3. fejezet: A Karib - tenger
Harmadik fejezet: A Karib-tenger
Egyáltalán nem volt feltűnő, hogy mindenki őt nézte. Hogyan is ne lenne feltűnő, ha minden tekintet felé fordul? Hogyan is ne lenne feltűnő az az intenzív bámulás, amit az a barna produkált? Ginnyt rendkívül elkezdte zavarni. De attól, amit a mellette napozó szőke mondott, már végképp bedühödött.
- Állatira dögös pasi, nem? Szerintem itt minden nő kész lenne egy vagyont fizetni, csak azért, hogy leszólítsa!
- Ühüm! – jött a válasz.
- Ugyan drágám! Ne mondd, hogy te nem találod szexinek! Én biztos nem dobnám ki az ágyamból, ha odatévedne! Hmm!
A pincér egy pohár koktélt rakott le Ginny mellé.
- Ezt az az úr küldi önnek, kisasszony! – mutatott a „nem dobnám ki az ágyamból” férfire.
- Ejha! Mázlista!
- Ühüm!
- Ühüm? Csak ennyit tudsz mondani? A szálloda legszexibb pasija fizet neked egy italt és neked csak erre telik? Hol nőttél te föl? Zárdában?
Ginny elmosolyodott, mikor a férfi elindult feléjük. Volt valami a járásában, ami minden tekintet ráirányított. Egy szál fürdőnadrágban sétált végig a medenceparton és még azok a nők is megfordultak utána, akik a barátjukkal voltak ott. A mellette fekvő szőke igazgatni kezdte a haját. Ginny mosolyogva megrázta a fejét. A férfi leguggolt a napozóágy mellé. Zöld szemei játékosan csillogtak.
- Szia szépségem! – a gyönyörű bariton szinte hasította a levegőt. – Tetszik a Karib-tenger?
- Nagyon szép – válaszolta Ginny.
- Te még szebbé teszed! Az ember nem mindennap lát egy ilyen tüneményt, mint te! Csodálkozom, hogy nem környékezett meg eddig senki!
- Nem vagyok egy egzotikus szépség!
- Badarság!
- Pedig mégis egyedül vagyok. Te vagy az első, aki idejött hozzám.
- Akkor itt vagy mindenki gyáva nyúl, vagy vak! Szégyellem magam a férfi nem nevében! Egy ilyen gyönyörű nő nem ezt érdemli!
- Hát akkor mit érdemelne?
A férfi elmosolyodott. Hófehér fogai vakítóan csillogtak a napfényben.
- Azt, hogy körüllengje az összes férfi, és tejbe-vajba fürössze. Egy valamire való férfi kezét-lábát törné, hogy a kegyeidbe fogadd!
A szőke fészkelődni kezdett a napozóágyban, a többi nő pedig egyre intenzívebben kezdte bámulni a jelenetet.
- Sajnos nem lenne semmi esélye – válaszolta Ginny és felült az ágyon.
- És miért nem? – kérdezte a férfi és olyan közel hajolt hozzá, hogy az arcukat már csak néhány centiméter választotta el. – Nem szereted a rámenős férfiakat?
- Nem erről van szó.
- Akkor miről? – kérdezte, miközben finoman végighúzta az egyik kezét a combján.
- Mert a szívem már rég egy másik férfié!
- Oh! Az a pasi egy állatira szerencsés fickó – suttogta a férfi.
- Nem. Én vagyok a szerencsés, hogy az enyém vagy, Mr. Potter! – tört ki Ginnyből. Már elege volt a színjátékból.
Harry válasz helyett a kezeibe fogta Ginny arcát és megcsókolta. A nő felnyögött a gyönyörűségtől. Annyi év után még mindig elakadt a lélegzete, ha Harry megcsókolta. Nyelveik lágy táncot jártak, miközben a férfi egyik keze ismét visszatért a combjára és lágyan cirógatni kezdte. Harry egyre vadabbul kezdte csókolni Ginnyt, vágyuk egymás iránt minden egyes másodperccel nőtt. Mindketten tudták, hova fog vezetni mindez.
- Szeretlek, Mrs. Potter! – suttogta rekedten Harry és szemei elsötétültek. – Őrülten szeretlek!
- Micsoda? – kiáltott fel a szőke úgy, hogy mindenki hallotta. – Ő a férjed?
- Igen.
- De… de hát… nem is mondtad?
- Sosem kérdezted! – vágta oda kurtán Ginny, majd visszafordult a férjéhez. – Nos! Nem folytathatnánk ezt máshol?
- Csak utánad, drágám!
h
- Húú Harry! El sem hiszem, hogy már megint megtörtént! Hiszen alig két órája szeretkeztünk!
- És mégis mit gondoltál mennyi ideig tart, hogy újból megkívánjalak?
Ginny elvörösödött.
- Ahogy megláttalak abban a bikiniben, azt hittem ott helyben teszlek a magamévá! Olyan hihetetlenül kívánatos voltál, hogy alig bírtam uralkodni magamon.
- És akkor én mit szóljak?
