Az utols� eml�k �jra�l�sekor Harry felsz�l�t�s n�lk�l csatlakozott a professzorokhoz. �gy gondolta nem �rt, ha k�ls� szeml�l�d�k�nt megfigyeli megk�zel�t�leg mire is sz�m�thatnak a k�vetkez� horcrux megszerz�s�n�l.

- K�sz�n�m Harry, remek�l helyt�llt�l, �s kivitt�l a barlangb�l, mikor legyeng�ltem. Azon sem csod�lkozom, hogy a hoppan�l�si vizsga let�tele nem okozott k�l�n�sebb gondot, miut�n m�r utast is sz�ll�tott�l – mosolygott Dumbledore. – Ami mellesleg, - b�r gondolom nem tudsz r�la - komoly var�zser�t �s koncentr�ci�t ig�nyel.

Harry azonban a szavaira csak megr�zta a fej�t.

- Mindenk�ppen seg�teni akartam mag�n, ez�rt siker�lhetett. K�ts�gbeestem, pedig nem szabadott volna. T�ls�gosan agg�dtam.

Az igazgat� kedvesen a v�ll�ra tette a kez�t.

- Ez�rt lesztek j� csapat Piton professzorral.

Az eml�tett erre felhorkantott.

- �gy �rti mivel az � szem�ben �rtem nem lenne k�r, �gy meg�rzi a hidegv�r�t b�rmilyen vesz�ly fenyegessen?!

A m�sik kett� r�n�zett.

- Nem �ppen Perselus – felelt Dumbledore.

- Az igazgat��r �gy �rtette, hogy maga majd jobban veszi az akad�lyt, mert er�s �s fiatal, s szinte minden helyzetben k�pes r� hogy higgadt maradjon – mondta Harry, b�r mintha kiss� kelletlen�l dics�rte volna a f�rfit.

- Pontosan – b�lintott Dumbledore mosolyogva, mik�zben k�sz�netk�ppen kiss� megszor�totta a fi� v�ll�t.

Piton n�mi k�telked�ssel meredt Harryre, majd az igazgat�ra n�zve �gy sz�lt.

- Egy�ltal�n mi sz�ks�g van r�, hogy Potter is vel�nk tartson? R�ad�sul hogy a tov�bbiakban nem is mag�val, hanem vele kell majd �tnak indulnom.

Harry a szemeit forgatta. M�gis mit gondol a f�rfi, neki minden v�gya hogy gy�l�lt tan�r�val kock�ztassa az �let�t egy horcrux megszerz�sekor, amikor norm�lis k�r�lm�nyek k�z�tt, m�g a k�nyv�t sem b�zn� r�?!

- Harry jelenl�te �ri�si fontoss�ggal b�rhat a szempontunkb�l. Emellett szeretn�m, ha a tapasztaltak k�s�bb a haszn�ra v�ln�nak. Mindny�junk �rdeke, hogy felk�sz�lj�n Voldemort ellen – v�laszolt higgadtan Dumbledore.

- �n ink�bb m�st k�rdezn�k – sz�lt k�zbe csendesen a fekete haj� fi�. – Honnan tudhatjuk, hogy a meghamis�tott med�l eredetij�t elpuszt�tott�k?

- Remek k�rd�s fiam! – n�zett r� f�lhold szem�vege m�g�l az id�s m�gus. – Sajnos ezen a vonalon m�g nem bukkantam haszn�lhat� nyomra.

- H�mm – fintorgott Piton elgondolkodva. – Teh�t felt�telezhetj�k, hogy ez a bizonyos R.A.B. sikerrel j�rt, vagy megv�rjuk m�g kider�l, ha Potter elint�zi a Nagyurat, de az m�gsem pusztul el, mert egy horcrux m�g �letk�pes – hangja a szok�sos gunyoross�ggal csengett.

Dumbledore most elkomorult.

- Semmik�ppen nem kock�ztathatunk! – pillantott itt agg�d�n, szinte �szrev�tlen�l a nem messze el�tte �llong� Harryre. – Term�szetesen ennek is alaposan ut�na fogunk j�rni.

Egy ideig mindannyian a gondolataikba mer�ltek. Harry tiszt�ban volt vele, hogy nem csak � kedveli Dumbledoret, hanem az id�s f�rfi is �t. Sirius hal�la ut�n megt�rten ismerte be, mennyire fontos volt sz�m�ra a fi� �lete, az hogy ha csak r�vid id�re is, de boldog lehessen. Akkor borzaszt� d�h�s volt miatta, mert elhallgatta el�le, amir�l fontos lett volna tudnia. De az�ta eg�szen m�s kapcsolat alakult ki k�z�tt�k, �s ez sokat jelentett neki.

V�g�l az igazgat� megsz�lalt.

- Indulhatunk, uraim?

