Negyedik fejezet: A cs�b�t�s

Harry mag�nyosan s�t�lt v�gig a forgalmas kisv�ros utc�in. Este volt m�r �s az �let csak �gy zajlott. A sz�rakoz�helyek zs�fol�sig megteltek, az utc�kon hatalmas zsivaj uralkodott, vill�dz� f�nyek �s hangos zenesz�. Mintha az emberek teljesen elfelejtett�k volna a vil�g gondjait, �s nem tudn�k, hogy valahol p�r ezer kilom�terrel arr�bb, tal�n �pp egy h�bor� zajlik. Csak a sz�rakoz�s, a t�boly �s a szerelem �rdekelte �ket.

Harry is �gy volt ezzel. �t sem �rdekelte m�s, csak a szerelem. Ahogy v�gigs�t�lt a f�utc�n, t�bb sarkon is b�jaikat p�nz�rt k�n�lgat� n�ket l�tott �s szeme nem egyszer megakadt egy sz�ps�gen. Hi�ba! Csup�n h�s�get fogadott, nem vaks�got. De amikor megpillantott egy n�t, hirtelen azt is elfelejtette, hogyan h�vj�k. Karcs� volt �s k�zepes testalkat�, d�s, aranybarna hajjal �s hihetetlen�l telt keblekkel. A cseresznyepiros ajkak m�g a szerzeteseket is b�nre sarkalta volna, nemhogy egy egyszer� f�rfit. A n� kisz�rta Harry meredt tekintet�t �s cs�bos mosollyal odal�pett hozz�.

-         Szia sz�ps�gem! Csak nem egy kis t�rsas�gra v�gysz?

-         Ho… hogy �n? – dadogta Harry. – Nem… Dehogy!

-         Biztos? Nehogy azt mondd nekem, hogy j�llaksz csup�n a l�tv�nnyal!

-         �n…

-         Sz�val f�l�nkek vagyunk, igaz? Ez tetszik! Hogy h�vnak?– hajolt oda Harryhez a n�.

-         Harry.

-         Sz�val Harrynek h�vnak �s f�l�nk vagy. Nem rossz! A f�l�nk f�rfiak tapasztatom szerint nagyon j�k az �gyban!

-         Kisasszony! – pr�b�lta el�venni aurori st�lus�t a f�rfi. – Nem hinn�m, hogy…

Nem jutott tov�bb, mert a n� egyik l�b�t a f�rfi l�ba k�z� helyezte �s k�zben �rz�kien v�gigsim�tott a kez�vel az arc�n. Harry felszisszent. A v�r elkezdett l�ktetni az ereiben �s csod�lkozott, hogy rajta k�v�l m�s nem hallotta, milyen eszeveszett temp�ban dobog a sz�ve.

-         Mit nem hinn�l, sz�ps�gem?

-         �n…

A n� keze elkezdett j�tszadozni a f�rfi �v�vel, majd egy hirtelen mozdulattal megragadta azt a helyet, ahol Harry nadr�gja m�r kezdett el�g sz�k lenni. A f�rfi felny�g�tt.

-         K�rem! Nekem feles�gem van! – ny�sz�r�gte.

-         Ugyan! – suttogta �rz�kien a n�. – Nem tudod, h�nyan mondj�k ezt nekem! De ut�na egyik sem tan�s�t megb�n�st! El�gedetten t�voznak, �s ut�na el is felejtenek. De egy�tt t�lt�tt�nk p�r kellemes �r�t �s ez semmik�ppen sem rossz dolog.

-         Nem csalom meg a feles�gem!

-         S�ket duma! Te sosem v�gyt�l m�g arra, hogy valamilyen tiltott dolgot csin�lj? – Odahajolt Harryhez �s megharapd�lta a f�lcimp�j�t. A f�rfi lehunyta a szemeit. – Gyere! �g�rem, nem ker�l sokba, �s nem fogod megb�nni.

-         M�g a nevedet sem tudom! – t�rt �szhez egy pillanatra Harry.

