Hatodik fejezet: Rem�ny

Mikor Ginny mag�hoz t�rt, azonnal fel akart kelni, hogy Harryhez menjen, de egy finom k�z visszatasz�totta a p�rn�kra. �desanyja volt az.

-         Nyugodj meg, kicsim! Most �gy sem tehetsz semmit!

-         De igen! Mellette lehetek.

-         Ginny! Neked is pihen�sre van sz�ks�ged! Azzal nem seg�tesz Harrynek, ha magadat is t�nkre teszed.

-         Enn�l jobban m�r nem tehetn�m t�nkre magam – hanyatlott vissza a p�rn�kra Ginny.

-         Mir�l besz�lsz? – h�kkent meg Mrs. Weasley.

-         Te is nagyon j�l tudod. Medd� vagyok, nem sz�l�k gyereket Harrynek, t�nkreteszem az �let�t, pedig annyira szeretem, hogy meghaln�k �rte �s most m�gis �n �l�m meg.

-         De Ginny…

-         Miattam lett ennyire gyenge, miattam ment ki abba a zuhog� es�be, miattam lett s�lyos beteg �s… most miattam nem harcol az �let��rt– zokogta halkan. – Ha �n nem lettem volna olyan z�rk�zott, ha nem tasz�tottam volna el magamt�l, ha er�sebb lettem volna, akkor most lenne mi�rt harcolnia. Minden az �n hib�m.

-         Ginny dr�g�m! – simogatta meg l�nya haj�t Mrs. Weasley. – Csakis egyed�l azok a sz�vtelenek �s azok a k�ny�rtelen �js�g�r�k tehetnek minderr�l. Ron most int�zkedik ez �gyben.

-         Mit csin�l?

-         Ha j�l sejtem, lehordja �s megfenyegeti Vitrolt �s t�rsait a Reggeli Pr�f�t�n�l. M�r reggel nyolc el�tt elment. Lassan vissza kell �rnie.

Ginnyt azonban nem nagyon �rdekelt�k anyja szavai, csup�n csendesen s�rt tov�bb. Mr. Weasley l�pett be a k�rterembe Nevillel. Mindk�t f�rfi mosolygott. Mrs. Weasley erre a l�tv�nyra r�gt�n felkapta a fej�t.

-         Mi t�rt�nt? J� h�rek?

-         Igen – felelte Neville.

-         Harry? T�l van a vesz�lyen? – �lte fel gyorsan Ginny.

-         Nem – v�laszolta kiss� szomor�an Neville. – M�sr�l van sz�.

-         Mi lehet fontosabb Harryn�l? Neville l�gy �szinte! �l m�g egy�ltal�n? Mert ha nem, akkor… akkor…

-         �l, Ginny! �s ha megtudja, amit �n tudok most, biztos nem fogja feladni a harcot – mosolyodott el nyugtat�an Mr. Weasley.

-         Mit tudsz, Arthur? – k�rdezte Mrs. Weasley �s t�relmetlen�l fel�llt Ginny �gya mell�l.

-         Ginny – vette �t a sz�t Neville �s odas�t�lt a n� �gy�hoz. – Mint azt kider�tett�k, nemcsak a sokk miatt �jult�l el. M�s oka is volt.

-         Micsoda? – s�hajtotta Ginny. – Nekem is valami s�lyos betegs�gem van? Tal�ltatok valami nem oda ill�t bennem?

-         H�t, ami azt illeti, t�nyleg tal�ltunk valamit, ami eddig nem volt ott. – Neville arca ravaszk�s mosolyra h�z�dott, mik�zben b�tor�t�an megszor�totta a d�bbent Ginny kez�t. – Egy eg�szen apr� valamit.

-         Mit?

-         Nem tal�lod ki? K�r. Pedig eddig rend�letlen�l hittem a n�i meg�rz�sben.

-         Neville! Ez most egy�ltal�n nem az a helyzet, hogy h�ly�skedj�nk! Mondd el, amit mondani akarsz v�gre, azt�n, hagyj v�gre szenvedni!

-         Nem vagyok benne biztos, hogy ezek ut�n nagyon szenvedni akarsz majd!

-         Neville!

-         Baba!

-         Tess�k?

-         Tal�ltunk egy kisbab�t – mosolyodott el sz�lesen Neville. – Kisbab�t v�rsz, Ginny!

Ha m�r nem lett volna �gyban, Ginny biztos megint el�jult volna. �gy is megsz�d�lt a h�r hallat�n.

-         Ez lehetetlen – suttogta. – Nem lehet!

-         De bizony lehet. T�bbsz�r is leellen�rizt�k, t�bbf�le teszttel. 100 sz�zal�k, hogy �llapotos vagy. Gratul�lok!

