A f�rfi nem teket�ri�zott. P�lc�j�t az ajt�ra szegezve felder�t� var�zslatot k�ld�tt r�, nem akart csapd�ba esni, ha felel�tlen�l kipr�b�l rajta egy z�rnyit� b�b�jt, azt�n az nem �gy reag�lna r�, ahogy szeretn�k. �gy t�nt j�l is tette, mert hamarosan k�kesen derengett fel a bej�rat, jelezve, hogy eg�szen m�s bejut�si strat�gi�t k�vetel meg egy m�r eml�tett z�rnyit�sn�l.

- Megint v�r�ldozat? – fintorodott el Harry, aki szint�n �rtelmezte Piton var�zslat�t.

A b�jitalmester r�pillantott, majd visszafordult az ajt�hoz.

- El�fordulhat – morogta, majd kelletlen�l hozz�tette. – Tal�n… h�zd v�gig a kezed, h�tha �rz�kelsz valamit. Nagyon apr� jel lehet, �s �n nem vagyok ilyen szinten fog�kony a S�t�t Nagy�r m�gi�j�ra. Csak a l�ktet�st �rzem, de azt nagyj�b�l mindenhonnan – ismerte be.

- Rendben – mondta Harry, majd lehunyta a szem�t, �s er�sen koncentr�lva azt tette, amit a f�rfi tan�csolt.

Egy ponton k�l�n�s dolgot tapasztalt, �s �rezte, hogy ez lesz a dolog nyitja. Kinyitotta a szem�t, �s megragadva a mellette �ll� Piton kez�t, odah�zta, ahol az im�nt m�g az �v� volt.

- Itt n�zze.

A tan�r arca egy pillanatra megr�ndult, v�g�l m�g sem sz�lt semmit, hanem figyelmesen koncentr�lt, majd a mutatott pontra szegezve a p�lc�j�t kimondott egy er�s ill�zi� old� var�zsig�t. Amint v�gzett, az ajt� semmiv� foszlott, �s egy kezdetben sz�k, majd egyre t�gul� szob�t l�ttak maguk el�tt.

Ahogy beljebb haladtak, a t�gl�val kirakott �res falak ment�n, hamarosan �szrevehett�k, a kikereked� terem nagyj�b�l k�zep�n �ll� emelv�nyszer�s�gen a l�lekdarabot rejt� t�rgyat.

- Hugrabug pohara! – sz�lalt fel azonnal Harry, s k�zelebb l�pett.

A f�b�l k�sz�lt t�rol� v�r�rokszer�en volt k�r�lv�ve. Mikor a fi� len�zett a k�r�lbel�l h�rom m�ter sz�les m�lyed�sbe, csup�n a v�gtelen s�t�ts�get l�tta benne.

Piton ezenk�zben m�r sz�mtalan �rz�kel� �s felder�t� var�zslatot v�gzett el, hogy megtudhassa mire sz�m�that amennyiben a horcrux k�zel�be szeretne f�rk�zni. Meglepet�s�re azonban azok semmit sem jeleztek. A ter�let teljesen �res volt, nem volt v�delmi var�zslattal ell�tva.

Harry ezt l�tva, - ak�rcsak tan�ra - a szem�ld�k�t r�ncolta.

- Ez nem lehet – mondta. – Egy ilyen fontos erekly�t baromira be kellene biztos�tania.

Piton k�rben�zett.

- Nos, a szoba t�k�letesen �res, �gy semmit nem �ll m�dunkban valamilyen hasznos eszk�zre �tv�ltoztatnunk. Nem tudok sepr�t idevar�zsolni, m�r pr�b�ltam. Minden erre ir�nyul� m�gia le van blokkolva.

Harry fels�hajtott.

- Vagyis mint a barlangban, itt is csak egy lehet�s�get hagy fent. Ha Dumbledore nem itta volna meg azt az �tkozott b�jitalt, sosem szerezhett�k volna meg a med�lt. Most pedig �gy l�tszik nincs m�s lehet�s�g�nk, mint a lebegtet�s.

Piton r�b�lintott.

- A k�rd�s csak az, mi t�rt�nik, ha azt megpr�b�ljuk – r�ncolta elgondolkodva a homlok�t.