-         Juliet vagyok! �r�l�k, hogy megismerhetlek! – �s megcs�kolta a f�rfit. Harry szinte azonnal visszacs�kolta. A v�gy eluralkodtak rajta. Er�sen megragadta a n�t �s mag�hoz h�zta. – Na! M�gsem vagyunk olyan f�l�nkek?

-         Mennyi?

-         Att�l f�gg, mit szeretn�l – v�laszolta kac�ran a n�.

-         Mindent – t�rt el� Harryb�l.

Szeretette Ginnyt. T�nyleg szerette. Mindent megkapott t�le, amire egy f�rj csak v�gyhat. De ez a n� itt, teljesen m�s volt. Hihetetlen hat�ssal volt r�. �gy forrott a v�re, ahogy m�r hossz� �vek �ta nem. Hi�ba pr�b�lt feles�ge ir�nt �rzett szerelm�be kapaszkodni, a teste el�rulta �s nem tudott parancsolni v�gyainak.

-         Mindent, amit csak k�n�lni tudsz!

-         � az �ltal�ban nem olcs�! De… - tette hozz� kac�ran – mivel te tetszel nekem, megsz�m�tom 100 dolcsi�rt. �ll az alku? – k�rdezte �s �jb�l v�gigsim�tott Harry arc�n.

-         �ll – ny�gte �jb�l Harry �s megragadta a n� mindk�t karj�t, majd lejebb ir�ny�totta a mellkas�ra.

Juliet felvonta a szem�ld�k�t, mikor Harry mag�hoz vonta.

-         Tudtam �n, hogy a f�l�nkekkel vigy�zni kell! – jegyezte meg nevetve, majd el�rehajolt, hogy megcs�kolja Harryt.

Harry szinte azonnal visszacs�kolta, k�ny�rtelen�l sz�tfesz�tve a nyelv�vel Juliet ajkait. Ez volt az els� pillanat, amikor a n� ny�g�tt fel a gy�ny�r�s�gt�l. Karjait Harry nyaka k�r� fonta �s elm�ly�tette a cs�kot. M�r ha lehetett ezen m�g mit m�ly�teni. Test�k olyan szorosan simult egym�shoz, hogy Harry szinte nem is �rezte a m�g k�zt�k l�v� ruh�kat.

-         Ginny! – suttogta. – Ginny!

-         Most ne gondolj a feles�gedre, Harry! Mert t�lem most olyat kapsz, amit egy �letre nem fogsz elfelejteni! Akarsz egy olyan erotikus �lm�nyben r�szes�lni, amit sosem felejtesz el?

Harry v�lasza csup�n egy gyenge s�haj volt, de Julietnek ez is el�g volt. Megragadta a f�rfi kez�t �s vonszolni kezdte egy bungal� fel�. Harry engedelmesen k�vette. Tudta, hogy elvesztette a csat�t �s mai �jszak�t nem Ginny karjaiban fogja t�lteni.

h

Harry olyan kiel�g�l�ssel ny�lt v�gig a p�rn�kon, amit m�r nagyon r�g nem �rzett. Ekkora szenved�llyel m�g sosem aj�nd�kozta meg egyetlen n� sem. J�les� f�radts�g uralkodott el rajta �s lehunyta a szem�t. Egy n�i ujj sim�tott v�gig a mellkas�n. Harry elmosolyodott.

-         Mi az? – k�rdezte a f�rfi.

-         Csak szeretn�m tudni, hogy nem vagy-e szomjas?

-         � nem! �n most csak egy kis alv�sra v�gyom.

-         Mi van Harry? Csak nem elf�radt�l?

-         Hmm.

-         Harry! Hozz�d besz�lek!

A f�rfi kinyitotta a szem�t �s r�n�zett a mellette fekv� barnahaj� n�re.

-         Ginny! Nem venn�d le most m�r ezt a par�k�t? Sokkal ink�bb tetszel v�r�s hajjal.

-         T�nyleg? – mosolyodott el hamisk�san Ginny �s levette a par�k�t. – �s vajon mi�rt?

-         Mert a Potterekhez a v�r�s haj� n�k illenek!

