|
2. fejezet: Jó tanácsok és helytállások
Második fejezet: Jó tanácsok és helytállások
Harry átvágott a Szent Mungó hatalmas előcsarnokán, nem is törődve a pultos boszorkánnyal. Megvoltak az előnyei, hogy magas beosztású auror volt. A harmadik emeleten aztán megtalálta azt, amit keresett.
Neville Longbottom
vezető gyógyító
Harry bekopogott az irodába és miután megkapta a választ, belépett.
- Harry, öreg haver! Mi szél hozott ide?
- Szervusz Neville! Örülök, hogy látlak! A tanácsodért jöttem.
- Az én tanácsomért? – hökkent meg a férfi. – Ez most komoly?
Harry bólintott.
- Ejha! Sose hittem volna, hogy a nagy Harry Potter egyszer majd tőlem fog tanácsot kérni.
- A szakértelmedre van szükségem – válaszolta Harry csendesen.
- Oh! Ez esetben, - mutatott az asztal előtt lévő székre – foglalj helyet!
Miután mindkét férfi helyet foglalt és Neville töltött egy-egy pohár sütőtöklevet, megkérdezte:
- Nos? Miben segíthetek?
- Ginnyről van szó!
- Ginnyről?
- Ugyan Neville! Ne tettesd magad! Úgy is tudom, hogy te is hallottad, azokat a gyalázatos megjegyzéseket, amikkel a feleségemet illetik a háta mögött.
- Igen. Hallottam – sóhajtotta a gyógyító. – Szörnyű!
- Valóban. De nem erről szeretnék beszélni veled. – Harry ivott egy kortyot az italból, majd hátradől a székben. – Szeretném, ha megmondanád, hogy mik lehetnek az okai annak, hogy egy párnak nem születik gyereke!
Nevillet nem lepte meg a kérdés.
- Nos. Rengeteg oka lehet, és nem kell rögtön a meddőségre gondolni! – hangsúlyozta a férfi. – Egy csomó más külső tényező akadályozhatja a dolgot. A stressz, a kimerültség, az erőltetett munkatempó és sorolhatnám tovább a végtelenségig. Ha ezek a zavaró tényezők megszűnnek, az esetek kilencvenegy százalékában megoldódik a probléma.
- Szóval azt mondod, hogy nálunk is ez lehet a gond?
- Én így gondolom. De ha ez megnyugtat, bejöhettek egy alapos kivizsgálásra.
- Igen – sóhajtotta Harry. – Az valóban jobb lenne! És ha… ha kiderül, hogy valamelyikünk…
- Nagyon sok új módszer jött létre az utóbbi pár évben ennek a problémának a megoldására – válaszolta nyugodt hangon Neville. – De egyelőre ti még nem tartotok ott. Először gyertek el, legyetek túl a kivizsgáláson, aztán majd meglátjuk!
- Tényleg így lesz a legjobb.
A két férfi kezet fogott egymással, majd Harry egy kicsit könnyebb szívvel indult tovább a munkába.
h
- Biztos, hogy ezt akarod, Harry?
- Csak akkor, ha te is akarod!
- De én félek. Félek, hogy fognak valamit találni.
- Igen. És lehet, hogy akkor tudnak nekünk segíteni. De ha nem megyünk el, akkor sohasem derül ki, ha esetleg baj van. Ginny édes! Én nem akarlak erőltetni! Döntsd el te, hogy mit szeretnél!
Ginny egy ideig csak nézte a férjét. Még ebben a helyzetben is meg tudta őrizni a nyugalmát. Türelmes volt, nem fakadt ki, hogy neki elege van ebből az egészből. Ugyanakkor ő is vállalta a vizsgálatot, megkockáztatva, hogy esetleg az derül ki, hogy vele van a baj. Ha Harry ilyen bátor és ennyi mindent megtesz érte, akkor ő sem lehet gyáva.
- Mellettem fogsz állni akkor is, ha kiderül, hogy baj van?
Harry gyöngéden a kezeibe fogta kedvese arcát, és ujjaival megcirógatta a sápadt orcákat.
- Azt hittem, elég világos voltam tegnap, de ha mégsem elismétlem újra: nem számít, hogy van-e gyerekünk, vagy nincs, én szeretlek téged úgy, ahogy vagy!
- Én is szeretlek!
Harry elmosolyodott.
- Akkor végigcsináljuk? Együtt?