- Bizony�ra valami er�sen embert pr�b�l�. Az igazgat� urat m�g sosem l�ttam annyira zavartnak �s gyeng�nek, mint akkor a barlangban – sz�lt Harry, �s el�r�bbl�pett. – M�rpedig m�shogy nem f�rhet�nk hozz� a poh�rhoz. Ez az �rok nem hagy lehet�s�get.

A b�jitalmester m�lyet s�hajtott mellette, �s er�sen megmarkolta a p�lc�j�t, mint aki er�sen felk�sz�l a k�vetkez� l�p�sre.

- J�l van Potter. Megpr�b�lom a lebegtet�st. K�sz�lj fel minden eshet�s�gre.

Harry komolyan r�b�lintott, �s � is k�szenl�tben tartotta p�lc�j�t, majd egy kicsit t�volabb h�z�dott.

A b�jitalmester meglend�tette a p�lc�j�t, �s egy non-verb�lis Wingardium Leviosa-val Hugrabug pohar�ra ir�ny�totta, ami engedelmesen meg is emelkedett, �s elindult fel�j�k.

Ekkor azonban m�r j�l l�thatt�k, hogy az ereklye amint megmozdult, sejtelmes f�nnyel kezdett vil�g�tani, �s sz�rk�s dereng�st �rasztott mag�b�l, ami ak�r egy f�stfelh�, lassan kivehet� alakot �lt, ahogy k�zeledik az azt megb�v�l� Pitonhoz. 

A f�rfi szem�ben egy r�vid pillanatig r�m�let csillant, ahogy felismerte a kibontakoz� alakot, �s abbahagyva a lebegtet�st, �vatoss�gb�l nem h�vta magukhoz k�zelebb a poharat. Harry is megr�k�ny�dve figyelte az eml�kk�pet, merthogy k�ts�gk�v�l az volt. M�g felismerhet�ek voltak benne az egykori Tom Denem von�sai, de m�r egy�rtelm�en komoly �talakul�sokon ment kereszt�l, hogy kitudja mennyi id� eltelt�vel a mostani Voldemortt� v�ljon.

Most fenyeget�en lebegett alakja a horcrux felett, �s mind Harry, mind Piton sz�m�ra vil�goss� v�lt, hogy most nem kevesebb megpr�b�ltat�ssal kell szemben�zni�k, mint az elmozd�tott erekly�b�l kiszabadul� l�lekdarabbal.

- Dumbledore jobban j�rt a m�ltkor – ny�g�tt fel halkan Harry.

A b�jitalmester fel� kapta a pillant�s�t, de m�r vissza is t�rt a s�t�t m�gushoz, mert az hideg hangon megsz�lalt.

- L�m csak, Perselus Piton – szegezte tekintet�t az el�tte �ll� f�rfire, aki p�lc�j�t m�g mindig a poh�ron tartotta. – Ezek szerint m�gsem siker�lt magam mell� �ll�tanom t�ged. Vagy csak az elpuszt�t�sommal m�g nagyobb hatalomra v�gysz? – vizsg�lgatta a tan�rt. - H�m, k�ts�gtelen�l nagy er�vel rendelkezel.

Piton nem v�laszolt, de s�t�t szemei elt�k�lten csillogtak, m�g Voldemort tekintete most Harryre siklott.

- �s te fi�? – k�rdezte, s hangja mintha k�tm�lyr�l sz�lt volna elmos�dottan. – Nem vagy kiss� felk�sz�letlen ahhoz, hogy szembesz�llj velem? – s v�kony ajkai g�nyos mosolyra h�z�dtak, �m amint pillant�sa tal�lkozott Harry�vel, le is olvadt r�la. – �, nem. L�tom hogy csup�n korodat tekintve vagy fiatal. M�rhetetlen gy�l�let, elt�k�lts�g, b�tors�g �s… - m�rte v�gig t�zetesen a fi�t – figyelemre m�lt�an nagy hatalom – szemeiben ez�ttal �rdekl�d�s csillant.

- �, m�ris kiv�vtam a megtisztel� figyelmedet? – k�rdezte Harry j�ghideg hangon. – Csal�dtam benned Denem – mondta enyhe lefitym�l� hangs�llyal.

A m�gus arca erre megr�ndult.

