Hetedik fejezet: Ébredés

Ginny két nappal később egy karosszékben ült Harry ágya mellett és egy babamagazint lapozgatott. Harry állapota rohamosan javult és a gyógyítók azt mondták, most már bármikor felébredhet. Láza ugyan még volt, de már jóval alacsonyabb. Épphogy meghaladta a 38 fokot. Egyenletes szuszogása arról tanúskodott, hogy nyugodtan alszik. Ginny jelenléte, valóban varázslatosan hatott a férfire.

Ginny épp elmélyülten tanulmányozott egy „Étkezési tanácsok kismamáknak” című cikket, mikor egy hang zavarta meg az olvasásban.

-         Ginny!

A nő felkapta a fejét. Tudta, hogy a hang Harryé, de azt hitte, hogy férje megint csak álmában szólítja. Ám amikor meglátta a felé forduló smaragdzöld szempárt, kiejtette a kezéből a magazint.

-         Harry.

-         Hello.

-         Jaj Harry! Tényleg magadhoz tértél?

Azzal odarohant a férjéhez és össze-vissza csókolta. Csak amikor Harry fájdalmasan felnyögött, jutott eszébe, hogy férfi még mindig beteg. El akart húzódni tőle.

-         Ne – suttogta erőtlenül Harry. – Ne menj el!

-         De hát fájdalmat okozok.

-         Csak akkor fáj, ha hirtelen mozdulatot teszek a fejemmel.

-         Jaj Harry!

Ginny zokogva borult Harry mellkasára, könnyeivel eláztatva férje pizsamáját. Muszáj volt sírnia. A megkönnyebbülés olyan erővel tört elő belőle, hogy muszáj volt valahogy kiadnia magából.

-         Kicsim. Miért sírsz?

-         Csak mert… annyira boldog vagyok, hogy végre magadhoz tértél. Én… Én azt hittem elveszítelek. Annyira féltem, hogy nem fogsz felébredni. Nem bírtam volna elviselni, ha meghalsz. Nem!

-         Nyugodj meg édes! – Harry gyöngéden megsimogatta Ginny könnyes arcát. – Élek!

-         Igen – suttogta könnyek között az asszony és megcsókolta férjét. – És én annyira boldog vagyok!

-         Hát még én. – Harry magához ölelte hitvesét és a hajtincseivel kezdett játszani. – Azt hittem, soha többet nem látlak. A betegségem előtti pár nap, maga volt a pokol. Azt hittem, már nem szeretsz. Hogy engem okolsz a sajtó miatt…

-         Harry! Ilyenre sosem gondoltam. Magamat okoltam, amiért már a sajtó is nyíltan ellenünk fordult. Ha tudtam volna, mennyire szükséged van rám, ha tudtam volna, hogy beteg vagy, nem viselkedtem volna így.

-         Szóval szeretsz?

-         Sosem szűntem meg szeretni téged. Életem minden egyes percében téged szerettelek. Csak téged!

-         Én is szeretlek, Ginny! Történjen bármi, szeretlek!

Újra megcsókolták egymást. Ezúttal azonban a csók sokkal mélyebb volt és teli volt kimondatlan ígéretekkel.

-         Éreztem, hogy itt voltál velem. Végig éreztem – mondta Harry miután szétváltak. – Álmaimban láttam az arcodat, amint rám mosolyog. Elképesztő erőt adott, hogy legyőzzem a démonokat. Aztán csend lett és nyugalom. Végre megpihenhettem. Aztán magamhoz tértem, de te megint csak itt voltál mellettem. Sosem láttalak még ilyen szépnek.

Ginny elvörösödött és lehajtotta a fejét. Harry lágyan felemelte a fejét és mosolyogva megkérdezte a nőtől:

-         Mit is olvastál?

-         Csak egy magazint.

Harry felvonta a szemöldökét.

-         Igen? Miért érzem, úgy, hogy valamit még nem mondtál el?

-         Elmondtam neked. Csak akkor nem voltál magadnál.

-         És jó dolog?

-         Nagyon jó!

-         Aha! Szóval az volt az nagyon pozitív energiahullám, amit éreztem. Szóval miről is van szó?

-         Én…

-         Igen?

-         Állapotos vagyok.

-         Tessék? – Harry szemei tágra nyíltak a döbbenettől. Láthatóan nem hitt a fülének. – Megismételnéd?

-         Kisbabánk lesz.

Harry eltátotta a száját. Majd Ginny legnagyobb döbbenetére felült az ágyon. Megragadta felesége karjait és úgy nézett a szemébe.

-         Egy gyerek?

-         Igen.