- Igen. Együtt.
h
2 nap múlva
- Nos? – kérdezte izgatottan Harry. – Megvannak a vizsgálat eredményei?
- Igen – válaszolta higgadtan Neville és leült az izgatott házaspárral szemben.
- És? – fakadt ki egyszerre Harry és Ginny.
- Semmi.
- Hogyhogy semmi? – kérdezte Ginny.
- Az égvilágon semmi bajotok – mosolyodott el a gyógyító. – Mindketten tökéletesen egészségesek vagytok. Bár…
- Micsoda?
- Bár Ginnynél enyhe vashiányt fedeztünk fel, de ez nem olyan probléma, amit nem lehetne kezelni. Elég gyakran előfordul az ilyen.
- Szóval ettől eltekintve… - kezdte Harry.
- Ettől eltekintve semmi akadálya sincs, hogy teherbe ess, Ginny.
- De akkor miért nem történt meg még mindig? – szontyolodott el Ginny.
- Harrynek már elmondtam a lehetséges okokat.
- Igen. De mondd csak, Neville! Nem tudnál tanácsot adni, hogy mégis mit tegyünk?
- Sima ügy Harry! Kevesebb stressz, sokkal több pihenés, megfelelő táplálkozás és… - Neville elvigyorodott.
- És még mi? – kérdezte egyszerre a két fiatal.
- Szex. Jó sok szex. Mégis mit gondoltatok, hogy jön a kisbaba? A gólya hozza?
Az egész irodát betöltötte a három ember nevetése. Ginny is olyan jóízűen kacagott, ahogy Harry hetek óta nem látta. Már ezért megérte eljönni – gondolta a férfi.
- Kösz Neville! – állt fel Harry és kezet rázott Nevillelel.
- Köszönünk mindent! – hálálkodott Ginny is és megpuszilta a férfit.
- Szívesen!
Ginny és Harry már az ajtóban álltak, amikor Neville utánuk kiáltott:
- Apropó Harry!
- Tessék!
- Szerintem egy kis levegőváltozás sem ártana! Miért nem viszed el Ginnyit valami szép helyre 1-2 hétre?
- Meglátjuk! – mosolyodott el sejtelmesen Harry és kitessékelte döbbent feleségét az irodából.
h
Harry másnap azzal a határozott elhatározással lépett be az auror parancsnokságra, hogy kiveszi a 126 napnyi összegyűlt szabadságágának egy részét. Arra számított, hogy megpróbálják majd győzködni, mint mindig, még ne menjen el, mert most nagy szükségük van rá. Annál inkább meglepődött, mikor Kingsley és Rémszem az égnek emelték tekintetüket és ezt sóhajtották:
- Végre!
Látva Harry meghökkent pillantását, Rémszem gyorsan hozzátette:
- Azt hittük már sose tartasz szünetet. Te vagy az egyetlen auror Angliában, aki már több, mint két éve nem volt szabadságon.
- Ne nézzetek úgy rám, mintha én tehetnék róla! Ti voltatok azok, akik sohasem engedtek el. Mindig ez a szöveg ment: „Jaj Harry, most ne! Most nagyon kellesz Harry! Még most az egyszer segíts, utána mehetsz szabadságra!” Az ember azt hinné, a minisztérium már nem is boldogul nélkülem!
- Azért ebben van valami – jegyezte meg Mordon és megforgatta mágikus szemét.
- Tessék?
- Abban, hogy a minisztérium nem boldogul nélküled. Túlzottan elkezdünk függeni tőled. Az újoncok úgy néznek fel rád, mint egy élő legendára, és a háttérben már sokan azt suttogják, hogy rég vezetőségi tag lennél, ha nem lennél ilyen fiatal.
- Elég Kingsley! Már így is elég nagy az önbizalma!
- Ez nem igaz!
- Na jó! – szólt közbe Kingsley megelőzve a kibontakozó vitát. –Harry azért jött, hogy kivegyen két hét szabadságot, és én megadom az engedélyt. Töltsd el ezt az időt hasznosan! Mondjuk a gyönyörű feleségeddel.
- Úgy is lesz! – vigyorodott el Harry és elköszönt a két aurortól.
Ahogy keresztülsétált az aulán, elhaladt két beszélgető boszorkány mellet, akik a jó ég tudja melyik osztályon dolgoztak. Az egyiküknek platinaszőke haja volt, a másiknak kékesfekete. Mikor elhaladt mellettük megütötték a fülét a beszélgetés foszlányai.