Egy kisbaba. Harry �s az � kisbab�ja. A Karib-tenger. Egy kisbaba…

Ginny hiszt�rikus zokog�sban t�rt ki. Nevetett, de k�zben keservesen s�rt. Az �rzelmek eddig sohasem tapasztalt hull�ma �nt�tte el. Mrs. Weasley �t�lelte.

Egy kisbaba. Harry kisbab�ja. Harry. Harry. Harry…

h

Ron m�g mindig a betegs�ggel k�szk�d� Harry �gya mellett �llt, mikor lobog� k�nt�sben berontott a k�rterembe Ginny. A n� csillog� szemeit l�tva, Ron r�gt�n r�j�tt, hogy valami nagy dolognak kellet t�rt�nnie.

-         Harry! Harry dr�g�m! – ki�ltotta Ginny �s a f�rfi f�l� hajolt. – Harry �desem, musz�j meggy�gyulnod, hallod? Musz�j!

Megfogta Harry ernyedt kez�t �s az ajkaihoz emelte, k�zben l�gyan simogatta a f�rfi haj�t. A homloka forr� volt a l�zt�l, az arca piros, a l�gz�se szapora. Valami azonban m�gis megv�ltozott. Ginny ezt akkor is �szrevette volna, ha a mellette l�v� gy�gy�t� nem sz�lal meg.

-         Megsz�nt a r�ngat�z�s. Mintha teljesen megnyugodott volna.

A gy�gy�t� megfogta Harry m�sik kez�t �s megm�rte a pulzus�t.

-         M�r sokkal lassabb. Ez j� h�r.

-         Sz�val meggy�gyul? – k�rdezte rem�nykedve Ron.

-         Azt m�g nem mondhatom biztosra. Lehet, hogy csak �tmeneti javul�sr�l van sz�. De az egy�rtelm�, hogy a h�lgy j� hat�ssal van a betegre.

-         Nan�, hogy j� hat�ssal van r�! – horkant fel Ron. – A feles�ge.

-         �! Sz�val v�gre szem�lyesen is megismerhetem �nt, Mrs. Potter! Nagyon �r�l�k! A f�rje m�st se tudott h�vni, csak mag�t.

-         Ho… hogyan? – d�bbent meg Ginny �s le�lt Harry �gy�nak sz�l�re.

-         L�z�lm�ban csak �nt sz�longatta, de…

-         Ginny… Gi… ny… szerel… mem… Ginny! – suttogta gy�nge hangon Harry.

-         L�tja! Err�l besz�ltem – mosolyodott el a gy�gy�t�. – Csak �nt h�vogatta, meg�ll�s n�lk�l. M�g �let �s hal�l k�z�tt is csak �nre tudott gondolni, Mrs. Potter!

Ginny elv�r�s�d�tt �s egy k�nnycsepp csordult le az arc�n.

-         M�r sz�ltunk volna �nnek hamarabb, de azt a h�rt kaptuk, hogy maga is k�rh�zi ell�t�sra szorul.

-         Err�l jut eszembe! – kapott �szbe Ron �s megfogta h�ga kez�t. – Hogy vagy?

-         Jobban. M�r sokkal jobban.

-         �s mi�rt �jult�l el? �gy �rtem… Csak a sokk miatt volt? Vagy…

Ginny elnevette mag�t �s finoman megpaskolta Ron arc�t.

-         Jaj B�tyus! Biztos, hogy megbukt�l j�sl�stanb�l?

-         M�r?

-         T�nyleg volt m�s oka is.

-         �risten micsoda?

Ginny erre csak m�g hangosabban elkezdett nevetni. Gy�ngy�z� kacag�sa bet�lt�tte az eg�sz k�rtermet �s megmelengette az �sszes benn tart�zkod� sz�v�t. Senki sem l�tta, de Harry f�radt arc�n is megjelent egy halv�ny mosoly.

-         Ginny. El�rulod v�gre, vagy bark�b�zzunk?

-         Ez �rdekes. El�sz�r Neville is bark�b�zni akart.

-         Ginny!

-         Gyereket v�rok, Ron! V�gre kismama vagyok!

-         Ho… hogy micsoda?

-         �gy l�tszik �jb�l nagyb�csi leszel – �rta k�r�l m�shogyan a n�.

-         � Ginny! Jaj h�gocsk�m! – Ron a karjaiba z�rta h�g�t. – Annyira boldog vagyok! Sohasem voltam m�g ennyire boldog, hogy nagyb�csi lehetek! – Eltolta mag�t�l Ginnyt, �pphogy csak annyira egy puszit nyomjon h�ga homlok�ra. – Gratul�lok, Ginny! Sz�vb�l gratul�lok!

Harry halkan felny�g�tt. Ginny �jb�l le�lt mell�, �s megcs�kolta a homlok�t.

-         Igen, dr�g�m. V�gre teljes�lt az �lmunk. Most m�r �rted, mi�rt kell meggy�gyulnod? Nagyon nagy sz�ks�gem lesz r�d. �s a gyerek�nknek is.