Draco péntek este neki látott a hatodéves Griffendélesek és Mardekárosok házi dolgozatának javításához… ám egy idő után belealudt a diákok munkáiban való olvasásába. Hajnalban azonban valami felriasztotta. Ijedten nézett szét a teremben, mikor megpillantotta a kandallót, amelyben a lángok zöld színre váltottak. Egy emberi alak kezdett sejleni a tűzben, s hamarosan a professzor idősebb mása lépett ki belőle. Lucius Malfoy.

-Talán nem számítottál a látogatásomra?- kérdezte gúnyosan fiától.

-Sejtettem.- válaszolt álmos hangon apjának Draco.

-Ginny Weasley és Dennis Creevey büntetőmunka, szombat 6 óra.- olvasta az asztalon lévő naptáron a mai bejegyzést az idősebb Malfoy.- A kis véráruló is itt van, meg egy újabb kis sárvérű. Nocsak?

-Örülök, hogy az olvasást sem felejtetted el az Azkabanban apám.- szólalt meg Draco, persze kerülve a szemkontaktust.

-Ellenem mindig is kevés volt a tudásod az okklumencia terén. Nos hát a Nagyúr pedig bízott benned, mint egyik leghűségesebb halálfalója fiában. De sebaj, legalább átvehetem a hatalmát. De még neked sem késő fiam… biztos tudnál hasznos információkkal szolgálni. Fogsz is. A döntés rajtad áll, hogy magadtól szolgáltatod ki, vagy erővel kell elvennem.- mondta vontatottan a férfi, közben pedig leült az asztal elé egy székre.- Megengedem fiam, hogy leülj a saját ’szobádban’.

-A döntésem egyértelmű. Nem kell az engedélyed rá, hogy leüljek. Tökéletesen megfelel nekem állva is.- és konokul meredt a falra.

-Tudok várni… hagyok neked egy kis időt.- gúnyolódott Lucius, közben felállt, s a kandallóhoz lépett, amelynek párkányán álló dobozból egy maréknyi port szórt bele a tűzbe.- Még találkozunk!- szólt még vissza az ismét zöldre vált lángokba lépve.

-Sajnálatomra!- szólt még oda félvállról az eltűnő apjának. Alig váltott ismét aranyló vörösre a kandalló láng-együttse, mikor az ajtó mögül kopogás hallatszott.

-Szabad.- szólt ki Draco a székébe rogyva, majd tenyerébe hajtotta arcát.

Ginny és Dennis beléptek. Illedelmesen köszöntek professzoruknak.

~Mi baja lehet?- gondolta a lány, közben pedig körbe nézett.~ Valaki volt itt. Talán Lucius?- gondolkozott tovább, ahogy meglátta a földön szétszóródott hop-port. Szíve elszorult a gondolatra, s egyre rosszabbul érezte magát, ahogy ránézett Dracora. A fiú közben felemelte fejét, s álmos és megfáradt szemekkel nézte tanítványait.

-Üljetek le és írjátok meg a dolgozatot a Felix Felicisről.- közben pedig újra eszébe jutatta az emléket, mellyel a dolgozatok javításánál is viaskodnia kellet, minden egyes újabb lapnál. Ginnyék szó nélkül ültek le, és munkához láttak. Míg Dennis körmölt, addig Ginny alig írt le egy keveset, mert agya lázasan zakatolt. Már dél körül járt az idő, amikor Draco felnézett a dolgozatjavításból órájára.

-Rendben, kérlek, rakjátok le az asztalomra a munkátokat, és mehettek ebédelni.- szólt majd még odafirkantotta az épp javított dolgozatra a jegyet.

-Nem jössz?- suttogta Dennis Ginnynek.

-Nem, még van pár dolog, amit le kellene írnom. Menj csak.- mosolygott a fiúra.

-Rendben, akkor, szia!- köszönt a fiú, bár nagyon nem akaródzott neki otthagyni a lányt.

~Remélem rosszul hallottam.- gondolta Draco, majd felnézve látta az épp becsukódó ajtót, és Ginny még a helyén ült. A lány a fiúra emelte tekintetét, s mélyen a szemébe nézett. Draco nyelt egyet, s alighanem nem tudott elszakadni a csokoládébarna szempártól.

-Készen van.- mosolygott a fiúra, miután helyéről felállva odasétált elé.

-Rendben. Akkor akár mehetsz is.- mondta a fiú, bár hangja kissé megremegett.

-Biztos azt akarod?- kérdezte a lány komoly tekintettel.