- L�tom m�g nem tanult�tok meg, hogy jobban j�rtok, ha az �ltalam kital�lt n�ven sz�l�totok. M�r ha mertek… - tette hozz� gunyorosan.

- Tudod Voldemort – hangs�lyozta a megsz�l�t�st Harry – valahogy nem szeretem elismerni, mennyire rettegnek a nevedt�l.

- Hogy h�vnak? – k�rdezte a s�t�t m�gus ridegen. – Ismer�snek t�nsz.

Harry megvet�en felhorkant, �s alig tudta visszafogni az indulatait. Ek�zben Piton l�zasan gondolkodott hogyan tudn�k megoldani a kialakult helyzetet, m�g a besz�lget�st is er�sen figyelemmel k�s�rte.

- Gondolhattam volna, hogy a magadfajta aljas gyilkosoknak nem marad meg az eml�kezet�ben valamennyi ember, akit �lete sor�n meg�lt. B�r azt hiszem, m�ra m�r egy pillanatra sem tudod elfelejteni a Potter nevet – meresztette z�lden vill�ml� tekintet�t a hideg, �rzelemmentes, v�r�ses szemekbe.

Voldemort most megint Piton fel� fordult, majd p�r m�sodperccel k�s�bb visszat�rt a fi�hoz.

- Teh�t Lily �s James Potter. Akkor te a…

- Fiuk vagyok. Harry Potter szolg�lat�ra – tette hozz� mar� g�nnyal.

�lvezettel figyelte a s�t�t m�gus szem�ben megvillan� k�l�n�s f�nyt. Felismer�s, kudarc, enyhe tart�s �s f�lelem.

- Teh�t nem j�rtam sikerrel, mikor a j�slat szerint ellened indultam.

- Ez ostoba meg�llap�t�s, tekintve a k�r�lm�nyeket – felelte Harry.

- Ami k�sik, nem m�lik – vicsorogta Voldemort, s a poh�r mag�t�l indult meg ism�t Piton fel� a leveg�ben.

Mindketten sejtett�k, mire k�sz�lhet a m�gus. Ha a l�lekdarab kiszabadul eddigi b�rt�n�b�l, �s megsz�llva valakit �tveszi az ir�ny�t�st felette, egyszerre k�t Voldemort is lesz a vil�gban. A b�jitalmester tan�cstalannak �s kiss� k�ts�gbeesettnek t�nt.

Harry fej�ben sorra kergett�k egym�st a gondolatok. Dumbledore szerint a szeretet az egyetlen er�, amivel sikeresen szembesz�llhat a s�t�t m�gussal. Azt nem tudta Pitonban megvan e egy�ltal�n ez a k�pess�g, s ha igen akkor elegend� e ahhoz hogy fel�lkerekedjen. �t azonban egyszer m�r megsz�llta a miniszt�riumban, �s akkor is ezen �rzelmei seg�ts�g�vel �zte ki mag�b�l. Amennyiben a l�lekdarab �t sz�lln� meg, de m�g azel�tt hogy �tvehetn� felette a hatalmat siker�l ism�t legy�znie, akkor semmiv� v�lna, m�g miel�tt testet �lthetne benne.

Nagyobb es�lye volt, mint tan�r�nak. Tekintet�vel a f�rfi�t kereste, s mikor �sszetal�lkozott pillant�suk, m�lyen a s�t�t szemekbe n�zett, hogy ezen gondolatait a f�rfi fel� k�zvet�tse, s hagyta, hogy olvashasson k�z�tt�k. L�that�an Piton meg�rtette, mert enyh�n megr�zta a fej�t, jelezve, hogy ezt nem fogja megengedni.

Voldemort �rnya m�r v�szesen k�zel j�rt hozz�, hidegen �s g�nyosan nevetve rajtuk. A b�jitalmester er�sen megfesz�tette mag�t felk�sz�lve a legrosszabbra, �s a v�rhat� f�jdalomra,

�m Harry m�r d�nt�tt.

Hat�rozottan Piton el� ugrott, �s m�g gyorsan azt mondta neki.

- Ha visszat�r a poh�rba, semmis�tse meg azt. T�l gyenge lesz hozz�, hogy v�dekezzen.

A f�rfi m�r �pp tiltakozott volna, mikor Voldemort rideg hangja s�v�tett v�gig rajtuk.