K�l�n-k�l�n hoppan�ltak a megadott c�mre, �s mikor Harry feln�zett, egy k�d�s kis utc�t l�tott maga el�tt. Dumbledore r�gt�n intett, hogy k�vess�k.

- Jelenleg is �rvah�zk�nt m�k�dik az �p�let, teh�t odabent meglehet�sen sok gyerek, �s a fel�gyel�j�k tart�zkodik – mondta, ahogy egy m�r kiss� kopottas, nem t�l nagy t�gla�p�lethez �rtek. Amint bel�ptek a fogad�csarnokba, szorosan a fal ment�n m�r haladtak is tov�bb.

- Mit sz�m�t az, hiszen �jszaka van – sz�lt Harry.

- �, nehogy azt hidd, hogy Tom nem biztos�totta be el�gg� a horcruxa v�delm�t – felelte Dumbledore. – Tartok t�le, hogy ha valami f�lresiker�l, a sz�m�ra oly gy�l�lt �s len�zett hely is a semmivel lesz egyenl�.

- Megsz�llott – d�rm�gte maga el� a fi�, de nem sz�lt t�bbet, csup�n k�vette igazgat�j�t egy neh�z faajt�ig.

Egy egyszer� Alohomoraval �t is jutottak rajta, majd egy keskeny el�teret elhagyva lefel� tartva egy p�r l�pcs�fok ut�n, egy nagyobb iratt�rszer�s�gre bukkantak, amely a t�rolt k�tetek alapj�n k�nyvt�ri funkci�t is ell�thatott.

Dumbledore c�ltudatosan indult meg a szoba legt�volabbi, vel�k szemben l�v� fala fel�, eg�szen egy magas k�nyvespolc el� vezetve t�rsait.

Harry azonnal �rezte mi�rt itt �lltak meg. P�r k�tet val�s�ggal vibr�lt a m�gi�t�l, hab�r Piton arc�ra tekintve, nem volt benne biztos, hogy m�s is �gy �rzi e. Dumbledore azonban v�gig �t figyelte, �s b�ztat�an mosolygott r�, mire visszafordult a polchoz, �s meg�rintette az �t legink�bb vonz� k�nyv gerinc�t, melyen a k�vetkez� fel�rat �llt: A m�gus �tka.

A b�jitalmester �sszesz�k�lt szemmel figyelte a k�t var�zsl�t az el�bb lezajlottak miatt. H�t m�g miut�n a szekr�ny Harry �rint�se ut�n hangtalanul oldalra mozdult, �s elt�nt az �p�letet alkot� vaskos t�glafalban. A fi� �vatosan l�pett be az �tj�r�n, majd miut�n az igazgat� intett a f�rfinek, hogy menjen csak el�re, Piton k�vette.

Harry p�r l�p�s ut�n el�vette p�lc�j�t, �s f�nyt gy�jtott a v�g�n, a folyos� ugyanis s�t�tnek, �s v�gtelen�l hossz�nak t�nt. V�rakoz�an fordult h�tra tan�rai fel�.

Mikor Dumbledore ut�nuk akart l�pni, v�ratlan dolog t�rt�nt. �rezhet�en egy m�gia hull�m indult v�gig az ajt�r�sb�l, s az eg�sz �rvah�z megremegett, mintha csak �ssze akarna d�lni. Az id�s m�gus gyorsan visszal�pett, l�tva, hogy nem juthat �t k�vetkezm�nyek n�lk�l a bej�raton.

- Nos, sz�m�tottam erre – mondta csendesen.

Ennyit a „v�ratlan dologr�l”, gondolta Harry idegesen.

- Csak k�t teljes �rt�k� var�zsl�t enged �t, bebiztos�tva, hogy azok �rts�k a dolgukat, �s ne lehessenek ahhoz t�l sokan, hogy k�nnyed�n vegy�k az akad�lyt.

- Akkor tal�n jobb lenne, ha helyettem maga… - l�pett vissz�bb Harry, b�r �gy �rezte, az igazgat� nem v�letlen�l engedte maga el� a b�jitaltan�rt.

- Nem Harry. Sokkal jobb lenne, ha te menn�l tov�bb Piton professzorral.

Teh�t m�r most magamra hagy. �gy l�tszik t�nyleg komolyan gondolta, hogy Pitonnal kell egy�ttm�k�dnie, b�rmi is legyen. Nem sz�lt h�t semmit. Z�ld tekintete szinte felvillant a s�t�tb�l, ahogy �s amilyen pillant�st vetett az id�s m�gusra, majd sarkon fordult, �s �vatosan el�reindult.

Dumbledore fels�hajtott, majd az el�tte �ll� koll�g�j�ra n�zett.

- Vigy�zz r�, Perselus – k�rte halkan.

Piton felmordult, jelezve, hogy jobb id�t�lt�st is el tudna k�pzelni, de nem ellenkezett.

