Második fejezet
 Kikészítesz édes!



(Ginny)
Istenem, istenem. Mindjárt meg őrülök. (jé ez egy, mugli filmnek a címe is, amit Hermione megnézetett velem, de poén) Miért is vagyok én tulajdonképpen mérges? Nem kéne annak lennem. Hiszen maga Harry Potter „könyörög” nekem „térden állva”, hogy ne haragudjak rá. Na de akkor is! Ez mégis csak zavaró, hogy kb. hetekig nem is érdekli, mi van velem. Most hirtelen itt szabadkozik. Mi az a hirtelen pálfordulás? De akkor is édes… Huh, kinyírom ezt a hangot! Jó, tudom, hogy az igazat mondja. De most fogja be! Épp mérges akarok lenni! Nem érti? Hát nem. Elegem van. Itt van egy karnyújtásnyira tőlem, és közönyös arcot vágok. Meg olyan hideg vagyok, mint egy jéghegy vagy jégcsap. Mint valamilyen jeges dolog. Remélem nem végzem úgy, mint az a bizonyos Bridget Jones. Végül is a sztori végén az ő kezét is megkérték… Ez biztató, ahhoz képest. Mélyen szép zöldek is a szemei. Csalódottan néz rám. Mondanom kéne már, hogy nem haragszom.



(Harry)
Csak fekszik felkönyökölve és néz rám. Bárcsak tudnám, mi jár a fejében. Legilimencia Nem! Nem fogom alkalmazni! Nincs kedvem még jobban magamra haragítani. Most a szememet fürkészi. Nem szól semmit. Összeráncolja a homlokát. Elbűvölő, amikor így gondolkozik. Meleg barnák a szemei. De végig simítanám az arcát. Nem lehet. Icipicit kinyitja a száját, mintha mondani akarna valamit. Feszülten figyelni kezdek. Majd lassan becsukja. Kissé csalódtam. Valószínűleg ez kiült az arcomra, mert szelíden elmosolyodik. Mégis nyert ügyem lenne? Ron szerint tutira az van. De ő vajmi keveset tud a saját húgáról. Jó nem azt mondom, hogy én sokkal többet tudok. De valamivel azért mégis…

(Ginny)
Huh, véletlen kissé kinyitottam a számat. Erre Harry úgy nézett rám. Valószínűleg azt várta, hogy mondok valamit. De én e helyett csak kussoltam tovább. Pedig, úgy megmondanám neki, hogy semmi bajom már vele és nem haragszom. De akkor mégis mért nem teszed? Szól a hangocska. (Nyugi nem őrültem meg csak az agyam egyik része ezt találja helyesnek a másik meg azt, tudja mindenki, hogy van ez. Ugye?) Én tudjam?! Naná, hogy te! Mégis ki más? Hm, nem t'om. Komolyan mondom, kikészülök. Kicsit sokat mondom azt, hogy mondom nem? Na, mindegy. Most teljes figyelmemet az előttem térdepelő, elbűvölő személynek szentelem. (Jesszus de nyálas ez a mondat!) Akkor is rá fogok figyelni és kész. (Na ezt jól megmondtam) Ezzel az ágy lábáról Harryre emelem ismét a tekintetem. Hé, hé Potter szólalj már meg vagy valami! (légyszi)

(Harry)
Egyszer csak az ágy sarkáról (vagy lábáról) elveszi a szemét, és engem kezd kitartóan nézni. Mégis mit vár? (Ez bunkó volt) Végül is ő volt velem közönyös az elején. Mire föl ez a hirtelen érdeklődés? Komolyan mondom a fene tudja kiismerni ezt a csajt. Totál kész. S még azt mondja Ron, hogy könnyű dolgom lesz vele. A francokat! Mégis mit vártál, hogy majd a nyakadba ugrik? Mi az kezdek megőrülni? Utálom amikor úgymond „ketté osztódik” az agyam. Nem vártam, hogy majd az ölembe borul de azért ezt se.  Na tessék már megint saját magam hergelem. Még mindig engem bámul. Vagy fürkész, mit t’om én. De jó lenne itt most hanyatt vágni magamat, elfeküdni és tök csendben a plafont bámulni. De mért piros a mennyezet? (Csak én tudok ilyen hülyeségeken gondolkozni) Már én is teljesen kész vagyok. Heh, ismétlem önmagam. De király…