- M�g jobb is. A fi�ban t�bb a lehet�s�g – azzal mire Harry felk�sz�lhetett volna, m�r �t is v�ndorolt a l�lekdarab a test�be.

Azonnal �tj�rta a miniszt�riumban tapasztalt m�rhetetlen f�jdalom, �s a sebhelye elk�peszt� k�nokat okozva l�ngolt a homlok�n. �rezte, hogy minden izma megfesz�l, holott legsz�vesebben �sszeroskadna, hogy �sszekuporodva enyh�thessen a f�jdalm�n. Szemeit szorosan lehunyta, �s igyekezett minden erej�vel ellen�llni a gondolatait �s test�t �tvenni igyekv� akaratnak.

K�ts�gbeesetten k�szk�d�tt, s m�r az is megfordult a fej�ben, hogy tal�n hagynia kellene az eg�szet, �s v�get vetve k�zdelmes �let�nek, ink�bb a hal�lt v�lasztja. Azt�n mint oly sokszor, most is r�j�tt arra, hogy ha � nem, akkor ki fogja meg�lni Voldemortot? Annyi embert elvett m�r t�le, �s annyi f�jdalmat okozott m�r neki, �s rajta k�v�l megannyi �rtatlan embernek. Nem engedheti, hogy � gy�zz�n!!!

Felid�z�d�tt benne bar�tai arca, a sz�lei, Sirius, Dumbledore vid�man csillog� tekintete, �s a leger�sebben saj�t mag�t is meglepve Ginny m�lyv�r�s tincsei, ahogy k�rbe �lelik sz�p arc�t, �s kedvesen r�mosolyog. Hagyta, hogy eg�sz lelk�t �tj�rja az ir�ntuk �rzett szeretete, �s el�gedetten tapasztalta, hogy az idegen akarat megt�rik benne, �s imm�r nem �, hanem Voldemort �rzi az elviselhetetlen f�jdalmat.

P�r m�sodperccel k�s�bb �rezte, ahogy a m�gus lelke kimenek�l a test�b�l, s az id�ig megfesz�lt izmai felmondj�k a szolg�latot. �gy �rezte, mintha valamennyi bord�ja egyszerre t�rt volna el, �s mellkasa �sszeszorult a kellemetlen �rz�st�l. Egy halk, f�mes koppan�st hallott, majd �rz�kelte, hogy egy er�s m�giahull�m s�p�r v�gig a szob�n, azt�n er�tlen�l �sszerogyott.

Piton azonnal mellette termett, �s r�ki�ltott.

- Hogy lehett�l ennyire felel�tlen!?

Harry f�radtan nyitotta ki a szem�t, �s r�n�zett a f�l� hajol� f�rfira.

- Sz�vesen – mondta csendesen.

A tan�r arca erre megvonaglott, de nem mondott semmit, hiszen maga is tudta, hogy a fi� alighanem az �let�t mentette meg.

Ink�bb karjaival megt�masztotta Harryt, hogy fel�lhessen, majd �jabb seg�ts�ggel egyenesbe k�zdhesse mag�t, �s meg�lljon a l�bain.

- Nagyobb es�lyem volt, mint �nnek, tudja j�l. �n m�r megtapasztaltam egyszer hogy ez milyen �rz�s, �s tudtam a m�dj�t, hogyan gy�zhetn�m le – mondta, �s feln�zett a r�mered� s�t�t szemekbe. – Nem voltam benne biztos, hogy maga k�pes lesz ilyen �rzelmekre, �s igaz�n nem hagyhattam, hogy a test�t �tv�ve m�g egy Voldemort szabaduljon a vil�gra.

Meglehet�sen bizonytalanul �llt a l�b�n, �s kez�t a v�ltozatlanul mindenhol sajg� mellkas�ra szor�totta, de Piton egy pillanatra sem engedte el.

- Igazad volt. Teljesen legyeng�lve visszat�rt a poh�rba, �s onnant�l kezdve m�r csak darabokra kellett t�rn�m – sz�lalt meg, majd m�ly leveg�t v�ve azt mondta. – K�sz�n�m. 

Harryt alaposan megh�kkentette ez a fordulat. Bizonytalanul emelte tekintet�t ism�t a fekete szemekbe, de abban csup�n �szintes�g volt, �s m�g nagyobb d�bbenet�re kis aggodalom.

