Hal�l

Voldemort halott. A gonosz elpusztult �s a h�bor�nak v�ge. De akkor mi�rt s�r m�gis mindenki? Mi�rt �llnak k�r�l egy hatalmas kr�tert �s mi�rt olyan �res a tekintet�k? Mi�rt olyan elgy�t�rtek?

V�gs� gy�zelmet arattak a s�t�ts�g felett. �k a var�zsl�vil�g h�sei. De ezek a h�s�k most m�gsem boldogok. Nem ujjonganak, ahogy a gy�ztesek szoktak. F�radtak? Igen. De nem ez az ok. H�t akkor mi? Van k�ze a f�st�lg� kr�ternek mindehhez? Igen.

Ginny Weasley is a az elgy�t�rt h�s�k k�z�tt �llt. N�zte az �res kr�terb�l felsz�ll� f�st�t �s a sz�ve apr� darabokra hullott. De nem hullatott k�nnyeket. � nem akarn�. Azt szeretn�, ha er�s lenne. �s Ginny er�snek mutatkozott, b�r legbel�l � szenvedett a legjobban.

A h�s�k most a legnagyobb h�st siratt�k. Aki megmentette mindannyiukat azzal, hogy fel�ldozta az �let�t a gonosszal v�vott harcban. Ha nem tette volna meg, Voldemort m�g mindig �lne. �gy azonban a leggonoszabb var�zsl� halott, de halott a legnagyobb, legnemesebb lelk� is.

Ginny Weasley egyike volt azoknak, aki mindent l�thatott. A hatalmas f�nyr�csot, ami k�r�lvette a k�t k�zd� felet, majd a hatalmas z�ld f�nycs�v�t, ami annak k�sz�nhet�en j�tt l�tre, hogy a k�t testv�rp�lc�b�l egyszerre t�rt el� a hal�los �tok, majd �ssze�tk�z�tt. Azt�n a z�ld villan�s, ahogy � felr�ntja a p�lc�j�t, hagyva, hogy a z�ld sug�r nekicsap�djon a homlok�nak, majd a sikoly, ami el�t�rt Voldemort tork�b�l, s azt�n az els�pr� erej� f�nyrobban�s, ami ut�n ez a kr�ter marad.

Ginny feln�zett az �jszakai �gre. Odaf�nt egy hull�csillag s�p�rt v�gig az �gbolton. F�nyes volt �s hatalmas. Ginny Weasley becsukta a szem�t �s k�v�nt valamit.

„B�rcsak ne halt volna meg! B�rcsak itt lehetne most Harry! �pen �s eg�szs�gesen.”

A l�gy szell�ben egy hangot lehetett hallani. L�gy volt, ak�r a selyem.

Ginny, Ginny, Ginny…

-         Menj�nk! – sz�lalt meg mellette suttogva Ron. – El kell innen menn�nk!

Ginny, Ginny, Ginny…

-         Menj�nk, hogy a vil�g megtudhassa a h�rt – �llt oda Hermione is. – Meg kell tudniuk, hogy mivel ad�sak neki!

Ginny, Ginny…

-         Nem felejtj�k el! – tette l�ny v�ll�ra a kez�t Mr. Weasley. – Harry �r�kk� �l majd az eml�keinkben!

Ginny, Ginny…

Ginny mag�ba z�rta az �des hangot, amit a sz�l suttogott, majd a csal�dja fel� fordult. Valaki egy zsubszkulcsot hozott oda. Miel�tt megfogta volna m�g egyszer visszan�zett a kr�terre �s beszippantotta a vadr�zs�k illat�t, amit a szell� hozott.

-         Isten veled, Harry! �r�kk� szeretni foglak!

Egy pillanattal k�s�bb �ress� v�lt a tiszt�s. De a szell� tov�bbra is suttogta azt az egy sz�t, s egy pillanatra olyan er�ss� v�lt, hogy beleremegtek a vadr�zsabokrok is.

GINNY…

Eml�kez�s

Sok�ig tartott a megeml�kez�s. Mindenki ill� m�don akarta ler�ni kegyelet�t a var�zsl�k h�s�nek eml�ke el�tt. A m�gia�gyi miniszt�rium aul�ja zs�fol�sig megtelt. Annyi ember volt ott, hogy egy gombost�t sem lehetett volna elejteni.

Mialatt a Valpurgisz Le�nyai egy p�r lass� dalt �nekeltek, emberek s�t�ltak oda a k�z�pen ki�ll�tott �res kopors�hoz �s egy f�meghajt�ssal tisztelegtek Harry Potter el�tt.

