Hát akkor játszunk.

A történet AU, tehát kissé elferdítem JK pompás világát. Itt Voldemort nem tért vissza (még:)) ám a főhősöm (akinek a szemszögéből szokásom írni) már 16 – os éveit tapossa. Nyugtassuk meg őt, hogy lesz ő öregebb is.

Még egy megjegyzés: Tudom, hogy külföldön karácsonykor megy a Mikulás, de úgy gondoltam, hogy itt NEM :)

Elemenecre

Írta: Alabama

Becsukom az ajtót magam mögött.

Már innen az emeletről látom a megrendítő csodát. A konyhából feltörő mugli énekes hangjára megborzongom. Bár nem is olyan szörnyű ez az Elvis fickó…

A lépcsőhöz fordulok és lassú léptekben lépkedem rajta. A konyhába lépve felerősödik egy picit a hang. Bele túrok a rövid vörös hajamba.

- Hé Ron! – hallom a nevemet Fredtől. Ő és George az ablaknál bohóckodnak és karácsonyfa izzókat akasztgatnak.

Apára egy hete rásóztak egy erszény mugli pénzt. Nem kell őt félteni; felbuzdulva egy kislánytól hallott Mikulás ünnep miatt, betért egy mugli boltba és bevásárolt.

Anya először jól lecseszte (túl sokat vagyok Dean közelében), de amikor meglátott Apa kezében egy zsebszakács könyvet, gondolom mondanom sem kell, örvendezett.

Ginny a kezdetektől díjazta Apa ötletét. Rögtön meghívatta Hermionét, Harryt és Remust is. (Siriust is hívta, de ő egy nővel vacsorázik ma este. Dúl a Lamour :D)

Fred és George is rögtön beálltak a sorba. Úgy gondolják, a mugliktól jó ötleteket vehetnek a saját találmányaikhoz.

Charlie és Bill is haza jött. Anyáék úgy döntöttek, hogy ezt a napot a család együtt fogja tölteni. Apa reménykedik benne, hogy a Mikulás tényleg hozzánk is eljön majd, ahogyan a muglikhoz. Ginny azt mondta, hogy szerinte Apa interjút fog készíteni szegény tél bácsival.

Most, itt a konyhában állva, rádöbbenek, hogy Fred tényleg nekem szól.

- Mondjad! – lépek az ikrek elé.

- Hozz ide egy széket! – kér meg George, miközben megpróbál kitekeredni egy hosszú piros szalagból.

- Egy; miért nem Fred hoz egyet? Kettő; miért nem varázsoltok? – teszem föl a kérdést. Fred kioktatóan karba teszi a kezét.

- Kezdem a második kérdéssel; Anyáék elkobozták tőlünk. Folytatom az elsővel; azért, hogy ne légy láb alatt! Mindenki csinál valamit, csak te duzzogsz a szobádban!

- M’ért duzzognék? Egyszerűen csak aludtam! Anya délelőtt befogott takarításra! – válaszolom. Fred és George egyszerre adnak ki C-c-c-c hanghatást.

- Ez aztán forró! – kiált föl Anya, arcán egy büszke mosollyal. Egy tálca csokis sütivel elhagyja az asztalt és a kandallóhoz szállingózik. Mosolyogva tekintek négy alakra.

Harry, Hermionera, Remusra és Ginnyre. Ők négyen, négy sárga párnán csücsülve figyelik Remus pálcájából előjövő figurákat.

- És ő itt Laurentia Fletwock – kommentálja Remus. A pálcájából egy barna hajú nő integet a barátaimra és persze a húgomra is.

Meglepő módon Hermione most nem óhajtja ismertetni a boszorkány önélet-rajzát, inkább hallgatásba merülve nézi ő is a hölgyet.

- Szia Ron! – állapodik meg a tekintete rajtam. Harry és Ginny egyszerre pillant rám és Remus is küld egy mosolyt nekem.

- Nagyon sokáig aludtál Ron. – jegyzi meg az öreg harcos.

- Ti nem voltatok itt, kivéve persze te Ginny, amikor délelőtt takarítottam, mint egy manó! – fakadok ki viccesen. Harry a tenyerébe kuncog.

- Tényleg, Sipor egyedül maradt a Black kúriában? – sopánkodik Hermione, a M.A.J.O.M. egyetlen aktív tagja.

- Ugyan, vele van Sirius anyja. – somolyog Ginny.

- Az a nőszemély egy varjú. Hermione, hidd el, Siporral megérdemlik egymást. – mondja Remus és elköszön Laurentiától. Hermione látszólag beletörődött a dologba, ugyanis felém fordul.

- Mit szólsz ehhez az egészhez? – kérdezi Hermione és a hátam mögé pislog. Hátra fordulok. Apa a lángoló függönyre kiált egy vízlocsoló bűbájt.

- Hát igen, a mugliknak furcsa szokásaik vannak – mondom Hermionénak.

- … És akkor megjelent Marcus, de Angelia elkerülve a gurgót… - magyaráz Harry élénken Ginnynek és Remusnak, akik alig láthatóan néznek össze. Ginny elvesz a háta mögül a dohányzó asztalról (és azon belül a tálcáról) egy sütit (én és Hermione élénken figyelünk) és benyomja Harry szájába.