- Azt hiszem, m�gsem megy annyira sz�rnyen a k�z�s egy�ttm�k�d�s – mondta. – �s sz�vesen. Ha megtenn�, hogy seg�t, ak�r el is hagyhatn�nk ezt az �tkozott helyet.

Piton r�vid, s�t�t nevet�st hallatott, majd er�sen t�mogatva a fi�t, szorosan egym�s mellett elindultak a folyos�n, a kij�rat fel�, ahol Dumbledore m�r t�le szokatlan m�don, meglehet�sen idegesen v�rt r�juk.

�szrev�ve a k�t f�rfit megnyugodva csillant fel a szeme, �m amint jobban felm�rte a helyzetet arc�ra visszat�rt az aggodalom.

- Perselus, mi t�rt�nt? Harry, j�l �rzed magad?

- Mindj�rt Albus – felelte Piton nyugodtan. – A horcruxnak v�ge, h�la Potternek. Azt hiszem t�bbet nem k�rd�jelezem meg, hogy mennyire vehetj�k haszn�t a fi�nak.

Az igazgat� meglep�dve n�zett a f�rfire, m�g Harry apr� mosollyal a sz�ja szeglet�ben n�mileg hitetlenkedve pillantott fel tan�ra arc�ba.

�gy t�nt hat�rozottan nagy l�p�st tettek kapcsolatuk el�remozd�t�s�ban.

- L�tom r�f�rne Harryre egy alapos kivizsg�l�s. T�rj�nk vissza a Roxfortba, �s akkor majd mindent megbesz�l�nk – sz�lt Dumbledore, mikor m�r mindh�rman a „k�nyvt�rban” �lltak egym�s mellett.

- Magam is ezt akartam javasolni – helyeselt Piton, azzal p�r perccel k�s�bb m�r az utc�n k�sz�l�dtek a hoppan�l�shoz, s Harry b�rmennyire is megviseltnek �rezte mag�t, sz�v�t �r�m �s megel�ged�s j�rta �t. �jabb horcrux lett oda, �s Voldemort ism�t k�zelebb ker�lt hozz�, hogy halhatatlans�ga semmibe vesszen.

Madam Pomfrey szinte rezign�ltan fogadta, hogy Harry ism�t a kezel�s�re szorult. Mivel azonban tudta, hogy a fi� mi mindenen megy kereszt�l az �vek sor�n, kedvesen b�nt vele, ami nem is esett nehez�re, mert szimpatikus fiatalembernek tartotta.

- �gy �rzem, mintha valamennyi bord�m ripity�ra t�rt volna, �s iszony� nyom�s van a mellkasomban – mondta Harry, mikor a gy�gy�t� az ut�n �rdekl�d�tt f�j e konkr�tan valamilye, vagy csup�n kimer�lt.

- Val�ban nem t�l j� a helyzet odabent – motyogta Madam Pomfrey alaposan megvizsg�lva. – El�re l�that�an legal�bb egy h�tig itt kell maradnia Mr. Potter.

Harry felny�g�tt.

- Nagyszer�! M�r nem mintha nem szeretn�m a t�rsas�g�t, Madam Pomfrey – tette hozz� mosolyogva. – Eg�szen otthonos m�r itt.

- Tudom, tudom – viszonozta a gy�gy�t� a kedves mosolyt. – Ezt nyelje le – adott a kez�be egy �vegcs�t, amiben valami borzalmas szag� b�jital kavargott. – Megyek, ut�na n�zek a t�bbinek, addig maguk nyugodtan besz�lgethetnek – biccentett az igazgat� fel�, azzal magukra hagyta �ket.

- Akkor halljam, mi is t�rt�nt az �rvah�zban? – kezdte Dumbledore Piton fel� fordulva, mik�zben Harry bef�szkelte mag�t a meleg takar� al�. Ez�ttal igaz�n j�l esett neki a semmittev�s.

A f�rfi besz�molt a folyos�n tapasztalt pr�bat�telr�l, amiben szint�n nagy r�sze volt Harrynek, az ajt�r�l, ami tulajdonk�ppen nem is volt igazi, csup�n egy ill�zi� �ltal keltett �tj�r�, majd a meglelt szob�r�l, �s az ott elhelyezett horcruxr�l.