Ezek ut�n az emberek a roxforti kertekbe hoppon�ltak, ahol ideiglenesen feloldott�k a hoppon�l�st g�tl� b�b�jokat. Egy csod�latos m�rv�ny eml�km�vet avattak fel, ami Harryt �br�zolta, egyik kez�ben Griffend�l kardj�val, a m�sikban a p�lc�j�val �s a v�ll�n egy f�nixmad�rral. Harry ballj�n egy oroszl�n �llt, jobbj�n pedig egy angyal, aki egy k�t�bl�t tartott a kez�ben. A k�t�bl�n a k�vetkez� sz�veg �llt:

Eml�kezz,

mert itt leszek mindaddig,

m�g meg�rz�l az eml�keidben.

Eml�kezz,

mikor v�get �rtek �lmaid,

s elmerengsz a m�lton,

eml�kezz r�m!

Az utols� �jszak�n,

mikor a hal�l ragyogott r�m,

megb�k�ltem sorsommal.

De ha lesz id�d, hogy meghallgasd a t�rt�netemet,

sosem fogok meghalni!

Eml�kezz,

mert itt leszek mindaddig,

m�g meg�rz�l az eml�keidben.

Eml�kezz,

mikor v�get �rnek �lmaid,

s elmerengsz a m�lton,

eml�kezz r�m!

Mikor a v�gzetem utol�rt,

s a m�gly�m t�ze az egekig csapott,

a testem hamuv� �gett.

De ha csak a t�z f�stj�nek illat�ra eml�kszel,

�r�kk� fogok �lni!

Eml�kezz! Eml�kezz r�m!

Eml�kezz r�m!

Harry James Potter eml�k�re

Ki harcban esett el �s megmentett mindny�junkat. Ma m�r biztons�gban vagyunk. H�la Neki!

Ginny Weasley az utols�k k�z�tt t�vozott a megeml�kez�s hely�r�l. A nap m�r lebukott a l�t�hat�r al�, csup�n a v�r�s izz�s l�tsz�dott a horizonton. Megjelentek az els� csillagok is. Ginny odal�pett az eml�km�h�z �s v�gigsim�tott a szobor Harry arc�n. A fiatal n� egy�ltal�n nem s�rt az ut�bbi napokban, de most, mikor �jra l�tta szerelme arc�t, eleredtek a k�nnyei. A szobor meglep�en val�s�gh� volt. M�g a sebhely is a homlok�n. Mintha csak arra v�rna, hogy �letet leheljenek bel�.

Ginny v�g�l nagy nehezen elford�totta a fej�t �s indulni k�sz�lt. Ekkor azonban ismer�s illat �t�tte meg az orr�t, amit eddig nem �rzett. Visszafordult �s elakadt a l�legzete. Azon a helyen, ahova a k�nnyei hullottak, most egy gy�ny�r� vadr�zsabokor pomp�zott. Vadr�zsa. Megint a vadr�zsa. Harry kedvenc vir�ga. Ez m�r nem lehet v�letlen. Ginny az �gre emelte a tekintet�t.

-         Mit akarsz t�lem Harry? – ki�ltotta zokogva. – Mit akarsz a tudom�somra hozni? Mi�rt k�nzol engem?

De v�lasz helyett, csup�n egy hull�csillag suhant v�gig az �gen.

Purgat�rium

�jf�lt �t�tt az �ra �s Ginny felriadt az �lm�b�l. Valaki �lt az �gy�n. Ginny szemei t�gra ny�ltak �s a r�m�lett�l nem tudott megmozdulni. Hogy a csud�ba juthatott be ez az ember a h�zba �s mi�rt? A n� v�rta, mit fog tenni az alak, most, hogy � fel�bredt. Arra sz�m�tott, hogy felemeli a p�lc�j�t �s meg�tkozza. De nem �gy t�rt�nt. Az alak nem mozdult.

-         Ki maga? – k�rdezte remegve Ginny �s gyorsan fel�lt az �gyon. Fekve ugyanis sokkal k�nnyebb c�lpont lett volna egy esetleges t�mad�s sor�n. – Ki maga? – k�rdezte most m�r er�lyesebben.

Az alak csettintett egyet, mire meggyulladt a Ginny �jjeli szekr�ny�n l�v� gyertya. Gy�r vil�goss�g t�madt a szob�ban, de Ginny �gy is felismerte az �gyon �l� f�rfit. A sz�ja el� kapta a kez�t. Az a senkij�hez sem hasonl�that� z�ld szemp�r, az az �that� tekintet �s az a rakonc�tlan fekete haj mind egy olyan fiatal f�rfi� volt, akir�l Ginny azt hitte, sosem fogja t�bbet l�tni.

