|
3. fejezet
 Bocsi, de elromlott az a hüjje net, így nem tudtam küldeni, de most itt van két fejezet! Rose
Az átváltoztatástanon zajlott levelezés tartalma:
Benjamin (B): Halihó! Azt hiszem, mi még nem beszéltünk. Mi lenne, ha óra után együtt ebédelnénk a nagyteremben?
Ginny (G): Remek lenne! Akkor találkozunk a terem bejáratánál :-P. Milyen az óra? És amúgy meg hogy-hogy velünk, hatodikosokkal vagytok? Rosszak voltatok? Ilyen még nem fordult elő…
B: Oké, akkor ott. Nem, nem voltunk rosszak, csak a csillagászat elmélet tanárunk beteg lett, és ezért beraktak minket egy dögunalom ÁTV //Átváltoztatástan//-ra. McGalagony amúgy jó fej, de a tananyag száraz, mint a kiszáradt patak… vagy mi J
G: Ó, értem már. Kiszáradt patak? Remek hasonlat! Az ÁTV tényleg egy dögunalom, főleg ha elmélet… de így élvezetesebb, hogy levelezünk, nem?
B: Hát persze!!! Harry olyan furán bámul rám, miközben írok. Mintha szét akarná tépni a levelet… hihi, akkor majd behúzok neki egyet.
G: Szükségtelen.
B: Bőbeszédű vagy. Szóval, mi van Harry-vel?
G: Honnan tudjam? :-P Ő dolga, vágja le a dumáját Ronnak, ne nekem… Bőbeszédű? Hidd el, sokat tudok beszélni…Majd meglátod ebédnél!
B: Miafene… vége az órának! Na menjünk!
Ginny lassan feltápászkodott, ráérős mozdulatokkal bepakolta táskáját, előre küldte Carolt. Ugyanígy tett Ben is. Harry természetesen észre vette ezt… Hermione és Ron túlságosan elmerültek egymás szájának tanulmányozásában. A fekete hajú fiú szemében csak úgy égett a féltékenység és az irigység, mikor látta, hogy Ben és Ginny nevetgélve, szorosan egymás mellett sétálnak le a nagyterembe. Dühösen felkapott egy ottfelejtett tintásüveget, és a falhoz vágta. A tinta szétloccsant, kékre festve a tábla egy részét, a tanári asztalt, és a falat.
Kicsörtetett a teremből, egyenesen le a nagyterembe. Bármennyire is fájt látnia Ginny-t egy másik fiúval, kíváncsi volt… egy szőke, kék hajú hercegre vágyik Ginny, fehér lóval, vagy jó neki a Kis Túlélő, a fekete hajú, méregzöld szemű, szemüveges kis lúzer is? Valószínűleg, előbbire bukik, gondolta Harry, és ezzel 1-re csökkentette életkedvét és önbizalmát. Totális depresszióban nyitott be a nagyterembe, ahol meg is pillantotta Ginny-t és bent a Griffendél asztalánál, egymás felé fordulva, eszegetve, beszélgetve, nevetgélve. A lehető legtávolibb helyre ült le, és mogorván tologatta az ételt a tányérján. Hirtelen egy bagoly szállt le magasból, egyenesen a fiú tányérjának kellős közepébe. Harry morogva leszedte lábáról a levelet, és kibontotta. Hermione írása volt.
Kedves Harry!
Tudom, hogy mi bánt, de kérlek, hogy ne szomorkodj e miatt. Ti mindketten szeretitek egymást, csak mindketten azt hiszitek, hogy reménytelen szerelemben szenvedtek. Kívülről elég komikus a helyzet, már ne is haragudj.
Találkozunk a Griffendél-toronyban!
Hermione
Összegyűrte a levelet, és egy mozdulattal hátradobta a válla felett… pontosan Ron kezébe.
– Hé, Harry, mit művelsz? – kérdezte először, majd gyorsan hozzátette. – Elolvashatom?
Harry felpattant, és kitépte Ron kezéből a levelet… ám a nem teljesen sikerült megszabadítania barátját e vészterhes titoktól: a levél egy része Ron kezében maradt. A fiú érdeklődve emelte szeméhez a papírt. Csupán annyit tudott kivenni belőle, hogy szerelem, és Hermione. Elkerekedett szemekkel nézett Harry-re.
– Te képes vagy és a hátam mögött hancúrozol Hermionéval?! – suttogta elhűlve.
– Mi? – kérdezett vissza Harry bambán, ami az ő helyzetét nézve nem volt egy jó lépés.
– lehet, hogy egy kicsit ostobán állok hozzá a dolgokhoz, de a hátam mögött még nem kell becsapni, mert azt még én is észreveszem! – jelentette ki, majd kilépdelt a teremből. Harry furcsán bámult utána, a többiek meg őrá. Tehetetlenül körülnézett, és szeme találkozott Ginny tekintetével. Érzelem nem volt benne, vagy pedig jól elrejtette. Harry rákacsintott, annak jeléül, hogy az egész hazugság, ő nem jár Hermionéval. Ginny ezt azonban félreértelmezhette, mivel levörösödött mérgében, felpattant és elhagyta a termet. Harry kezdte kicsit kínosan érezni magát a tekintetek kereszttüzében. A nagyteremben néma csend honolt: a tanárok is és a diákok is őt nézték. Gyorsan távozott a teremből.
Felérve a Griffendél-toronyhoz, kintről szokatlanul nagy csöndet észlelt.
– Futóféreg – mondta Harry, mire csak egy megrovó pillantást zsebelhetett be jutalmul a Kövér Dámától. Bemászott a portrélyukon, de a klubhelyiségben egy lelket sem talált. Már éppen indult volna fel a hálószobájához, mikor észrevett egy kuporgó lányalakot az egyik fotelben. Hermione volt az.
– Hermione? – kérdezte bizonytalanul a fiú. Az említett felemelte fejét; szeme vörös volt és dagadt a sírástól.
– Harry… - dadogta. – Mi történt pontosan a nagyteremben?
- Félreértés. Ron csak egy részét olvasta el a levélnek, amit küldtél. Csak annyit, hogy szerelem, találkozunk és Hermione… - sóhajtott a fiú, miközben lerogyott a lány mellé.
– De hát miért mutattad meg neki?! – jajdult fel Hermione. E mondat elején lépett be Ron.
Elsápadt, majd elvörösödött. Egy bika lépteinek megfelelően, leszegett fejjel csattogott fel a hálókörlethez vezető csigalépcsőn, és már csak egy ajtó csattanását hallotta a klubhelyiségben tartózkodó két jóbarát. Hermione felnyögött, és kezébe temette arcát, onnan beszélt.
– Ebből hogy magyarázzuk ki magunkat, Harry? – kérdezte.
– Fogalmam sincs… fogalmam sincs… - motyogta a fiú, ám ekkor újabb alak lépett be a klubhelyiségbe…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