- Semmilyen m�s lehets�ges m�don nem tudtuk megmozd�tani, csup�n a lebegtet�ssel, aminek az volt a k�vetkezm�nye, hogy a l�lekdarab kiszabadult – mondta komoran. 

Elmes�lte mir�l csevegtek a S�t�t Nagy�rral, pontosabban ink�bb Potter, aki nem tudta meg�llni, hogy fel ne bosszantsa a s�t�t m�gust. Dumbledore ezt hallva finoman elmosolyodott.

- Sajn�lom – mondta Harry. – De m�g � n�z minket ostob�nak �s gyeng�nek, mikor m�g ahhoz is h�lye, hogy h�t �vnyi pr�b�lkoz�s ut�n meg�lj�n v�gre?!

- �, v�gre egy kis �ntelts�g Mr. Potter – g�nyol�dott Piton. – M�r azt hittem, az eg�sz veled kapcsolatos kor�bbi megl�t�saimat el kell vetnem.

Harry felnevetett.

- Nem b�rn�m eln�zni, hogy emiatt esetleg eg�szen megbetegedjen professzor �r.

- H�t… mindazon�ltal igazad van – felelte a f�rfi, majd folytatta a besz�mol�t a mosolyg�s igazgat�nak.

Mikor a v�g�re �rt, Dumbledore �that� k�k szemei Harry arc�ra fordultak.

- Ez meglehet�sen vesz�lyes �s meggondolatlan l�p�s volt.

- De �sszer� �s sikeres is – v�gta r� a fi�.

Az �sz m�gus fels�hajtott.

- Bel�ttad azt, ami nyilv�nval� volt. M�shogy nem lehetett volna menteni a helyzetet – majd k�l�n�sen csillog� szemmel tekintett a z�ld �riszekbe. – Nagyon b�szke vagyok r�d, fiam.

Harry elmosolyodott.

- K�sz�n�m, igazgat� �r.

- �n pedig neked k�sz�n�m Perselus.

A f�rfi biccentett egyet.

Ekkor berobbant a gyeng�lked� ajtaja, �s Ron valamint kis k�s�ssel Hermione toppant k�z�j�k.

- Biztos voltam benne hogy j�l l�ttam! – ki�ltott fel Ron, azzal odasietett az �gyhoz. – Minden rendben, Harry?

- Nem esett bajod? – l�pett oda Hermione is aggodalmasan vizsg�lgatva a fi� arc�t. – �! J� est�t igazgat� �r. Tan�r �r! – biccentett egyet Piton fel� is, n�mi meglepet�ssel a szem�ben.

Ron szint�n k�sz�nt�tte �ket, de gyanakv� tekintettel vizsg�lta a b�jitalmestert.

Az l�tva a reakci�jukat, g�nyosan elmosolyodott. Nagyon is tiszt�ban volt vele mi okozza a zavarukat, �s az ellens�ges pillant�sokat.

- Ms. Granger, Mr. Weasley, �jszaka van. Szabad tudnom, hogy ker�lnek ide? – k�rdezte.

- Nagyon agg�dtunk Harry�rt, �gy nem igaz�n tudtunk aludni – v�laszolta Hermione. – Mikor �szrevett�k, hogy ism�t az iskol�ban vannak, r�ad�sul a gyeng�lked�n… biztosak akartunk lenni benne, hogy nincs komoly baja.

Piton felh�zta a szem�ld�k�t.

- �szrevett�k – mondta vontatottan.

Ron �s Hermione elv�r�s�d�tt. Nem �pp a tan�rnak akartak besz�molni a Tekerg�k T�rk�p�nek l�tez�s�r�l. Harry hogy mentse a helyzetet, gyorsan megsz�lalt. 

- Eg�sz j�l vagyok, ne agg�djatok.

Bar�tai azonnal fel� fordultak, Piton pedig annyiban hagyta a dolgot.

M�g a h�rmas halkan besz�lgetett, Dumbledore �s a b�jitalmester kiss� t�volabb folytatt�k a tan�cskoz�st, �m p�r perccel k�s�bb az igazgat� mindenkit az �gyba parancsolt, azzal, hogy legk�zelebb csak holnap d�lel�tt l�togathatj�k meg a beteget, s hogy � maga is itt lesz Piton professzorral.