(Ginny)
Azt hiszem kezd mérges lenni. Szuper. Mit ne mondjak. Mégse vált be a közönyösnek-mutatom-magam-hagyj-teperjen taktika. Ez van. Ezt kell szeretni. Vagy nem. Á, pedig olyan szép szemei vannak. Jesszus már megint álmodozok vagy minek mondják ezt. Megfeszülnek az arcizmai. Ökölbe szorul a keze, tényleg ideges. Kezdek megijedni. Lehet jobb lenni elhúzni, mielőtt kiborul. (Jó csak vicc volt) Most a plafont nézi. Vajon minek? Honnan tudjam… Majd megkérdezem tőle. Ha kibékülünk, valaha egyel talán.  Remélem igen. Utálok haragban lenni. Legfőképpen vele. Ismét képtelen vagyok kimondani a nevét. Úgy tűnik időnként ez rám jön. Kikészülök komolyan. Nekem kéne lépnem. Ő már mondott eleget, bezzeg én csak hallgattam egy folytában vagy idétlen bántó megjegyzéseket tettem. De nagyon jó. Mindjárt a végén bűntudatom lesz a semmi miatt. (Inkább valaki miatt, de ez most nem számít) Mért kell nekem mindig ennyi galibát csinálnom? Nehogy már sajnáltasd magad Sokra megyek veled, hülye hang! Mért nem tudod egyszer befogni?! Ez a lételemed, hogy engem piszkálj? Valószínűleg igen. (Tessék már egy hanggal vitatkozom. Megbuggyantam…) Apropó vele mi van? Még mindig a mennyezetet fürkészi. Jó ez neki? Hogy itt kikészít? Valószínűleg nem tud róla. De akkor is!



(Harry)
Éljen! Belépek a bámuljuk együtt a mennyezetet klubba! Van egyel talán ilyen? Ha nincs majd megalapítom! S akkor kiléphetek végre a majomból. (Az nem majom, hanem EM-A-JÉ-Ó-EM!) Ahogy drága jó ’Mione mondaná. De most itt nem ez a lényeg. Jó lenne végre már kibékülni a vörös hajú haverom húgával. (Hé, mért nem a nevét mondtam? Képtelen vagyok rá vagy mi? Úgy néz ki…) Lyukat éget belém a tekintete. Szinte már fáj. Úgy szeretem… Hát mondd meg neki! Mintha az olyan egyszerű lenne. Csak egyetlen szó. De ez nekem a világot jelenti. S a legnehezebb akadályt. Lehet, hogy még Voldemort ellen is könnyebb lenne harcolni, mint ezt kimondani. Előbb írok meg egy húszcentis dogát Pitonnak. Ginny ha tudnád, mit érzek! De nem tudod. Fogalmad sincs róla. Végre kimondtam a nevét! Csoda! Na jó jegelem a hülyeségemet… Inkább gondolkodok a vallomáson. Most mondjam meg neki? Na nem azt nem! Ez nem lenne valami jó ötlet! Se romantikus és tudtommal azt szeretik a lányok. (Ugye?) Lássuk csak. Küldjek neki levelet? Hm? Nem. Jobb személyesen. Írjak neki verset? Bár én is a költészet két külön világ… Mindegy, Azért megpróbálom. Ő megérdemli. Most azt hiszem elhúzok. S kapásból neki állok írni. Mert mire én összehozok egy verset. Ráadásul szerelmeset… Felállok és az ajtó felé indulok. Kétségbeesetten néz rám. Nem szólok egy szót se. Csak tátogva üzenem neki, hogy ne haragudjon. Azzal kilépek az ajtón és becsukom magam után.



(Ginny)

Na tessék. Elment. Itt hagyott. Ennyire mentem a hű de nagy és okos taktikámmal! Mikor már a kijáratnál állt, valamit tátogott nem tudtam leolvasni a szájáról. Remélhetőleg azt, hogy még visszajön vagy valami. Mennyire de mennyire bolond voltam! Utána megyek! Á inkább nem a végén még hülyének néz. Menjek, vagy ne menjek? Ez itt a kérdés.