Ginny el�rehajolt �s l�gyan megcs�kolta f�rj�t.

-         �s ez mi�ta van �gy?

-         �sid�k �ta – v�laszolta Harry. – M�r az �knagyap�m is v�r�s haj� n�t v�lasztott. Nem csod�lkozn�k, ha majdan a mi fiunk is egy helyes kis v�r�s l�nyt venne feles�g�l.

Ginny arc�r�l azonnal lehervadt a mosoly. Elh�z�dott Harryt�l �s az oldal�ra fordult, a h�t�t mutatva a f�rfinek. Harrynek nem tartott sok�ig r�j�nni, hogy a feles�ge s�r.

-         Jaj, kicsim! Ne kezd el �jra! Azt hittem ezt m�r megbesz�lt�k! – mondta a kellet�n�l egy kicsit kem�nyebb hangon.

-         Igen. De nem tehetek r�la, Harry!

-         Ha folyton csak ezen r�god magad, sosem fogsz tudni el�gg� ellazulni ahhoz, hogy el�rd azt, amit akarsz. Abba kellene hagynod!

-         Azt hiszed, olyan k�nny�? – emelte meg a hangj�t most m�r Ginny is �s fel�lt az �gyon. – Hi�ba pr�b�lkozom, valah�nyszor megl�tok egy any�t a kisgyerek�vel, elszorul a sz�vem. Az jut az eszembe, hogy vajon mit v�tettem, ami�rt nekem nem sz�lethet gyermekem? Nem is tudom, te hogy tudod ezt ilyen k�nnyen elviselni?

-         Te komolyan azt hiszed, hogy ennyire �rz�ketlen tudok lenni? Vil�g �letemben arra v�gytam, hogy legyen egy szeret� csal�dom! Azt akartam, hogy a sok szenved�s ut�n, boldogs�g vegyen k�r�l. Amikor v�gre feles�g�l vehettelek t�ged, hirtelen �gy �reztem, az �sszes �lmom val�ra v�lt. Csak egy valami hi�nyzott �s ez egy kisbaba volt. Mindenn�l jobban v�gytam egy gyerekre. Most is mindenn�l jobban v�gyok r�. – Harry arc�n hossz� ideje, el�sz�r g�rd�lt le, egy k�nnycsepp. – Ha tudni akarod, egy kisl�nyra v�gyom legink�bb. Egy olyan kisl�nyra, aki a te v�r�s hajadat �r�kli �s az �n szememet. Aki majd az �desany�mra eml�keztet, akit sosem ismertem igaz�n. Ne hogy azt hidd, hogy csak te szenvedsz! Minden egyes nap, mikor hallom a pletyk�kat, olvasom az �js�gokat �s l�tom a te k�nnyeidet, �gy �rzem, a lelkemb�l t�pnek ki egy darabot. De mindig is �gy gondoltam, hogy nem szabad kimutatnom a f�jdalmamat, a te �rdekedben! Hogy neked legyen kibe kapaszkodnod!

-         Harry! – Ginny let�r�lte a f�rfi arc�r�l a k�nnyeket. – Mi�rt tetted ezt? Elmondhattad volna! Sosem gondoltam, hogy ez t�ged is ennyire b�nt! Mi�rt kell mindig magadba fojtanod a b�natodat? Mindig is ezt tetted, de sosem �rtettem, mi�rt?

-         �n csak azt szeretn�m, hogy te boldog l�gy, Ginny!

-         Kicsim! – suttogta a v�r�s haj� sz�ps�g. – �n boldog vagyok! De csakis veled!

-         Ez igaz�n j�l esik! – mosolyodott el Harry. – K�r, hogy m�r v�ge van ennek a k�t h�tnek! Holnap haza kell menn�nk.

-         Igen! De ez nem v�ltoztat semmin, igaz?

-         Igaz.

Azzal �jb�l megcs�kolt�k egym�st. Erre a p�r �r�ra m�g elfelejtett�k a sok munk�t �s intrik�t, ami Angli�ban v�rta �ket �s csak az egym�s ir�nt �rzett szerelm�k sz�m�tott.