-         A mi gyerekünk?

-         Igen.

-         Ez igaz? Tényleg igaz?

-         Igen az – nevette Ginny. – Örülsz?

-         Hogy örülök-e? Ez csodálatos! Mesés! Varázslatos! Egy kisbaba! Most már tudom, miért gyógyultam meg. Ginny! Ez… ez olyan, mint egy csodaszép álom. Szeretlek! Nagyon szeretlek!

Olyan szenvedélyesen csókolta meg a feleségét, hogy ha Ginny nem tudta volna biztosan, hogy még nem teljesen gyógyult meg, azt hitte volna, hogy csak azért van pizsamában, mert most ébredt egy tizenkét órás alvásból. Ginny persze azonnal visszacsókolta és annyira belefeledkeztek egymásba, hogy észre se vették a belépő Ront. A vöröshajú férfi először eltátotta a száját, majd elmosolyodott és udvariasan kihátrált a szobából.

h

Harry végül engedett a gyógyítók könyörgésének és hagyta magát megvizsgálni. Így megállapították, hogy Harry túl van a nehezén és három nap megfigyelés után haza is engedték. Az aurorok lelkesen vállalták, hogy szemmel tartják a Potter házat, így megelőzvén, hogy a kíváncsiskodók és az újságírók ellepjék a környéket.

-         Harrynek még legalább két hétig pihennie kell. Semmilyen megerőltető munkát nem szabad végeznie és utána is csak lassan kell visszaszoktatnia magát a munkához – magyarázta Starwood gyógyító Harrynek és Ginnynek. – De azt hiszem a legjobb kezekben hagyom önt, Mr. Potter – tette hozzá mosolyogva.

Ebben a pillanatban futott be Neville, aki elvállalta, hogy Ginny felügyelő gyógyítója lesz. Amikor meglátta, hogy Ginny a lehajol a földre egy nagy kosár burgonyáért, felkiáltott.

-         Eszedbe ne jusson!

Ginny visszaejtette a kosarat a földre és döbbenten nézett Nevillere.

-         Csak semmi emelés! És semmi megerőltető munka!

-         Jaj Neville! Ne kezdd már te is!

-         Ide figyelj Ginny! Nem akarok senkit sem megrémiszteni, de te csak hosszas próbálkozás után estél teherbe. Ezért nagyon oda kell figyelnünk ebben a szűk 9 hónapban, mert a te eseted nem teljesen normális.

-         Mit akarsz ezzel mondani Neville? – dőlt előre a székében Harry. – Ginny veszélyeztetett terhes?

-         Nem feltétlenül az, de jobb az elővigyázatosság.

-         Remek – horkant fel Harry. – Akkor most ki ápol kit?

-         Azt javaslom, amíg maga felépül, Mr. Potter, fogadjanak fel egy ápolót, vagy egy házvezetőt, aki rendbe tarja a házat – jegyezte meg Starwood. – A másodikat jobb ötletnek tartom, mert ha valaki a keze alá dolgozik, Mrs. Potter ápolhatja Mr. Pottert. Az nem olyan megerőltető. Egyetért Mr. Longbottom?

-         Igen. Tökéletesen!

-         Azt hiszem Dobby, a házimanó tökéletesen megfelel a feladatra és még szívesen is vállalná. Mit gondolsz, Ginny?

-         Egyetértek.

-         Na ezt akkor megbeszéltük! Ginny! Minden héten látni akarlak kontrollvizsgálaton! Világos?

-         Mit a nap, Főnök úr! – Azzal Ginny szalutált Nevillenek. Erre mindenki elnevette magát.

h

A varázslóvilág egyelőre még csak Harry felépüléséről tudott, de a férfi gondoskodott arról, hogy az új Potter jövevényről is mindenki tudjon. Kapcsolatba lépett Luna apjával és a férfi rögtön igent mondott az exluzív interjúra.

-         Köszönöm, hogy leadja ezt a Hírverőben, Mr. Lovegood! – mondta Harry, miközben lassan felállt a karosszékből. Egy kicsit megszédült, de Ginny rögtön elkapta a karját. – Hálás vagyok érte!

-         Maga hálás? – hökkent meg Mr. Lovegood. – Nem. ÉN vagyok hálás! Tudja hányan fizetnének önnek, hogy megcsinálhassák ezt az interjút? Én meg ingyen elkészíthettem. Az év sztoriját ajándékozta ma nekem, Mr. Potter.

-         Maga sosem írt rólunk rosszat, Mr. Lovegood – indokolta meg a választást Ginny. – Akkor sem, amikor már minden újság követte a Prófétát.