-         Ha… Ha… Harry!

-         Szia Ginny!

-         De… hogy… mi�rt…

-         Nem kaptam sok id�t Ginny, �gyhogy szeretn�m, ha figyelmesen meghallgatn�l! Nem haltam meg. Legal�bb is nem teljesen. Az�rt hagytam, hogy eltal�ljon Voldemort �tka, mert r�j�ttem, hogy az utols� horcruxa �n vagyok. A sebhely, amit nekem adott annak idej�n, az volt a jele. Voldemort csak akkor halhatott meg, ha az �sszes horcrux elpusztul. Ez�rt…

-         Fel�ldoztad magad, hogy elpuszt�thasd – fejezte be d�bbenten Ginny. – De akkor sem �rtem! A pr�f�cia nem teljes�lt be. Hiszen…

-         „Az egyik meghal a m�sik keze �ltal.” – id�zte Harry a pr�f�cia sz�veg�t. – Ez megt�rt�nt Ginny. �n hagytam, hogy Voldemort meg�lj�n. A pr�f�cia azt m�r nem mondta ki, hogy a m�sik nem halhat bele a gyilkoss�gba!

Most hogy belegondolt, m�r Ginny is elismerte, hogy van benne valami igazs�g. De egy r�szt m�g mindig nem �rtett.

-         De az is benne van, hogy „nem �lhet az egyik, m�g �l a m�sik.” Ha az egyik meghal, a m�siknak nem �lnie kellene?

-         Ez�rt vagyok most itt, Ginny. Amikor hagytam, hogy eltal�ljon az �tok tudtam, hogy az �n hal�lom jelenti az � hal�l�t is. Voldemort is �rz�kelte az �tok erej�t saj�t mag�n, hiszen a sebhelyem �sszek�t benn�nket.

-         �s akkor hogy lehet, hogy m�gis itt vagy? Azt hittem mindketten meghaltatok!

-         Eml�kszel a pr�f�cia arra a r�sz�re, hogy „benne olyan er� lakik, ami a S�t�t Nagy�r nem ismer”?

Ginny b�lintott.

-         Ez az er� a szeretet, Ginny. Pontosabban… a szerelem.

-         Nem �rtem…

-         Az ir�ntad �rzett szerelmem az, ami�rt nem hagytam el teljesen ezt a vil�got – hadarta Harry. – Felk�sz�ltem a hal�lra, de valami�rt m�gsem ott k�t�ttem ki, ahol gondoltam. Nem ker�ltem a mennyorsz�gba. De m�gcsak a pokolra sem – tette hossz� fanyar mosollyal. – �n most a h�rom vil�g hat�r�n vagyok.

-         H�rom?

-         Az �l�k vil�ga, a menyorsz�g �s a pokol k�z�tt – magyar�zta t�relmesen a f�rfi. – A purgat�riumban. Hallott�l m�r r�la, igaz?

-         Igen.

-         M�sokkal ellent�tben �n nem hagyhatom el a purgat�rium k�reit. Addig nem, am�g valami idek�t az �l�k vil�g�hoz.

-         �s mi az, ami idek�t?

-         Te – suttogta a f�l�be Harry. – �s a gyerek�nk.

-         Tess�k?

-         Gyermeket v�rsz, Ginny. Az �n gyermekemet!

-         De…

-         A szeretet ereje, a v�r szav�val kombin�lva olyan m�gi�t hozott l�tre, ami nem engedi, hogy tov�bbl�pjek. H�rom lehet�s�g van: vagy elszak�tod ezt a kapcsoltat, �s �n mehetek a mennyorsz�gba, vagy a seg�ts�g�vel kir�ntasz a k�ztes l�tb�l. Ha egyiket sem teszed meg, akkor is a mennybe jutok, de csak akkor, ha v�gig�lem az �letemet a purgat�riumban, egyed�l, mag�nyosan. �s ismerve a var�zsl�kat, ez ak�r 150 �vig is tarthat, ha nem tov�bb.

Hallgattak. Ginny pr�b�lta megem�szteni az el�bb hallottakat. Terhes Harry gyerek�vel �s a f�rfit m�g meg lehet menteni. MEG LEHET METENI!

-         Mit kell tennem, hogy visszahozzalak? Megteszek b�rmit! Vissza akarlak kapni!

Harry egy pillanatig teljesen elfelejtette, mi�rt is k�ldt�k ide. Megragadta Ginnyt �s szenved�lyesen megcs�kolta. A cs�k mindkettej�kben r�gi eml�keket �bresztett fel. Olyan eml�keket, amiknek most a lehet�s�get k�sz�nhetik.

