nti el az arcom. Milyen d�bbenetesen finom, puha ujjai vannak, Istenem… Azt�n az ismer�s vigyorra h�zta a sz�j�t, �s �pp az az �rz�sem t�madt, hogy lassan k�zelebb hajol fel�m, mikor kiv�g�dott az ajt�, �s pontosan ebben a m�sodpercben megsz�lalt a cseng�. Felt�p�szkodtunk a pad m�g�l, Malfoy m�g az �st�mbe ejtette a magokat, �n pedig az ajt� fel� fordultam.

A k�sz�b�n Harry �llt, olyan arccal, mintha az el�bb nyomt�k volna orrba. Szem�t Malfoyon �s rajtam j�ratta. Tal�n �zenetet hozott Pitonnak, de ez m�r soha nem fog kider�lni, ugyanis sarkon fordult, �s kiment, hangosan becsapva maga m�g�tt az ajt�t, miel�tt a professzor belekezdhetett volna a pontlevon�s sz�vegbe.

Ebben a pillanatban az �st�mb�l z�ld szikr�k kezdtek pattogni. Nekem ennyi t�l sok volt egy napra, �gy h�t megragadtam a t�sk�m, �s olyan gyorsan iszkoltam ki a teremb�l, mintha �ld�zn�nek. Pedig �gy �reztem, egyed�l egy sz�rke tekintet f�r�dott a h�tamba…