-         Hogyan is írhattam volna bármi valótlant önökről? Lunának nem voltak barátai maguk előtt és azóta is csak önökkel és az önök ismerőseivel áll barátságban. Tartoztam ezért maguknak annyival, hogy nem írok olyan felháborító cikkeket, mint Vitrol és társai. Mellesleg én magam is vérlázítónak találtam azokat az írásokat.

-         Köszönjük, Mr. Lovegood! – Ginny előrehajolt és egy hálás puszit nyomott a férfi arcára. – Mikor adja le az interjút a Hírverő?

-         Mozgósítok mindenkit a szerkesztőségben és ott lesz a holnapi címlapon!

h

A Potter család: A karácsonyt már hárman ünnepeljük

Tegnap délután abban a megtiszteltetésben lehetett részem, hogy exluzív interjút készíthettem, Harry és Ginny Potterrel. Az interjúra ők kértek fel és én boldogan vállaltam, főleg azután, hogy megtudtam, egy csodálatos hírt közölhetek.

Mr. Lovegood.: Nos Mr. Potter! Mi is az a csodálatos hír, persze a gyógyulása mellett, amit meg szeretne osztani az olvasókkal?

Harry Potter: Mint azt már ön is tudja, hosszú ideje vágyunk egy kisbabára. Sokáig próbálkoztunk mindhiába és ezért az utóbbi időben kezdtünk egy kicsit elkeseredni, amit a média tévesen azzal azonosított, hogy a házasságunk kezd tönkremenni.

Mr. L.: És nem így volt?

Ginny Potter: Erről szó sem volt! Valóban nehéz időszakot éltünk át, de kitartottunk egymás mellett. Úgy gondolom, csupán az élet állított minket próba elé, hogy kiderüljön, elég erős-e a szerelmünk.

Mr. L.: És amint látom, kiállták a próbát.

H. P.: Igen. Most ha lehet még szerelmesebbek vagyunk egymásba, mint korábban. Ez a nehéz időszak csak még szorosabbra fűzte a köztünk lévő köteléket. És most úgy tűnik, meg is kaptuk a jutalmunkat. (mosolyog)

Mr. L.: Ez lenne az a csodálatos hír, amit el akarnak újságolni?

(mindketten szélesen mosolyognak)

G. P.: Igen. Nagyon úgy tűnik, hogy a karácsonyt, már hárman ünnepeljük.

H. P.: (büszkén mosolyog) Ugyanis teljesül végre az álmunk és kisbabánk lesz.

Mr. L.: Szívből gratulálok! De elmondanák nekem, hogy miért döntöttek úgy, hogy ezt a médiában is közlik?

G. P.: Kettős oka volt. Egyrészt előbb utóbb úgy is kiderült volna, így jobbnak láttuk bejelenteni, nehogy utána újabb pletykahullám induljon el.

H. P.: Másrészt azok után, amit a Reggeli Próféta írt a feleségemről, úgy döntöttünk, jobb lesz, ha mindenki megtudja, hogy Ginny mégsem illethető azokkal a gonosz vádakkal, hiszen most állapotos. Már eddig is rendkívül felháborított, amit aljas módon a feleségemről írtak és remélem, ha elolvassák ezt a cikket, végre magukba szállnak! Szeretném, ha tudnák, hogy tökéletes köztünk a boldogság. Szeretem a feleségemet! Eddig is a világ legcsodálatosabb nőjének tartottam, de most, hogy megajándékoz ezzel a kisbabával, még csodálatosabbnak tartom, mint eddig!

Mr. L.: Mrs. Potter! Látom sír. Mi ennek az oka?

G. P.: Csak megint meghatott, ahogy a férjem rólam beszél. Ő mindig is szerény volt, magát sohasem hagyná dicsérni. De el kell mondanom, hogy Harry mindig is mellettem állt, még akkor is erős volt, mikor engem már teljesen uralma alá vett a kétségbeesés. Ő az én kősziklám!

Mr. L.: Biztos megrémült, mikor megtudta, hogy a férje súlyos beteg.

G. P.: Igen nagyon megijedtem. Féltem, hogy elveszítem őt, mert a gyógyítók azt mondták, a sok lelki megpróbáltatásba gyengült le a szervezete és kapta el az influenza egyik nagyon ritka fajtáját. De hála Istennek, Harry meggyógyult…

H. P.: Csak neked köszönhetően!

(ismét két széles mosoly)

Mr. L.: Még egyszer őszintén gratulálok önöknek! Remélem legközelebb már a kis jövevény érkezéséről számolhatunk be!

G. P.: Mi is őszintén reméljük!

h