- Nem csoda, hogy ennyit dolgozik! A felesége otthon nem képes megadni neki, amire vágyik.
- Szánalmas nőszemély az a Ginny Potter. Olyan gazdag férje van, hogy egyetlen dolga az lenne, hogy gyereket szüljön, mégsem képes rá.
A két nő gúnyosan felkacagott és ez végképp kihozta Harryt a béketűrésből. Hátrafordult és rohamléptekkel elindult a két nő felé.
- Tudják, mi a szánalmas? – kiabálta. – Az, hogy két ilyen vipera, mint maguk másokat sértegetnek, amikor az illető jelen sincs. Ráadásul nincs egy szemernyi igazság sem abban, amit mondanak.
Az aula elcsendesedett. Mindenki megtorpant a helyén és szájtátva bámulta a jelenetet. Ron Weasley, aki éppen abban a pillanatba érkezett a minisztériumba, mikor a kiabálás elkezdődött, le nem vette a szemét Harryről.
- Mindent megkapok a feleségemtől, amire csak vágyok! – folytatta Harry a kiabálást. – Maguk, akiknek valószínű tökéletes élet adatott meg, talán nem tudják annyira értékelni az olyan apró dolgokat, amiket én kapok Ginnytől. De az olyan ember, akinek az egész gyerekkora maga volt a pokol, mert a vér szerinti családjától egy szemernyi szeretetet sem kapott, akinek abban a tudatban kellet felnőnie, hogy egyszer gyilkossá válik, vagy őt gyilkolják meg, aki először a Roxfortban találta meg az otthont, az igenis megtanulja értékelni az ilyen apró dolgokat. Ginny mindennap hazavár, akkor is, mikor tudja, hogy későn érek haza, sosem sértődik meg, ha a fáradság miatt illetlenül viselkedek, mindig kedves és megértő, de ami a legfontosabb, hogy SZERET!!! És én is szeretem a feleségemet! Szeretem és éppen ezért türelmes vagyok. És ha nem fog születni gyerekünk, akkor örökbe fogadunk egy tucatot! Nekem csak az számít, hogy a szeretet, ami összeköt minket, örökre fennmaradjon! Mondják hölgyeim! Magukat szereti valaki igazán, önmagukon kívül? Mert én kötve hiszem! És EZ a szánalmas!
Harry sarkon fordult és átviharzott az aulán. Ron dagadó keblekkel nézte barátját. Talán még sosem érezte ennyire megtisztelve magát, hogy Harry Potter barátja.
A két nő szemlesütve igyekezett minél észrevétlenebbül távozni. Az aulában pedig újra megindult a sustorgás, de ezúttal már nem Ginny volt a téma, hanem a hősszerelmes Harry Potter, aki: „Kiállt a felesége mellett és tanúságot tett iránta érzett szerelméről és megingathatatlan hűségéről. Ez, kérem szépen, férfi a talpán!”
h
Aznap este Harry az ablaknál ülve találta Ginnyt. A nő egy könyvet olvasott. A varázsló nagyot sóhajtott, azt gondolván, hogy felesége egy újabb romantikus könyvet vett a kezébe. Ám közeledve Ginnyhez észrevette, hogy a könyv cseppet sem romantikus kötetnek néz ki. Ekkor látta meg a címét. Dan Brown: A Da Vinci kód.
- Na ne! Ne mondd, hogy már te is ezt olvasod?
- De igen – nézett fel Ginny a könyvből. – Nagyon jó könyv.
- A mugliknál most nagyon a toppon van.
- Tényleg izgalmas, ahhoz képest, hogy nincs benne varázslat.
Harry lehuppant Ginny mellé a kanapéra és kivette a kezéből a könyvet. Gyöngédsége újból csak letaglózta Ginnyt. Harry óvatosan letette a könyvet az asztalra és előrehajolt, hogy megcsókolja feleségét. A csók a tervezettnél tovább tartott és mikor szétváltak egy kicsit szaporán vették a levegőt.
- Ron volt itt a délután.
- Tényleg?