~persze, hogy nem ezt akarom. De nem lehet. -gondolta a fiú, s ezek szerint is válaszolt.

-Igen.

-A szemed nem azt mutatja.- felelt halkan a lány, s az asztalon áthajolva óvatosan megcirógatta a fiú megviselt arcát.

-Nem hiába feleltem azt, amit!- horkant fel keserűen Draco.

-Sajnálom! Bolond voltam, és neked volt igazad! Ha te is úgy érzel, ahogy én, akkor mégis miért hajtasz el magadtól… én szeretlek!- vallotta be Ginny könnyekkel küszködve. A fiú agyába pedig ezerszeres hangerővel robbant be ez az egyszerű szó, mely mégis annyi boldogságot jelentett szárára., de féltést is. Draco nem válaszolt. A legszívesebben magához ölelte volna a lányt, és megcsókolta volna. Ha viszont az eszére hallgat a képébe, kiáltotta volna, hogy tűnjön már el. Így hát csak hallgatott.

-Lucius volt itt igaz?- kérdezte az örökkévalóságnak tűnő csend után Ginny, de még mindig szipogott kissé.

-Miért kell neked ilyen okos boszorkánynak lenned? Miért nem engedsz el?- kérdezte csak úgy magától Malfoy. Ginny elnevette magát, s megszorította a fiú asztalon heverő, ökölbe szorított kezét. S még mielőtt a fiú bármit tehetett volna, vagy gondolhatott volna, Ginny újra áthajolt az asztal fölött. S hosszan megcsókolta a fiút.

~Már elvesztem.- gondolta a fiú, s szinte azonnal visszacsókolt. Forró, szenvedélyes csókjuk követelőzővé vált, s elvesztek egymásban.  Úrrá lett rajtuk a szenvedély, s hamarosan az asztal tetején hámozták le egymásról ruháikat. Közben pedig az asztalról módszeresen lerúgták, vagy éppen letolták a dolgozatokat, s miegymást. A tintásüveg hangosan csattant a padlón, s a hang kizökkentette a kis párocskát eszeveszett vágy és szenvedély világából.

-Hiba. Kérlek Ginny, ez hiba lenne.- mondta Draco, miközben próbált volna felkelni. Ám a lány módszeresen visszahúzta, s szinte még nagyobb hévvel csókolta. A fiú újra elveszett a lány csókjaiban, sóhajaiban, s gyenge karjaiban. Innen már nem volt visszaút…

Kicsit később dübörgő szívveréssel, remegő tagokkal feküdtek egymás mellett. S úgy aludtak el egymás karjaiban, ahogy isten teremtette őket.

KOPP. KOPP.- hallatszott McGalagony öklének csapkodása a bájitaltan terem előtt úgy 6 óra tájban. Az idős igazgatóasszony nem kapott választ, így benyitott.

-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ- hallatszott McGalagony velőtrázó sikolya.

Erre már felrebbent a kis párocska, s kissé vörösödve kapkodták magukra holmijukat.

-Kint megvárom, míg, öhm, elkészülnek.- cincogta szintén vörösödve, de dühös arckifejezéssel Minerva, s kilépett az ajtón. A becsukódó ajtóra minkét fiatal odanézett, majd tekintetük összetalálkozott, s szégyenlősen elnevették magukat.

Pár nagyon kínos perc után elindultak a Rend főhadiszállására, hogy részt vegyenek a gyűlésen, ugyanis híreket kaptak Lucius Malfoyról.

-Alastor.- szóalt meg Draco már túltéve magát a kínos eseten.

-Igen Malfoy.

-Csak szeretném elmondani, hogy ma hajnalban meglátogatott apám.

-Akkor csak jól sejtettem.- szólt Ginny.

-Ezek szerint ezt nem sikerült megvitatniuk Malfoy professzorral.- mondta meghökkentő modorban Minerva.

-Nem, büntetőmunkán voltam.- hallatszott Ginny hangja, fejét takaró hajzuhataga alól.

-Ahh, büntetőmunkán.- horkantott fel ismét az asszony.

-Minerva kérem, ezt ne az egész Rend előtt tárgyaljuk meg.- szólt Draco, aki ezek szerint már teljesen túl tette magát a történteken.

-Mégis mi a csuda történt?- kiáltott fel Ron.

-Semmi.- vágta rá egyszerre Ginny és Draco.

A vitának és egyben a gyűlésnek is Alastor Mordon vetett véget. Az emberek pedig eloszladoztak a Grimauld téri házból.