- Miről beszélsz? – ült fel az ágyon Harry.
- Az összes nő téged bámult. Le sem vették rólad a szemüket! Legszívesebben sikítottam volna! Mást se hallottam, csak azt, hogy mennyire vonzó és szexi pasi vagy.
- Mér’? Szerinted nem vagyok az? – kérdezte tetetett sértődöttséggel Harry.
- Hagyd abba Harry James Potter! Persze hogy az vagy! De…
- De mi?
- Az én szexi pasim vagy és nem másé!
- Ez magától értetődik, édes!
Harry csókolgatni kezdte Ginny nyakát, gondos figyelmet szentelve minden egyes apró szeplőnek.
- Harry!
- Hmm?
- Ha így folytatjuk, semmit sem fogunk látni a szigetből.
- Engem nem zavar, ha téged sem.
- Óh Harry!
A férfi egy pillanatra felnézett. Arcán huncut mosoly terült el, de a szemei izzottak a szenvedélytől.
- Hagyjam abba? – kérdezte, de látszott, hogy nehezére esik.
- Eszedbe ne jusson! – kiáltotta Ginny. – A szigetet megnézhetjük holnap is!
Harrynek csak erre volt szüksége.
h
Ginnynek másnap végül sikerült rávennie Harryt, hogy megnézzék a szigetet. Így hát hátizsákot vettek a hátukra és elindultak felfedezni a környéket. Nem mintha a sziget túl nagy lett volna, de így is egy egész napba tellett, mire körbejárták. Tény, hogy megérte. A sziget gyönyörű természeti kincseket rejtegetett. Káprázatosan szép egzotikus virágok, vízesések és zöld erdők növelték a sziget szépségét.
Ez volt a Karib-tenger egyik legközkedveltebb szigete a varázslók körében. A muglik nem is tudták, hogy a vendégeik harmadát a varázslók társadalma adja ki.
Ginny és Harry végül egy vízesés mellett pihentek meg és bújtak el a tűző napsugarak elől. Ginny kiterített egy plédet a fűre és elkezdte kipakolni az ebédnek valót, mikor észrevette, hogy Harry nincs sehol.
- Harry! Harry merre vagy?
- Itt vagyok, kicsim! – jött az ismerős hang a bokrok mögül.
Pár pillanat múlva meg is jelent Harry, kezében egy szál orchideával. Leült a nő mellé és a csodaszép rózsaszín virágot, vörös hajába tűzte.
- Ez gyönyörű Harry!
- Közel sem olyan szép, mint te! – suttogta Harry és megcsókolta a nőt.
Lassan ledőltek a pokrócra, de az ajkaik nem váltak el egymástól. Harry kezeivel bemerészkedett felesége szoknyája alá, és egy fogó ügyességével kezdett el varázslatos dolgokat véghezvinni.
- Harry ne! – nyögte a vörös. – Most ne!
- Hm. Miért ne?
- Azért mert… óh… bárki megláthat… minket.
- Érdekes. Ez egyáltalán nem jutott eszedbe tegnapelőtt a tengerparton.
Harry olyan mesterien bánt az ajkával és az ujjaival, hogy Ginny azt sem tudta, hogyan válaszoljon.
- Mert… akkor… hmm… sötét volt.
- És?
Egy pár csók a nyakra.
- Mert akkor nehezebben láthattak meg.
- ÉS?
Gyakorlott kezek a ruha alatt.
- És… és… óh Harry! Szeress engem Harry!
- Nem hallottam jól. Mit is mondtál?
- Hagyd abba, Harry!
- Hagyjam abba? – nézett föl a férfi. – Rendben – azzal felült.
- Harry! – nyögte Ginny. – NE!
- Mit ne?
- Ne hagyd abba!
- Ginny drágám! Teljesen ellentétes parancsokat osztogatsz! Most melyiket kövessem? – vonta fel a szemöldökét a varázsló.
- A másodikat – sóhajtotta a nő és Harry kezei után nyúlt. – A másodikat. Kérlek, Harry szeretkezz velem! Kérlek!
- Nem azt mondtad, hogy ez a foglalatosság elveszi az időt a kirándulásoktól?
Harry újra az asszonyra nehezedett és lassan simogatni kezdte gyönyörű lábait. Közben orrával lágyan cirógatta a nyakát.
- Ne foglalkozz most azzal, amit mondtam, Harry James! – jött az újból parancsoló válasz. – Azt akarom, hogy szerelmeskedj velem! Érted? Kérlek, Harry tégy a magadévá!
- Igenis Úrnőm!
Pár perccel később, a vízesésnek hála, senki sem halotta azt a kéjes sikolyt, ami előtört Ginny torkából, sem azt a gyönyörteli hörgést, amit Harry hallatott. Mikor a csúcson egymást nevét kiáltották, azt sem halotta senki, csupán pár madár, akik ijedten rebbentek szét a hangokra. A két szerelmes sokáig feküdt a pokrócon, mire meg tudtak mozdulni és utána is csak annyi erejük volt, hogy betakarják meztelen testüket egy fürdőlepedővel.
|