Mindannyian nevetésbe törünk ki, még Remus is kacag. Harry megrágja egy párszor a mennyei eledelt, majd lenyeli.

- Ez tényleg meleg még – mondja  a haverom süti morzsákat lövelve a szájából, és pirulva nevet ő is.

- Na, ha már ilyen jól nevetgéltek, induljatok föl a szobátokba… - lép mellénk Apa.

- De Arthur! – áll föl Remus jóságosan.

- Te is mész! – bök Apa Remus felé. – Válasszatok magatoknak zoknit!

- Zoknit? – kérdezi Ginny. Hermione a fejére csap. Persze a sajátjára, ha a húgoméra csapna, akkor Ginny már megtépte volna.

- Hát persze! A Mikulás abba teszi a cukorkákat!

- Vagy a virgácsokat – teszi hozzá Harry.

Fred és George jelenik meg Apa mellett. Georgeról láthatóan sikeresen lekerült a szalag.

- Mi már kiválasztottuk, hogy melyikbe kérünk! – mondja Fred vigyorogva és felmutat egy zoknit; zöld alapon fekete cérnával egy fekete taláros alak van rá varrva.

- Nem meg mondtam, hogy Piton professzorból nem szabad gúnyt űzni? – kérdezi Apa.

- Miből gondolod, hogy ő az? – kérdezi George szintén egy vigyorral.

- A kampós orrából – nevet Ginny.

- Vág az esze – mondja Fred büszkén. – Amúgy Georgenak meg Friccs van…

- Gyerekek… - sóhajt föl Apa, de az én, Hermione, Harry és a többiek nevetése elnyomja a hangját.

- Drágám, a hódemberedet hová tegyem? – hallatszik Anya hangja az emeletről.

- Szívem, az nem hód, hanem hóember – es üveg üvegmatrica! – javítja ki Apa Anyát.

- De attól még válaszolhatsz! – folytatja Anya. Ginnyvel mosolyogva nézzünk össze.

- Ha szeretnéd, én megoldom… - ajánlja föl Apa a lépcsőről lejövő Anyának.

- Ugyan már! Felneveltem… hol vannak Billék? – kiált föl Anya és elejti a vignettára ragasztott hóember figurát.

- Itt vagyunk! – lép be az ajtón Bill. Mögötte Charlie jön, nyakára egy alaposan rátekert piros sál. Emlékszem, amikor kicsi voltam, mindig avval a sállal akartam játszani, de Charlie sosem engedte. Anya az egyetlen fiaihoz szalad (ha-ha) és megöleli őket. Billék két fejjel túlnőtték már Anyát, de őt ezt nem zavarja, mindig az édes kisfiainak tekinti őket.

Evvel nincs semmi bajom, legalább nem engem folytogat :D

- Csak egy óvatos kérdés – kezd bele Remus. – Mikulás hogy jön majd be a házba?

- A kandallón át – mosolyog Apa.

- Hopp-porral? – kérdezi Ginny.

Mindannyian hallgatunk. Tíz perc múlva vacsorához látunk. Anya nagyon finom mugli kaját csinált. Hermione tájékoztatott engem, hogy túrós tésztának hívják. Azt is mesélte, hogy egyesek szalonnát is esznek hozzá.

Majd máskor kipróbálom.

Zokni választás után a kandalló párkányra helyezzük őket (a zoknikat). Kicsit meglepődve nézek a hátam mögé, az új Odúra:

Az ablakok tele vannak furcsa figurákkal (köztük hóemberekkel és mikulásokkal) és szintén az ablakon vidáman világítanak a karácsonyfa izzók.

- Mr. Weasley, a kandallóban a tűznek nem kéne égnie – szólal meg Harry óvatosan a bal karom felől.

- De ha Hopp-porral jön, akkor égnie kell a lángoknak! – magyarázta Apa.

- Arthur, lehetséges, hogy a Mikulás nem ismeri azt a módszert – mondja Remus a homlokát ráncolva. Tudom, hogy ő is utál Apával vitatkozni. Mind így vagyunk evvel.

Végül Harry és Hermione elmeséli, hogy a Mikulás simán csak beugrik a kéménybe és úgy tömi meg a zoknikat. Apa feladva az elveit tele tölti meg tejjel az egyik piros bögrét és leteszi a sütis tál elé. Miután Anya eloltotta a tüzet, mindenki elvonul aludni.

Remusnak egy díványon lett megágyazva a konyha végébe. Muszáj volt a szűkös hely miatt, de nem haragudott meg. Azt mondta, hogy otthon is egy ilyen bútordarabon alszik, ezért nem bánja a dolgot.

Ilyen gondolatokkal merülök álmaimba, miközben mellettem Harry horkol.

Éjfél körül zajra ébredek.

És a törétnetnek, itt még nincs vége :) Folytatása valószínűleg Karácsony körül következik be az iskola miatt. Addig is, csók a családnak, elmentem vagánynak ;)