- Igen. Elmondta, mi történt a minisztériumban. Elmondta, hogy, hogy kiálltál mellettem. Harry! Szeretném…
- Csitt! – suttogta Harry és egyik ujját Ginny ajkaira helyezte. – Egy szót sem akarok hallani ezzel kapcsolatban! Az két nő rettentően illetlenül viselkedett. Azt se tűrtem volna el, ha más személyről így beszéltek volna, nemhogy a feleségemről.
- Olyan drága vagy, Harry! – suttogta a nő és eleredtek a könnyei. – El sem hiszem, hogy ilyen szerencsés lehet valaki, mint én, mert ilyen férje van.
- Ó ne folytasd, mert mindjárt elpirulok.
- De ez az igazság! Te vagy a legdrágább, legszeretőbb férj, akit egy nő csak kívánhat magának. Annyira sajnálom, hogy én sehogy sem tudom viszonozni ezt a sok jót – sütötte le a szemét Ginny.
- Mondd csak! Ron tényleg mindent elmondott? Mert ez alapján nem vagyok biztos benne!
- Hátperszehogymindentelmondott…
- Tessék?
- Mindent elmondott.
- Akkor nem értem, honnan veszed ezt a zöldséget. Mi történt veled, Ginny? Mintha az a merész, temperamentumos Ginny, akit én ismertem, teljesen eltűnt volna. Bátortalan vagy, elveszett az önbizalmad, félsz.
- Én csak… Annyira el vagyok keseredve. Eddig bizakodtam, de most úgy érzem, teljesen kezdenek összecsapni a fejem felett a hullámok. És te nem voltál itt, pedig annyira nagy szükségem lett volna arra, hogy átölelj. Én… - A nőnek elakadt a szava. Reszketni kezdett és arcát könnyek áztatták. – Jaj Harry! Ölelj át! Ölelj át, kérlek!
És Harry átölelte. Szorosan magához szorította és csak ringatta, ringatta, miközben a szíve kezdett apró darabokra hullani. Hiszen ez az ő hibája is! Nem vette észre, hogy felesége mennyire szenved, hogy lassan tönkremegy a házassága. Sejthette volna, hiszen hallotta a pletykákat és általában azért minden pletykának megvan az alapja. Az emberek látták, hogy problémák vannak a házasságával és ő, a férj, erre csak most jött rá. Most már Harry is sírt. Az élet oly sok próba elé állította már és ő mindig megfelelt az elvárásoknak, de most csúfosan elbukott. A nagy Harry Potter, a varázslótársadalom megmentője, nem tudta boldoggá tenni a saját feleségét.
- Sajnálom! Annyira sajnálom, Ginny! Bocsáss meg kérlek! – zokogta. – Bocsáss meg, hogy ennyire vak voltam! Bocsáss meg, hogy nem voltam itt, amikor szükséged volt rám!
- Mindig is tudtam, hogy a házasságunk nem lesz átlagos – nézett fel férjére könnyes szemmel Ginny. – Tudtam, hogy neked komoly kötelezettségeid lesznek a varázslóvilág felé. És nem is volt semmi baj. Jól elvoltam. De… De az utóbbi időbe egyszerűen kicsúszott a lábam alól a talaj! Nem tudtam megfelelni az elvárásaidnak…
- Ilyeneket ne is mondj! – vágott közbe szenvedélyesen Harry. – Mindent, megkapok tőled, amire csak vágyom! Komolyan gondoltam azt, amit ma délután az egész minisztérium hallott! Nem kell más, csak az, hogy szeress!
- Szeretlek, Harry!
- Tudom! Én is szeretlek! És hogy csak lásd mennyire, holnap délután elutazunk két hétre a Karib-tengerre.
- Mi… Tessék? – kiáltott fel Ginny.
- Kivettem két hét szabadságot és előjegyeztettem egy szállodai szobát egy gyönyörű kis szigeten. A nemzetközi zsupszkulcs 15:00-kor lép működésbe és 15:05-kor már a Karib-tengeren leszünk.
- Ez… ez most komoly? – hebegte a nő.
- Teljesen. Két hét távol Angliától, távol a gondoktól, a pletykáktól és a munkától. Nem kell semmi mást tennünk, mint élvezni a napfényt, fürdeni a tengerben, enni-inni, sokat aludni, de még többet szerelmeskedni, csakhogy Nevillet idézzem.
- Harry! Ez… ez csodálatos!
Egyszerre hajoltak előre és mikor ajkuk összeért, már tudták, hogy ezt a csókot milliónyi fogja még követni az elkövetkezendő két hétben.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