- Hasznos seg�ts�ged lesz, hidd el. Ha valami rosszul s�l el, h�vd Fawkest, hogy kihozzon titeket. Nem eshet bajotok – folytatta az igazgat� nyomat�kosan.

Piton s�t�t szemei �that�an vizsg�lt�k az id�s arcot. Od�ig rendben van, hogy Potter �lete rendk�v�l fontos a sz�mra, de vajon neki mi�rt sz�n hirtelen ilyen szerepet? L�that�an legal�bb annyira meg akarja �t v�deni, mint Pottert. Mit tervez m�r megint?

V�g�l csak b�lintott, �s el�h�zva p�lc�j�t a fi� ut�n indult. Nem haladt sokat, m�ris be�rte. Harry nagy buzgalommal vizsg�lta az el�tte l�v� leveg�t.

- Mit m�velsz? – k�rdezte, mire Potter kiss� �sszerezzent.

- Itt van valami.

- Honnan veszed? – vonta �ssze a f�rfi a szem�ld�k�t, �s k�zelebb l�pve vizsg�lgatni kezdte a semmit. Val�ban furcsa rezg�seket �szlelt. Fekete szem�t most ism�t a fi�ra emelte.

Harry bizalmatlanul �s elutas�t�an viszonozta a pillant�s�t, v�g�l belet�r�d�en fels�hajtott, �s megsz�lalt.

- Miut�n Voldemort a Miniszt�riumban megsz�llt, �s �n ki�ztem magamb�l, m�g az eddigiekn�l is er�sebben kezdtem �rezni mikor milyen a hangulata, van j�kedve, vagy d�h�s. A tengerparti barlangban m�g nem figyeltem oda el�gg�, de m�ra, - �s ezt az im�nt a k�nyvespolcn�l is �reztem – sokkal fog�konyabb vagyok Voldemort m�gi�j�ra. Mondhatni felismerem.

Piton hosszan n�zte az arc�t ves�be l�t� pillant�s�val, majd h�mm�g�tt egyet.

- �gy l�tszik Potter, m�giscsak haszn�lhat� leszel valamire.

A fi� erre csak elh�zta a sz�j�t, mintha csak jelezni akarn� mennyire nem �rdekli a f�rfi v�lem�nye.

- Meg fog lep�dni, professzor – mondta, majd visszafordult a probl�m�jukhoz.

- A folyos� bizony�ra nem v�letlen�l van megb�v�lve, hogy v�gtelen hossz�s�g�nak t�nj�n – sz�lt Piton.

Ha m�r egy�tt kell dolgozniuk, legal�bb ne h�tr�ltass�k egym�st, hanem fogjanak �ssze, gondolta, s folytatta a mondanival�j�t.

- K�ts�gtelen�l csapd�nak sz�nta. Ha �tn�z�nk rajta �gy t�nik t�bb t�z m�teres bel�thatatlan folyos� van el�tt�nk, de alighanem val�j�ban csup�n p�r m�ter vagy annyi sincs.

- Teh�t amolyan torz t�k�r, amin �tn�zve a bizonytalant �s a fenyeget� s�t�ts�get l�tjuk. Igen, ez jellemz� lenne – gondolkodott el Harry is, miut�n figyelmesen v�gighallgatta tan�r�t.

Piton r�n�zett.

- J� a megl�t�sod. V�lem�nyem szerint, ha figyelmen k�v�l hagyjuk a hat�rvonalat, �s �tl�pj�k, val�ban egy v�gel�thatatlan csapd�ba ker�ln�nk. Vagyis meg kell t�rn�nk a var�zslatot, s akkor l�that�v� v�lik az eredeti folyos�r�sz.

- Nem tudom… - kezdte bizonytalanul Harry. Piton sz�r�s, cs�nya pillant�st vetett r�. – Mag�nak biztos t�bb szem�lyes tapasztalata van Voldemortr�l, – folytatta gyorsan a fi� – de Dumbledoreval sokat elemezt�k, �s besz�lgett�nk r�la, mikor az eml�keket tanulm�nyoztuk… - mondta, majd ism�t elmerengve elharapta a tov�bbiakat.

- Hallgatlak – sz�lt a b�jitalmester v�rakoz�an. Azt be kellett l�tnia, hogy a fi�nak j�k az �szt�nei, �s �sznek sincs h�j�n.

- Nos, azt ugye m�r megt�rgyaltuk, hogy Voldemort f�lelmei el�g egyoldal�ak. A legsz�rny�bb dolognak az elm�l�st, a hal�lt tartja. Vagyis ha belen�z�nk ebbe a … t�k�rbe, akkor a s�t�ts�get l�tjuk, s mint a hal�lba, az ismeretlenbe n�z�nk. Ez�rt lehet az is, hogy amint a semmibe n�zek, azzal a sz�nd�kkal, hogy �tl�pjem a v�delmet, ismeretlen, hat�rtalan f�lelem ker�t a hatalm�ba. Amolyan visszatart� er�.