-         Harry! Harry tegy�l le!

-         Eszemben sincs! Nem akarom, hogy megsz�kj!

-         Tudod, hogy sosem sz�kn�k meg t�led, Harry!

-         T�nyleg? �s mi�rt nem? – k�rdezte a f�rfi, mik�zben gy�ng�den lefektette Ginnyt az �gyra. – Hiszen �n vagyok a Kiv�lasztott! – Cs�k. – �n vagyok Voldemort els� sz�m� c�lpontja. – M�g egy cs�k. – Vesz�lyes mellettem az �let.

-         Tudod, Harry! – Cs�k. – Azt hittem ezt m�r megbesz�lt�k! – M�g forr�bb cs�k. – Szeretlek!

Harry ez�ttal olyan szenved�lyesen cs�kolta meg Ginnyt, hogy a l�ny alig kapott leveg�t.

-         �n is szeretlek Ginny!

-         Akkor mutasd meg mennyire!

Harry elvigyorodott. Ehhez �rtett a legjobban a vil�gon.

-         �letem legszebb pillanatai voltak, amiket a te karjaidban t�lt�ttem, Ginny – suttogta Harry, mik�zben szorosan a karjaiba z�rta a fiatal n�t.

-         De mit kell tennem, hogy visszakapjuk ezeket a pillanatokat?

Harry Ginny szem�be n�zett.

-         Nemsok�ra Mindenszentek napja lesz. Ilyenkor a l�gv�konyabb a hat�r az �l�k vil�ga �s a m�svil�g k�z�tt. Ezen az �jszak�n meg kell nyitnod az �tj�r�t a vil�gok k�z�tt, hogy visszaj�hessek.

-         De hogyan?

-         Van egy �si ig�zet a Kezdetek enciklop�di�j�ban. Ebb�l a k�nyvb�l csak egy p�ld�ny l�tezik �s az is a roxforti k�nyvt�r z�rolt r�sz�ben van. Ez fog neked seg�teni. De t�bbet �n sem tudok!

Harry teste kezdett elhalv�nyulni. Ginny ijedten kapott a keze ut�n de, m�r nem tudta megfogni.

-         Lej�rt az id�m – magyar�zta nyugodtan Harry. – Vissza kell mennem a purgat�riumba.

-         De mi lesz, ha nem j�rok sikerrel? Mi lesz, ha nem fog siker�lni?

-         Akkor a purgat�riumban maradok, ha kell �vsz�zadokig! Mert a harmadik lehet�s�gre nem is merek gondolni!

-         Arra, hogy megszak�tom a kapcsolatot? De mi�rt nem?

-         Mert csak �gy szakadhat meg a kapcsolat, ha meghal a gyermek�nk. Ezt pedig nem tudn�m elviselni!

-         Jaj, Harry! Szeretlek!

-         �n is szeretlek, t�ged, Ginny! Ezt sose felejtsd el! T�rt�njen b�rmi, �n �r�kre szeretni foglak!

�s elt�nt.

Mindenszentek

P�r nappal k�s�bb kider�lt, hogy Harrynek val�ban igaza volt. Ginny gyermeket v�rt. Mikor a n� elmondott mindent a csal�dj�nak, el�sz�r azt hitt�k, a gy�sz elvette az esz�t. De azt�n Ginny elmes�lte azt, amit Harry mondott neki �s azt, hogy t�le tudta meg azt is, hogy �llapotos. K�nytelenek voltak hinni a n�nek, hiszen olyan dolgokat tudott, amit senki m�s nem �s t�l sok volt a logika a mond�k�j�ban.

Amit a k�nyv le�rt, tulajdonk�ppen nem volt bonyolult. �jf�lkor, mikor a legv�konyabb a hat�rvonal, Ginnynek ott kell lennie a Harry „hal�l�hoz” legk�zelebb es� temet�ben. Ezek ut�n egy k�l�nleges f�zettel, aminek a receptje szint�n a k�nyvben volt, �s amihez egy szeret� sz�v v�r�ldozata kellett, egy szab�lyos �t�g� csillagot kellett rajzolnia �s addig k�nt�lnia a k�vetkez� ig�zetet, am�g a v�gyott szem�ly meg nem jelenik teljes testi val�j�ban.

Purgat�rium kapuja ny�lj meg!

Nincs jogod ott tartani e lelket!

Szeret� sz�v meghozta �ldozat�t,

Engedd h�t visszat�rni hozz�!