Piton hossz� ujjaival ajkait sim�tgatta, ahogy v�giggondolta a fi� szavait.

- Nem gondolja, hogy ez egy pr�ba? – tekintett fel a f�rfi arc�ba Harry.

- Ha j�l �rtem, te �ppen azt javaslod, hogy l�pj�nk �t rajta.

Harry tan�cstalanul megvonta a v�ll�t.

- Ez csak… �gy �rzem.

Piton hosszan, csendesen n�zte, majd visszafordulva a v�delemhez �jra alaposan szem�gyre vette.

- Nem engedhetj�k meg, hogy hib�zzunk, Potter – hangs�lyozta ki.

A fi� erre eg�szen fel� fordult, m�lyen a fekete szemekbe n�zett, �s azt mondta.

- D�ntse el maga – azzal csak �llt ott.

Piton s�t�t tekintettel szeml�lte egy ideig, mintha csak ideges�ten� ez az eg�sz helyzet, de legf�k�ppen Harry. Odafordult az akad�lyhoz, �s hossz� id�n kereszt�l, rengeteg var�zsige �s b�b�j el�h�v�s�val igyekezett megt�rni azt. Mikor kifogyott az �tletekb�l �s l�that�an nem jutott semmire. A szem�t az �gnek emelve gonoszul ezt mormogta.

- Rendben Potter. Ha bennragadunk, legal�bb az lesz a b�ntet�sed, hogy �leted v�g�ig el kell viselned engem.

Ez a kijelent�se mintha sz�rakoztatta volna a fi�t. Kezdett hinni benne, hogy Harrynek igaza van a pr�b�val kapcsolatban, m�sk�l�nben lehetetlen hogy nem tudta volna feloldani, vagy legal�bb meggyeng�teni Voldemort s�t�t m�gi�val k�sz�tett var�zslat�t.

- �rtem, professzor. Akkor tal�n… induljunk – s m�r l�pett is el�re.

- V�rj! �n megyek els�nek – �ll�totta meg Piton. – Dumbledore zokon venn�, ha elveszne a vil�g megment�je.

- Mit sz�m�t az, ha a horcrux meg itt marad? – v�gta r� Harry. – Menj�nk egyszerre.

Erre a javaslat�ra hirtelen a negyedik �ve villant be a gondolataiba, mikor Cedric-el egyszerre ny�ltak a kup��rt, �s szeg�ny fi� milyen v�get �rt. Ahogy a b�jitalmester arc�ra pillantott, mintha a f�rfinek is ez jutott volna esz�be.

Piton v�g�l f�jdalmasan nagyot s�hajtott. R�vid id�n bel�l, m�r m�sodj�ra van igaza a fi�nak.

- J�l van – mondta, azzal mindketten a s�t�t folyos� fel� fordultak �s mereven el�re szegezt�k tekintet�ket. – Akkor induljunk.

Szinte teljesen egyszerre l�ptek el�re.

Harryt a furcsa, ismeretlen var�zslatot �rintve hirtelen �ri�si f�lelem ker�tette hatalm�ba, mintha legal�bb sz�z dementor vette volna �ket k�rbe.

Hirtelen r�m�let�ben meg is torpant, �s az volt az egyetlen v�gya, hogy ne kelljen tov�bbhaladnia ezen az �tkozott folyos�n. Nem �rz�kelte hogy Piton mit csin�l, de m�r majdnem visszal�pett, amikor a retteg�sen �t az esz�be villant a gondolat: „Voldemort �pp ezt akarja, ne hagyd hogy gy�zz�n! Gyer�nk, ne vissza, hanem el�re l�pj m�g egyet!”

Megfesz�tette mag�t, �s val�s�ggal kiugrott a folyos�ra. Az els� dolog, amit �szrevett, hogy bev�lt a meg�rz�se. Alig k�t m�terre el�tte egy egyszer� ajt� �llt. A m�sodik, hogy mellette Piton t�masztja a falat, aki legal�bb annyira zih�lt, mint � maga.

El�red�lt, �s a t�rd�re t�maszkodott, s igyekezett m�ly leveg�t venni.

- Nos, alighanem ki�lltuk a pr�b�t – morogta a f�rfi, miut�n irigyl�sre m�lt� gyorsas�ggal �sszeszedte mag�t, s elismer� tekintetet vetett a fi�ra.

Ez bizony�ra annak sz�l, hogy f�lelm�ben nem l�pett vissza – gondolta Harry, de az�rt j�l esett neki.

- Akkor l�ssuk, mit rejt a kettes ajt� – morogta, s Pitonnal az oldal�n el�l�ptek.