H�la bar�tai seg�ts�g�nek, viszonylag gyorsan, m�sf�l h�nap alatt meglett az �sszes k�l�nleges �sszetev�. M�g k�t h�nap volt mindenszentekig. A f�zethet m�r egyed�l Harry egyik k�l�nleges szem�lyes t�rgya kellett. Mivel a p�lc�ja vele egy�tt elt�nt, hosszas besz�lget�s ut�n �gy hat�roztak, hogy a l�thatatlann� t�v� k�peny lesz a legjobb v�laszt�s, hiszen a p�lc�ja ut�n azt haszn�lta Harry a legt�bbet.

�m az utas�t�sok egyike nagy vit�t keltett. A szeret� sz�v v�r�ldozata. Egyik Weasleynek sem tetszett, hogy Ginny �ldozza a v�r�t Harry�rt.

-         Ki tudja, milyen k�vetkezm�nyekkel j�rhat? Lehet, hogy vesz�lybe ker�l a baba �lete, vagy ami m�g rosszabb, a ti�d! – ki�ltotta Ron �s d�h�sen az asztalra csapott. – Nem hagyom, hogy b�rmit is kock�ztass. Ink�bb �n �ldozom a v�remet!

-         Lehet, hogy az nem lesz el�g, Ronald! – kiab�lt Ginny is.

-         Mi�rt nem?

-         Tudod fiam! Lehet, hogy Ginnynek igaza van! – sz�lalt meg csendesen Mr. Weasley.

-         Tess�k?

-         Te is tudod, hogy senki sem szereti jobban Harryt Ginnyn�l. Att�l tartok, csakis az � v�r�ldozata el�g er�s ahhoz, hogy a var�zslat v�grehajthat� legyen.

-         De mi lesz, ha valami t�rt�nik vele. Nem hinn�m, hogy csup�n azt kell tennie, hogy ad egy p�r csepp v�rt �s elk�nt�lja azt az ig�zetet. Biztos van ebben az eg�szben valami stikli. �rzem!

-         Lehet, Ron! De akkor is meg fogom tenni!

-         Tudom, Ginny! – s�hajtotta megad�an Ron. – �n csak… csak f�ltelek!

Ginny l�gyan elmosolyodott �s �t�lelte b�tyj�t. A meghatotts�g k�nnyei csorogtak le az arc�n �s amikor feln�zett Ronra, l�tta, hogy a f�rfi is s�r.

-         Tudom, Ron! De akkor sem tehetek m�st. Szeretem Harryt! Meg kell tennem �rte!

-         Rendben. De �g�rj meg valamit! Ha �rzed, hogy a baba �lete is vesz�lyben forog, le�ll�tod az eg�szet. Harry is azt mondta, nem szeretn�, ha baja esne a gyereketeknek.

-         Nem biztos, hogy le fogom tudni �ll�tani, de megpr�b�lom, Ron! �g�rem, hogy megpr�b�lom!

M�r csak k�t nap volt h�tra mindenszentekig. Ginnyn imm�r egy�rtelm�en l�tszott, hogy gyermeket v�r. Hasa l�gyan g�mb�ly�d�tt a kasm�rpul�ver alatt. Majdnem n�gy h�nap telt el az�ta, hogy Harry megl�togatta, �s ha minden siker�l, kevesebb, mint k�t nap m�lva m�r �jra egy�tt lehetnek. A f�zet alapja m�r k�szen �llt, csup�n a k�peny �s Ginny v�re hi�nyoztak bel�le. Ezeket k�zvetlen�l �jf�l el�tt kellett beletenni a f�zetbe.

Mikor el�rkezett november elsej�nek �jszak�ja, mindenki, aki valaha k�zel �llt Harryhez, vagy Ginnyhez, ott volt a temet�ben. Seamus Finnigan a biztons�g kedv��rt m�r el�re megrajzolta a csillag s�m�j�t, hogyha elj�n az id�, Ginnynek ne kelljen szenvednie vele.

M�r csak p�r perc volt �jf�lig. Ginny ekkor odas�t�lt a csal�dj�hoz �s mindegyik�ket egyenk�nt meg�lelte. Utolj�ra Ront.

-         Ne agg�dj! – mondta. – Visszahozom a bar�todat!

Ron szorosan mag�hoz h�zta Ginny �s egy puszit nyomott a feje b�bj�ra.

-         Vigy�zz magadra!

Ezek ut�n Ginny m�g egyszer v�gign�zett a szerettein, majd h�tat ford�tva nekik elindult a felrajzolt csillag �s a fel�ll�tott �st fel�.